Szatmár és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-22 / 12. szám

SZATMÁR ES VIDÉKE ipl eladósodott népen is, ugyanoly arány­ban szállítsuk le a különféle kölcsö-. nők után szedett kamatlábat is. Sok, számottevő intézkedés történt e téren is, de a kamatláb csökkentés mégsem volt olyan általános, olyan egyöntetű. Az I módon előállott nagyobb °/0 különbözet a legfőbb oka a nagyobb jövedelemnek. Végül a legmélyrehatóbb jelen­ség a mit tapasztalunk a következő. Ugyanis a mi szolid és megbizhatő intézeteink saját vagyonban (alap és különféle tartaléktőkékben) 3 millió, idegen vagyonban (betétben) majd­nem 12 millió koronát kezelnek, for­gatnak és gyümölcsöztetnek. Ezen te­kintélyes összeggel szemben pedig mindössze csak 784 ezer korona ál­lamjáradék felett rendelkeznek. Ez nem áll arányban és már csak biz­tonsági szempontból tekintve is ke­vés, de különösen kevés azért, mert esatleges, előre soha nem látható vál- j ságos időben az állampapír az az ér­ték, a mit a legkönnyebben, gyorsan és aránylag legcsekélyebb veszteség­gel azonnal készpénzzé lehet tenni. De kevés még azért is, mert a mai viszonyok mellett, midőn mindenol­dalról 31/i°/0-k&l kínálva kínálják a visszleszámitolási hitelt, a biztos 4°/0-ot jövedelmező szolid állampapír, a já­radék, nyereséges tőkebefektetés is. De legföbbképen kevésnek tartom kü­lönösen azért, mert ilyen rendkívül pénzbő időben elsősorban is az intéj zetek vannak hivatva a tőkepénzes közönségnek a helyes és biztos befek­tetési utat megmutatni, velők az ál­lampapírt megkedvelteim. Mert csak igy haladhatunk a müveit nyugat után, csak igy térhetünk át idővel a készpénzgazdálkodásról a papirgazdál- kodásra, csak e módon érhetjük el azt, hogy a mi állampapírjaink milli- árdokat kitevő kamatai a mi zsebünkbe folyjanak, csak e módon csalogathat­juk haza a külföldön elhelyezett tö­méntelen biztos és jó jövedelmezésü járadékainkat, zálogleveleinket. Ha ezt elértük, akkor azután csi­nálhatunk magyar pénzpolitikát, ma­gyar vámterületet, magyar ipart, még talán magyar kommandót is. Unger István. viz, nem szabad pocsékolni. Pedig az ezen parancsot meg nem tarlókból kerül ki az a kis szám, amelyik mégis csak itthagyja soron kívül ezt az örömmel-bánattal tel­jes sártekét. Mindenesetre méltóztatnak tudni, hiszen erre a mi kedves városunk Szatmár is fájdalom, elég jó iskola, hogy a ragadós betegségek javarésze a gyerme­kek betegsége. Azt is sajnosán volt al­kalmunk tapasztalni, t. hallgatóim, hogy itt bent a városban elég gyakran meg is kapják ezeket a bajokat a gyermekek. Ezekről a ragadós betegségekről a hegyi gyermekek vujmi keveset tudnak. Okos emberek, doktorok erre azt mondják, ez azért van. mert a hegynek egészséges a fekvése, a talaja, a levegője, a lakások is távol esnek egymástól. Hát ezt én is aláirom és osztom. De nem meg­vetendő egyik kollegám — nem akarok ujjal rámutatni — szófisztikus okoskodása sem, mikor azt mondja: tapasztalhattad hosszas gyakorlatod alatt, hogy a nagyob­bakról a kicsinyekre ritkán megy át a ragadós betegség; már pedig a hegyen a , nagyok általában — tisztelet a kivételek­nek — ragadósak és igy magyarázható, hogy a nagyobbakról nem menvén át a kicsinyekre a baj, ezek mentek maradnak a ragadós betegségtől. Hát ezt nem fo­gadhatom el igaznak, először, mert nem igaz, másodszor azért sem, mert nem sze­retném, ha egy ilyen kis szófisztikus ki­rándulásért a bőrömmel fizetnék. Különben is vannak a hegyi ember­nek jó tulajdonságai is fölös számmal; ám ezek felsorolását elhallgatom, mert a szerénység és alázatosság fogadalmában neveltetvén egyáltalában nem szeretik a dicsértetést; amint erről nap-nap után bárki meggyőződhetik. A hegyen nemcsak a hegyi ember nevezetesség, hanem a he­gyi vasút is. Ez sem közönséges fajtából való. Olyan vigan pöfékel mintegy grand- seigneur, olyan pontosan jár mint egy hi­Szinház. A sziniévml végén vagyunk. Néhány előadás még s. csöndes lesz a muzsuhajlék. Az utóbbi hetek mű-oru érdekesnek s von­zónak egyáltalán nem •mondható, már pedig a huldokló szezonban a vendégszereplése­ket várja a közönség, mely élénkké | vál­tozatossá teszi az előadásokat. A legutóbbi hét müsoru sem elégített ki bennünket. Drótostót, Aranyvirág unalomig ismételve, egyedül a Garay Ilus jutalomjátéka érde­mel feleinlitést, a Kis Lord ez. vígjátékban ele'ven, kedves játékával érdemelt tapsokat. A darab keretébe beillesztett tarka színpad is igen jól sikerült s különösen Tábori Frizzó utánzatával keltett óriási derültsé­get. Szombaton a Makranczos hölgyeket ismételték. Mint a szinlnp jelző, Márkus Aranka első felépte volt betegsége után. Mindenesetre rendkívüli esemény s jól esett constntálnunk, hogy Márkus Arankát vi­ruló egészségben üdvözölhettük viszont a színpadon. A darabot azonban ő sem men­tette meg a bukástól, a gyéren telt nézőtér nem nagy lelkesedéssel tapsolt a szereplők­nek. Az Aranyvirág vasárnapi előadása von­tatott és unalmas' volt. A közönség alig negyedrészben töltötte meg a nézőteret. Ma este a Sötétséget adják, szerdán, szombaton és vasárnap a Hajdúk hadnagyát a Magyar színház vonzó műsor darabját, adják. Csü­törtökön Nagy Sándor jutalmául Schakes- peare Szenti vánéji álmát elevenítik föl. Pénteken a Drótostótot ismétlik. Az utolsó előadás hétfő:» lesz, a mikor a karszemély­zet jutalomjátékául „Egy görbe nap“ ez. kaczagtató bohózatot mutatják be színészeink. Egy görbe nap. A sok érdekes ju- talomjátéki darab között a legérdekesebbet a karszeinélyzet választotta. — ’„Égy görbe nap“ Ágai Adolf a Borszem Jankó illustr; szerzőjének a darabja, mely az elmúlt év beu 78-szor ment egymásután a Népszin házban. A darab rendkívül mulattató, a ka engtató jelenetek egymást kergetik benne F.őeredétisége különösen az, hogy | Borszeni Jankó összes tipikus alakjai előfordulnál benne. Kraxelhuber Tóbiás, Sauyaró Yen del, Mokáay Bérezi s megannyi mulatságos alak. Ezen • jutalomjátékon az összes első rendű tagok közreműködnek. Igen érdekes lesz a II. felvonásban előforduló haugver seny, melyen csupa uj, eddig még elő nem adott számok kerülnek színre. Nézzük meg tehát minél tömegesebben a hétfő esti utolsó előadást, mert a karszemélyzet is. megér demli már egyszer, hogy egy igazi görbe napot csaphasson. A vidéki színészet védelme. Tisza István gróf miniszterelnök, mint belügy- j miniszter e napokban leiratot intézett a vi­déki városokhoz n színészet védelme tár­gyában. Különösen az állandó vagy hosz- r szubb téli szezonnal biró városoknak szól ez ’ I a leirat, mely szerint a hatóságnak ügyel- J nie kell arra, hogy a szezon tartama alatt | semmiféle nyilvános előadás ne tartassák s kívánatos lunne, hogy a társadalmi, köz­hasznú és jótékony egyesületek minél keve­sebb vállalkozással lennének kárára a színi idény alatt egyes igazgatóknak. Apróságok. Vége az ex-lexnek, kezdődik az adó­végrehajtás. Nehogy pedig annyi idő után nagyon zokon essék a hátralékos polgártár­saknak a nem kellemes látogatás, a pénz­ügyminiszter utasította a végrehajtókat, hogy I tapintatosan járjanak el. Azt azonban elfe- I lejtette részletesen megmondani, hogy e ta- I pintatosság miben álljon, azért praktikusnak I tartom némi útbaigazítással szolgálni. így pl. ha a végrehajtó azt látja, hogy I uz illető rósz kedvében -van, meghajtja ma- I gát és bocsánatot kérve szerényen visszu- I vóuul. Hu az illető csak az eljárás folyama I alatt lesz roszkedvü, igyekezzék uzt felderi- I teni holmi kucagtató históriák elbeszélésével. I Ha pedig az illető haragjában netán a I kormányt szidja, segítsen neki és kiabáljon I ő is kígyót, békát a kormányra. Egyszóval I a végrehajtó kövessen el mindent, hogy a I végrehajtott keserűsége némileg enyhittessék. I * Olvasom a lapokban, hogy u minisz- I terelnék a napokban egy küldöttséget foga- 1 dott, s a szónokuknak ilyenformát talált I mondani: „Fogja be a száját*■* No hát a végrehajtók ügyeljenek, hogy I eféle kifejezést a hátralékos polgártársakkal I szemben ne használjanak, mert az már nem I volna tapintatos eljárás a részükről. Ügyeljen a végrehajtó arra is, hogy a mikor belép, illedelmesen meghajtsa magát I és udvariasan köszönjön, s ha apró gyerekek I vannak u háznál, magasztalja azoknak szép- I ségét és kedvességét, mert ezáltal okvetle- I niil megnyeri a szülők jóindulatát és sokkal I könnyebben fog boldogulni. Apa is, anya I is mindjárt arra gondol, hogy a képviselő- I jelölt ur is ezt mondta, tehát bizonyosan I igaznak kell lennie. * Én azért tudom, hogy akármilyen ta- I pintatosuk lesznek is a végrehajtók, nagyon I de nagyon sok házban könnyes szemeket I ■ fognak ott hagyni, s ha érre gondolva I j eszembe jut, mikor egyik másik lap azt hir- I j dette, hogy nem becsületes ember, a ki I adót fizet, mélységes utálattal tekintek I i vissza az ex-lexre, melynek aljassága miatt I annyi ezer meg ezer ostoba és ártatlan ein- I I bernek kell szenvedni. Demeter. I i híreink. — Lapunk jelen számához egy fél iv melléklet van csatolva. — Az egyházmegye jubileuma. I A róm. kath. egyházmegye. nagy ünnepség előtt áll. Holnap 1 esz száz éve, hogy I Ferenc/ király aláírta a szatmári püspökség I alapitó levelét, mely azóta öt vármegye te- I rületére terjeszti ki főpásztori áldásait. És e I század a föllendülés, a kultúra ritka emel- I kedésének, a hitélet újjászületésének százada I volt. 52000 hive majdnem háromszorosába, I 142 ezerre szaporodott, ellátva templomok- I kai, iskolákkal, púpokkal, tanítókkal, kik ■ gondosun őrködnek népeik vallási és hazafiui I lelki kincsük fölött. Maga a székváros vuló- I sággal uj köntöst öltött, falusi színezetéből I modern városi jellegre emelkedett. Meszlényi I Gyula megyés püspöknek nem rég tett I nagy kultur alapítványai még élénk emlé- I kezeiben vannak, melyeknek fontossága I eléggé nem méltányolható. A nagy nap I emlékére a szatmári székeskáptalan holnap d. e. 9 órakor hálaadó istentiszteletet tart az Irgalmas nénék zárdatemplomábnu, a fő­pásztor pedig uz egyházmegye nevében hó­doló feliratot intéz Őfelségéhez. Egyházi kitüntetések. A szat­mári egyházmegye fennállásának száz éves jubileuma alkalmából Szabó Norbert, nagy­prépost,- apátkanonokot O Felsége cím­zetes püspökké, Dr. Kádár Ambrus, Hámon József és Hehelein Károly, prépostkano- kokat X Pius pápa pápai praelatu- sokká, Szabó István; pápai kamarás, püspöki iroduigazgatót ö Felsége a boldogságos . Szűzről nevezett prinoui címzetes apáttá nevezte ki. — A Kölcsey-kör közlése a mű­velt közönséghez. A kör vezetősége egy­részt örömmel látja azt a. kiváló érdeklődést, amellyel a közönség a matinékat látogatja, másrészt sajnálattal tapasztulja, hogy tag­jainak (tehát a közönség fizető részének) vagy ki kell szorulniuk a teremből — mint az most vasárnap is történt — vagy álloiok kell mig a termet, illetőleg az üllőhelyeket nagyrészben a nem tagok (a nem fizetők) foglalják el. Hogy azért a kör a maga ren­des tagjainak érdekeit valuhogyan megvé­delmezze, a matinék ingyenes látogatását ezentúl csakis a tagoknak engedi meg, mig a nem tagoktól, mindannyiszor 50 fillér be­lépő dijat fog szedni. Többektől lehet olyan megjegyzéseket hallani, hogy beiratkozná­nak tagokul, de nem tudják, kihez kell fordulniok, hol kell beiratkozniuk stb. a kör tehát, hogy a körbe lépni szándékozóknak a beiratkozást megkönny-tse, Reizer, Lővy és Szlávik urak üzletében aláírási iveket tett le. Tagsági dij egy évre 2 korona. A többi lapok kéretnek a közlemény szives átvételére. — A Kölcsey-kör husvét utáni szom­baton este (április 9-ikén) a színházban egy nagyobb szabású felolvasó estélyt fog ren­Szerződtetés. Kréméi* Sándor szín- társulatunk igazgatója virágvasárnaptól kezdve Peterdi Sándor jellem-szinészt és rendezőt társulatához szerződtette. degben-melegben regulázott Braúswetler óra és alkalmazottjai olyan udvariasak, akár egy címzetes miniszteri titkár. Ennyi sok jó tulajdonsága mellett nem nem csoda, ha irigye is akad, aki le szeretné szállí­tani magas piedesztáljáról. Ép tegnap hal­lottam egyik ócsárlójától hogy: dicsérd csak, dicsérd, igy tán neked is jut egy kis osztalék a részvényekből valami for­mában, de azt csak nem tagadhatod, hogy csiga-módra jár 1 Én bizony tagadtam. Erre ö családi boldogságára esküdve (úgy tudom, egészen árván áll a világban) el­beszéli a következő esetet: A nyáron va­lamelyik nap elhatároztam, hogy gyalog megyek a városba; együtt indultam el a vonattal; körülbelül Csonkás táján az ud­varias vouatvezető észre vett, megszólít, és felajánlja, hogy szálljak fel. Köszönöm, mondám neki, nem ülök föl, nagyon sietős a dolgom! Szerencsére ezt az élcet már hallot­tam jobb kiadásban és valamennyi vici­nálisról és, ha ö nem ült föl a vonatra, én meg nem ültem föl az ő családi bol- dogságos adomájának, hanem megmara- lam abban a meggyőződésemben, hogy amint a szép és jó asszonynak-a szépsége és jósága miatt, ennek is úgy akad óCsár- lója. Tisztelt hallgatóim bizonyára vala- menyien ismerik a hegyet, ismerik külön­ben az utóbbi időkben és az évnek attól a szakától kezdve, amikor kipattannak a tavaszi rügyek, amikor a rügyből levél és virág fakad és az egész hegy olyan képet ad, mint szép menyasszony virágos koszo­rúval a fején, ismerik egész addig, amig a gyümölcsök és a szőlő minden faja és változata mosolyog le fájáról és amikor végül a szüretelök vig danája hangzik fól és maga a szüret koszoruzza és tetőzi be az átélt időszakok napsugaras örömeit. A hűvös, borongós ő^zt, a rideg telet, a tavasz elejét azonban hegyi alakjában vajmi kevesen ismerik a városban lakók közül. Pedig kár, hogy nem ismerik. Nem is képzelik, mekkora gyönyörűség az, mikor az ég csatornája megindul és napokon és sokszor heteken át hullatja fájdalmas könnyeit. A hegyi agyag ilyen­kor van elemében; kéjjel szívja magába az isteni nedű', „az ég könyüjét“ és tá­mad vakkora sár, hogy csupa gyönyö­rűség! Nos, nem mondtam-e, hogy kár ez időszaot is át nem élvezni. Ami gyö­nyörűséget nyújt, azt ki kell hasz­nálni. Gyönyörteljes volta mellett tudva­levő, hogy a hegyi sár barátságos is. A mi pedig barátságos, azt szeretjük; a hegyi sár barátságos, ergo: szeretreméltó. De azért mégis az ellenségünknek kívá­nunk ilyen szeretetre méltóságot. Magunknak, ha már makadámot aszfalt burkolatot nem kívánunk is, de azt óhajtanónk, hogy legalább az unó kánk járhasson a hegyen keresztül kasul köves utón. Erre nézve is megvan már, tudjuk, a jó szándék. De hát, uram, te­remtöm, nincs-e a pokol is jó szándékkal kikövezve és hátha a hegy is a pokol sorsára jut és arra jutni nem is nehéz do­log ebben a mai szecessziós világban. Tisztelt halgatóim, a városban lakóknak villamos reflektorok, izzólámpák teszik nappallá az estét, az éjszakát; a hegyinek, mint a természet vadvirágának, a hold mama és a csillag kisaszszonyok világí­tanak amikor világítanak. Mert ez a mama, ezekkel a kisaszonyokkal együtt nagyon szeszélyes és csudálatoskép külö­nösen a mama duzzog rendesen heteken át. Mint minden baj, ez is jár valami jó­val. Magasan lévén,a fényforrás, a hegyi szem világa és vágya is magasra tör, fel egész az érett gyümölcscsel megrakott fa tetejéig, mikor pedig kiapad a fény, ez pedig sokszor tény, akkor meg, ha elesik az ember Útjában, nem kacagja ki senki. Nunc venimus ad fortissimum v i n u m, itt a piece de resistance: a hegyi bor. Mi is a bor? Szakértőiesén kifejezve; a bor a szölőfürtök kisajtolásu által nyert mustból készült ital. Az igy meghatározott bort azonban csak igya meg a szakértő, mert az csak nyúlós bor lehet. Hát nem úgy van? Tessék csak még egyszer meg­hallgatni. A bor a szölőfürtök kisajtolása által nyert mustból készüli ital. Mennyivel szebb, mennyire inkább az isteni nedvhez ilőbb, mennyre költői az a meghatározás, amelyre Dóczy Lajos egyik színdarabjából, az „Utolsó szerelem“- ből emlékszem, amely talán nem egészen igy» óe ilyen formán szól : „Bor a lélek aranyszárnyas kengyelfutója.“ Igen ez az. A bor bizonyos határig élvezve úgy iz­gatja az agysejteket, hogy a lélek, a szel­lem szárnyra kap s csak úgy repíti ma­gából a tetszetős, elmés, vidám gondola­tokat. A bort a magyar ember nemcsak megissza, nemesük megénekli, de tenger közmondásban is variálja. íme egy kis bokréta belőle : 1. Szegény ebéd, ahol bor nincs. 2. Bornak, aranynak, hitnek a ré­gije jó. 3. Minő a tőkéje, olyan a bora is. 4. Nem kell ezégér a jó bornak. 5. A bor tüköré a szívnek. 6. Borban lakik az igazság. 7. Jó a sör, de mégis bor az anya. 8. Vén embernek bor a patikája. 9. Többen halnak borban, hogysem a tengerben. Hát ezek mind jeles dolgok, de mi a hegyi bor ? Röviden és velősen kifejezve: Ami a csecsemőnek az anyatej, az a szat­mári borivónak a hegyi bor és ha a sze­relemről mondják, írják, hogy az mindent Folytatás a mellékleten. Tj egáns női model kalapok megérkeztek és nagy választékban már kaphatók Vaj da Mihály divatáruházában, Szatmár, Deáktér 10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom