Szatmár és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-04 / 40. szám
m Huszanegyedik évfolyam. 40-ik szám. Szatmár, 1904. októb* ÍX 5 VIDÉKÉ. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. — AZ ELŐ FIZETÉS ÁRA: ===== Egész évre . . . i kor. I Negyedévre I kor. 50 filL Fél évre .... 3 > | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: ==r Mtrrti Jinu Meyvnyoadája EötvSs-ateza 64k sz. alatt = TELEFON-6ZAM : 78A Szerkesztő lakása: Eötvfls-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK a lap MalMhivatalábaa a legolcsébb árak mailett fSIvéte.üiak. Nyilttér garmood sora 20 fillér Hirdetések díjjal elére ftzetendék. r==c Honi ipar pártolása. A nem rég megalakult „Magyar Védő Egyesület“ az alább egész terjedelmében közölt felhívást küldte be hozzánk, melynek átolvasását melegen ajánljuk olvasóink figyelmébe. Tekintetes Szerkesztő Ur! Alapszabályaink hiteles példányának csatolása mellett van szerencsénk egyesületünk újjászervezését tisztelettel bejelenteni. Az iparnak és általában á nemzetgazdasági érdekeknek leghathatósabb védelme és támogatása kétségtelenül nemcsak a törvényhozásnak és nemcsak a szaktestületeknek, hanem magának a társadalomnak is kötelessége. A hazafias társadalomnak szervezett erejét honi iparunk erősítésére és fejlesztésére irányítani épen hazánkban a legnélkü- lözhetlenebb. E mozgalom létjogosultságát több körülmény támogatja: A hazai ipar védelmére mi nem bírunk oly törvénynyel mint az angol 1887. évi „Merchandise Markts stets“ ; nálunk a külföldi versenyáruk behozatala nincsen úgy korlátozva, mint Németországban; a közszállitásokat nem ellenőrük oly szigor^ ral, mint Ausztriában, a hol megtörtént az is, hogy p. o. a trieszti kikötő számára készült daruk átvétele alkalmával a bizottság fölismervén, hogy néhány öntvény darab az osztrák államvasut társaság magyar- országi vasművéből való — a miatt szétszedette az egész szerkezetet. TÁECZA. Amerikai képek. Irta: Bállá RezsO. New-York. a világnak egyedüli városa, a hol idegen ember azonnal tájékozhatja magát. Utcáinak felosztása oly egyszerű alapon nyugszik, hogy a legrövidebb idő kell bárkinek is egy-e.'y lakcím megtalálására. Fel van osztva nyugoti és ke leti oldalra. Ezen két oldalon vannak azután az utcák az 1—3 számjói kezdve felfelé számozva. Viszont az utcákban a számok mint bármely európai városban. Meg kell külömbözteinünk alsó és felső városrészt. Az alsó városrész az üzletnegyed. Itt csoportosulnak azok az óriás házak, vagyis „felhőkarcolók“ mint az amerikai nevezi. Ezekben azonban úgyszólván kivétel nélkül üzleti irodák és raktárak vannak, meg egy rakás vendéglő és korcsma, mert az amerikai nappal nem ösmeri az ebédet, nem megy haza. Milliomos és szegény egyaránt „lunchöt“ eszik délben erre kap 1 órai időt az alkalmazott, s ugyanannyit szakit magának a — főnök. A felső városrész az a hol a jobb osztály lakik. A szegényebb igényű közép- polgár a külvárosokban. Nagyon divik a hotelben lakás. Igen sok gazdag kereskedő a háztartás gondjaitól kiván szabadulni, s egész családjával szállodában lakik. Az amerikai lakóházak a jobb osztálynál majdnem kivételnélkül egy család számára vannak berendezve. Kívül rendesen semmit sem mutat, de annál fényesebb Hazai iparunk fejlődésére legkárosabb ama körülmény, hogy széles e világon alig van olyan nemzet, mely a „honi ipar“ pártolásában rejlő hazafias kötelességével oly keveset törődnék, mint a mienk. Vájjon a családok, iskolák és a társadalmi körök nagy többségében foglalkoznak-e a „honi iparpártolás“ és általában a hazai nemzetgazdasági erők védelmének eszméjével és az eszmének éberségben tartásával? Fájdalom, nemi . . . A külföldi ipar árúi korlátanul özön- lik el piaczainkat; társadalmunk pedig gondtalanul vásárolja azt, a mit neki kínálnak és ajánlanak. E körülmény idézte elő, hogy belpiaczunk túlnyomólag a külföldi ipartermékek fogyasztója, a nemzet a külföld iparát táplálja és gazdagítja, hazai iparunk pedig küzd a létért, erősödni és fejlődni nem bir, mert az éltető erőt: a keresetet, könnyelműen a külföldnek juttatjuk . . . Már a múlt század első felében óva intették a nemzetet Széchenyi István gróf és kortársai, hogy gondoljon iparának fejlesztésével, hogy a nemzetgazdaság ne támaszkodjék egyedül a sok esélynek kitett mezőgazdaságra, hanem teremtse meg az ország a hazai ipart, a nemzeti jólét, megizmosodás, a munkatér és erő biztos kut- forrását, mert látnoki szemeikkel előre látták, hogy a nemzet szaporodásával a mezőgazdaság egymagában a nép millióinak elég keresetei nem nyújthat. Az 1844. év vége felé alakult „Országos Védegyesülat“ erős kezekkel ragadta meg a társadalom úttörő irányítását. Lelkes tevékenysége fényes eredményt ért el. Hatása folytán rövid két év alatt 156 — pazarabb — a belseje. Még igen elterjedt a „boarding“ ház rendszer. Magános nő vagy férfi rendkívül kényelmes ellátásban részesül, különösen a drágább helyeken. Az utcai élet a legélénkebb az üzletnegyedben az alsó városrészben. Ott délben óriási forgalom van, mely azonban távolról sem annyira inponáló, mint p. o. londoni utcai forgalom, mert egy helyre a — Broadirány — nevezetű útra szorítkozik. Ez a „Brodwag“ a Jankse büszkesége. Egy roppant hosszú ut, mely derekán hasítja keresztül a várost és magában foglal csaknem minden jobb üzletet, szitt- házat és vendéglőt. Az alsó városrész legelejéről vonul fel á felső városrész végéig. A felső városrész nappal kihalt, — néptelen. Estefelé élénkül meg a foglalkozásból hazatérő emberektől. Este teljesen elhagyatott, hogy azután helyet adjon ismét egy kis forgalomnak színház előtt és után. Ez New-York. A külvárosokról nincs mit szóllani. Ott az emberek még elvonul- tabban élnek a földszintes lakó házakban és az utcák csendjét nem igen zavarja más, mint a sétáló rendőr egyhangú léptei. Ismertetésem kezdete sokkal kisebb, semhogy kiterjeszkedhetnék ennek a rengeteg birodalomnak minden részére egy tárca alakjában. A mit én itt papírra vetek az lehet egy sugár ebbe az újkori babylonba, de Írni meg annyit lehetne rólla, hogy kötetekkel sem volna kimerítve az irnivalóm. Más az ember és viszonyok északon — New-York és környékén. Ismét egész különböző a déli szokás. Nyugaton megint más szokások dívnak és keleti szokásokról is hasábokat lehetne Írni. Mindenesetre áll az, hogy az amerikai városok, különösen a nagyobbak törekednek New-York mintájára épülni és uj gyár és ipartelep létesült hazánkban. Fájdalom azonban, ez egyesület alig 3 évig működhetett. A szabadságharcz és az azt követő elnyomatás alatt a védegyesület sikerei elenyésztek és a nemzet újból megfelejtkezett ama örökigaz intelemről: „A mit nekünk a honi ipar nyújthat, azt idegentől venni hazánk elleni bűn!“ E bűnös utón haladva, az ország gazdasági helyzete újból súlyos /viszonyok közé jutott. A I5.000 millió koronára becsült földbirtokot 6.909 millió korona jelzálogkölcsön terheli. Ebből 5.734 millió korona a törpe , a kis- és a középbirtokosok adóssága. E rengeteg összegekből vájjon mennyi jutott az iparfejlesztésre? Úgyszólván semmi! A kölcsönpénz csupán a rossz évek hiányát pótolta. A legnagyobb baj pedig az volt, hogy a jelzálogterhek nagyobb részét a külföldi tőke adta és azt kétszeresen fizetjük vissza a súlyos kamatokkal együtt: pénzben és a külföldi iparáruk ellenértékében. A nemzetgazdasági pusztulásának ez a legbiztosabb lejtős útja. A földbirtokosok zöme földhitelét jórészt már kimerítette. A föld jelzálogilag már az idegené. Ha gazdálkodásunk eddigi utján haladunk, nem sok idő múltán a föld teljesen idegen kézbe jut. E vészteljes helyzetből csak úgy menekülhetünk, ha a nemzet öntudatra ébred dermesztő, hideg álmából, ha okul a múlt súlyos tétlenségén, ha a jövőben ipari szükségleteit itthon állítja elő és ha pénzét, mely a mezőgazdaság feleslegének kiviteléből befolyik, itthon tartja s a nemzeti vagyon gyarapítására fordítja. rendezkedni elvetvén minden európai szokást. A salf made man Amerika tipikus alakja. Magyarul olyan ember, aki maga küzdötte fel magát azzá a mi. Ezé a tisztelet. Erre leggögösebb az amerikai patrióta. Ez pedig igen sok van Amerikában, ámbár az uj generatió már kezdi az öröklőt vagyon pazarlását — európai módra. A salf made gentleman Amerika specialitánsa. Magyarul annyi, mint a maga törekvéséből lett — ur. Rendesen gyorsan lesz gazdaggá, rövid idő alatt, vagy pedig hamar jut nagy pozitióhoz és többet uriskodik, mint dolgozik. Mindenütt ott Van. Vendéglőben, színházban, utcán és a Waldorf szállodában New-York eme gyül- helyében a legélvvágyóbb milliómosok és félvilági hölgyeinek. Jellegzetessége, hogy finoman öltözködik. Nagy gallért hord, ha leül nadrágját mindkét térdén fölhúzza, van egy-két „úgynevezett“ milliomos barátja és többnyire „Charles“-nek híják. Hogy egy jó géntry kifejezéssel éljek, amolyan „senki- bornya“. Különben pedig a műveltség és tudás legelemibb szabályaival örökös hadilábon áll. A jankee gentleman a született amerikai aristokrata. Milliomos leszármazottja, dúsgazdag családoknak, a kik családfájukat sokszor Anglia legelőkelőbb családjai közzé sorozhatják. Nevelése kora gyermekkorától mig felnő a legtökéletesebb. Ösmeri és beutazza csaknem az egész 2 világot. Öltözködése az angol divat monplus ultrája. Gőgje nagyobb akármelyik európai hercegi! büszkeségénél és életmódja az európai fejedelmek szokásait fényben — fölülmúlja. Iparunk úgyszólván az ipari szükségletek minden ágában már képviselve van, de az irányítók minden erőfeszítése daczára még igen kevés. Az ország ipari szükségleteinek alig egy negyed részét állítja elő a hazai ipár. Magyarországon összesen 2.642 gyárüzem van 259.000 munkással. Ausztriában csak egy iparágban, a fonó- és szövő-iparban már 1898. évben 2.242 gyárüzem volt 217.446 munkással. Hazánkban az 1898. évben a fonó- és szövő iparban összesen 110 gyár volt 13.034 munkással 13.024 munkással 52,704.886 korona forgalommal. Ezzel szemben ugyanazon évben Ausztriának egyedül csak fonó- és szövő-iparárukért több mint 300 millióval, az 1902. évben pedig már 342,866.000 koronával adóztunk. E példát azért említjük fel, mert hazánkban a fonó- és szövő-ipar lendülhetne fel leghamarabb, mivel a nép ez iparág iránt minden vidéken fejlődőben levő érzékkel bir. Ez irányban munkásokat köny- nyü volna nevelni, de a tőke ily gyárüzemek alapítására nem vállalkozható mindaddig, mig a honi ipar termékei részére a belpiacz biztosítva nincsen. Hazánknak mily jó kisipara volt. Szép reményeket fűztünk hozzá, mert hinni véltük, hogy ez az első lépés a honi ipar fejlesztése felé. Csalódtunk, keservesen csalódtunk 1 . . . A külföldi ipar hazai kis iparunkat már a kezdet kezdetén megfojtotta, nehogy uj életre ébredjünk. Czélját elérte. Kisiparunk ma már csak tengődik. Az ország 175.738 önálló iparosa közül csak 59.634 tarthat inast, a többi mindennapi kenyerét is alig keresheti meg. A mit a civilizatió és az amerikai találmány a XX-ik század elejéig produkált kényelemben, életmódban és eszközökben az élvezetek hajhászásában, az mind a jankee gentelman szolgálatába van hajtva. Különben pedig törzsgyökeres amerikai, a kinek ugyan nem imponál semmiféle európai — címer. Kevés változással ugyanez mondható a jenkee-lady-ről. Ezenkívül különben a világ legszebb és legbájosabb női teremtménye, de már ennek nagyon inponál a — címer. „Rubber“ az tulajdonképpen gumit jelent szószerint lefordítva. De jelent „rabló“-t is. De odaát nem sértés, ha valakinek azt mondják „rubber“. Ezt mondja bármely férfinak a lány ki erősen fixirozva lesz és ugyanezt mondja a gyümölcsös kofa, ha sokáig válogatunk gyümölcse között. íme egy példa. New-York és Chikago között ülök a vonaton. Velem szemben gyönyörű nő ül. Piros kerek arczát a legszebb szőke hajkoszoru diszité. Ibolya kék szemét hosszú selymes szempillák fedik. Önként rajta felejtem szemem. Most fel néz — rám tekint. Szivem hevesen kezd dobogni, mintha az azúrkék égben minden menyország megnyílt volna. Ismét lesüti szemét, majd megint reám tekint, önkéntelenül villan át agyamon a gondolat. Oh Istenem lehetséges-é? Érdeklődik, irántam, érdeklődik ez a csoda-teremtmény, de szivem bájos szomszédom egy mozdulatára összefacsarodik, mert az igéző teremtés a pénztárcájához kap és rémült arccal ül — más helyre. Ez a — „rubber.“ Az idealizmus átvedlése a rideg — realismussá. (Folyt, köv.) Róth Fülöp kárlsbádí czipöraktárát ajánljuk sl t. tdtö közönségnek mint a SÖIV6tl62l A P«WX10X1Í«1> legolcsóbb bevásárlási forrást. szálloda melletti Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. Figyelmeztetés!!! Az előrehaladt nyári idény miatta még raktáron levő színes nyári áruk gyári áron alul is beszerezhetők. jíi á FI
