Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-10 / 10. szám
Huszadik évfolyam. lO-ik.szám. Szatmár, 1903. márcziirs TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Városi közgyűlés. Három érdekes tárgy volt szőnyegen, a melyek bevonzották a városatyákat és hosszúra nyújtották a közgyűlést. A konverzió, a vásártér áthelyezése és a kántorok és káplánok fizetése. A konverziónak a legutolsó közgyűlés óta ellenzéke támadt. Teitel- baurn Herman ugyanis, a ki különben azelőtt sem volt a javasolt terv mellett, időközben egy bécsi banktól sokkal kedvezőbb ajánlatot kapott, de minthogy az idő rövidsége miatt az ajánlat precziz formába önthető nem volt, s másrészt arra is kilátás mutatkozott, hogy a nevezett pénzintézet a 4 86 százalék törlesztési részletet lejebb szállíthatja, azt az indítványt terjesztette elő, hogy a közgyűlés erre való tekintettel halassza el a döntést legalább két hétig, a mikorra mindaz tisztába hozható leszen, s a mikor, ha csakugyan az állana elő, hogy a magyar jelzálog hitelbank és az illető bécsi pénzintézet ajánlata között nincs differenczia, mindig módjában lesz az előbbi ajánlatát elfogadni, inig ha az utóbbi egy sokkal kedvezőbb ajánlatot tenne, az elhalasztás épen nagy hasznára volna. Az indítvány tehát semmi egyebet nem akart, mint egy nagyon rö vid halasztást, de a többség leszavazta és elfogadta a magyar jelzálog hitelbankkal véghezviendö konvertálást, felhatalmazván a polgármestert., hogy az adóslevelet a város nevében aláírja és az elszámolást a kölcsönadóval megejtse. A konverzió tehát most már befejezett dolog, s ha azok az előnyök csakugyan valósággal meglesznek, a melyek hangoztatva voltak, ebben a formájában is nyereséget jelent, azon- ’ ban sok a skeptikus, a ki úgy van meggyőződve, hogy az ecsetelt előnyök csak látszólagosak, s végeredményében igazán csakis a magyar jelzáloghitelbanknak van nyeresége belőle. Az állatvásártérnek a vasúti pályaudvar közelébe való áthelyezése szintén nagy szócsatát idézett, elő, a melyben többek részéről hangoztatva lett az a mostoha elbánás, a melyben Németi Szatmárral szemben részesül. Mindent Szatmár kap, inig Németinek nem juttatnak semmit. Egy pár éve annak, hogy ez a megkülömböztetés Szatmár és Németi között megszületett s azóta gyakran lehet hallani, pedig annak a megkiilömböztetésnek absolute nincs semmi jogosultsága és nem egyéb egy felkapott üres jelszónál. Ami nálunk van, ugyanaz tapasztalható az ország minden városában. Minden városnak a fejlődése azt a képet mutatja, hogy a fejlődés a város közepe, az u. n. belváros felé fokozódik, mig kifelé menve szemmel láthatólag mindig kisebb lesz. Ez a termé- szetes fejlődés látható nálunk is. Ha akármit csinálnának is Németivel, a fenti törvény változást nem szenvedne, Németi akkor is az maradna, a mi eddig volt. Ha az állatvásár a jelzett helyre tétetnék át, Németi akkor sem mutathatna valami különös haladást. ! A közgyűlés azonban nem ebből a szempontból volt ellene az áthelyezésnek, hanem legföként azért, mert az áthelyezés vagy 100 ezer koronát igényelne, már pedig a mi jelenlegi pénzügyi viszonyaink mellett, bárha az előnyös konverziót meg is csináltuk, ilyen nagymérvű kiadásba minden különösebb oknélkül ez idő szerint bele nem mehetünk A kántorok és segédlelkészek sokkal szerencsésebbek voltak, mint németi polgártársaink. Ök elérték, amit óhajtottak, a közgyűlés megszavazta részükre a kért javadalmat. Nem örökre, nem is mint olyat, a mihez joguk volna, hanem csak addig, mig módjában lesz fizetni, de miután mi már tudjuk, hogy ez mit jelent, hát bátran mondhatjuk, hogy úgy a kántorok, mint a segédlelkészek egészen nyugodtak lehetnek, mert sorsuk most már véglegesen rendezve van.- - - Az elemi oktatás államosítása hozta úgy magával, hogy a kántorok és segédlelkészek, a kik eddig tanitók is voltak és mint ilyenek fizetést húztak, az államosítás folytán elestek az iskolától és igy a fizetéstől, s a hitközség rémülve tapasztalta, hogy most már neki kell majd fizetnie, a mihez pedig a mi felekezeteink nem igen vannak hozzá szokva. Kérelmeztek tehát a városhoz, hogy segítsen rajtuk s a mit eddig fizetett, fizesse ezután is. A gazdasági szakosztály a kántorokat illetőleg bele is ment, hogy fizeti őket, de már a segédlelkészek fizetésének ellene volt, hanem a közgyűlés kegyelmet gyakorolt, Veréczy Antal indítványára kimondta, hogy nemcsak a kántorokat, de a két segédlelkészt is fizeti s ehhezképest a kántoroknak fejenkint 800 és a két segédlelkésznek fejenkint 1400 koronát megszavazott. A legfőbb érv pedig az volt, hogy a mikor a város az elemi oktatás államosítása tárgyában meghozta ismert határozatát és azt az egyes felekezetekkel közölte, a r. kath. hitközség kivételével a többi telekezet kijelentette, hogy az államosítást nem ellenzi, de feltételül köti ki, hogy a mit eddig kaptak a várostól a kántor és segéd- lelkész fizetésére, azt ezután is kapni fogják, s miután az államosítás már régen megtörtént és ezen beadványukra választ mindezideig nem kaptak, a közgyűlés más választ nem adhatott. A közgyűlés egyébb tárgyai közül megemlítjük még, hogy Eperjes, Nagykároly, ' Beregszász és Kis-Várdával a szinikerület megalakittatott; s a polgármester jelentéséből, hogy egy lovas tüzér ütegosztályt aligha nem kapni fogunk, s hogy a bikszádi vasút mi- hamarábbi kiépítése most már alaposan remélhető. A közgyűlés, melyen a föispáu távolléte miatt a polgármester elnökölt, 6 órakor ért véget. TARCZA. Emlékirat. A zeneiskola ügyében a dalcgyesület választmányához benyújtotta: dr. Tanódi marton. (Folytatás.) A kedély frisseségét, az élet derűjét s a szív melegségét semmisem élteti any- I nyira, mint a zene, amelynek nagy előnye az is, hogy az élvezete akkor is élénk, ha (némi érzéket és értelmet feltételezve, amit szintén zeneiskolában lehet elsajátítani.) más nyújtja a számunkra. Hát még maga a zene művelése ! Mennyi élénkséget, üdeséget, lágyságot és édes érzést képes belevinni a gyermek leikébe I Igaz, a zene tanulása egy újabb teherrel rójja meg — kivált kezdetben — a gyermeknek amúgy is eléggé nyomott vállait. Csakhogy a bő tapasztalás tanúsága szerint e feladat teljesítése lényegesen eltér a gyermek egyéb kötelességeinek végzésétől, mert számos rá a példa, magam is eleget tudok, hogy kedvvel tanulják a zenét olyanokis, akik a könyvet meg az iskolát nem éppen szeretik. Nagy előny, hogy a tanuló a zenében aránylag hamar jut el a tudás olyan fokára, ahol a játék neki már élvezetet nyújt, és igy, amidőn ez egyrészről máris müvelőleg hat reá, más részről meg kellemesen sarkalja a megkezdett munka folytatására. Serdültebb ifjúságunk pedig, ez a (nagy részében) lombtalan és virágtalan szomorú fa, egészen más képet mutatna, ha szabad idejét, amely olyan bőven áll rendelkezésére, a kávéház és korcsma asztala helyett a zongoránál töltené, és kártya helyett a hegedű és más hangszer forogna a kezén. Nagyítás nélkül merem állítani, hogy tömérdek embert mentene meg a zene a szép életnek, amely azért lett c<unya rá- jok nézve, mert leikök ridegsége miatt nem juthattak el a bájai megismeréséhez. A zenében képzett nemzedék pedig kétségtelenül még zeneériőbbet szülne, lévén ez a képesség is (mint minden egyéb szellemi sajátság) öröklékeuy, de meg mu- zsikális házban a gyermek zsenge korától hallja, s igy gyakorlás utján is fogékonyabbá lesz a zene iránt. Azok után, amiket én e kérdés felől elmélkedésből, tanulmány- és tapasztalatból ludok, képzeletemben egy jó zeneiskola hatásaképpen néhány évtized alatt egész társadalmunkat műveltebbnek, nemesebbnek és boldogabbnak átalakítva látom, amelynek tagjai egymást jobban tudják megbecsülni és szeretni, a szépért lelkesülni, és alacsony fokon mozgó legelemibb élet- szükségleteik kielégítése után egy ideális, magasztos, átszellemitő világban: a zene birodalmában az élet salakjától megtisz- lúlni __ Ez a hit lelkesít engem az eszméért, amelyet a t. választmány megtestesíteni vállalkozik, és igy csakis őszinte lehet az a hő óhajtásom, hogy sikerüljön a törekvés czélirányosságát és odajutásának lehetőségét azzal beigazolnom, hogy a zeneiskola felállítását (már a jövő iskolai év elején) biztosítva találom. Az előterjesztésem elején felvetett második kérdésre e czélból a következőkben fogok megfelelni. Mivel pedig itt pénzzel való számításokról és javaslatokról lesz szó, tisztelettel megjegyzem, hogy a felállított költség- vetési tételeket nemcsak a legmegbízhatóbb helyről szerzett adatok alapján irányoztam elő, huiiem még az ügy iránt érzett rajongásom által sem befolyásolt becsületes józansággal is. Szerény javaslataimat pedig természetesen csakis mint ilyeneket terjesztvén a t. választmány színe elé, azokhoz nem fűzhetek más kívánságot, mint, hogyazokat komoly megfontolás tárgyaként gondos mérlegelés alapjául elfogadni, a hasznavehetetlent belőlök kiselejtezni, a jót pedig elfogadni méltóztassék. Nem fog rosszul esni, ha az én csekélyke munkámból a hatalmas épületben nem lesz semmi, csak magából az épületből legyen mihamarább valami... Ez általános megjegyzés után áttérek feladatomnak második, mondhatnám gyakorlati részére. II. Zeneiskolánk kezdetben szerény anyagi eszközeihez mérten, de — úgy hiszem — a vele szemben támasztható igényeknek teljesen megfelelő módon volna berendezendő. Semmi adat nem állván e tekintetben rendelkezésünkre, a jelentkező zenenövendékek számát csak hozzávetőlegesen állapíthatjuk meg, jobban mondva tételezhetjük föl. Tájékozásul szolgálhat talán némileg az a körülmény, hogy jelenleg városunkban körülbelül 2—300 növendék részesül zeneoktatásban, tanintézetekben és magán utón; ha hozzávesszük, hogy körülbelül 1500 olyan korú iskolalátogató van, aki a zenetanulásra alkalmas, a legszerényebb igények mellett is szabad arra számítanunk, hogy zeneiskolánknak az első évben összesen 40 növendéke lesz. Ismeretes lévén továbbá az a körülmény, hogy a zenetanulók három negyedrésze zongorán nyer oktatást, alig egy negyedrésze pedig hegedűben, akként kell a tervünket megállapítani, hogy a zongora tanfolyamnak 30, a hegedűének pedig 10 növendéke lesz. A többi hangszerekre és az énekre vonatkozólag alább fogom a szükséges észrevételeket meglenni. E növendékek ötös csoportokra felosztva heti három órai oktatás mellett munkát adnának egy zongoratanárnak hetenkint Róth Fiiiöp 5 kárlsbádi czipőraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. ■■ Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.
