Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1903-02-10 / 6. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Konverzió. Régi nóta már az. hogy jó volna a város összes adósságát konvertálni, ha arra a pénzpiacz kedvező helyzete folytán alkalom kínálkozik. Kimondta ezt már évekkel ezelőtt a közgyűlés, de bizony az alkalom nem akart megjönni s igy a konverzió csak jámbor óhajtás maradt egészen mostanáig, a mikor a polgármester arra való tekintettel, hogy a pénz ez időszerint nagyon olcsó, helyén valónak* találta napirendre hozni. A szándék dicséretes és elismerés illeti érte, hogy a város pénzügyeinek rendezésével foglalkozik és próbálja ily módon, a közterheket apasztani, hanem ez a kísérlet aligha fog eredménynyel végződni és pedig azért, mert a pénteken tartott gazdasági szakosztályon előterjesztett, tervezet szerint abból a városnak haszna egyáltalán nem volna s az egész operáczió csak annyi változást idézne elő, hogy a inig a mostani állapot, szerint a kiilörnbözö kölcsönök 50 év alatt vissza fizettetnének, a konvertált uj kölcsön 65 év alatt törlesztetnék. Igaz, hogy évenként kevesebbet fizetnénk, de 15 évvel tovább kellene fizetnünk, s igy a mit nyernénk a vámon, elvesztenök a réven, vagyis végeredményében ott volnánk, a hol a mádi merkántilista. A törlesztéses kölcsönöknek ugyanis az a természete, hogy minél hoszszabb időre szól, annál kisebb az évi | törlesztési részlete. Ha tehát egy 50 I éves kölcsönt átváltoztatok 65 évesre, a dolog természeténél fogva kevesebb évi törlesztési részletet fogok fizetni, mint addig fizettem, de ez nem azért, lesz kevesebb, mert talán a pénz olcsóbbá vált, hanem mert a visszafizetési idő meghosszabbodott. Az én adóságom e művelet által más változást nem szerived, legfeljebb még annyi történik, hogy a lebonyolitás költségeivel növekedni fog. O Ö Hogy a Magyar Jelzálog Hitelbank által benyújtott ajánlat csakis ezt. eredményezné, ahhoz semmi kétség nem férhet, s hogy ebből az üzletből haszna csak az ajánlettevőnek származnék, ez is világos. A tervezett művelet nekünk semmit sem hozna a konyhára, a min különben csodálkozni való nincsen, mert, hiszen ugyan mi oka lehetne a banknak az ö drágább kölcsönét olcsóbbra felcserélni és minket. évi néhány ezer koronával megajándékozni. Mert az egészen más eset volna, J ha a város azt mondhatná a nevezett banknak, hogy a pénz olcsóságára tekintettel olcsóbb törlesztési részlet mellett konvertálja adóságunkat, mert különben egy más pénzintézettel fogjuk a konverziót megcsinálni, de hát mi ezt nem mondhatjuk éspedig nem mondhatjuk azért, mert községi kölcsönök adásával csakis ez az egy bank foglalkozik, igy tehát minden néven nevezhető versen)' ki lévén zárva, nincs a kezünkben semmi fegyver, a mivel ráijeszthetnénk. Hogy pedig verseny nélkül, minden kényszer híjával egy pénzintézet ilyen önzetlen eljárást tanúsítson, arra még nem volt példa a történelemben, Azt a műveletet, hogy a kölcsönök visszafizetési idejének meghosszabbításával csökkentse az évi törlesztési részletet, a város akármikor megteheti, az nincs semmi összefüggésben a pénzpiacz kedvező vagy kedvezőtlen állásával, de ebből, mint fentebb jeleztük, haszon nein származik, sőt annyi kár igen, hogy a lebonyolitás költségei és a papirvesztesség az adóságot növelni fogják. Ellenben ama másik műveletet, hogy a város a pénzpiacz kedvező helyzetét a maga javára felhasználhassa és drágább kölcsönét olcsóbbal kicserélje, sohasem viheti keresztül, mjután a hitelezőjén kívül nincs senki más, a kitől kölcsönt vehetne, ez pe- dicr verseny nélkül a törlesztési részO * . f létet önmagától nem fogja csökkenteni. Bármenyire becsifijük ís~ tehát a polgármester igyekezetét, a mit a város kölcsöneinek konvertálása czéljá- ból kifejtett, azt czélravezetönek az előadott okokból nem tartjuk s szerintünk abban a formájában, a hogy az ügy elő lett terjesztve, a város szempontjából keresztül vinni egyáltalán nem is kívánatos. X. T. Z. Városi közgyűlés. Nem lévén felkérve a városatyák, hogy a közgyűlésre el ne menjenek, szép számmal gyűltek össze s a különben semmi érdekest nem Ígérő tárgysorozat meglehetős időt vett igénybe. Különösen két tárgy nyitotta meg a zsilipeket és hívta porondra a szónokokat, a Kovács Leo ur indítványa és a belkövezésre vonatkozó mérnöki előterjesztés. Ott a hazafiis felbuzdulás, itt a külömböző utczai sérelmek s-zólaltak meg és hozták hullámzásba a kedélyeket. De tartsunk sorrendet. A polgármesteri jelentést, mely az újabban felmerült konverzió mikénti állásával és a dohánybeváltó hivatal idehelyezésé- vel foglalkozott, közgyűlés tudomásul vette. Ezután Kovács Leo indokolta meg írásban beadott indítványát, mely úgy szól, hogy a város Írjon fel a képviselőházhoz és fejezze ki tiltakozását az ellen, hogy jövőre bármiféle teher is megszavaztassák. Ilyen formájában persze az indítvány lehetetlenséget kíván, Uray Géza tehát segítségére sietett és oda módosította, hogy csak az ujonczlétszám felemelése ellen történjék tiltakozás, mire megindult a nagy szóáradat és a lelkesültség oly magas fokra hágott, hogy a végén, bár ki volt mutatva és fel is volt olvasva, miszerint mindazt a közgyűlés felirat alakjában elmondta, a mit az indítvány czéloz és igy azt még egyszer elmondani felesleges és szükségtelen, a többség az indítványt elfogadta. Tanulság belőle, hogy ha a városatyák rendesen járnának a közgyűlésre, akkor pontosabban volnának tájékozva. Soós János rendőr fogalmazó állásáról való lemondását közgyűlés a fegyelmi választmány javaslatához képest, t. i. hogy ez közérdek szempontjából kívánatos, elTÁRCZA. * ’ op—QOP Ii." Szerelmes levél! Képzelje csak, mi van most én velem: Beleg vagyok! Igaz, hogy nem nagyon, S maga segíthet tán e nagy bajon ; Hisz az egész csak egy kis — szerelem. Nini! Elfért egy kis strófába Az, a miről én biztosan hiszem, Hogy szétveti fájó, sajgó szivem, S elég volna egy hosszú nagy ódára. Igaz, hogy kimaradt egy lényeges dolog; Tudn’illik a szivem önért dobog. No lám! Mit mond’ni féltem esztelen, . Itt áll írásban pőrén, meztelen. F Hisz tudja, hogy szóm mókás, adoraás, Nem illik abba komoly vallomás: Nevetne édesen, ha vallanék magának Nem hisz, tudom a gókler fájdalmának. Pedig a bánat nem csak sírni tud Olykor — s ép nálam ez a rendes ut — Fájóbb a gúnykaczaj, mint sóhaj, lehelet, Elvérzeni mosolyogva is lehet... De hát tegyük föl, hogy ön hisz nekem, Ez még mindig nem nagy vigasz, S ön azt felelheti reá »Igaz!« »De én azért magát nem szeretem!« És, hogy ha tényleg ez a felelet, Lehet unszolni azt, ki nem szeret? Nem húzható a szív föl mint az óra, Szeretni nem lehet komandószi ra! Van hát e tárgyban okos vélemény? Magától mit is kérjek én? Kezét? — No azt még egyelőre nem. A házasság is más, és más a szerelem; E kettő egyült'nem vegyül, S a szív mindig alul kerül. Vagy kérjem azt, hogy értsen engem ? Nem, nem ez óriási áldozat. A felsőbb régiókba törni, A nőnek kínos kárhozat. Sose kutassa mi a Vég, az ok: Maradjon lenn csak a szalonban, Hol fájfoklokra délben, pontban Jelennek meg a délczeg hadnagyok... Nincs vágyam hát, mely elfogadható! Keressük fel tehát a járt utat, A praxis régen fölfedezte már Mit a költészet ily meddőn kutat. És tudja ma mindenki már, Egy hű lovagnak, hogy mi jár. Mit toliamra a szenvedély uszít, Hallgasson el a többi csacska vágy: Kérek csak egy — egy édes, lágy, Egy észbontó — puszit! Pontvus Pilatus. Nesze semmi, fogd meg jól! — Szemelvények dr. Fodor Gyulának az »Ezres« estélyén előadott tréfás darabjából. — Szatmári, Szatmárijáé és Feri tárgyalnak. Feri. Akárhogy zsörtölsz öregem, Az a kis pénzösszeg kell nekem. Sxatmári. Hagyj már békét fiam, mert megharagszom. Nem látod, mily sokba van az asszony! Feri. Persze! a könyv nem kell, csakaz a mi léha, Én mostoha vagyok, ha nekem kell néha. Sxatmáriné. Én édes öregem, igazat mond Feri, Hisz ő könnyelműen a pénzt el nem veri. A mi kell az csak kell, be kell látnod végre, Korunknak lásd több az igénye, szüksége. Sxatmári. Hisz van neked pénzed, vedd ki a fiókból. Feri, De hisz az mind kiment rég a forgalomból. Sxatmári. Hát mi az ördögnek gyüjtesz te a molynak! Nincs ma becsülete, fiam a bagolynak! Feri. Jól van, hát nem adnak. Tudom már, mit teszek. Van egy régi puskám... Öngyilkossá leszek. Majd adok én nektek! (Elmenőben.) Matiné?! Azért se! Lyceumot tartok, bár senki se értse ! Sxatmári, Óh jaj édes fiam! Csak öngyilkos ne légy! Itt egy csupor ezüst, van benne pénz elég. A gőztéglagyárból ásta ki egy paraszt. Remélem most már, hogy ez életben maraszt. Pedig (busán magában, szemét törli) ... ez volt az osztalék! Mi marad most nekem ?... a puszta lég. -Feí*i.^(Páthosszal.) Nekem ez is elég. (Kétségbeesetten el.) Szatmári és Szatmáriné egymásra néznek. Sxatmáriné. Látod, te zsarnok? Most már mi lesz vele? Kétségbeeséssel van a fiú tele. Sxatmári. Igazán borzasztó volt fenyegetése. Sxatmáriné. Kivált a lvceum bősz emlegetése. Ezután tán nem is megyünk matinéra! Sxatmári. A te szálló igéd mindig az uj éra ! Róth Fülöp^kárlsbádi czipöraktárát Közvetlen a Pannónia • . ~~ szálloda mellett ! ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. — • Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. I
