Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1903-07-28 / 30. szám
30-ik szám. Szatmár, 1903. julius\ 29/ TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐFIZETÉS ÁRA:-------Egé sz évre ... 6 kor. 1 Negyedévre 1 kor. 50 fill. Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Morvái lános könyvnyomdája Eötvös-utcza 6-ik sz. alatt — T’V’.T.TFVF’OXfl'-eZlAM ; 73. A Szerkesztő lakása: Eőtvacutcza 19-ik szám.--------HIRDETÉSEK---------e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mallott AlvéteiaeKT Nyilttér garmond sora 20 fillér. =-■ 1 Hirdetések díjjal előre fizetendők. m> A szatmárnémeti dalegyesület zeneiskolája. Ilyen hosszú lesz a czime intézetünknek, amelyben nemzeti kultúránk egén messze vidékre és hosszú időre világítani hivatott csillag fog kigyulni nemsokára. Jogos önérzettel gondolhat e szép alkotásra városunk közönsége. A megteremtő dalegyesület, amely három évtizeden át hangyaszorgalommal hordta össze filléreit a szükséges alaptőkéhez, a városi hatóság azért, mert az ügy iránt föllelkesülve jelentékeny évi segélyt ajánlott meg a zeneiskolára, és a közönségnek az a nemesen érző része, amely az utóbbi időkben szives készséggel adogatja össze a fölszerelésre szükséges összeget. Említsük meg forró hálaérzettel e helyen Meszlényi Gyula püspök urat, aki egymaga ezer koronát ajándékozott e czélra, meg a káptalant, amely kétszáz koronával sietett a létesülő intézet segítségére. És — hogy hamar feledésbe ne menjen — köszönjük meg ismételten összes pénzintézeteinknek a megszavazott számottévő segélyösszegeket. Ennnyi áldozatkészség hangosan szól annak az ügynek nagy jelentősége mellett, amelyet a dalegyesület annak idején a zászlójára irt, és maholnap életre is fog hozni, dicsőségére önmagának és kiszámíthatatlan üdvére közönségünknek. Mert, bár sokszor hangoztattuk már eddig is, újból emlékezetbe hozzuk az igazságot, hogy uj iskolánk á'dásos hatással lesz a következendő nemzedékek egész sorára, kiszámíthatatlan időkön át. És a szülők át vannak hatva ez igazság erejétől, mert örömmel jelentik be előre gyermekeiket a megnyíló iskolába. Én legalább (őszintén szólva) nem hiszem, hogy ha nem igy volna, a mi czikkeink képesek volnának a közönséget az áldozattal járó cselekedetekig feltüzelni. A lelkesedés anyaga meg kellett, hogy legyen már elébb a keblekben, hogy a gyönge felszólalások hangjára föllángolhasson. Igaz, a csekély számú kétkedők állítólag attól tartanak, hogy a buzgó- ság, amit ők is tapasztalnak, hamar el fog lobogni. De ők nincsenek tisztában azzal, hogy csak a mesterségesen rakott és szitogatott tűznek van ilyen természete, és hihetőleg nem ismerik ama ősforrások erejét, a melyek a lélek mélységeiből fakadnak. Sok minden elpusztult már eddig abból a szépből, ami az ember életét e földön valaha megaranyozta; napnap után, szinte a szemünk láttára tűnnek le az eszmények lelki szemeink látóköréről, hanem akinek van szive, hogy a sziveket vele jól kiösmerhesse, az nem fog kétségeskedni, hogy a zenének és a dalnak még hosszú időn át meglesz az ereje lelkünk felett. Sőt minél sivárabb lesz folyton az életünk, annál inkább fordulunk a zene felé, üdülést és gyönyört keresve elfáradt szellemünk számára. És még nagyobb mértékben fogják ezt tenni az utódaink, ha velők e jótékony nemtő boldogító erejét zsenge koruktól kezdve megismertetjük és megki- vántatjuk. A hit, a mely e meggyőződésből táplálkozik, a remény, amit alkotásának hivatottságához fűz és a bátorítás, amit a jók támogatásából merit, ezek edzik meg a dalegyesület vezetőit, minden kedvezőtlen szél ellen is előrehajtani az intézet sajkáját, amíg biztosan kiköthetik a révparton. Ez pedig, hála az Égnek, egészen közel van. Csak egy kis kitartás még, és czélnál leszünk. Kérve-kérjük ügyünk jó barátait, gyújtsák felénk segítő karjokat. A fel szerelésre még mindig hiányzik néhány száz koronánk, amit össze kell koldulnunk, és amit összekoldulhatni remélünk is. Támogasson bennünket mindenki aki velünk érez. Isten bizony, jót akarunk ; tartson velünk mindaz, aki az ellenkezőt nem kívánja. Dr. Tanódi Márton. Apróságok. Csakugyan igaz, hogy a kit a szerencse kisér, annak mindig több és több a kívánni valója. Ez jutott eszembe, hogy a „Szamos“ vasárnapi számát kezembe vettem s olvasom a 3 számra terjedő ve- zerczikk végén a következő szerkesztői megjegyzést: „Ezen ügyben az ellenkező véleménynek is szívesen helyt adunk.“ Nem elég neki, hogy a rettenetes nyári időben egyszerre 3 vezérczikket kap, hanem még az ellenkező véleményt is magához kecsegtetné. * A belügyminiszter egy kis füzetet adott ki, a melyben le vagyon írva, ho gyan kell a szúnyogok ellen védekezni. Kint lévén a hegyen, újságolom a feleségemnek. Mikor aztán jövök hazafelé és kérdem tőle, hogy mit hozzak a legközelebbi kijövetelkor, kezembe adja a lisztát, a melyen a 99 féle tétel között ez is ott figuráit: „Egy füzetet a szúnyogok elleni védekezésről.“ * Ismerőseimnek és jó barátaimnak ez utón hozom tudomására, hogy az ismert szőllővételi ügylet visszament. A sógor meggondolta a dolgot, s bárha én már egy viharágyut is hozattam, kijelentette, hogy a szőllőt el nem adja. — De hát mit csinálok én most már az ágyúval? — kérdem tőle mélabusan. — Majd szüretkor fogsz vele lövöldözni. — válaszolja ő kedélyesen. * Tegnap este a szalmaözvegyek egy szükebb értekezletet tartottak, a melyen egyhangúlag kimondták, hogy miután minden téren az egyesülés a jelszó, megalakítják a szalmaözvegyek egyesületét. T^HCZA. ■ ifjCOOfCiii. j Római levél Szatmárról. Kedves barátom! Ha az ember lakó dalomra készül, nem szívesen beszél a halálról. Minthogy pedig én három negyed óra múlva indulok a vonathoz, hogy egy jó b-irátom lakodalmán részt vegyek, nem kívánhatod, hogy ily rossz ámennel kezdjem a dolgot, hogy tegnap könnyelműen megígért themámat Írjam meg. Inkább beszélek általában római utamról. Az efféle már kellemesebb vonatkozásban áll a lakodalommal. Csakhogy én sokat szeretnék Írni és sokat tudnék is, a mihez idő és animo kell. Ennélfogva úgy fogom rövidebb végét a dolognak, hogy mindenről irok, vagyis Írva itt van a tartalom- jegyzéke mindannak, a miről Írni fogok. Teszem ezt azért is, mert sok jó emberem van még, a kivel hazaérkezésem óta nem beszéltem, s akik bizonyára megfogják még tőlem kérdezni, mint az eddigi kétszáz, akikkel már találkoztam, hogy mikor indultam ? hol jártam ? láttam-e a pápát? állottam-e ki tengeri betegséget? csakugyan kék-e a capri szigeti kék barlang? szép-e Nápoly? stb. Hogy tehát mindazok tudnivágyát egyszerre kielégítsem, rövid summában mint egy vasúti kalauz, leirom utamat. Többre úgy sem kiváncsi a siető, izgatott emberiség. Már úgyis mindent csak kompendiumokban szeretünk átfutni, mert drága az idő, s kevés a türelem. Tehát junius 25 én csütörtök este indultunk innét Budapestre jól feltarisz- nyálva, honi sonkával, füstölni valóval és likvidummal. Reggel érkeztünk Pestre s kerestük zarándoklatunk vezetőségét a pályaudvaron. Ha egy papot megláttunk, mindjárt kérdést tettünk, nem a vezetőséghez tartozik-e. Bizony a vezető nem jött. Elégedetlen, zúgolódó utitársat találtunk eleget, de vezetőt egyet sem. Már egy esztergommegyei pap dr. Hufnagel azon gyanújának adott kifejezést, hogy nem lesz az egészből semmi. Lovász barátom, az én utitársam, már meg is csinálta a programmot, hogy fogjuk az időt Pesten tölteni. Végre a vonat indulása előtt pár perczczel megérkeztek a vezetők, lecsillapultak a lázongó kedélyek s mi csakhamar beszálltunk a fiumei gyorsvonat számunkra fentartott kupéiba. Rövidesen megismerkedtünk az étkező kocsi kellemeivei is és kedélyes sörözés közben átrepültünk a Karszt vidék sziklái között, számtalan alagút sikátorán, s lecsaptunk annak meredek szerpentináin Fiume tengerpartjára. Este érkeztünk oda s rögtön hajóra szálltunk. A tenger láttára támadt érzelmeimről máskor. A kajutokban nagy meleg volt s ezért az éj nagyobb részét az ebédlőben töltöttük, ki kaláberezve, ki tarokkozva. A tarokkártya veres ászául Dr. Lőrincz Gyula nagyszombati tanár névjegye volt kinevezve. Szép nyugodt tengeri utunk volt s fitymálva beszéltünk az előttünk ismeretlen tengeri betegségről. Junius 27-én szombaton reggel Anconában kötöttünk ki. Ancona érdekes, régi, elég nagy, félkörben az öböl köré épített város, szép magas hegyen, hatalmas dómmal, sok szűk bűzös utczával, de néhány modern térrel. Terei is csinosak. Egy szép Cavour szobrot is láttunk benne s elég olcsón söröztünk. A társaság nagyobb része átrándult Lorettoba is, a hol egy újonnan felszentelt fiatal pap első miséjét mondotta el. Este 10 óra tájban vonatra ültünk s 28 án vasárnap reggel kegyelettel s némi izgatottsággal, főképen pedig a zsuffolt vasúti kocsikban összefőve, kifáradva szálltunk ki Rómában. A vonatnál Gróf Zichy Gyula pápai kamarás és Czaich páter vatikáni magyar gyóntató vártak. Kocsikra ülve a Santha-Martha zarándokházba hajtattunk. Útközben a milimárik és kocsisok érthetetlen olasz kiabálása és röhögése kisért, a mi megszokott fogadási modora ennek a nácziónak idegenekkel szemben. Rómában 6 napig voltunk és sok nevezetes dolgot megnéztünk. Legjobban tetszettek: a San Pietro bazilika, a Pantheon, a Colosseum, Szt. Pál temploma, a kilátás a Janiculumról, a Pincius- ról (elegáns korzó) s a Péter templom kupolájáról, a Vatikán műkincsei. Legnevezetesebb mozzanata volt ottlétünknek természetesen a pápai fogadás. Péntekre jul. 3-ára volt kitűzve, de időközben többször fenyegetett bennünket annak lehetősége, hogy talán nem is fogad bennünket a gyengélkedő pápa. Hála azonban Zichy Gyula gróf szives és befolyásos közbenjárásának ezen aggodalmunkat örvendetes valóság váltotta fel s mi pénteken 12 órakor szivdobogva lépkedtünk a Vatikán márvány lépcsőin a sárgaruhás svájczi testőrök s bíborba öltözött pápai ajtónál- lók során át több ízben felülvizsgált jegyeinkkel a Klemens terem, a hol bennünket a testőrparancsnok s Zichy gróf a pápa fogadására elrendeztek. Felemelő, de mégis bánatos érzéssel helyezkedtünk el a terem négyfala mellett egyenkint. Felemelte lelkünket az a gondolat, hogy pár perez múlva szemben állunk a keresztény világ legnagyobb urával, s az emberi jóság s szellemi tehetség egyik legkimagaslóbb alakjával, de másrészt lehangolt az a tudat, hogy a hosszú, dicső pályát tett napnak utolsó megtört sugarait fogjuk látni, s nekünk még a lelkesedés és szeretet szokásos nyilatkozataitól is tartózkodnunk kell, nehogy pillanatnyi izgatottság előidézésével siettessük a lankadó fáklya pislogó fényének kialvását. Néma csendben vártuk tehát mig őszentsége kíséretével megérkezett. Hordszéken hozták s gyorsan megállás nélkül körülvitték a mondott rendben felállított zarándokcsoport belső körén. Zichy gróf tartotta jobbját, a melyet minden zarándok (too körül) megcsókolt. A kéz hideg volt, az arcz mumiaszerü, a test mozdulatlan, a szem bágyadtan fénylő, a hang reszkető ajkak közül suttogó. Megható, könyekre Róth Fnlöp kárlsbádi czipöraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek műt a Közvetlen a Pannónia legolcsóbb bevásárlási forrást. ■ ■ —;— szálloda mellett! Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.
