Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-02-18 / 7. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. 4? MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐ FIZETÉS ÁRA: = Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is kfildendók: .== Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6-ik az. alatt. = TELEFON-8KÁM: 78. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIKDETÉSEK a lap kiadóhivatalában a legolesébb árak mallott fölvételnek Nyilttér garmond sora 20 fillér. Zenede. Dalegyesületünk a napokban megújította a vezetőségét: elnököt és alel- nököt választott a kebeléből. Hírlapi szokás szerint üdvözölnünk kell dalárainkat ez eljárásához, anélkül, hogy ezzel a volt elnökséget bántani akarnék. A lelkes zenebarát és minden idegében zenész elnökben és az agilis alel- nőkben tényleg olyan erőket állított az egyesület az élére, hogy csak a legjobbat remélhetjük az intézmény fejlődésére nézve. Mert fejlődnie leéli, ha el akarja érni azt az üdvös hatást, amit alakulásakor czélul tűzött ki maga elé, s amelynek érdekében a társadalom egy századnegyednél hosszabb idő óta (páratlan kitartással) a legnagyobb erkölcsi és anyagi támogatásban részesíti az egyesületet. Hazánkban az elnyomatás után való szabad föllélegzés első éveiben a honfiúi lelkesedés különösen háromféle egyesülésnek adott életet. Majdnem egyszerre keletkeztek a lövész-, tüzoltó- és dalegyesületek De, mig az elsők majdnem végleg elsprvadtak, a tűzoltóságot pedig (helyesen) a hatóságok vették át: a dalegyesületek majdnem kivétel nélkül fennállanak ma is, noha a lelkesedés, amely őket létrehozta, megcsappant; amint átalában elhanyatlott az a fellobogása a lelkesedésnek, amely anyagi haszon nélkül, csupáncsak szép czélokat szolgáló intézmények irányában dobogtatta meg egykoron az emberek szivét. Fennáll a mi dalegyesületünk is teljes épségében, mint fontos alkotó része társadalmunk szervezetének, amely lyel mindig gondosan és okosan tudta fentartani a szükséges kölcsönhatást. Szolgálta a társadalmat, amely őt minden törekvésében szívesen támogatta. És mégis figyelmeztetnünk kell dalosainkat egy háttérbe szorult lényeges kötelességök teljesítésére. Hozzá kellene látniok egy zenede felállításához, mint megkoronázásához sok évi dicséretes működésöknek. Nem mondjuk mi, hogy nem czél önmagában az éneklés is. A dal nagy hatalma nyilatkozik meg abban, hogy dalegyesületünk post tot diserimina re- rum is teljes erőben működhetik, és túlélve számos más egyesületet, most is birja a közönség áldozatkész (és tényleg is áldozó) rokonszenvét. A dalestélyeknek mindenkor megvan a magok szép közönsége, hallgatják, tapsolják a dalt, mint egykoron, és az általa teremtett jó kedvben a hallgatóság t*vwíl»l» muiot ac ójozaka legkésőbb határáig. De a dalegyesületnek ennél még sokkal fontosabb hivatása a zeneéletnek általános életrekeltése egy modern zenede létesítése utján, ami egyébiránt programmjának egyik sarkalatos pontját képezi. Mert (valljuk megj, minden olyan élvezet, amely évtizedeken át igen csekély változattal kínálkozik az embernek, elébb utóbb a megszokottság miatt elveszti a ható erejét. Amit sokszor hallunk, és akit sokszor hallunk énekelni, az idővel megszűnik kellemes lenni. Ha nem is jobb vagy szebb után, de mindenesetre másért vágyik az ember az ilyen téren. Az újabb nemzedék pedig, bárha nem eléggé, de mégis csak megismerkedvén a zenével, fokozattabb igényekkel lép fel, amelyeket városunk szűk keretében mindinkább nehéz lesz kielégíteni. Félő tehát, hogy a dalegyesület, ha csak az eddigi nyomon halad, las- I sacskán megritkultnak fogja látni a követői seregét. Hogy ez be ne következzék, de meg azért is, mert valódi kulturális közszükséglet parancsolja, a dalegyesület jól teszi, ha napirendre tűzi a zenede kérdését. Bárha a mostani anyagi viszonyok közt mindenki fázik a vállalkozástól, mégis ajánlatos ez a vállalkozás. Az ügy érdekében tett tanulmányaim alapján bátran állíthatom, hogy városunkban egy zenede szerverese semmi rreiiezsegoe nem' ütközik. A dalegyesület e czélra gyűjtött alaptőkéjének a kamat jövedelme és egy csekélyke állami segély, amit minden valamire való magánintézet is élvez, elegendő kiindulásnak, amely után rövid nehány év leforgása alatt virágzó zeneiskolánk lesz. Ennek az üdvös hatását már több eben fejtegettem e lap hasábjain De érti azt minden illetékes ember az én nagyarázatom nélkül is. Egyedül a dalegyesület szempontjából akarok egy körülményt kiemelni. Magunk közt szólva (úgy is tudja mindenki) a dalárok közt alig van zenei előképzettséggel biró ember, úgynevezett „kottista.“ A zenedének egyik főhivatása az ének művelése lévén, milyen hasznos dolog lesz, ha az egyesület a saját intézetében nevelhet magának uj működő tagokat. És milyen élvezettel fog énekelni az egyesület olyan hallgatóságnak, amelynek soraiban igen sok ember az egyesület iskolájában fejlődött ki szakértő, élvező, hálás hallgatóvá. Valamikor utópia volt, de most már életképes, érett eszme a zenedéé. Csak meg kell ragadni és reálizálni. Az uj elnökség e nagy tettre van hivatva. Van hozzá képessége, csak legyen meg az akaratereje és a lelkesedése. Mint a dalegyesület régi tagjának is hő vágyam teljesednék, ha az itt fölvetett eszme életre kelne. Ennek az érdekében szívesen szolgálok a vezető férfiaknak mindennel, amit a dolog felöl luduky— amlnrtiogy nagy örömmel fogom tovább fűzni az eszmét a sajtóban is, hahogy valakinek tetszik, a nagy és szép kérdést a nyilvánosság előtt való megtárgyalás utján is közelebb vinni a megoldáshoz. A zene iránt érzett meleg szerete- temben én már előre gyönyörködöm a dalegyesület intézetében nevelt ifjúság zenetudásában, finomult Ízlésében, és szép érzelmekkel telitett lelkében. Hiszem, hogy az elnökség is így érez, és várom a tetteit __ Eg y pártoló tag. TA&CZA. f\ harmadik csók. — Amerikai történet. — ' , —> ven is, aggMr. Danville természettől legény is, de sebére volt egy szépség ta- adománvpénz. Ez tudvalevőleg a leghatásosabb és legjobb sebtapasz. Rendes vendége volt a híres „Három angyal“ bor- és sörhelyiségnek a Norfolk- utczában, hol egy igazi élő angyal, a Nettike sürgőit, forgott. Nettikét igen szemrevaló teremtésnek tartotta az egész gárda, mely a „Három angyal “-hoz járt szomját enyhíteni és nem egy, ezek közül szívesen beszélgetett Net- tikével, a mikor a sör- vagy boradao-ot felszolgálta. Mert Nettike pinezér leány. Még pedig a kiválók egyike e szakmában. Olyan kedvesen tudott újságokat beszélni, hogy gyönyörűség volt hallgatni. A Nettike igen kevés pénzzel rendelkezett, lévén fizetése szörnyen sovány, de szép és becsületesnek tudta a világ. Egy estére hajló délután mr. Danville, midőn a negyedik pohár fröcsnél tartott, egy ajánlatot tett a szép pinezér leánynak. Szörnyen szép fruska vagy te Nettike, mondta Danville Nettikének, midőn az ötödik polgári pezsgőt az asztalra tette és ál lát megcsipkedte. — Örülök, hogy mr. Dán viliének „is“ tetszem, válaszolta szerényen a leány. — Ejnye, de nagyon hangsúlyozod azt az „is“ szócskát, pattant fel az agglegény! Hát azt hiszed, hogy mindenkinek tetszel ? — Legalább a vendégurak valamenynyien ezt mondják, ha más szavakkal is. — Nem hazudnak, viszonozta Danville, és miután végig simította gyér hajszálait, veres és ritkás bajuszát kezdte pödörgetni. Te szép állat vagy. Állat ? kiáltotta kissé méltatlankodva a leány. biblia egy tétele igy mondja. De hagyjuk ezt. Nekem egy ajánlatom van részedre. Nos, nem vagy rá kiváncsi? Azt mondja anyám, hogy a kíváncsiság a vétekkel egy sorba helyezendő. — Igazsága van a te anyádnak. És mtvel hogy nem vagy kiváncsi, elmondom. Ha te háromszor megcsókoltatod magad én neked ioo dollárt adok, _ mondta, nagyot nyelve Danville. — ioo dollárt? Igen, egészben vagy felaprózva. — Nem tréfál? — Egy cseppet sem. A kis leánynak nagyot dobbant a szive, ioo dollár rengeteg sok pénz! Mennyi mindent vásárolhatna ö öreg j?e*®*?5s anyjának a télire. Egy bélelt téli tel öltöt, jó vastag talpú czipőt. Milyen oromét szerezne ezzel az édesnek, a drágák- Rövid gondolkozás után felcsapott. — Nem bánom, megengedem, hogy negcsókoljon, de azután azonnal kérem a jinzt, szólt pirulás közt a Nettike. — All az egyezség, felelte nagy örömmel Danville és egyszer, majd kétszer regcsókolta a rózsás piros ajkát. Netti egész nyugodtan tartotta ajkát, © mikor a harmadik csókra került a sor. ur. Danville abba hagyta csókolózást. — Nos ? kérdé a kedves leány csókra jyujtva száját. — A harmadik csókot elengedem, \iszonozta a vén kecske. — Nem bánom, örvendezett a leány, lérem a pénzt? — Nincs nálam, majd alkalomadtán ehozom, viszonzá a rókamája Danville, ki a csókok élvezése után megbánta fényes ^ánlatát, nem azért, mivel a csók nem iz- btt neki, de sajnálta a nagy összeget. Hanem a leánynak is volt ám esze. Átlátott Danville veséjén. — ön a csókot megkapta, még meleg tőle az ajkam s igy a pénzt is, melegében kérem. — Szó sincs róla ! Kérek egy fröcsöt. — Ön csaló! Pattant fel a leány. — A csókrablókat nem szokták ilyen •csúnya néven hívni, kaczagott Danville, miközben sandán nézett az előtte álló Nettikére. A leány arcza vérpiros lett a haragtól és szemei szikrákat szórtak a ránezos képű Danvillére, végre haragos szavakkal tört utat. — Tehát ön megbánta Ígéretéi? Ön kijátszott engem ? ön visszaélt egy szeTényleg csak INGÜK JÓZSEF gény leány hiszékenységével! Pfuj! Ez nem szép, ez nem helyes, ez nem tisztességes eljárás! — Akárhogy pattog is a leány-asz- szony, pénzt tőlem egy centet sem kap, viszonzá gorombán az uzsorás. — Jól van, a törvény elé viszem a dolgot I — Tessék, szólt válvonogatva Danville és ellenszenves arczán gúnyos mo- solylyal elhagyta a helyiséget. Ez a furcsa ügy a biró elé került. De az angolos hidegvérű Baitel ép olyan nyugodtan tárgyalta, mintha egy egyszerű lopás miatt állanának előtte a felek. — Tehát ez az ur azt az ajánlatot tette, hogy ha háromszor megcsókoltatja magát ioo dollárt kap? A Nettike kendőjébe temette rózsás arczát és alig hallhatóan rebegte az igent. — És megadta ön a ioo dollárt? fordult Danville felé a biró. — Nem, mert csak két csókot adtam Nettikének viszonozta hunyorgatva az agglegény. — És miért nem adta a harmadikat is? — Megelégedtem a keltővel. — Hát Nettike nem akarta a har madik csókot megengedni ? — Dehogy nemi — Nos, akkor mr. Danville vetrv ki a részét 1 t— Köszönöm, nincs rá szükségem. szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjúszövetből csinosan k állított, legjobb szabású téli felöltőinket és öltönyeinket, hol papi ölti nyök és revereutták a legszebb kivitelben készülnek. Készít sikkes szabás mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkekt Szatmár, IDeáls-tér. "Vdxosliázépmet-
