Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-02-18 / 7. szám
SZATMÁR RS VIDÉKE A becsület. Mi a becsület ? Egy istenség, mely a gyarló emberben lakozik. — Élet, melyet a halál sem olthat ki. Tavasz, mely nem ismeri halálát, a telet. Terebélyes, nemes fa, melynek üde, zöld koronája, a forró nyári nap sugarai ellen árnyékot, menedéket, gyümölcse pedig élvezetet nyújt. Ám fúrja meg valaki a fát, levelei elsárgulnak, elvesztik üde, zöld szinöket, lehullanak. A fa elpusztul, csupán csak a száraz, égnek álló faroncs marad meg, intő jeléül annak, hogy ott élet is volt. Az ember legszentebb kincse a becsület. Oly kincs ez, melynek össze kell forrva lenni egyéniségünkkel, eszünkkel, szivünkkel. Ha valaki elvesztette becsületét, tönkre van téve, mint a megfúrt fa. Becsület nélkül nincs élet, csak tengődés. El ugyan az ember, de olyan, mint a tetszhalott. Minden jellemes, tisztességes, nemesen gondolkozó, társadalmilag számba vehető urnák, becsületesnek kell lenni, — s becsületét féltékenyen kell őrizni. Nem a ruha teszi az embert és a becsületet, hanem megfordítva. A szegény ember épp oly féltékenyen őrzi — talán egyetlen kincsét — becsületét, mint a gazdag; a magas állású éppúgy, mint az a szegény napidijas. És ez helyesen is vari igy, mert különben a felfuvalkodott, vagyonos ur képes lenne megvetésével sújtani a szegényt; a magas állású az alacsonyabb rangfokozatban állót. így lesz a becsület egyetlen kötelék, mely a legkülönbözőbb társadalmi és vagyoni állásua- kat egymáshoz hasonlóvá, egyenlőkké teszi. A becsület alapja a tisztességes, fedd- hetlen előélet. A jellem oly megnyilatkozása, mely kikerül, visszautasít mindent, a mi a tisztességgel ellenkezik; megtagadja mindenkitől az érintkezést, kiről tudja, hogy a tisztesség, a becsület követelményeinek nem felel meg. Ha tehát valaki becsületét bármi módon elveszítette, vonja le tettéből a konzekvencziát; vonuljon vissza a társadalomtól, mert ha nem, úgy a társadalom vonul vissza tőle, megszakítva vele minden érintkezést. De helyesen is, mert az ilyen emberek úgy sem érdemelnek egyebet, mint a megvetést. Vannak azonban társadalmunknak még egy másik ezekhez hasonló férgei, kikre hasonló sors vár: ezek a rágaTmazöK. Becsületes ember sohasem rágalmaz, nem gyanúsít, mert ismeri a kiejtett szó suját. Ha másról valami szabálytalanságot hall, utánna jár a dolognak, mert nem akar a rágalmazás bűnébe esni; átérzi mily rosszul esnék neki is, ha alaptalanul hurczolnák meg; de meg jól tudja, hogy gavallérhoz, úrhoz, becsületes emberhez nem méltó az emberszóllás. Vannak aztán olyanok, kik valóságos kéjjel keresik az alkalmat, hogy jellemes, derék, becsületes emberekbe bele- kösssenek s a vádaskodásból igen sokszor magoknak hasznot hajtsanak, avagy a saját hibáikat, bűneiket ártatlanok vérével mossák le vagy legalább is megpróbálják lemosni. Persze ha kisül turpiságuk, úgy — Rosszul teszi, jegyzé meg a Baitel. — Kettővel teljesen jóllaktam. Ekkor a biró felállt ülőhelyéről és Nettikéhez lépett és miután bájos arczát pillanatig nézte, gyorsan egy csattanós csókot nyomott eperaj kára. A kis leány eleinte megrettent, de azután mosolyogni kezdett. A biró nyelvével csattintott és aztán kacsintva megcsavarintotta barna bajszát. — Most tehát a Nettike háromszor megcsókoltatta magát, kétszer öntől, egyszer tőlem, s igy önnek kötelessége a száz dollárt ezennel lefizetni, hangzott a biró ítélete. — De kérem biró ur, ez nem igazság ! tört ki a vén kujon. — Fizessen! mordult Danvillere a biró és köszönje meg, hogy fáradságom diját a csók vételéért és bírói működésemért nem kérem. Danville belátta, hogy nem lesz tanácsos a felsőbbséggel kikötni és savanyu arczczal leszurkolta a ioo dollárt, melyet Nettike ragyogó arczczal tett kebelébe. Danville a Salamoni Ítélet óta ritkán jár a „Három angyalhoz“ czimzett vendéglőbe, de ha néha megfordul, követeli Nettikétöl a harmadik csókot. — Azt biróilag deponáltam; tessék a bírósághoz fáradni érte, válaszolta ka- czagva a negyedik bájos angyal a „Három angyal“ czimü helyiségben. M. B. rájok száll vissza a sár, a piszok. A társadalom ezen rétege, annak csak szégyene; mert a legnagyobb hitványság kell ahhoz, ha valakit azért akarunk meghurczolni, hogy magunkat a hínárból kimentsük. Ez valósággal a szellemi orgyilkosság kísérlete. Az ilyen emberek hasonlítanak a régi franczia világ bosszúálló alakjaihoz, kik ellenségeik mását viaszból kifaragva, meggyalázó szavak kíséretében szurkálták. Az ilyen individuumokat kérlelhet- len szigorral kell a társadalomnak kidobni, mert ezek eszményileg sohasem voltak a becsületes emberek között. Ha zivatar dühöng, rémes nézni az ég csatornáját; ha elvonul a fergeteg, fel- frisül minden s nem panaszkodunk a felett, hogy a villám egy-két fát megsemmisített. Színház. Három jutalomjáték volt az elmúlt héten s ugyanannyi van a jelen hétre is kitűzve. E beosztást egyáltalán nem tartjuk helyesnek és czélszerünek, melynek kárát csak a jutalmazandók vallják, amennyiben a rohamosan egymást követő jutalmi esték közül egysem hozott telt házat. A legrosszabb időre esett Győré Alajosnak, a társulat egyik legtehetségesebb, legbuzgóbb tagjának jutalomjáka, melyen a lelkes diákságon kívül más közönséget alig láttunk a nézőtéren. Húshagyó kedden, midőn a családok otthonukban szórakoznak, nem igen vállalkoznak arra, hogy bár oly pártolásra érdemes színész vegye is jutalomjátékát, mint Győré, hogy ezt az áldozatot meghozzák. A szinrekerült darabot Brankovics Györgyöt kifogástalan jó előadásban láttuk. Első sorban emlékezzünk meg Győré alakításáról, ki szerepét oly megrázó drámai erővel játszotta meg, minő Bran- kovicsot még nem láttunk a szatmári színpadon. Különösen remekül sikerült második felvonásbeli nagy jelenete, midőn megvakitott fiait a királyi lakba hozzák. Á tetszés nyilvánítás e jelenet, de a többi jelenet után is oly nagymértékben nyilvánult, hogy a sok kihívás után a vasfüggönyön át is meg kellett jelennie a közönség előtt. A Solti Paula jutalom- játéka . seip vonzott telt házat a darabot Ttozönségünk egy Időben igen kedvelte. Az előadás azonban gyönge volt, bár a jutalmazott s vele egyetemben többen a szereplők közül igyekeztek a feladatuknak megfelelni. Soltinak tisztelői virágcsokorral is kedveskedtek. A fillér egyleti bál nagyon megrontotta Szálait Vilma szombat este tartott jutalomjátékát Meglátszott ez a gyéren telt nézőtéren bár a szereplők játékán alig látszott mea hogy a kis közönség jelenléte valami nyomasztó hatást gyakorolt volna. Szalav Vilma a „Nap és Hold“-ban Manola szerepét adta sok kedvességgel s ügyességgel. A többi szereplők Í3 valamennyien ja játszottak. Szalay szintén kapott virágcsokrot, bár ezzel tisztelői jó későn, csak a harmadik felvonás elején kedveskedtek. Vasárnap ifj. Bokor Józsefnek pályázatai dicséretet nyert népszínművét „Mára bátyját“ láttuk. Az előadás minden teki - tetben kielégítő volt, nem is a játék eil« van kifogásunk, hanem adarab ellen, mey Bokor gyönge termékei közül való. Hatv- niné (Erzsiké) szokott kedvességgel játszót énekelt. Szalay Vilma is jó volt Zsuzsiin szerepében, szép énekéért sokat tapsoltál. Csáky, Mészáros, Bárdiné, Győré az et sikerének osztatlan részesei voltak. Apróságok. Az elmúlt héten nagyon természet- sen csak a városházi dolgokat tárgyaltál. — En nem csodálkozom rajta, — j- gyezte meg valaki — hogy a főkapitány egy kicsit elhanyagolta a dolgait, melt hiszen volt alkalma a városnál tapas- falni, hogy azt többen is úgy csinálják. A hiba a részéről csak az, hogy tudnia kellett, miszerint a mi másoknak szabad, az népi rincs megengedve. Szeretném tudni, hogy Anti bácsi mit szól ahhoz, hogy azok, a kik egy időbén oly erősen ütötték a vasat látszólag az p érdekében, most még helyettesnek sem ajánlották. * Egy kit. daróczi ember kicsalt Amerikába 18 majtényi svábot s Hamburgban eladta őket fejenként 100 font sterlingért egy angol toborzóuak, a ki aztán elszállította Afrikába, a hol most akarva nem akarva a burok ellen kell harczolniok. Mikor ezt újságolom Bögre urnák, fejét csóválva igy szólott: — No már én nem hiszem, hogy legyen olyan bolond angol, a ki egy svábért 100 font sterlinget adjon. * Gabányi Miklós bátyánk kitett magáért, olyan sikerült beszédet tartott az országházban, hogy a hasát fogta mindenki a ka- czagástól. . Azt mondják, hogy mikor vége voltf a beszédnek, Fejérváry oda szólt Wlasicshoz : — No hallod, igazán kár volna ezt az embert nem igazolni; nem emlékszem, mikor kaczagtam ilyen jóízűen. Demeter. HÍREINK. — Lapunk jelen számához egy féliv melléklet van csatolva. — A pápa jubileuma. Február hó 20-án ünnepli a katholikus világ XIII. Leó pápa uralkodásának 25 éves fordulóját. Meszlényi Gyula megyés püspök ez alkalomból körlevelet bocsátott ki, amelyben elrendeli, hogy a jubileumot az egyházmegye területén fennálló összes iskolák és tanintézetek kellő alakban ünn jpeljék meg. Az intézkedések a következők: A székesegyház összes harangjai márczius 8-án esti 7 órakor negyedóráig zúgni fognak. Márczius 9-én ünnepélyes hálaadó istentisztelet lesz. E misén a róm. kath. iskolák tanulói s a kath. egyletek testületileg jelennek meg. A jubileum napján márczius 3-án szent mise lesz, utánna iskolai ünnepélyek tartatnak. — Galba Lajos — kir. főügyész. Őfelsége a király — mint a hivatalos közlönyből olvassuk — Gálba Lajos helybeli kir. törvényszéki elnököt a pécsi főügyészséghez főügyészszé nevezte ki. Mély sajnálattal vesszük*e kiváló érdemekben gazdag férfiúnak távozását, bár kinevezése örömet kelt úgy város, mint megyeszerte, . mert e tényben az ő érdemeinek megjutalmazását látjuk, ki disze, pártatlan őre volt igazságszolgáltatásunknak. — Uj, főügyész-helyettes Debre- czenben. őfelsége a kii'ály a debreczeni kir. főügyészségnél megüresedett helyettesi állásra Dr. Böszörményi József beregszászi kir. ügyészt nevezte ki. Böszörményi városunk szülötte, itt kezdette meg pályafutá—' -i a; i-Svicl IrlÄn Át ily , Szép és díszes állásba jutatta. — Kihallgatáson a királynál. Nagyváradi Baranyai Imre ezredest őfelsége pénteken kihallgatáson fogadta, mely alkalommal megköszönte dandárparancsnokká történt kineveztetését. — Áthelyezés, őfelsége a király Székely Sándor szinérvnraljai kir. járásbiró- nak törvényszéki bírói minőségben a nyíregyházai kir. törvényszékhez leendő áthelyezését megengedte. — Kinevezés. Az igazságügyminiszter dr. Visky Sándor joggyakornokot, Visky Károly kir. táblai biró fiát a debreczeni kir. törvényszékhez aljegyzővé nevezte ki. — Anyakönyvi kinevezések. A belügyminiszter vármegyénkben a király- daróczi anyakönyvi kerületbe Német Sándor tanítót, a szakaszi anyakönyvi kerületbe Bolkis János jegyzői Írnokot, a pribékfalvi anyakönyvi kerületbe Weisner Károly jegyzői írnokot anyakönyvezetőhelyettessekké nevezte ki. — Választás. A hegyközség választmánya szombaton tartott ülésén elnökévé dr. Lehóczky Jánost, alelnökévé B»Jjó Lajost, I na^y lelkesedéssel megválasztotta. _ A Kölcsey-kör vasárnapi matinéja az előbbiekhez hasonló szépen sikeiült. Volt nagy közönség, mely a honved zenekar által előadott két darabot és dr. Fejes István „Fiú lesz-e vagy leány?“ felolvasását lelkesen megtapsolta. A Gönczy Bella szavalata közbejött családi gyásza miatt el-_ maradt._________________________.. . * , — A miniszter köszöneté. A vallás- és közokt. ügyi miniszter Vanke József jjyug, kegyesrendi tanárnak s tiszteletbeli kormánytanácsosnak a nagykárolyi kath. fő- gymnasiumnak adományozott értékes gyűjteményért köszönetét nyilvánította. _ Ügyészségi megbízott. Az igaz- ságügyminiszter Bagothay Károly halmi-i járási szolgabirót a helybeli kir. ügyészség kerületébe ügyészségi megbízottul rendelte ki. , . _ Eljegyzés. Szaizer János vasúti tis ztviselő eljegyezte Firnstal Jolánt Firns- tal Károly helybeli polgár kedves leányát. — Dalárdái közvacsora. A fiatalos felpezadülés, a mely a negyedszázados jubileumát megült dalegyesület másodvirág- záti korszakában lépten-nyomon mutatkozik, s mely most a közelmúltban a tisztujitás és a dalestély alkalmával is érezhető volt, a múlt csütörtökön a fehérasztalnál is megnyilatkozott. A megválasztott elnök dr. Vajay Imre és aielnök Dr. Fechtel János, kedélyes társas vacsorára gyűjtötték egybe a működő tagokat alkalmat szerezvén ezáltal úgy a maguk kitüntetéséért — értve az egyhangú választást —hálaérzetüket tolmácsolni, mint a társas szórakozás kapcsán eszméket cserélni a virágzásnak indult egyesület boldogulását illetőleg. S valóban az egész estén bizonyos meleg és lelkes haugulat vonultát, a mely a vezetőség iránti bizalom, a dalárda jövőjéhez fűzött remények s a kölcsönös összetartás érzetének kifejezéstseiben valamint á sűrűn vállalkozó dalolási kedvben felváltva nyilatkozott meg. A közvacsora a dalegylet lendületes jeligéjének karban való eléneklésével vette kezdetét, mely után nem sokára Balogh József tvszéki biró működő tag üdvözölte meleg hangú pohárköszöntővel az újonnan megválasztott elnökséget. Dr. Vajay Imre megköszönve a dalegylet egyhangú bizalmát s szereteteről és ragaszkodásáról biztosítva a tagokat tiszttársát Dr. Fechtel Jánost üdvözli, a ki magas számyalásu beszédben a dal hatalmát méltatva a daltestvérekért s az ő egyetértő és kitartó munkájukért ü-it poharat. Egy későbbi köszöntőjében a dalegylet legnemesebb pártfogóit általában a hölgyeket, különösen az elnök kedves feleségét éltette. Majd az egyesület jelenlevő, az alapitás nehéz munkájában résztvevő s még ma is működő veteránjaiért ürített poharat, Békésűy Géza, Litteczky Endre, Kőrösmezei Antul, Lipeczky Elek tagokért. Dr. Fodor Gyula tréfás bevezetés után Méder Mihály karmestert éltette, Kőrösmezei Antul Hozás Jánost az uj titkárt, Papp Lajos pedig Markos Imrét az uj ellenőrt. Beszéltek még: Békéssy Géza, Papp Gyula, Szilágyi Dezső, Jónás Béla stfc. A hol komoly, ho! vig köszöntők sorozata különben beláthatatlan volt, valamint megszámlálhatatlanok a tenger s a csapongó jókedv hullámai, továbbá a köz- ben-k őzben előadott kedves dalok hang:- rezgései, s a kifáradt művészi torkokon nem ritkán lelebocsátott nektárkortyok no meg a dalárok egy kisded csoportját üdvözlő reggeli permeteg csöppjei. — A szatmári „Izr. nők filléregylete“ és a „Népkonyha“ fényes túnczmulutságot rendezett folyó hó 15-ikén szombaton este a vigadó termeiben. A tán- ezot felolvasás és hangverseny előzte meg, melynek műsora a rendezőség jó Ízlését dicséri, a taps és elismerés, mely a szereplőknek bőven kijutott, részben a rendezőséget is illette azon buzgalmáért, hogy a közreműködő művészeket az est sikerének előmozdítására megnyerte. A felolvasást Eadó Bertalan tartotta, elbúcsúztál ta a VlgaClÖ Ósdi "szállodáját co üdvözölte nz-m termet, melybe Terpsichore istenasszonya már ez évben megtartja disz felvonulását. Vonzó előállását élvezettel és figyelemmel hallgatták. Vidor szerenádját hallottuk ezután igen szép művészi előadásban zongoráé, hegedűn és gordonkán előadva Benkő Miksa, Füredi Henri« és Füredi Samu urak által. Hivatásos művészek mindahárman, mondanunk sem kell, hogy játékuk nagy műélvezetet nyújtott, a közönség hálás elismerését lelkes tapsokkal fejezte ki. Ezután színtársulatunk jeles tagja Mészáros Ahtjos lépett az emelvényre és egy sikerült vig monológgal mulattatta a közönséget s állandó derültséget keltett eredeti tótos dialektusával. Végül Füredi Samu gordonka művész szólaltatta meg jeles hangszerét, nagy virtuózitással játszotta el Popper „Áhitat* és „Mazurka“ czimü szerzeményeit és Davi- doff „Szökőkutnál“ czimü briliáns darabját, különösen az utóbbit csodás technikával játszotta. Benkő Miksa a művészi játékot diszkrétül kisérte. Ezután kezdetét vette a táncz, mely pompás fesztelen jókedvben folyt a reggeli órákig. Igen szép közönség 7nya'gf%L^^iínczuiulllt8ágon, s igy Uz siker mögött. T£i^m_ maradt az erkölcsi díszített sátorban mérteKV gyönyörűen szivart mérsékelten felemelt''^-, és árultak mészetesen a jótékony czélra való 'tenderből sűrűn látogatták e sátrakat. Ezenkívül virágos bolt is volt, hol szép leánykák árulták a virágokat. Nem feledkezhetünk meg a szebbnél szebb toalettekről sem, melyek gyönyörűen illettek az ezen alkalomra kivételesen szépen díszített teremhez. Egyébiránt a díszítések egyesek áldozat- készségét dicsérik. A négyeseket 60 pár tánczolta. A jelenvolt hölgyek névsorát a következőkben adjuk : Asszonyok: Dr. Bródy Kálmánná, Dr. Biró Elemérné, Bauerné, Bárány S^muné. Beer Simonná, Ifj. Freund Sámuelnó, Farkas Miksáné, Feldman Sándorné (Csetfalva), Fuchs Bertalanná, Grünfeld Lipótné, Grosz Dánielné (Miskolcz). Heidelberg Imréné, Hirsch Mik- lósnó, Haberfeld Jakabné, Heilbraun B.-ne> Dr. Herman Lipótné, Dr. Kelemen Samuné, Krassó Miksáné, Kroó Hugóné (Munkács), Klein Vilmosué, Klein Kudolfnó (Apa), Krausz Lajosné, Klein Sámuelné, Kaufman Ignáczné, Kaufman Dávidné,' Megyesi Fe- renezné, Molnár Henrikné, Majer Samuaé, Majer Károlyné, Halász Mó.né, Litteczky Endréné, Dr. Lang Péterné, Lázár Lajosáé (Sárköz), Márkusz Mártonné, Lővy Miksáné, Netter Kálmánná, Palady Lajosué, Robrlich Folytatás a mellékleten.