Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-28 / 4. szám
SZATMlR ÉS VIDÉKE. erejéből emelkedett fel, tehát jól ismeri az elet viszontagságait, bizonyára nem vesz fel minden szót gúnynak, nem reszket a rágalomtól, a legközelebbi szemétdomb harczias kakasának kukorékolására nem nyúl mindjárt kardjához, mert jól ismeri a hiúság beteges érzékenykedéseit. De ha a becsületében gázol valaki, úgy megsértett egyéni érzete bizonyára csakis férfias eszközökben k eres elégtételt. Hát azért gyöngének tartja őt c/.ikkiró ur? Jelen társadalmiviszonyaink között tehet-e mást hozzá méltó ellenféllel szemben? Bizony nem I Az ilyen férfiú aztán segédeit is meg lovagias elégtételt kellett volna adnia. Az ügy el lett intézve s igy semmi oka sem volt arra, hogy Vázsonyit a Casinók kizárják. Várjuk be azonban azt az időt, mikor majd a Vázsonyi ur becsületében gázol valaki, bizonyára sutba dobja elvét s párbajra hivja meggyalázóját. De elég-e az, hogy ezek az urak kimondták : mi elvből nem párbajozunk. Azt is mondanák meg, hogyan, mi módon vegyünk jelen viszonyok között a becsüle- sértőtől elégtételt, ha „elvből“ nem akarunk párbajozni? Talán úgy mint Amerikában ? tanuljunk meg boxolni s lovagias fogja válogatni. Higgadt, komolyan gon- j ügyünket az utczán a tempó — a suszter dolkozó segédek pedig nem úgy fogják I inasok tanúskodása mellett s azok nagy fel a lovagias ügyet, mint azt a t. czikkiró i gyönyörűségére — intézzük el? ur rajzolja, mert a lovagiasságot nem csak 1 Én talán jobb példát hozhatnék fel a párbajkodex §§-aiból merítik, hanem ' érveim igazolására. Ott van a bécsi haláét is érzik. Nemesen érző segédek pedig { los párbaj, melyből kifolyólag az M. gyámindenkor megfogják találni a helyes utat felők ügyének igazságos s az ügyhöz méltó elintézésére. Az ilyen segédek aztán rendkívüli körülmények között, rendkívüli eszközöket is tudnak találni, melyeket a pillanat s a körülmények adnak kezőkbe. Mert ilyen embereket kell nekünk szem előtt tartani, nem pedig a párbaj hiénáit, vagy könnyelmű fiatalembereket, kik a párbajt mulatságnak tekintik. Felhozza J. ur a szebeni kapitány esetét. Hát kérem mit Írtam én multi czik- kemben ? Azt, hogy az „embert teltében legtöbbször az indulat vezérli“. Már most kérdem, a kapitányt felkorbácsolt lelki állapotában, nem-e egyedül szenvedélye vezette? így tehát abban a pillanatban, melyben tettét elkövette, bizonyára nem tudta mit tett. Ha pedig akkor nem szúrja le a főhadnagyot, úgy biztosíthatom J. urat, másnap feltétlenül életre-halálra verekedtek volna meg. Indulat nélkül pedig nincsen ember, sőt éppen a szenvedély az, mely az embert az előidézett lázas izgatottságban abnormális helyzetbe hozza. Ha indulatainkat a felháborodás pillanatában le tudnók győzni, úgy sok kellemetlenségtől, lovagias ügytől volnánk megkímélve. Feltétlenül szükséges ugyan, hogy a lovagias érzület s a józan felfogás együttesen korlátozzák a szenvedély féktelen kitöréseit, de olyan esetekben, mint a szebeni, vagy borközi állapotban, bizony kénytelen az ember a szenvedély minden mozgató erejét leküzdeni s indulatait az akarat uralma alá hajtani, tehát nem ura tettének. Azt mondja továbbá J. ur, hogy Lueger s Vázsonyi nyíltan kimondták, hogy nem párbajoznak, mégsem .zárta ki őket egy Casinó sem. Rossz példát hozott fel tisztelt czikkiró ur. Megmondom miért. Luegerre nézve, csak a legutóbbi udvari bálon történt kinos jelenetet említem meg; a lapok ugyan szépíteni akarták a dolgot, de azt bizonyára senki sem hiszi el, hogy akadna a hadseregben egyetlen tiszt is, ki megfeledkezve magáról, merészelne aí udvari bálon „Hoch Lueger“-t kiáltani. Az a két tiszt csupáncsak beszédbeegye- ledett Luegerrel s ez is elég volt az ezredes beavatkozására. De ismerve Lueger- nek többi viselt dolgait a t. czikkiró ur rosszul választotta őt követendő példának. Vázsonyi képviselőházi sértése magam is azt tartom — nem volt olyan, melyért Kezet adni vagy kezet szorítani mindenesetre jelent valamit, de mégsem annyit, mint egy kézfogó. — Üres kézzel járni haszontalan reménység, ellenben két kézzel, vagy lábbal törekedni valami után elérhető vágyakat jelent. — Valakinek a kezét kérni hóltig tartó bánat. — Enyves kezed ha van, bosszúság, vagy gyalázat ér. Kéz kezet mos, de még kéz alatt is okos dolog a maga kezére dolgozni. Szokták mondani ezt is; „Kéz után keletien, lapát után sületlen“ s hogy az összedugott kezek meg a felkopott állak egymást di- csérgetik. A ragadós kéz nagy csapás, hanem a szenteknek is magok felé hajlott a kezök. Legtöbb dicséretet az olyan kezek érdemelnek, melyek tisztaságot a jellemtől értéket pedig a munka után nyernek. Végül a legjobb lábon kívánván állani a t. közönséggel, méltóztassék megengedni, hogy a lábáról is mondjak valamit. A szép kéz ritka, a szép láb még rifkább; különben ezt nem is mutogatják annyira, közszemlére is ritkán kerül. Nálunk láb dolgában az a chinai elv az irányadó, hogy minél kisebb, annál szebb, mivel talán annál frisebb; közönséges felfogás szerint nem annyira a szép, min inkább az ép láb a kívánatos. A nyakig láb emberekben levélhordói talentum rejtőzködik. Féllábon állani nem annyira elhibázott dolog, mint fél lábbal a koporsóban lenni. — Láb alatt lenni és lábhoz borulni két ellentétes fogalom, mit csak az nem ért, akinek a lábába szállt az esze ; némely ember azt se tudja, hogy melyik lábára álljon; mennyivel boldogabb az, áki mindig a maga lábán jár, vagy épen ros ellen megindított vizsgálat legfelsőbb parancsra be lett szüntetve. Mit bizonyít ez? Ehhez nem kell kommentár. J. ur azt tanácsolja: büntesse a törvény szigorúan a párbajozókat, úgy bizonyára el megy az emberek kedve a párbajtól. Csalódik tisztelt Uram I .. . Tudja, mi lenne annak a következménye ? Az, hogy elmennek külföldre párbajozni, vagy pedig a legnyomorultabb párbaj — az emberikai jön divatba. Rettegve a büntetéstől egy nyomorult golyóra bízzák az emberek sorsukat, életöket. így aztán a párbajozásban is meg lesz a — seccessio. Jobb lesz ez igy | Kötve hiszem. Szerintem, mig e földön emberek lesznek, a párbajt sem megakadályozni, sem végképpen kiküszöbölni nem lehet, bármily éber és lel kis r.eretes is- legyen a rendőrség és szigorú a bíróság. Egyet azonban megtehetünk. Azt, bogy a hol csak lehet békés elintézést nyerjen az ügy. Ezt pedig úgy érhetjük el, ha minden olyan lovagias ügyet, hol a segédek a békés elintézésben nem tudnak megegyezni, eey higgadt, komoly gondol- kozásu és a párbaj ügyekben jártas úri emberekből álló párbajbiróságra bízunk. Döntsön ez a bíróság a békés vagy fegyveres elintézés elvi kérdésében; mondja ki az esetre, ha a feleknek meg kell verekedniük, milyen fokú a sértés. Legyen ez az ítélet kötelező mindkét félre s a feleb- bezés ki legyen zárva. A fegyver választás joga s a többi elintézni való aztán a segédek dolga. Ennyit a párbajról. Most pedig mi előtt toliamat letenném s részemről a vitát befejezném, a t. czikkiró ur egy alaptalan vádja ellen kell védekeznem. J. ur ugyanis azzal vádol, hogv én a „Heti Szemlét“ azért, mert a párbaj ellen ir, megróttam. Engedelmet kérek én ezt nem mondottam ; nekem csak nem tetszett az a hang, melyei b. lapja a legutóbbi párbajokat közölte. Jól tudom, hogy a sajtónak kötelessége a társadalmi félszegségeket, hibákat, bűnöket ostorozni, azok ellen küzdeni, de a hang legyen méltó a laphoz. csak a lábait lógázza. A győztes hadseregnek a keze, a legyőzöttnek pedig a lába érvényesül. Vannak, kik lóláb szerint akarnaK boldogulni, de a jó láb mindig egyenes utákon jár. Nem annyira a piczi lábak, mint az aranyos kacsók, rózsás körmökben szoktak végződni, mik szintén érdemelnek némi figy lmet, mert sok ember él a tiz körme után, nem is számítva azokat, kiknek a körmölés rendes napi munkájok. Akinek a körmeire koppintanak, méltán csudálkozhatik magán; s még inkább az, akit i húsz körméről lekapnak, Körönj- szakadtig védekezni némi elismeréssel, de kevés haszonnal jár. Aki a körmét rágja, annak minden dolog a körmére ég; s aki nagyon hosszú körmöket nevel, pénztárnoki állásról álmodozik. Akinek nem igen kopik a körme, nem érdemli meg, hogy jó fogai legyenek. Ezekben felsoroltam nehány kiegészítő részét a női szépségnek, melyet meghatározni, vagy keretbe foglalni azért sem akartam, mivel úgy is mindenki tudja saját tapasztalása szerint; a titkát pedig azért nem árultam el, mivel magam sem tudom. Fillenteni fillenthettem volna, de hát első a becsület, azután jöhet a tejfel. Sajnálnám, ha valaki azt vetné szememre, hogy a lélekről, melynek, szintén vannak szépségei, bölcsen hallgattam. De megvallom, hogy azt ez eszmetörmelékben úgy akartam elrejteni, mint el van rejtve bennünk emberekben. Hogy e sorokban miként szólalt meg, mentse ki az, hogy amit felolvastam, azt vacsora, után inkább csemegének szántam, ugyan azért nem dragonyos sisakban, hanem tavaszi lenge ] öltözékben kívánt megjelenni. Színház. Flórika szerelme czime annak a magyar román népszínműnek, melyet a színtársulat szombat este bemutatott s melynek szerzője dr. Moldován Gergely kolozsvári egyetemi tanár. A szerző, kinek több müvét volt már alkalmunk ismerhetni, a szinmü-irodalom terén e darabjával jelent meg először s hogy az erdélyi nép életnek, azok szokásainak alapos ismerője, azt a „Flórika szerelme“ ez. művével fényesen bebizonyította. A darab maga két család haragjának, villongásának a gőgös, büszke apa házassági tilalmának meséjén van felépítve, melyhez hozzáadta a cine mintyét, a román népfajnál divó vérbosszút. Az ellenséges családok szembeállítása, a szerető sziveknek hosszas küzdés után egymáshoz csatolása nem uj népszínmű irodalmunkban, s a darab érdekességét nem is ez adja meg, de igen dicsérendő alkotás néprajz és nép isméi szempontból, mert oly jeleneteket, eddig népszínműveinkben ismeretlen sajátságos szokásokat állít be a szerző, minőt még nem volt alkalmunk láthatni. Bemutatja a román szénégetők életmódját, tánczait, a babonába való hitét, és szokásait s előttünk ismeretlen mulatozásaikat szokásaikat híven tárja elénk, nagy gyönyörűséget szerezve a publicumnak. A mi a darab szereplőit illeti, azok játékáról az elismerés meleg hangján emlékezhetünk meg. Flórikát H. Lévay Berta adta s tudásának javát öntötte hálás szerepébe, a szerelmes szénégető leányt ábrázolván. Kedves dalait pedig a közönség nagy tetszéssel fogadta. Győré kitűnő szinész, erről több Ízben volt alkalmunk meggyőződhetni, a hajthatatlan, gőgös apát Bokotán Illést játszotta ez alkalommal, újra bebizonyítván e szereplésével is, hogy egyik leghasznavehe több, s rokonszenvesebb tagja a társulatnak. Csáky (Jón), Barna Jolán (Mária), Vihary (Áron pap), Margittay (Onucz) szerepében kedvvel és hatással játszottak. Igen caracteristikes alkotás Rédei szénégetője. Az előadás általában kielégítő volt. Moldován dicséretes munkája a szereplők játékában teljes sikerrel jutott érvényre. Említésre méltó a Mészáros A., Ernyei, Halmay, Bélay, Nyáray, Mészáros S. által bemutatott román táncz. A közönség nagy érdeklődést mutatott az előadás iránt s a nézőteret szinültig megtöltötte. Némi csalódást idézett elő, ama körülmény, hogy a szerző, kinek személyes megjelenését hetek óta hirdették, közbe jött akadályok miatt az előadáson meg nem jelenhetett. A múlt hét folyamán szinrekerült darabok közül a Raskó Erna jutalmául adott . „Vasgyáros“ említendő fel, mely előadás alkalmat nyújtott a közönségnek, hogy a szeretet, elismerés jeleivel ked- venezét elhalmozza. A jutalmazott Claire szerepében egyikét nyújtotta legszebb alakításainak. Raskóra még szép jövő vár a szipadon. A közönség elhalmozta szeretetének, elismerésének számtalan jeleivel, tisztelői pedig virágokkal s babérkoszorúkkal lepte meg kedvenezét. A többi szereplők is valamennyien jól oldották meg feladatukat s közreműködtek azon, hogy a közönséget kellemes műélvezetben részesítsék. A hét többi szinrehozott darabjai Katalin czárnő, Görög rabszolga, Kurucz furfang, s V. László voltak, első másodszori ismétlésben előzőhöz hasonló jó elő- adásbau, a Görög rabszolga Réthy Lina vendégfelléptével s a Kurucz furfang másodszori ismétlésben, ezek közül külön megemlítésre tarthat számot Réthy Lina vendég fellépte a Görög rabszolgában, melyben kiváló énekművészeié a közönség élénk tetszésével találkozott. Az előadás azonban a közepes mértéket sem ütötte meg. Vasárnap V. László fél házat hozott össze, az előadás kielégítő volt. Apróságok. — Ugyan édes Pumpfi ur, micsoda dolog az, hogy én önt soha sem látom a Deáktérnek más oldalán sétálni, mint a székesegyház előtti oldalon? — Hja kérem, ez az egyetlen oldal, a hol nem tartozom senkinek. * — Szerkesztő ur egy czikkem volna a párbajról, de előbb szeretném tudni, hogy mi az ön álláspontja ? — Az én álláspontom, hogy a czikk mindig jó, akár mellette, akár ellene van a párbajnak. * Abból az alkalomból, hogy az erdődi végrehajtói állás megüresedett s a 48 pályázó közül a járáshiró 3 izraelitát jelöli első helyen, azt mondja valaki, hogy no már csakugyan nem lehet a járásbiróra mondani', hogy antiszemita'Volna, mert hiszen minden | áron azt akarja, hogy zsidót nevezzen ki 1 miniszter. — Semmit se nem lehet tudni — mondja rá Konh Mór — hatha épen így akarja a miniszter figyelmét ráterelni a keresztényekre. * Bögre ur kezébe veszi a Budapesti Közlönyt s áraulva lát benne egy árverési hirdetményt, mely arról szól, hogy Orth János és társai torzsai lakosok ingatlanaira ki van tűzve az árverés. — Eddig még mindig hittem — mormogja magában — hogy Orth János elő fog kerülni, de most már magam is látom, hogy elveszett. » A lapokban egy kimutatás jelent meg, mely szerint a legkevesebb méreg a britan- nikában s a legtöbb a virzsiniában van. Nem egy ismerősöm mondta is ebből kifolyólag, miért nem mondok le a virzsiniáróJ. — Én nem hiszem — volt a rendes válaszom — hogy ez igaz volna. Még I hány britannika szívót ismertem, egyikben sem volt kevesebb méreg, mint bennem van. Demeter. Farsangi naptár. w febr. 1. Vasúti tisztek bálja. y> 7) 1. Kereskedő-ifjak szeccesiós tánczmulatsága. 77 2. Tűzoltók álarezos bálja. 7) y> 2. Iparos olvasókör bálja. 77 7) 8. Dominó tónezestely. n » 8. Szabó ipartárulat batyubálja az Iparos olvasó körben. y> 77 9: „Iparos ifjak köre“ mulat- latsága a Vigadóban. n Ti 10. Dalestély. w 7) 15. Az izr. fillér-egylet tánczmulatsága. O HÍREINK. — Lapunk jelen számához egy féllv melléklet van csatolva. közéletünk | tiszteletre méltó alakja elhalálozott. Lapunk zártakor vesszük a szomorú hirt, hogy a fővárosban, a hova súlyos betegen vitték s a hol rajta operácziót végeztek, bárha a műtét sikerült, magas koránál fogva nem bir-’ van a megkívántaié ellenállási erővel, áldozatává lelt súlyos bujának. Nagy Család, az egész megye és városunk részvéte kiséri sírjába a derék férfit, kiről csak egy vélemény lehet, hogy derék hazafi és jó ember volt. Nyugodjék bekében I — A hetvenéves főpásztor. Mész- lényi Gyula megyés püspök szerdán töltötte be elet ének 70 ik évét. A főpásztor a szép kórt szellemi és testi erőinek teljes frissességében érte meg. E szép alkalommal a székes káptalan testületileg tisztelgett s a jó kiváltatokat Szabó Norbert nagyprépost tolmácsolta a papság névében. — RatkovszkiPál, kir. katb. fogimii. igazgató nevenupja alkalmából lelkes óvá- cziőknuk volt a tárgya. Az előestén az ifjúság szerenáddal lepte meg e Kende György VIII. o. tanuló tolmácsolta az ifjúság szerepeiét; Másnap délelőtt a tanári kar tisztelgett, a szónok Fechtel János tanár volt. Este pedig az ünnepelt vendégszerető asztalához gyűlt egybe nagy társaság. A szónoklatok sorát Hám József nagykárolyi kegyesrendi igazgató nyitotta meg,, majd a tanári- kar nevében Fásztusz Elek dikczió/.ott. Ezután még bosszú sora következett a toasz- •toknak, a melyek közül Fekésliázi Gyula tartalmas, férfias komolyságu beszéde és Fodor Gyula elmés verses dikc/.iója vált ki, ez utóbbi a verseiben, a melyeket közkeletű nóták dallamára irt és el is énekelt, a tanárkar egyes tagjait aposztrofálta. Az est egyik érdekessége az volt, hogy Kölcsey Ferencz dr.-nak, a kit a tanárkar egy régebbi kedélyes összejövetelen tiszteleti tagjául választott, ez alkalommal adták át a tanári díszoklevelet. — Vihary jubileuma. Vibary Elemér színtársulatunk szorgalmas tagjának 80 éves szinijubileuma kedden 1902. február 4-én fog megtartatni. Vihary Elemér 1872. év február 4-én lett s/inészszé | igy jövő kedden éppen 30 éve, hogy küzdelemteljes pályáját megkezdette. Kevesen élnek már az ő kortársai közül s kevés idősebb embernek vun az is megadva, hogy a korral haladva, az újabb viszonyokkal1 meg tudjon barátkozni. — Mi, akik figyelemmel kísértük mostani működését is — látjuk, hogy nála — Jókai azon mondása : „Öreg ember nem vén ember“ valónak bizonyul, mert színpadi működésében még mindig az ifjú erőt látjuk megnyilatkozni. Jubileumára: „Angot,a kofák leánya“ ez. kitűnő operettet Lecocque tói választotta, melybeu L a r i v | u i e r | minisztert lógja Folytatás a mellékleten. Domahidy Ferencz
