Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-28 / 4. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. fK vörheny. Városunk egészségi viszonyai általában jóknak nein mondhatók. A földben, vízben vagy a levegőben van-e a hiba', avagy mindaháromban, azt nem tudjuk, de tény, hogy soha sem vagyunk ragályos betegség nélkül. Egy azonban bizonyos, hogy nagy hiba terheli a közönséget, mert keveset ad a tisztaságra, s a legtöbb betegség melegágyát ez képezi. A legutolsó kolerajárvány idején történt, hogy a hatóság erős kézzel ragadta meg a védekezést, valósággal kitakarította a várost a piszoktól, s akkor volt az egyetlen eset, hogy a ragályos betegségek is szüneteltek. Megszűnvén a kolerától való félelem, megszűnt a takarítás is, a régi rend lépett életbe s azóta a ragályos betegségek tovább grasszálnak. Örökös aggodalomban élnek a szülők, a kiknek gyermekeik vannak, soha sem lévén biztosságban, hogy a mikor iskolába küldik őket, nem-e valami betegséget hoznak haza magukkal, mert nagyon kevesen vannak" olyanok, akik szigorú lelkiismeretességgel vennék az óvintézkedéseket, s ha egyik gyermekük nem jól érzi magát, otthon tartanák a többieket is. Az idén a vörheny lépett fel s e miatt már egy ideig az iskolai előadások is szüneteltek. Járványszerü jellege most már nincs ugyan, de azért mégis veszélyes, mert több esetben halállal végződött. Ez indította a hatóságot arra, hogy a következő felhívást intézze a közönséghez: Hirdetmény. Ama körülményeknél fogva, hogy a vörheny heveny fertőző betegség városunk területén habár szórványosan, de folytonosan és veszélyes alakban mutatkozik, városi tanács, az e tárgyban eddig tett óvintézekedések 'fentartásával újabban a következő intézkedések végrehajtását rendelte el: 1. Minden oly házhoz, hol orvosilag megállapított h .vény fertőző bántalom (vörheny) lépett fel, a hatósági jelző-tábla a ház kapujára, a fertőzött lakást külön jelölendő vörös papírlapra Írott „heveny ragályos betegség“ jelző pedig a fertőzött lakás külső ajtajára függesztetik ki. 2. Azon családnak látogatása, hol vörheny heveny fertőző megbetegülés van, mindenki, tőként pedig a gyermekek által szigorúan kerülendő! 3„ Azon családból, hol ilyen betegülés van, az egészséges gyermekeknek, — habár elkülönítés czéljából is, — más oly családhoz való átvitele, hol gyermekek vannak, határozottan tiltatik I 4. Tilos a heveny fertőző betegségben megbetegedett, vagy abban elhalt gyermekek ruházatát, ágyneműjét, vagy játékszereit stb. elárusítani, vagy elajándékozni, — legczélszerübb azokat teljesen megsemmisíteni, vagy legalább erős car- bololdattal behatóan fertőtlenítve, szellőd padlásra félre tenni. 5. A vörhenyben megbetegülteket az orvosokhoz vinni nem szabad, hanem az orvos hivandó el a beteghez. 5. A ragályos betegségben megbete- gült tanulónak sem testvérét, sem szobatársát, a beteg teljes felgyógyulta és a ruházat beható fertőtlenítése előtt a tanórákra engedni nem szabad. 7. Nehogy pedig, minden óvintézkedések daczára is, a beteglátogatás és úgy a ragályos betegség tovsliurczolása megtörténjék, a fertőzött lakás elé egy őr fog áll ittatni, kinek kötelességé lesz arra szigorúan felügyelni, hogy a lakásba az ápoló személyén, továbbá a lakásba tartó- ! zókon és orvoson kivijl más be ne jut- j hasson. 8. A beteg a lakásban teljesen elkülönítve ápolandó, ott azonban, hol ez kivihető nem lenne a hely szűke miatt, a beteg elkülönített ápolás végett a járványkórházba szállittatik ; úgyszintén azon beteg is, kinek környezete a 7. pont alatt körülirt óvintézkedést be nem tartva, a ■beteg lakásba idegen látogatás megenged, illetve a lakáshoz nem tartozó egyéneket bármi ok, vagy ürügy alatt is be- bocsát. 9. A fertőzött lakásba tartozók a lakást csak szükség esetén hagyhatják el és akkor is a nyilvános helyeket, összejöveteleket kerülni tartoznak. 10. Az orvos által megállapított ragályos betegség megszűntével az összes fehérnemüek, ruhák, ágybeliek, bútorok és végre az egész lakás hatósági fertőtlenítő egyének által fogak fertötlenittetni. 11. Mindazok, kik ezen óvintézkedések valamelyike ellen vétenek, vagy akik hasonló gyanús megbttegülések alkalmával orvost hívni elmulasztanak, a törvény szigorával fognak sujtatni. 12. A heveny ragályos bántalom mai netán elhalt egyének temetése lehető ; csendben, és minden csoportosulás, de különösen gyermekek közbejötté mellőzésével, szigorú felügyelet me'lett hajtandó végre. Szatmárit, 1902. évi január hó 21-én tartott tanácsülésből. Pap Géza, h. polgármester. Ennek a felhívásnak azonban hatása csak úgy lesz, ha mindenki szigorúan tartja magát a benne foglalt utasitásokhoz, s ha másrészt a hatóság még szigorúbban fog felügyelni arra, hogy azoknak érvényt szerezzen. A közönség ilyen dolgokban még kiskorú, azt vezetni kell s ennek a vezetésnek állandóan meg kell maradni, akkor is, ha a veszedelmen túl leszünk. Különösen a köztisztaságra kell O felette nagy gondot fordítani, s miután már a tapasztalat megmutatta, hogy egy alapos takarítás minő kedvező eredményeket képes előidézni, igen hasznos volna, ha a hatóság újból szervezne a kolerajárvány idején működött bizottsághoz hasonlóan egy másikat, s arra ugyanazon hatalmat és- ugyanazon feladatot ruházná, mert a csak ritka időközökben fellépő koleránál semmivel sem kisebb jelentőségű az állandóan mutatkozó többféle hevenyfertöző betegség, a melyek első sorban okai annak, hogy az egész országban, mint a statisztika kimutatta, legnagyobb a halandóság mi- nálunk. Válasz J. urnák. Engedjen meg igen tisztelt J. ur, de érveivel nem sikerült engemet meggyőznie. Ezt csakis úgy érhette volna el, ha tanácsot adott volna: miképen intézzük el ez idő szerint lovagias ügyünket ott, ahol a békés elintézés nem volt kivihető, hanem párbajjal ? ? Mert hiszen a t. czikkiró ur maga is elismeri, hogy törvényeink ma még nem védik meg kellőleg a becsületet. Mit tegyünk hát ? Ez a gordiusi csomó, melyet ha bárki kettévág, bizonyára nem fogunk tovább a párbaj mellett küzdeni. Ne tpssék azonban azt hinni, hogy mi addig is, mig a párbajt kikerülhetet- lennek tartjuk, a becsületet kizárólag gyilkoló fegyverek oltalma alá helyezzük. Világért sem! Egy olyan férfiú, ki a sors csapásaival szembeszállva, küzdve a létért, önTARCZA. —o--oqMOODTin . Egy felolvasmány. Irta: Kótai Lajos. (Folyt, és vége.) Nem akarván a t. közönség szemét csak ennyivel szúrni ki, legyen szabad valamit mondani a szemről is. A szem a lélek tüköré.; csúf szemről tehát szó sem lehet, mint ezt a költők eléggé tudják, kik mindenféle szemet, még a tyúkszemet is megénekelték, úgy hogy az ember azt sem tudja, hogy irigy, görbe vagy kancsal szemmel nézzen-e reájok. Van olyan szem, melynek ragyogására az ember szemét száját ellátja; és sajátságos tünemény, hogy a nőknek általában nem csak szebb, de jobb szemök is van; mig ha ifjainkat szemügyre vesszük, azt tapasztaljuk, hogy nagyon sok köztük a vaksi, elég akad olyan is, akinek nincsen szeme. A nő ellenben szemével megtud verni és igézni, ami bizony nagy szálka a férfiak szemében.— A legtöbb szemérmes lesüti a fejét és csak négy szemközt szeret beszélni. Rosszabb az, akinek felnyílik a szeme, aki amit a szeme meglát, a keze ott nem hagyja, aki irigy szemekkel tekint másokra. Az is igaz, hogy szemesé a vásár, vaknak alamizsna, hogy akit a szem nem lát, a szív hamar felejt; és az is, hogy a szem mindent lát, csak magát nem; több szem többet lát s a jó gazdá na k száz szeme van. A mákszem, porszem, tyúkszem ismert kifejzések ; a tengerszem elnevezés is a női szemek bűbáját magasztalja, melynek bűvös hatása alatt szülemlett a dal: „Fekete szem éj s z a k á j a.“ Boldog az, ki ép szemekkel van megáldva ; és idvezül az, kire a szemekből szeretet sugárzik. Az orr abban a kellemes helyzetben van, hogy két egyenrangú szomszédja, a két szem vigyáz reá. Különben külsejét tekintve, lehet római, görög, lapos, fitos, kampós, pisze és vastag a nélkül, hogy a dolog mivoltán változtatni lehetne; de legyen bármilyen is, szép az ember az orrává 1. Nagy orrod ha van, — nem tréfa; másként a kecskemétiek azt tartják, ha van, — legyen. Orrát valakinek felhúzni, fintorgatni vagy mindenbe beleülni kétes nyereség; de hosszú orral távozni még annyi sincs. — Bizonyos dolgokat nem mindenkinek kötnek az orrára, ellenben akinek minden az orrán akad, szerencsésebb valamivel mint az, akit az orránál fogva vezetnek, vagy akinek az orrára ütnek, — mert a kutya is haragszik az orráért. Az sem valami nagy nyereség, ha valaki mindig az orra után megy, vagy nem lát tovább az orránál, borsot törnek az orra alá, vagy az orra előtt csipdesik meg a feleségét. Nagy baj, ha valamire vágyakozol s az orrod attól foghagymás; mint szinte, ha a sült galambok az orrod előtt repülnek el. Mondják, hogy a törvénynek viaszból van az orra s hogy a költők és kántorok csupán a kancsók orráért lelkesednek: és végül azt, hogy Mátyás király, Mária Terézia, Katalin és Eugenia császárné orr dolgában semmi fogyatkozást nem láttak. A száj a beszéd, mosoly és nevetés kutforrása s kiegészítő részét képezik a harmatos eperajkak. —Piczi piros szája nem mindenkinek van, de a nagy, lapos, széles vagy nyulszáj sem olyan nagy csapás, mint a mosdallan száj. — Baj, ha valakinek valami megégeti a száját, de még nagyobb, ha mindent a szájába kell rágni. A hir szájról-szájra jár, s némelyik asszonyság még a száját is nyalja utánna. — A szájhősöknek vékony lábok-szára van és hitelbe szoktak nadrágot venni. — Aki a más szájával eszik, éhen marad; többre megy valamivel az, akinek a száját bedugják, vagy épen megaranyozzák. Az is igaz, hogy áldott a sok kéz, átkozott a sok száj; mint szinte ez: „ne szólj szám, nem fáj fejem“. Némely embernek befagy a szája, a másikén lakat van, a harmadiké sohasem áll be. Magam is attól tartok, hogy többet járt a szám, mint várták volna, de kárpótlásul kívánom, hogy bőjtös ebéden is találja meg mindenki, ami a szemének- szájának tetszik. Addig is azonban szólanom kell a hattyú nyakról, mely a női szépségnek egyik hatványozója, bár sok szeszélyes férfi hivebb imádója a nyakolajnak. Aki a nyakát kitörte, nem veheti többé nyakába a világot és nem élvezheti a nyaktekercs kellemeit. — Sok ember nyakra-főre igyekszik, hogy nyakára hágjon a vagyonának ; másik meg hogy romlott porczikáján túladjon, mielőtt végkép a nyakán veszne. — Ez a két fogalom: nyakig úszni a boldogságban meg nyakig adósnak lenni, valamivel távolabb esik egymástól, mint Makó Jérusálemtől. A nyakas ember veszedelmes, a nyaktekercs inkább utálatos. — Még ha valamit a nyakunkba sóznak, inkább kiheverhető, mintha valami a nyakunkon szárad, vagy ha épen a nyakunkba kerül. A nyakvas valamivel puhább, mint a törvényszéki nyakkendő. A szépirodalom bizalmas jelenetei a mellett tanúskodnak, hogy a hószin nyak és gömbölyű karok gyakran kerülnek a legbarátságosabb szomszédságba, azért soroztam én is utánna a karokat és kezeket. Itt azonbau alig tudok valami okosat mondani, mert az égi karokon és tekintetes karokon kívül nem jut eszembe semmi. Egy időben nagy tisztelője voltam az úgynevezett tanári karnak, — de később meggyőződtem róla, hogy felfogásom fogyatékos, mert elvtársaim lassanként elpártoltak és másféle karok után néztek. A szépnetn maga is sokat ad rá, ha gömbölyű telt karjai vannak, és nagy hajlandósága van arra, hogy azokat közszemlére tegye ki. Nem tudom, hogy a közszemle utján nyernek-e vagy pedig vesztenek értékben. A kéz már nem olyan nagy hatalom, azonban ennek is nagy tekintélye van; mit kétségtelenül bizonyít a kéz- csókolók és kéznyalók nagy serege. _ Té nyleg csak szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmánya gyapjúszövetből csinosan kiállított, legjobb szabású téli felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készít sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket, Szatanciár, IDesűs-tér. áarosixá,zép-ü.let.
