Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1902-07-01 / 26. szám

Tizenkilenczedik évfolyam. 26-ik szám. Szatmár, 1902. julius 1.

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

Levél a szerkesztőhöz.

T. Szerkesztő Ur!

Becses lapjának utolsó előtti számában érdekes vezérczikket olvastam a polgári önérzetről, mely azzal a kijelentéssel végződött, hogy az önkormányzatnak erkölcsi becsét és áldást- hozó hatását a polgári önérzet adja meg, a miből, hogy többel bírjunk, mint a mennyi jelenleg van, felette kívánatos.

Teljesen osztom a czikkben elmondottakat, mert csakugyan igaz minden szava s magam is úgy látom, hogy városunk e tekintetben nagyot hanyatlott az elmúlt pár évtizedhez képest. Az is igaz, hogy ez a tünet nemcsak nálunk, de az egész országban észlelhető. Valahogy elvesztették az emberek az önbizalmat s mindenütt azt a törekvést látjuk, hogy úgy az egyesek, mint a városok és a különféle testületek nem a saját erejükből igyekeznek boldogulni, hanem keresve keresik a hatalom kegyét és összes törekvésük odairányul, hogy e kegyet a maguk számára biztosítsák. Az üdvösséget felülről várja most mindenki, mivégből az egész vonalon csak azt lehet látni, hogy a kit az üdvösség forrásához közel állónak gondolnak az emberek, a körül egy erős érdekcsoport alakul, mely a kölcsönös biztosítás elvéből kiindulva támogat, hogy támogattassék.

Ma a ki egy czélt tűz ki maga elé, az nem a régi sablonok szerint indul, t. i., hogy első sorban igyekszik magában összegyűjteni a szükséges erkölcsi kellékeket, azután pedig érdemeket szerezni, a melyek őt kvalifikálják, hanem először is szétnéz, kik azok, a kiknek támogatása szükséges a czél eléréséhez és azután keresi azokat, a kiknek segélyével a legfőbb támogatónak jó akaratát magának biztosíthatja, mert az általános meggyőződés ma az, hogy az érdem az embert nem viszi előre, hanem csakis az összeköttetés, a protekczió. És tény, hogy e tekintetben odáig fajultak a viszonyok, hogy még az érdemesnek is gyakran ez útra kell lépnie, ha boldogulni akar.

És a mit az egyesek csinálnak, ugyanazt csinálják a városok. Semmit maguktól, mindent a kormánytól remélnek elérhetni, a minek aztán az a következése, hogy a város ügyei, daczára az önkormányzatnak, nem a város kebelében, de Budapesten nyernek elintézést. A fővárosi lapoknak alig van olyan száma, a melyikben elő ne fordulna egyik vagy másik város depu- tácziója, a melyik a kormány ajtaján kopogtat, s bátran mondhatjuk, hogy nincs olyan nap, a mikor Budapesten legalább 20 vidéki polgármester és ugyanannyi alispán ne időznék, a kik a város és megye dolgában kilincselnek.

Nagy tévedés pedig azt hinni, hogy egy város csak ezen az utón

boldogulhat. A kegyelemnek minden morzsáját, a mit a kormány a városoknak nyújt, nagyon drága pénzen kell megszerezni s végeredményében rendesen az sül ki, hogy több haszna van rajta az államnak, mint a mennyi a városnak jutott. Sőt az utóbbi időben az állam igen ügyesen aknázza ki a városok ama törekvését, hogy az áP^.ntól valamit kapjanak, valóságos árlejtést rendez, s a ki legmagasabb ígéretet tesz, az kapja az ajándékot, drága pénzért, a mit az államnak csakugyan ingyen kellene adnia.

Ha végig nézünk mindazon intézményeinken, a melyeket nálunk az állam létesített, meggyőződhetünk róla, hogy itt is a fenti elvek érvényesülte^ és ha összeadjuk egy summába azt a pénzt, a mit ez intézményekhez való hozzájárulásképen fizettünk, nagyon csinos kis összeg jönne ki belőle. De hát ez az útja annak, hogy az államtól valamit kapjunk, s kitünően jellemzi a mai felfogást, hogy hozzá még lelkesedni is kell, mikor ilyen- forinó'.rAzt a valamit meg is kapjuk. Sőt roszul mondom, hogy lelkesedni kell, mert minden erőltetés nélkül valósággal át vagyunk hatva a lelkesedéstől.

Majd ha megcsináljuk a mérleget, mikor az elemi iskolák államosítása befejezést fog nyerni, itt is arról fogunk meggyőződni, hogy bár a legfőbb vágyunk az volt, miszerint a város jövőre többet ne költsön az elemi

oktatásra, mint a mennyit eddig költött, ez a vágyunk aligha fog teljesedni, mert az a sok apró teher, a mi az egy összegben fizetendő évi hozzájárulás mellett rajtunk marad, a kiadást okvetlenül emelni fogja. Be fog bizonyulni ennél a tételnél is, hogy bajos dolog a czigánytól szenet vásárolni.

Szomorú dolog biz ez, de vigasztaló benne mégis annyi, ha ugyan annak szabad mondani, hogy nemcsak nálunk van igy, de igy van az egész országban. Közéletről, a szó igazi értelmében, egyáltalán nem lehet beszélni, a mi ismét természetes, mert hiszen a közérdek önzetlen szolgálata teljesen kiment a divatból. A magán érdek mozgatója az emberek minden cselekvésének s még ott is, a hol sokáig azt hittük, hogy a közérdek dolgozik, előbb utóbb rájövünk, hogy egyedül és kizárólag a magán érdek volt a mozgató erő. Végig tekinthetünk a közélet egész mezején szerepet vivő férfiak felett s ideálisan gondolkozó és cselekvő embert nem találunk annyit, a hányért az ur isten Dodoma és Gomorhánah* megbocsátott volna. Hol keresnénk és találnánk tehát polgári önérzetet, mikor az anyagiakon kivül semmi más nem érdekli az embereket.

Én azonban nem esem kétségbe ezen jelenség láttára, mert erős a meggyőződésem, hogy eljön az idő, a mikor a helyzet változni fog. A természet törvényei érvényesülnek mindenütt s a mint a természetben a rothadás

TAEC2A.

—♦- -oC^OOO ' <>»-<—

25 év múltán.

(Érettségi találkozó.)

A kik 1877-ben mint érett ifjak vettek búcsút az iskolától és egymástól, junius 26 án mint érett férfiak találkoztak ismét. Találkoztak azzal a szeretettel és barátsággal, a melyet a 25 év kipróbált, minden régen netalán létezett zavaró körülményektől megtisztított, meg- nemesitett s az életök delén álló férfiak megadták a szentesítést a nagyrészt gyermekkorban kötött baráti szövetséghez.

A megjelentek a következők voltak : Báró ti Lajos, az Uram Bátyám szerkesztője (Budapest); Benyovszky Aladár, főszolgabíró (Halmi); Berey József, ev. ref. lelkész (N.-Ecsed); Boksay Gusztáv, főerdész (Apatin); Brezanóczy Sándor törvsz. biró, (Szolnok); Halász Kornél, földbirtokos (Kölese); Hámon János, r. k. plébános (Zajta); fő r g Endre, kir. alügyé.sz (Karánsebes); Kozányi Zsigmoítd dr., ügyvéd (Halmi); Lengyel Károly, temetkezési intézet tulajdonos (Szatmár); Lengyel Vilmos, főgimnáziumi tanár (Pancsova); Nagy Ödön, igazságügyminiszt. számvizsgáló (Budapest), Orosz Alajos, fögimn. tanár (Szat- márj; Péterffy Lajos, keresk. miniszt. osztálytanácsos (Budapest); Sümeghy Árpád, szölőkerületi biztos (Eger); Szerdahelyi Jenő dr., pénzügyminiszt. titkár (Budapest); S z 1 á v i k Leó urad. kasz- nár (Keresztez, Fehér vm.); T y r m a n n

József dr., cs. és kir. törzsorvos (Temesvár) ; Vajay Endre, kir. főmérnök (M.- Sziget).

Ennek az osztálynak életben levő, meg nem jelent tagjai a következők: An- t ó k Dániel r. k. plébános (Klokolics, Krassó-Szörény vm.); Bársony János dr., nőorvos, egyet. m. tanár (Budapest); Bart a Gyula dr., körorvos (Jász-Jákó- halma); Bodnár József, fővárosi tisztviselő (Budapest); Félegyházy Elek df., ügyvéd (Budapest); J e 1 e n y i Kálmán m. kir. honvédszázados (Ungvár); K a s s a y Karoly dr., járásorvos (Bereg- Ilosva); Kálmán Károly volt orsz. képviselő, r. k, plébános (Sóskút, Fehér vm.); Klein Adolf dr., cs. és kir. törzsorvos (Ragusa); L o n k a y Antal, főerdész (Kakasfalu, Sáros vm.); Lupán Miklós gör. k. plébános (Kis-Bánya); Méhes Lajos dr., ezredorvos (Oravicza); P a p p Endre gör. k. plébános (Lápos-Bánya); S a x Béla bány. számellenör (N.-Bánya) ; Shmidt Lajos, kórházi lelkész (Nagy- Becskerek).

(Meghaltak; Bánkoss János, Csorba Lajos, Görbe Géza, Hubán János, Kretz Guido (?), Papp Gedeon, Petrovich Gyula dr., Strobl Károly, Szathmáry Árpád.)

25-én este a Pannónia Szálló egyik külön termében gyűltek össze a már nagy számban megjelent találkozók ismerkedésre, a mire bizony nagy szükség volt, mert a régen tejfeles szájat most boritó hatalmas bajusz, meg a tisztes számban látható tekintélyes poczakok megnehezítették, vagy épen lehetetlenné tették a megismerést. A rendező 12 órakor szét- oszlást kommadirozott, hogy a lelkes hangulatban töltött ismerkedés, barátkozás

és béke fennszárnyaló galambja valamiképen a sárga földre ne szálljon.

Másnap fél io-kor hálaadó istenitisztelet volt, a melyet Hehelein Károly prépost-kanonok a találkozó iskolatársak volt tanára és igazgatója végzett Kozányi Zsigmond és Péterffy Lajos ministrálásá- val, mig a kóruson Zafféry Károly, Mon- dik Endre és Orosz Alajos énekeltek Mé- der Mihály orgonakisérete mellett. A templomból az egész társaság tisztelegni ment Hehelein prépost úrhoz. A társak nevében Berey József üdvözölte a volt igazgatót. A szép beszéd s az arra adott szeretettel teljes válasz s az alkalom megható volt s könyeket csalt nem egy jelenlevő szemébe. Azután Zafféry Károly dr.-nál volt tisztelgés, a ki szintén tanára volt a jubilánsoknak s most Turinból jött el a találkozóra. A küldöttség szónoka itt Orosz Alajos volt. Majd a gimnáziumba ment a csapat, a mely a komoly törekvés és gyermekes pajkosság egykori szemlélője volt, s az intézet jelenlegi igazgatóját kereste fel, a ki előtt Péterffy Lajos beszélt.

Most egy mulatságos jelenet következett : a vendégek átmentek a VIII. osztály akkori termébe s mindenki elfoglalta régi helyét, de oly lármásak voltak ezek az öreg diákok, hogy felvigyázót kellett közibök rendelni, a ki a lármázó- kat felírja.

Miután az összejött iskolatársak Hehelein és Zafféry volt tanárokkal együtt magukat lefényképeztették, a Kossuth- kerti kioszkba mentek bankettre, a hol még Ratkovszki igazgató, Majos Károly anyakönyvi felügyelő, a találkozók iskolatársa, a ki a nyolezadikat már nem itt

végezte, Vajay Károly dr. tiszti ügyész, Méder Mihály és Mondik Endre is megjelentek.

A felköszöntők sorát Orosz Alajos kezdte meg, a ki mint helybeli s az összejövetel rendezője üdvözölte az egybegyült jó barátokat. Jörg Endre a volt igazgatót, és tanárokat, Majos Károly külön Zafféry Károly drt, Boksay Gusztáv az intézet jelenlegi fejét és tanárait köszöntötte fel. A választ mindegyik megadta egy-egy szép beszéddel. Hehelein prépost ur mély erkölcsi felfogással, hazafias szellemben s elragadó lelkedesedéssel beszélt a magyar diplomás középosztály szerepéről, a mely osztály a magyar nemzet szellemi, de főképen erkölcsi egzisztencziájának fenntartására van hivatva.

Az ebéd folyamán olvasták fel a távolmaradt társak üdvözlő sürgönyeit és leveleit.

Emelte az ünnepély fényét és jelentőségét az is, hogy délután Meszlényi Gyula megyés püspök is megjelent az egymásnak örvendő társak között Szerdahelyi Ágoston nagybirtokos és Szabó István püspöki irodaigazgató kíséretében, s egy órát töltött kedélyes beszélgetésben ; hallgatta a Mondik énekeit s nevette Jörg Endre tréfás előadásait.

Miután a felújított barátság hatása alatt a mostani találkozók egy 5 év múlva tartandó újabb találkozást határoztak el, az esti vonattal egy részök el is utazott, mig az itt maradottak a kath. kaszinóban folytatták a benső viszony ápolását s öntözgették a barátság virágait.

sx.

J>

r

szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmánya gyapjúszövetből csinosan kiállított, legjobb szabású tavaszi felöltőinket s öltönyeinket, hol papi öltö nyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készit sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket, Szatmái, ZDeáls-tér. "\7"á,roslná,zép-ü.let.