Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-06-03 / 22. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Újabb választások. A főjegyzői állás megüresedvén, ismét választásnak nézünk eléje, még pedig, ha a fokozatos előléptetés fog érvényesülni, nem is egy, de több választásnak. A fokozatos előléptetésnek pedig minden körülmények között érvényesülnie kell, hacsak magasabb szempontok annak útját nem állják. Ilyen szempontokat azonban ez idő szerint nem tudunk felfedezni. Már egy ízben, a polgármesterválasztási vitában kijelentettük, hogy a fokozatos előléptetés nem oly nagy közérdek, hogy annak a ^vezető állás betöltéséhez megkivántató feltételeket feláldozni lehetne, ámde a vezető állásra a választás megtörténvén, semmi sem állja útját, hogy a fokozatos előléptetés érvényesülhessen. Közérdek, hogy az egyes állásokat hivatásukat értő és kötelességtudó tisztviselő töltse be, de hogy, melyik állásra, ki jöjjön, ha a szükséges kellék. megvan, teljesen közömbös, kívánatos azonban -mégis a. tisztviselők érdekében, hogy az előléptetés minél több fokon éreztesse hatását. Hogy a város ügyei rendben haladjanak, arról gondoskodni a polgármester feladata, épen azért az ő jogának is kell lenni, hogy a mikor a szükséges munkaerők megválasztásáról van szó, ő határozza T ÁH CZ A.-o<jMOOOneo-oMiért szereti András gazda egyformán a gyermekeit?* *) Irta: Bodnár Gáspár. Miért? Hál azért, fogjátok mondani, mert gyermekei. Véréből való vérek ... és punktum. Elhiszem ! Úgy vagyon szentül, hogy a jó szülők, jó apák egyarányosan szeretik gyermekeiket, ha még annyival is áldotta meg a teremlő Úristen. Sőt többet mondok. Még a rossz-szülő, a megromlott ember is ragaszkodik véréhez. Hiszen még a gyermek gyilkos is — bár későn, de jajong gyermeke után . . . No de nem is állok az olvasóval ez irányba perbe, hanem a maga mivoltában rakom ki, hogy hát Nagy András uram milyen bölcsességes gondolkozás szerint kedvelte gyermekeit . . . Adott pedig neki a jó Isten négy élő, eleven, egészséges gyermeket. Ha szegényebb lenne Nagy András uram, bizonynyal többet is adott volna, mert mint közönségesen tudva vagyon, hogy hát ez irányban a jó Isten nagyon szereti a szegény embereket. De hát ö elég módos a maga nemében, hát csak négyet adott. Adott vala pedig első Ízben egy leánygyermeket. Mi tagadás, jobb szerette volna, ha fiú adatik. Akkoron, mikor kíváncsian kérdezte a bábaasszonytól: — No fiú? *) Mutatvány Bodnár Gáspár jeles népirónak a most megjelent legújabb könyvéből: „Tövisek és Virágok“ a mi népünk életéből._________Szerk. meg, kiben van meg a kellő szakértelem és kötelességtudás egyik vagy másik állásra. Úgy tekintjük a helyzetet, mint a hogy a kormány alakításánál szokott történni; a miniszterelnököt kinevezi a király s az egyes minisztereket szintén ő nevezi ki, de az elnök előterjesztése alapján, miután első sorban a kormány fejének áll érdekében, hogy munkatársai kik legyenek. A polgármestert megválasztotta a közgyűlés, a többi tisztviselőket is a közgyűlés fogja választani, de bizonyára tekintetbe veendi, hogy kiket tart alkalmas munkatársaknak a polgármester. Épen azért, miután ez idő szerint a kellő tájékoztatás még hiányzik, a személyi részével a kérdésnek nem akarunk foglalkozni, s csakis általános elvek kijelentésére szorítkozunk, a mi pedig röviden annyiból áll: minden állásra a legméltóbbat s lehetőleg úgy, hogy a fokozatos elő^ léptetés minél több ponton érvényesüljön. Minden esetre kívánatos volna, ha alpolgármester a bizottsági tagok közül azokat, kik a város ügyei iránti érdeklődésüknek már többszörös jelét adták, értekezletre hívná össze, a hol a tisztikar kiegészítésére vonatkozó nézeteit előterjesztve, bizonyos megállapodás létesülhetne. Ez egyáltalán nincs ellentétben a fentebb elmondottakkal, sőt épen azoknak támogatására szolgálna, mert hiszen a kifejtendő eszmecsere a helyzetet tisztázná s a választás sorsa már előre biztosíttatnék. Hogy az újabb választásoknál is esetleg a nézetek között nagyobb kavarodás álljon elő, azt egy ilyen értekezlet teljesen megakadályozná s a választás azzal az egyhangúsággal történhetnék meg, mely a közérdek szempontjából mindig óhajtandó, mikor különös ok az ellenkezőre nem létezik, a mi a jelen esetben szerintünk tényleg fent nem forog. Az ilyen kérdések megbeszélésének a nyilvánosság soha sem szokott ártani, sőt a legjobb eredmény várható tőle, mert a jogos áspiráczió megnyeri általa a támogatást, a minek pedig természetes folyománya, hogy a nem jogos áspiráczió bátorítás nélkül maradván, nem mer előtérbe lépni. Általában az a nézetünk, hogy minden közdolog a legnagyobb nyilvánosság mellett tárgyaltassék, mert igazi jó csak az ilyen eljárástól várható. A legnagyobb nyilvánosság alatt pedig azt értjük, a hova a meghívandók nem a szerint választatnak meg, hogy már előre láthatólag tudni lehet róluk, miszerint minden körülmények között kész támogatói lesznek az összehívó nézetének, hanem a hova meghivatik mindenki, a kiről biztosan feltehető, hogy a szőnyegre kerülő tárgy iránt érdeklődik és lelkiismereti kérdést csinál belőle, hogy arra nézve meggyőződésének kifejezést adjon. Az ilyen nyilvánosságnak mindig nagy haszna van a közügyek intézésénél és szerencsés ember az, a ki vezető szerephez jutván, ezt a nyilvánosságot megtudja becsülni. Most a midőn az újabb választások előtt állunk, bárha miként fentebb kifejtettük, az egyes helyekre alkalmas egyének kiválasztását első sorban a polgármesterre bizandónak tekintjük, mégis, abból a szempontból indulva ki, hogy több szem többet lát, ajánljuk figyelmébe az imént ecsetelt nyilvánosságot, a mely ezen kérdés megállapításánál is csak hasznos gyümölcsöket teremhet. Elnöki székfoglaló. — A kaszinó vasárnapi közgyűlésén tartotta Veréozy Antal elnök. — Mélyen tisztelt közgyűlés 1 A társaskörnek, városunk eme kiválóan fontos tényezőjének elnökévé lenni, olyan nagy megtiszteltetés reám nézve, aminőt nem is remélhettem, annál kevésbbe igényelhettem. Önök parancsoltak velem és én, aki a társadalmi tevékenység terén sem zárkózom el a reám bízott feladatok teljesítésétől, a parancs előtt meghajtok, az elnökséget elfogadom és pedig tekintettel a felajánlott állás fontosságára s a megvá— Vagy tán’ leány ? Hát bizony nagyobbat ugrik, ha a felelet fiúra szólhatott volna. De igy is tiszta öröme volt Nagy András uramnak. Mert hogy hát köztudomás szerint okos ember leányon kezdi. Meg, hogy ne szeretné azt a kis jószágot. E1 s ö s z ü 1 ö 11! Az elsőszülöttnek meg természetes jussa vág) on a szülők legöregebb szeretetére. Ennek a leánynak szeretete 'tehát az ö családjában egyszer és mindenkorra bizto- siiva vagyon. A mit András gazda a körösztelőn is kijelentett annak rendje és módja szerint. És amit mondott, annak most már nyolezadik esztendőben is helyt áll. * Tó gólyamadár pedig ujfent leszállóit Nagy András tűzhelyére. Mostanság már egész biztossággal és erős hittel kérdezte, hogy hát — Ugy-e, fiú? — A biz I Még pedig milyen egészséges, nagy fiú! Ugrott is András gazda örömében olyant, hogy még az első Ízben elmaradt ugrást is kipótolta. No hát fiú! Már annyi bizonyos, hogy a fiú az apáé. Testestül-lelkestül. Az első fiúi Édes kis fiam, hej nagy örömöt is hoztál az én házamba. Hát azt csak megengedi az olvasó, hogy ez a gyermek is meg volt ám szeretve. Ha még nyomatéknak veszszük, hogy a fiuakörösztvizben András nevet kapott: akkoron felesleges nekem tovább húzogatni annak okát-fokát, miért szerette Nagy. András ezt a kis Andrást? Úgy látszik jó gólyamadár nagyon meg kedvelte a Nagy András uram ház- tüzét, mert megvest elérkezett. Most.már harmad róstjára. A gazda meg se csóválta a maga-maga fejét, olyan természetesnek találta ezt a látogatást. — Ugy-e leány ? kérdezte. És mikoron aztán a feleletet kapta volna, hogy — De biz’ fiú 1 Még pediglen milyen eleven, nagy fiú! Akkoron ujfent ugrott meglepetésében egy nagyot, mert 'iszen sorrend szerint leánynak készített helyett lelkében, szivében. íme ez is fiú! — Á szentem — mondotta — mikor először ölébe vette. Akkurátusán a nagyapja. A nevetése is, a tekintete is az öregé... No hát nem is leszen az ő neve más, csak a nagyapjáé. Ebben a fiúban fog élni közöttünk az öreg emlékezete. Nevében és akkurátus ábrázatjá- ban. Ez a fiú szeretett fiú legyen! — Lelkem, kis fiacskám, milyen édes is vagy nekem. Hogy felköltötted apád érzését ujfent az én jó apám, a te nagyapád iránt. Oh, ha meglát! Hogy megrezzen az ő bágyadt szemeiben az örömköny. Felvidítod még egyszer! Ifjúvá teszed. Aztán ha már nem leszen, elfony- nyad, mint az őszi virág, mikor eljő a halálthozó tél... akkor is itt maradsz te közöltünk szeretve és szerettetve az ő emlékezetére. Azt hiszem, itten sincs szükség hosz- szu nótára, hogy kitűnjék, melyszerint ez a gyermek is alaposan meg vagyon és meg leszen szeretve. Most jön aztán a negyedik gólya j á r á s. Elhagyok minden körülmény leírását, nehogy azt hidd szives olvasóm, hogy már ennek a negyedik ugyancsak munkámba kerül a szeretet hídjának felépítése. Csak éppen azt említem meg, hogy a gazda negyedik gólyajáráskor ugyancsak szemfüles volt. Bizott, szerfelett bizakodott a természetnek sorrendjében, amint az rendszerint következni szokott. — Ugy e leány? kérdezte kíváncsibban, mint valamikor. — De biz’ fiú, még pediglen milyen egészséges, nagy fiú! András nem felelt semmit. De lelkében megrezzent egy húr. Egy sajátságos, gyengéd húr. Meglepő módon fogta meg szivét egy nagy érzés, mely a leggyengébbet, a legkisebbet... már csak éppen ezért... szeretetének, oltalmának, vonzalmának egész erejével magához öleli. — Te vagy a legkisebb — ömlengett András, mint a bábjával játszadozó kis gyermek. — Te vagy lelkem a leggyöngébb! Legutójára érkeztél, de ezért nem leszesz a mi szivünkben — a legutolsó. — Tente, tente kis babám! Ne félj, hogy sokan vó’nátok! Ne sírj, hogy tán nem vártunk! Tied a szivem, a lelkem, az érzésem. Az asszony még idáig sohase szólott férje-ura mély bölcsességü gondolkozására. Csak mintha gyűjtötte volna szivébe, leikébe azt, amit férje-ura úgy megokolt, úgy megmagyarázott. Most aztán, mikor látta, hallotta mindezeket: oda borult az ember nyakába... És oly boldogan sirtl * Évek múltak ... Gólyamadár nem jő, nem mutatkozik... Talán elveszett, tengerbe fűlt, más tanyát keresett ? Vissza jő-e? Ki tudja? Nagy András uram fekete hajába deres csikót szőtt az idő, de lelke ifjan maradt a gyerekek közt, akiket... Isten látja lelkét... most is egyformán szeret. Tényleg csak szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjúszövetből csinosan kiállított, legjobb szabású tavaszi felöltőinket s öltönyeinket, hol papi Öltő nyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készít sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket, Szatxnár, 3Deáűs-tér. "^7"áxoslxá:zép-üJLet.
