Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-06-03 / 22. szám
SZATMÁR ÉS VIDÉKE lasztatásban nyilvánult kitüntetés nagyságára, köszönettel fogadom el. Az idő a két óra óta tartó közgyűléssel már előre haladván, nem kívánom az önök türelmét hosszasabban igénybe venni, de azt engedjék meg mégis, hogy amidőn az elnöki széket elfoglalom, röviden jelezzem amaz irányelveket, amelyeket követendőknek tartok arra nézve, hogy ez a társas kör valódi hivatását jól betölthesse. Amaz indokok, amelyek a társas körök alakítását az újra ébredés korszakában nem csak szükségessé, de hazafiul kötelességgé tették, nagy részben mégszüntek . ugyan s arról, hogy a társas körök ma már hivatást töUenek-é bé ? általában vitatkozni lehet ugyan, de az nyilvánvaló, hogy ez a mi társas körünk a város társadalmi életére s magára a város jövö fejlődésére jótékony befolyást gyakorolható intézmény, s mint ilyen, okvetlenül fenn tartandó és fejlesztendő. Ez a társaskör amellett, hogy a tagok részére ismeretterjesztő és szórakozó helyül szolgál, az eddigi demokratikus alapon fenntartva és fejlesztve, alkalmat nyújt arra, hogy itt a város lakói foglalkozás és valláskülömbség nélkül, tisztán csak a jellem és műveltség feltételei mellett csoportosulva, egymást közelebbről megismerjék, megtanulják egymást szeretni és becsülni s ily módon oly egységes és hatalmas társadalommá alakuljanak, amely azután biztosítja a város társadalmi intézményeinek fennállását, fejlődését és uj intézmények alakulását. Azt hiszem, nem kell bizonyítgatnom, hogy erre Szatmáron, a szatmári társadalmi életben igen nagy szükség van és én oda fogom irányítani törekvésemet, hogy a társaskör azt a feladatot, amely ezen a téren reá vár, kellően betöltse. De van e társaskörnek hivatása más irányban is. Boldogult elődöm, néhai Hér- mán Mihály lelkesedéssel küzdött ama ezé! eléréséért, hogy legyen ez a város Magyar- ország észak—keletének hatalmas emporiums. Olyan czél ez, tisztelt közgyűlés, a melyért lelkesedni, a melyért áldozni e város minden lakójának kötelessége, annál inkább, mert ez a város fekvésénél, népességénél, műveltségénél s intézményeinél fogva ama szerepre hivatva is van. Ha már most mindenkinek van e tekintetben kötelessége, mennyivel több és nagyobb szabású feladat vár e tekintetben erre a mi társas körünkre! Az nem elég, hogy mi itt egységes társadalommá tömörüljünk; arra, hogy városunk hatalmas empóriummá váljék, szükséges a nagy vidéknek meghódítása, hogy az a vidék ne csak feleslegének eladása és szükségleteinek beszerzése czéljából keresse fel városunkat, hanem a város lakóival megismerkedve s egymást kölcsönösen szeretni és becsülni tanulva, egyesült erővel működjék velünk e város előhaladásán, fejlődésén. Kell, hogy a vidék lakói érezzék otthon magukat e városban s tekintsék e várost és intézményeit magukénak is. És itt nagy feladat vár a társas körre, mert én hiszem, hogy a vidék művelt közönsége, amelynek szintén meg vannak e tekintetben a maga szükségletei, készséggel fogja felkeresni a társaskör kényelmes helyiségeit, ahol a városi lakósok barátságos fogadására számíthatnak s a gyakoribb érintkezés meghozza, meg kell hoznia, mert hiszen az ellenkezőre nincs ok, az összhangot a gondolkozásban és cselekvésben egyaránt, az pedig biztosítja a jövő fejlődést. Amint a többi közművelődési intézetek a műveltséget küldik szét innen a nagy vidékre, úgy kell, hogy ez a társaskör fejlessze és küldje szét az összetartozandóság érzését a vidékre, amely azt bizonynyal ápolni fogja, mert hiszen e város és vidék közönsége mindenképpen egymásra van utalva s az összetartozandóság átérzése s az ebből eredő közös törekvés közös czélt munkál. Rajta leszek tisztelt közgyűlés, hogy a társaskör e tekintetben is megfeleljen feladatának s ezzel mozdítsa elő a város jövő fejlődését. Tisztviselő társaim, de önök is tisztelt tagtársaim, bizonynyal támogatni fogják ily iránybani törekvésemet s abban a reményben foglalva el az elnöki széket, kérem, hogy a tárgysorozat hátralévő részét letárgyalni szíveskedjenek. Ismételve köszönöm a megválasztatást. s. tanfelügyelő s majd később Nagy Károly s. tanfélügyelő is, a tagok azonban nem teljes számban. A kör hivatásos elnöke, Vladár Ferencz meleg hangon üdvözölvén a megjelent tagokat, valamint Bodnár György s. tanfelügyelőt, előadja, hogy miután a közoktatásügyi miniszter a jövőben a tanitó-egyesületek működésének súlypontját a járásköri gyűlésekre óhajtja fektetni, ugyanazért felhívja a tagokat, hogy a jövőben a gyűlések tárgysorozatai tartalmasabbak legyenek, mentői tömegesebben jelentkezzenek egyesületi müködésra és erélyesebben igyekezzenek megvalósítani fenti óhaját a közoktatási kormánynak. Ezután a tárgysorozat szerint következett Nyisztor Endre helybeli tanító fontos paedágogiai felolvasása. „Az iskolaikirándulásokról, mint a testi és szellemi nevelés hatalmas eszközéről.“ Az előadó által az iskolai szemléltető oktatásnál oly fontos dolognak minden oldalról történt megvilágítása után, az iskolai kirándulásoknak nagyobb mérvű meghonosítása érdekében a felolvasó a kővetkező három pontban foglalta össze határozati javaslatát: i. Mondja ki a közgyűlés, hogy az iskolai kirándulások meghonositását úgy egészségi, mint nevelés-oktatási szempontból egyaránt igen fontosnak tartja. 2. Elismerve eme iskolai kirándulások fontosságát, hasson oda a kör, hogy eme kirándulások egyesületi utón vidékünkön nagyobb mértékben honositassanak meg. És végre. 3. Az iskolai kirándulások meghonosításának s mentői nagyobb mérvű terjesztésének, s a tanitó-egyesületi tagokban ezek iránti hajlamnak fölébresztésére s fokozására tűzessék ki időnként az egyesület által egy-egy pályadij, legsikerültebben megtartott iskolai kirándulásnak Írásbeli kidolgozására. Az értekezlet igen élénk vita után a javaslatnák két első pontját elfogadta, s a 3 ikat sajnos mellőzte, a felolvasónak azonban a tanulságosan kidolgozott munkájáért s fáradozásáért jegyzőkönyvileg köszönetét szavazott. Ezután Kótai Lajos ismertette, a Szattnár- és Ugocsa megyei gór. kath. tanitó-egyesületnek, a tanítói fizetések rendezése tárgyában, az országgyűléshez intézett, s a körhöz pártolás végett átküldött feliratát. Az értekezlet azonban a felirat tartalmához, melynek hangja több helyen nem pártolandó, hozzá nem járul, hanem bizalommal bevárja e tárgyban a magas kormánynak úgyis küszöbön levő intézkedését. Következett Németi Sándor tanító felolvasása: „A társadalomnak a nevelés munkájába való bevonásának szükségességéről.“ Mely érdekes felolvasást, levonván a más alkalmakra illőbb bevezető előadását, a tagok éljenzéssel fogadták s szinte jegyző- könyvi elismerést szavaztak a működő fiatal tanítónak. Majd Papp János pénztáros gondos jelentésének tudomásulvétele után az elnök éljenzéseivel a gyűlés véget ért. Egy tag. Tanulságok. Tanítói gyűlés. A szatmármegyei általános tanítóegyesület szatmári köre május hó 28-án d. e. 10 órakor a németi ev. ref. egyház tanácstermében tartotta meg rendes tavaszi gyűlését. A gyűlésen megjelent Bodnár György Nincs nemzet, nincs ember a föld hátán, akiben érzés, szív lakik, hogy meleg szeretettel ne vonzódnék ahhoz a röghöz, melyet apáinak vére termékenyített meg. Ez a mondás leginkább alkalmazható a mi kis nemzetünkre. Minden ország gyermekei napokig képesek hazájok előnyéről — ha a legkopárabb földzug is — csodadolgokat regélni és az igaz honfi, ha mindenét veszítve kivándorol is, soha sem fogja szülőföldjét fekete színben festeni, hanem még végperezében is áldó sóhajt küld feléje. Szép a hazaszeretet, dicső a honfiúi tűz, de azért elragadtatni, elvakittatni tőle — okos embernek — nem lehet, nem szabad soha. Nem színes szemüvegen, hanem nyílt szemmel kell nézni és észlelni‘a jobbat, a nemesebbet és azt lehetőleg hazája jóvoltára értékesíteni. A mi kis Magyarországunk leginkább az eszélyes, a minden dolgát j ó 1 végző Amerikától tanulhat, sőt a legtöbb példát tiszta lélekkel követheti is. A mi kövér talajunk, búza földünk bőven megadja mindazt, a mi az „Eldo- rádó“-nak keresztelt földrészen található, de hányzik nálunk az, a mi az Istenáldásnak kiegészítő része: népének élelmessége, vállalkozási szelleme és sohasem lankadó tevékenysége. Ez már gyakorta hangoztatott vád, mely népünket érte és fájdalom sok igazság van benne, De e vádnak van védelme i s és pedig több pont. A legelső és sarkalatos pont az, hogy a magyar korona országaiban lakó polgárnak: mindenképen meg van kötve a keze. Minden lépten-nyomon akadályokba ütközik, majd ide, majd oda kell engedé lyért folyamodni, bélyeg és utánjárás már előre elveszi a vállalkozástól kedvét. Megőszül belé, mielőtt jogát, engedélyét megnyerte. Nem igy van ez Amerikában! Az Egyesült Államok polgárai közül — s ott nem az adófizetés nagysága és a protekezió, a születés, hanem egyszerűen az ot évi tiszteséges viselkedés elég a polgárjogok megszerzésére — mindegyiknek joga van üzletet nyitni és iparágat kezdeni. De példákkal bizonyítok: Az amerikai polgárnak joga van bárhol — természetesen szabad helyen — ásást esz- : közölni és csak akkor, ha netalán valami pénzre akad, köteles patentét, szabadalmi jogot váltani. Tehát a bizonyos anyag, a meglevő vagyon az, a mit Amerikában megadóztatnak és ezáltal a vállalkozás, a szerencsepróbálásnak szabad útja van. Ha munkájának a szerencse nem kedvez: csupán pár napi munkája veszett kárba és semmi anyagi áldozatot nem koczkáztatott. Hát nem észszerű ez, nem nagy előny a törekvő embernek ?! A dohánynál pedig nem a nyers terményt, de az abból készült árut adóz tátják meg. Tehát az adó csak akkor lesz fizetve, ha a feldolgozott dohány tényleges eladásra került. A kereskedés és ipar mindenütt szabad. A. vagy B. bárhol nyithat magának üzletet, kezdhet iparágat, anélkül, hogy azt bejelenteni tartoznék. Akkor, mikor boltja, üzlete vagy gyára van: forgalmának arányához vetnek reá adót. A világ egy országában sem történik olyan sok és szakszerű intézkedés a mezőgazdaság és föld m Ívelés felvirágoztatására, mint Amerikában. Ott minden városnak, falunak saját földmi- velési szakosztálya földmivelési^ iskolája és mezőgazdasági egylete van. És ezek az intézmények nem csupán léteznek, de a hozzáforduló gazdákat szóval tettel, gazdasági gépekkel, vetőmaggal, pénzzel segélyezik és azok érdekeit fent és lent istápolják, védik. Washingtonban pedig létezik egy magasabb földmivelési, ipargazdasági intézet, mely évenként kimerítő jelentést tesz közzé: a föld talaja, a vetések állása, az éghajlat időszerinti változásáról, az uj^gépek és produktumok keletkezéséről. Es ezt száz meg ezer röpiratban terjeszti, ingyen szétküldi az Unió minden tájékára, hogy a gazdák az abban foglalt értelmes és helyes újításokat javukra fordíthassák és esetlegesen értékesíthessék. A vas és aczélipar csodálatraméltó, nem azért, mivel a mi nemes fémünknél jobb, de meri felhasználási módja bámulatos. Tíz millió tonna vasérczet állítanak elő mesterséges utón évenként. Azon ezégek között, melyek különösen a vasiparnál kiválót nyújtanak, első helyet foglal él a „Lőréd“ ezég Pitsburg- ban. Az ő telepükön oly gépészeti berendezés található, melyről az európai gyárosoknak alig van fogalmuk és alkalmazva tudtommal sehol sincsenek. A vashengerek teljesen külömböznek a nálunk használtaktól és mégis sokkal egyszerűbbek és czélszerübbek. A lánczkészitő gépezet meglepi még a szakértőket is. A 3600 munkás kizárólag emailirozott főzőedényeket készít. A „Demler és társa“ hengergyárában nyers vasat olvasztanak és tisztítanak. Valamennyi kazán és kemenczénél földgázzal tüzelnek, mely — állítólag — feleköltségbe kerül, mint a szénnel való tüzelés és mi a fő, a gyártmány kitűnőnek bizonyul. A „Standard Maunfacturing Co“ ezég gyárában az öntöde gyönyörű, az öntés hibátlan. Ott a vas tisztasága és finomsága folytán lehetséges a konyha-edény falazatát a legvékonyabbra elkésziteni. Ez utóbbi gyárban a fürdőkádtól az utolsó széntartóig minden házi eszközt előállítanak. Ebben a gyárban 3000 munkás dolgozik, kik között sok leány van alkalmazva. Amerikában általában temérdek nő keresi a gyárakban azt, n mi után a keresztény ember mindennap imádkozik. Egyre hallani panaszt hazánkban, hogy az iparágak panganak, hát ez magától érthető, mikor a kereskedelem és iparnak annyi kerékkötő van lábán, mi- kor mindenütt nehéz gerendákat állítanak útjába, de azért kereskedőink, iparosaink és gazdáinknál is van hiba. mert m i n- dent a kormánytól várnak, sőt összetett kezekkel lesik a sült galambot. Tanulságot kell és lehet meríteni az amerikaiktól ha egy kis fáradságot vesz az ember magának. „A magyar ember könnyen tanul, ha — akar“. Czikkemet ezen óhajjal zárom : vállalkozási szellem, üzéri tehetség jöjjön el a te korszakod I M—i B.—k. Apróságok. A kaszinóban is megvolt a választás s nagy többséggel Veréczy Antal lett elnökké. Volt egy kis ellenmozgalom is, de erről már igazán el lehet mondani, mint a hogy a polgármesterválasztás idejében egyik mérges újság a Veréczy-partról mondta, hogy az csak egy kis töredék volt. * A küzdelem nagyon szépen folyt le, de egy pontjával sokan nincsenek megelégedve. Azt mondják, nem volt helyén, hogy Leó bácsit a válásztmányból kihagyták. — No már ez Bánffy-rendszer — mondta rá valaki — ilyen módon irtani az ellenzéket. * — Hogy lehet az — kérdik tőlém — hogy a mig a jegyző és a pénztárnok 102 szavazatot kapott, addig te mint ügyész, csak 101-et kaptál? — Igazán nem értem — válaszolom én -- pedig én is magamra szavaztam. Bizonyosan valamelyik hátralékos intrikált ellenem. * A választmányi tagok közül a kir. ügyész kapta a legtöbb szavazatot, a miből az látszik, hogy ő volt a legnépszerűbb ember a jelöltek közt. — Hja kérem — jegyezte meg Bögre ur — a mai párbajos világban okos dolog a kir. ügyésznek kedvében járni. No meg aztán az embernek még más baja is lehet. >8« Az uj elnök nyomban meg is tartotta programmbeszédjét. Röviden és talpraesetten szólott s lelkes éljenzéssel ünnepelték, a kik a közgyűlés végéig ott maradtak. — Beh kár — mondták rá sokárT^' hogy a városházán is nem hallhattuk. Demeter. HÍREINK. — Lapunk jelen számához egy fél iv melléklet van csatolva. — A koronázás évfordulója Junius hó 8-án vasárnap lesz a király koronázásának harmineznegyedik évfordulója. A székesegyházban ez alkalomból ünnepélyes sz. mise lesz. melyen a városi és állami hivatalok, a hadsereg s az intézetek növendékei is jelen lesznek. A kir. kath. főgymnu- siumban ünnepélyt tartanak, a tanári kar részéről Sáudor Venczel intéz beszédet az ifjúsághoz. Báró Vécsey József halála. Vármegyénk egyik Kimagasló alakját vesztette el Vécsey báró személyében. Május hó 28-án Budapesten jobb létre szenderült. Halál hire megyei körökben s városunkban is mély részvétet keltett, mely pénteken délután történt temetése alkalmával is oly nagy mértékben nyilatkozott meg. A temetési szertartást. Meszlényi Gyula püspök végezte. A gyász szertartáson részt vett Szatmárvárinegye, városunk törvényhatósága, s mindazon egyletek képviseltették magokat, melyeknek a megboldogult főur tagja volt. A szertartás végeztével a családi sírboltnál Domahidy Sándor alelnök búcsúzott el a vármegyei gazd. egylet képviseletében. Az elhunyt főur életrajzi adatai a következők : 1829-ben Sárközön Szotmár- vármegyében született. Elemi s gimnáziumi oktatást a szülői háznál nyert 1842-ig. amikor tizennégy éves korában a bécsi egyetemre ment, hol két évig bölcsészeti | egy évig a jogi tanfolyamot hallgatta. 1846-ban Pesten tette le a jogi vizsgát s Verőczemegyében ment az első alispán ol dala mellé gyakorlatra. Csakhamar megyei aljegyző lett; 1847-ben a királyi Curiánál esküdt fel jurátusnak. Ekkor egy rokonával Afrikába I Ázsiába ment, honnét vissza- jövet Triesztben mint önkéntes hadupróil állott be a haditengerészetbe. Azonnal ten Folytatás a mellékleten. sörcsaxnok kerthelyiségében a katona-zene állandóan kétszer hetenként fog hangversenyezni, minden héten vasárnap és cs“ü.töxtö3s este, kedvezőtlen idő esetén mindig a isá @ső következő napon lesz megtartva. ... 33elépti-dij nincsen.
