Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)
1901-12-31 / 53. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. „ MEGJELEN MINDEN KEDDEN.------: AZ ELŐFIZETÉS ÁRA:== Eg ész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 » | Egyes szám' ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: — Morvái János könyvnyomdája.F.ötvös-utcza 6-ik sz. alatt. = TEIEPON-SZAm ; 73. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám.---- ■ . ~ = HIRDETÉSEK ===== ^ e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. A múlt év története. Az 1901-ik évnek* egyik nevezetes alkotása a Deák-téren felépült díszes „Városi Szálloda.“ Nagy harczok előzték meg a közgyűlési teremben és a helyi sajtóban, de mind hasztalan volt az ellenzék küzdelme, mert a régi tornyos épület eltűnt és helyén emel-, kedik a fényes palota, a mely már eddig 6o ezer koronával többe került, mint a mennyire tervezve volt, haszonra tehát alig fog dolgozni. Egy azonban bizonyos, hogy a városnak ha hasznára nem is, de tagadhatatlanul díszére válik. Az elmúlt évhez fog fűződni, ha ugyan lesz belőle valami, a huszár és tüzérlaktanya, nemkülönben a vasúti internatus létesítése. Ez utóbbira nézve a szerződés meg van kötve és igy valószínű, hogy az uj évben készen lesz, de a másik kettő még bizonytalan, per dig a város érdekében nagyon óhajtandó, hogy mindhárom megvalósuljon, mert pénzt hozz a városba, a mire minálunk nagy szükség van. Végleges befejezést nyert az elemi iskolák államosítási kérdése is, a menynyiben hosszas tárgyalások után a szerződés a közoktatásügyi kormánynyaj megköttetett, s az elemi oktatást ezen szerződés értelmében 1902. évi szeptember i-én már az állam veszi át. Egyszer s mindenkorra fizetni fogjuk, a mit eddig fizettünk, de megszabadulunk az oktatás fejlesztésével járó költségektől, a mi nagyon sokra mehetne a jövőben. Az elmúlt év elején ment végbe országszerte és igy nálunk is a nép- számlálás, a melynek eredménye ránk nézve igen kedvező, mert városunk lakosságának száma 10 év alatt majdnem 7 ezerrel növekedett. Ha igy haladunk, 10 év múlva túl megyünk a 30 ezeren. Az elmúlt évben erős törekvés indult meg a városi hatóság kebelében a város jövedelmének fokozása czéljá- ból s ennek eredménye egy pár uj adónem, a mely vajmi kevés javulást fog előidézni a közpénztárban. Behozatott a szikviz- és ásványviz-adó, továbbá az uj épületek pótadója és az ingatlanok átruházási illetéke, a melyek az uj év első napjával fognak életbe lépni. Ennyiben tehát az elmúlt év, hogy t. i. ezeket az uj adókat nem ismertük, minden esetre jobbnak mondható az ezután következőnél. Nagy vitákat idézett elő a városi közgyűlési teremben a Deák-tér parkírozása és a vásár elhelyezésének kérdése is, de a vége mégis az lett, hogy lesz egy kis fásítás is, de marad sár is, mert a városra nézve anyagi érdek a régi állapot fentartása, a pia- czi kereskedőkre nézve pedig épen életkérdés. A városi villamtelep a múlt évben sem örvendeztetett meg bennünket jövedelemmel. Valamivel jobban ment, mint az előző években, de azért még mindig deficzittel dolgozott, nagyobb baj azonban, hogy a kedvező kilátások, a melyek kecsegtettek, hogy a telepet eladhatjuk, elenyésztek, miután az ajánlattevő czég visszalépett s most a város kénytelen tovább folytatni az üzemet és várni a kedvező alkalomra, a mikor tőle megszabadulhat. Épen most van napirenden az igazgatói állás betöltése s igy ez idő szerint az is nagy nyereség volna, ha egy olyan embert kaphatnánk végre az élére, a ki az eddigi gazdálkodás helyett sikeresebbet produkálna, a mi nem is volna olyan lehetetlenség. Gazdasági tekintetben kiemelendő á, tagosítás és a bő szüret. A tagosítás afc elmúlt évben is haladt előre, bár gyorsabban is mehetett volna s remélni lehet, hogy az uj évben befejeződik, a mi a helyes és okszerű gazdálkodás szempontjából felette kívánatos volna. Ha az akadékoskodó birtokosok előve szik a jobbik eszöket, nagy kártól menthetik meg nemcsak magukat, de birtokos társaikat is. A szüret felülmúlt minden várakozást ; oly bő volt a termés, hogy a gazdát szinte megijesztette. Tgaz, hogy a bor ára alacsony volt, hanem azért -*:«égis. nagy áldás, ha a hegy bőven terem, s e tekintetben nem fogjuk rósz néven venni, ha az uj esztendő is követni fogja az előd példáját. Zajos lelkesedéssel ünnepeltük városunkban gróf Zichy Gézát, a kiváló zeneművészt, a ki 25 éves jubileuma alkalmából nálunk jótékony czélra két hangversenyt rendezett, a mely hangversenyeken a színház zsúfolásig telve volt közönséggel. Igaz örömmel jegyezzük fel a nemes gróf azon kijelentését, hogy magát otthon találja Szatmáron s a legnagyobb rokonszenvvel van irántunk. Képkiállitást rendezett a nagybányai festő kolónia, mely habár nem sikerült úgy, mint a hogy mindkét részről kívánatos lett volna, kezdetnek mégis kielégítő s az előjelek minden esetre olyanok voltak, a melyekből ítélve a jövőben teljesebb sikert várhatunk. Épen a festészet az, a hol nevelni kell a közönséget, s ezt a nevelést teljesítik a kiállítások, s ha a nagybányai festő kolónia a jövőben is folytatni fogja a megkezdett munkát, biztosra veheti, hogy az eredmény kielégítő leend. Volt az elmúlt évben vivó-ver- seny és lóverseny. Ez utóbbit a szat- mármegyei gazdasági egyesület rendezte, azonban ez nem sikerült úgy, mint az előző években, a minek oka abban található, hogy a verseny napján a megye több részében a képviselőjelöltek programmbeszédet tartván, az a közönség, a mely a versenyeken mindig megszokott jelenni, e miatt most távol maradt. Soha annyi párbaj még nem volt városunkban, mint az elmúlt évben; ez magyarázza meg a vívó tanfolyamok keletkezését, igyekezik mindenki megtanulni a kardforgatás tudományát, hogy adandó alkalommal hasznát vehesse. Vivó-tanfolyam lévén,. természetes, hogy versenynek is kellett lenni. Az elmúlt évben szerveződött a mentők egyesülete, a mi hasznos intézmény s rövid idő alatt nálunk is annak bizonyult. I TÁHCZA. —*■ «2*000" iaCto-o— Lipcsei levél. Kedves Szerkesztő Ur! Nagyon szívesen szolgálok tudósításokkal Lipcséről ; a városról, az életről, a művészetről, mindenről, a miről csak parancsolja. Hanem már arról nem tehetek, ha mindezekben az újságokban semmi újat nem fog találni. A forgalmi technika, a könyvek, az újságok egy nagy egészszé tették a müveit világot, a melyhez Magyarország is számítja magát. Az uj fejlődés eltüntette a korlátokat, a melyeket a nemzeti érzés és vakság az országok közé emelt. Igaz, hogy tett helyébe újakat; na de azok nem is korlátok már, hanem kinai falak. A hol a polgári osztály végződik, ott nem kezdődik egy másik, hanem ott a végtelen semmiség és ismeretlenség tátong. Ezt kell legalább gondolnia minden derék kulinak! Nos hát, kedves Szerkesztő ur, miután legalább is megpróbáltam az igényeit lefokozni, mindjárt azon az ismert dolgon kezdem, hogy Lipcse az utóbbi időben nagyon hires város lett. A bankok egyre-másra buknak és pedig nem a legbecsületesebb módon. De hát ezt nem is lehet a bankoktól kívánni, hogy becsületesen éljenek és haljanak. Vannak bizonyos foglalkozások, a melyekkel ez összeférhetetlen. A kéményseprő hivatalból fekete, a molnár hivatalból lisztes. A hires lipcsei-bank „krachja“ nem az egyedüli itt. A lipcsei gyapjugyár- részvénytársaság igazgató tagjai, másfél milliót fizettek a zsebükből, hogy a veszteséget elsimítsák és a jótékony urak 15 százalék osztalékot fizettek. A részvények hatalmasan emelkedtek, a mely alkalommal a derék igazgatók eladták részvényeiket. A múlt héten ültek a vádlottak padján azaz uram boccsá’! de hogy is a vádlottak padján. Külön székeken ültek, hogy is lehetne oly kegyetlenül bánni egy bankdirektorral, hogy arra a padra ültessék, a melyen a külvárosi csőcselék le- horgasztott fővel veszi a pártatlan biró kezéből az igazságot. Az ur a pokolban is ur, és a bourgeois a vádlottak padján is aT marad, a mi volt! Hogy mi volt, azt megmutatta az Ítélet, a mely az ügybuzgó finánczokat kisebb-nagyobb összegékben, összesen harminczhétezer márka pénzbüntetésre Ítélte. A tárgyaláson persze elakarlák hitetni, hogy ezt mind csak jóakaratból és önfeláldozásból tették. A honpolgár egyáltalában mindent jó akaratból és emberbarátságból tesz! Egyáltalában szörnyű ostobáknak tetették magukat. Nem esett ugyan nehezükre, de nem is használt nekik. A lipcsei bank hősei egyelőre sai- son-on kívül, hüsölnek. A lipcsei bank üres és elhagyott, mint a mely kalitkából elszálltak a jó madarak! Gyönyörű épület a lipcsei bank ; ' gyönyörűbb temploma tán alig van Mam- monnak. Tiszta renaissance; olyan formás, olyan arányos, hogy szinte megnyugszik rajta az ember szeme, a melyet egész nap , ferdeség és aránytalanság boszant. Természetes, hogy a vezető osztályok romlottsága szeret elbújni a művészet alkotásai mögé. Ilyen formás, arányos épületekben éltek egy időben a fejedelmek, Machiavelli rövid vezérfonalának tanai szerint, és ilyen épületekben folytak azok az üzelmek, a melyeket a vén germán, Luther Márton leplezett le. Azért van ez, mert az uralkodó osztályoknak van erre való feleslege és mert a világtörténet, a vén regényíró már kiirta magát, mint akármelyik utolsó kolle- gája. A regényben a hajadon, vagy az asszony előbb bukik — és azután meghal ; vagy előbb bukik és azután életben marad. Mindenesetre bukik. Azonképon a világtörténelem is csak arról tud, hogy a művészi kivitelű, formás palotákban egyre üzérkedtek; hol az emberek szabadságával, hol a lelkiismeretével, hol a vagyonával. Mindenesetre üzérkedtek! Azon sincs mit csodálni, hogy a magas polgári osztály falanxjaiban nagyok a rések; hogy Lipcsében és másutt sok a csőd és kevés a tisztesség. Mindez oly egyszerű, és olyan könnyen folyik ezeknek a magas honpolgároknak életfilozófiájából, amely röviden abból áll ki, hogy: „Az élet kellemes de drága; olcsóbb is lehetne ugyan, de akkor nem lenne olyan kellemes.“ Ebből a világ nézetből származik az is, hogy nagyon üdvös délutánonként a Karl-Tauchnitz utczán kocsikázni. A Karl- Tauchnitz-Strasse olyasmi, mint nálunk a S’.efánia-ut Budapesten. A különbség csak az, hogy itt a legtöbb ember a saját pénzén gummikerekezik. A kocsisoknak olyan nagyszerű bundája van, mint egy-egy orosz herczegnek. A bunda meleg és az az előnye van, hogy megkülönbözteti a kocsist az úrtól, mert' még eddig ez mindig a ruházat feladata.. Hanem a nagy polgár élete sem áll ám csupa kellemességekből. Például csütörtökön este, minden héten, ha törik-sza- kad ott kell lennie a Gewandhausban és pedig családostul. A Gewandhaus rósz hely, ott t. i. zenélnek, a polgár pedig nem hallgat szivesen más zenét, mint az aranyak csörgését. Érdekes, hogy a Gewandhaus maga is olyan parvenu, mint a Karl-Tauchnitz- Strasse népe, amely látogatja. Mint a neve is mutatja, régebhen központi szövetáru csarnok volt: most a legklasszikusabb zene otthona. Szinte kaczagás, mikor Beethoven kibontja óriás sasszárnyait ebben a nagy boltban és végig harsog a jól öltözött publikum fölött, mintegy dörgő guny- kaczaj. Mit is mondhat egyebet a határtalan lángelme, a korlátlanság és a törvénytelenség megtestesülése, ezeknek a korlátolt embereknek, a kiknek sovány lelkitápláléka csak abból áll, amit a törvény és conventio aszott emlőiből szívnak. Ne ősodálkozzon kedves szerkesztő Tényleg csak r szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjúszövetből csinosan kiállított, legjobb szabású téli felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltő nyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Részit sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket, Szatmái, IDeáJs-téx. “^7"áxosli.á<zép\ilet,
