Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)
1901-12-24 / 52. szám
Tizennyolczadik évfolyam. 52-ik szám. Szatmár, 1901. deczember 24. w f f MEGJELEN MINDEN KEDDEN.-------AZ ELŐFIZETÉS ÁRA:=±= Egész évre ... 6 kor. 1 Negyedévre 1 kor. 50 (111. Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára . 16 » Községek, községi jegyzó'k és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Morva! János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6-ik sz. alatt. = TELEFON-SZAm : 73. A Szérkesztó lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám.------ HIRDETÉSEK = e l ap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fülvétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Karácsonykor. A karácson első sorban a béke, a boldogság, a család ünnepe. Az a szellemi derű, mely a szent estén minden házhoz beköszönt, a földre érkező Isten-ember szellemi fényességének visz- szatükröződése, mely a Gloria pompájával ékesíti föl ezt az egész nagy sártekét és au embert egy pillanatra merőben szellemi lénynyé teszi. Mily édes volna, ha ez a derű állandó maradna, — X fenséges volna az élet, ha ez a szellemi fény soha ki nem aludna közöttünk, — ha mindig béke honolna az emberek között? Ki szavaimat, olvasod, hiszem, hogy te is sóvárogva gondolsz arra a szép országra, melyben mindez valóra válna már ez- életben. De minek tz az ábránd, mondja benned a csalódás, — keserves az élet. nincs itt béke, egy-egy ünnepi hangulat csak délibáb jr puszta utasa előtt, hogy annál Idnzóbban érezze olthatatlan szomjúságát. Rajta leszek, hogy ezen okoskodásban leleplezzem azt, a mi hamis, hogy a megmaradó igazság annál fen- ségesebhen tündököljön. Tagadhatatlan, hogy ma végtelenül ki vannak élesítve az ellentétek, és ez okozza az egyén, a társadalom szakadatlan harczáí. A mai kor embere szerfelett érzi saját becsét, és ebben I lelki hangulatban megteszi ma- gát saját lénye souverain-jévé, mely nem hódolhat senkinek, semminek többé. Erőit, melyek a mai emberben fokozottabb mérvben működnek, mind drágának, nagyértéküeknek vallja, és nem tartja helyénvalónak, hogy azokban különbséget tegyen. Pedig az ember lényében végtelenül sok az a mi ellentétes. A szellem és a test, más és más törvényeknek hódol és érezzük, tudjuk, hogy az ész, mely hivatva volna dönteni közöttük, megtévesztve, vagy megvesztegetve az önistenités tömjénezéseivel, hol egyik, hol a másikhoz pártol, de a harczot eldönteni, az ellentéteket kiegyenlíteni nem tudja. Mert a souverain-ember sem a testnek, sem a szellemnek parancsolni nem akar, szabadjára ereszti mindkettőt és ebben a harczban elvész életének békéje, el boldogsága. Ilyen egyének alkotják aztán a mai társadalmat. Természetes, hogy az ily egyénekből álló társadalom szintén csak békétlen, csak örökösen egyenetlenkedö lehet. A sok souverain mind terjeszteni akarja birodalmának határait, uralkodni akar. Miután maga felett nem tud úrrá lenni, ural- kodni törekszik mások felett. A határt, mely az ö körét szomszédjának körétől elválasztja, önkényiileg állapítja meg, sőt sok esetben nem is ismer ilyen határt-, meit saját magát teszi e teremtés központjává, melynek a világ többi egésze csak szolgálni köteles. így jut ellentétbe aztán ember emberrel, család családdal, érdekkör érdekkörrel, nemzet nemzettel. Az ellentétek folyton élesbednek, mig végre is liarcz támad és érvényesül az erősebb joga. A gyengébb el lesz tiporva, megsemmisít ve, mert így kívánja azt az erősebb hatalmi vágya. ; Pedig mennyit emlegetjük az Igazságot, a Jogot, a Tökéletességet. I Elvontan a mi eszünk föltétlenül megállapítja, hogy az Igazság csak egy lehet, őrültnek neveznék azt, ki ezt tagudni merné. Föltétlenül és parancsoló! ag ki van mondva, hogy csak az lehet jogos, a mi igazságos is egyúttal. Nincs senki, a ki mást állítana, mint hogy az ember feladata keresni és Ulegőrizni az igazságot és úgy haladni a tökéletesség felé. És mindezekkel szemben mit látunk a gyakorlatban ? Hogy mindenki saját énje szerint állapítja meg: mi az igazság, mi a jog. Es azt leltet mondani az igazságnak, a jognak szintannyi árnyalata van a gyakorlati életben, a hány ember van a világon. V.-'- Ugyebár így nem lehet béke, így nem lehet igazság, igy nem lehet jog, igy nem létezhetik tökéletesség. Maradjunk tehát ebben a szánandó állapotban? Kötelességünk megkísérlem a kibontakozást. Ki kell egyenlíteni az ellentéteket, először az egyénben, aztán a társadalomban. De hogyan? Föl kell állítanunk az igazság absolut érvényességű mértékét. Köteleznünk kell minden embert, hogy ehhez az absolut érvényességű mértékhez föltétlenül alkalmazza magát ítéleteiben, tetteiben. Ez lesz a határ, mely el fogja választani az egyén körét az egyénétől, — a család körét a családétól, — az érdekkört az érdekkörtől, — a nemzet körét a nemzet körétől. Es a ki e határt megsérti, az büuhödjék, annak fejedelemsége rontassék le, legyen szolga, ha saját területén nem tudott ur lenni, és nem tudott első sorban parancsolni önmagának. Tehát az egyén tartozik önmagának engedelmeskedni, tartozik szert tenni arra a tudományra, hogy tudjon parancsolni önmagának. És az a követelmény a minimum, mely nélkül lehetetlen az igazsághoz eljutni. De ha az igazság minden egyénben más és más mértékű, kinek igazsága fogja megérdemelni azt, hogy általános kötelező erővel ruháztassék fel ? A legpraktikusabb kétségtelenül az volna, ha nem ember, hanem rajtunk kívül, rajtunk felül álló egyén állapítaná meg az igazság absolut mértékét. Abban minden utógondolat nélkül megbízhatnánk, mert ott az önzés legkisebb árnyalata sem vethetne homályt az igazság föltétien becsére. íme eljutottunk oda, a mit egyik nagy gondolkodó már előttünk megmondott, hogy ha Isten nem volna, teremteni kellene, mert anélkül ír m létezik sem igazság, sem jog, sem béke. Csak a felettünk és kívülünk álló felséges TÁR CZ A. Karácsony ünnepén. Kong-bong a harang: Jer az Isten elé! Boldog, ki szivét Hozzá emelé — Szent ünnepe van ma; Őt hirdeti mennyei hangjával Üdv-, béke-igével az angyali dal. Üdv, béke \ után sóvárg a szivünk S keresni a zajt, bajt mégse’ szűnünk, Mámorba rohanva . . . Enyhét zivatarban madárka lel-é ? . . Kong-bong a harang: Jer az Isten élé! Agglegény karácsony éjjele. Egyik igen régi jó barátunk látogatóit meg a karácsony előtti napok egyikén. Szidtam, veszekedtem vele, hogy miért nem lép inár ő is a tisztességes emberek sorába; miért nem nősül' meg ; miért nem alapit családot; miért nem akarja élvezni azt a legtisztább, legszebb örömét e gyarló földi életnek, a mit egy családapa élvez, midőn I karácsonyfa alatt kipirult, örvendő arc czal látja szeretett gyermekeit, kezeiket imára kulcsolva köszönetét s hálát rebegve a kis Jézuskának a küldött sok szép ajándékért. Barátunk mosolygott, majd homlokát ránczolva üsszborzadt s szólt: — Hagyjatok békét a szép karácsony estétekkel; soha rémesebb, ijesztőbb éjjelem nem volt, mint 1895. év karácsony éjjele. ______ ______ Ké résünkre a borzasztó éjt igy mesélte el: — 1895. év nyarán fürdőorvos voltam x . . . fürdőben : igen kellemes nyaram volt, a mi természetes is, mivel a fürdőben is sok s nagyobb részben csinos hölgy tartózkodott, kiknek társaságában a napok repültek úgy, hogy alig vettem észre, midőn a saisonnak vége lett s az én kis vándormadaraim visszarepültek fészkeikbe, szerető férjeik ölelésre vágyó karjai közé. Az utósaison is elmúlt, nekem is mennem kellett; beköltöztem elhagyott gargon otthonomba. Istenem! mily elhagyatottnak, mily árvának képzeltem magam lakásom rideg falai között! így karácsony felé már teljesen meg- csömörlöttem a városi élet szokatlan zajától, untatott a kivilágított utcza, bántott a sok szaladó ember s megundorodtam- a színház festett világa s festett arczu színész gárdájától. Egyik estén levelet kaptam x. fürdő igazgatójától, az én kedves jó barátomtól, melyben arra kér, hogy látogassam őt meg s a karácsony estét töltsem az én édes emlékeim tanyáján — a fürdőben ő nála. Képzelhetik mily nagy örömmel fogadtam a meghívást, különösen, midőn megtudtam azt, hogy az erdész szép leányával is ott lesz I Ő leend a házi asszony, mert az én igazgató barátom szintén garzon ember volt. Alig vártam a karácsony szombatját, midőn végre elérkezett. Lázasan csomagoltam, 1 korán délután már igazgató barátom társaságában szomorkodtam a pusztuláson, mit a zord tél a szép fürdötele- pen véghezvitt. Erdész barátunkat | szép kis leányát hiába vártuk, eljött az est, majd az éj is, ők azonban nem jöttek, minden kocsizörgésre, mely a közeli országúiról hallatszott : kirohantunk, azonban mindig hiába, perczről-perczre idegesebbek lettünk, már beszélni is alig voltunk képesek ; végre a hosszas várakozásban elromlott s kelletlenül elköltött vacsora közben valami jelentéktelen tárgyon összedisputáltunk, majd összevesztünk, mely után egymásnak jó éjt sem kívánva — szobáinkba tértünk. Ismét itt vagyok az én kedves emlékű kis szobámban, azok a régi, azok a kedves bútorok, melyek mindegyikéhez egy-egy édes emlék fűződik. De minő különbség, milyen rideg minden, közvetlen a kályha mellett forróság van, de ha egy bútordarabot vagy a szoba falát megérintettem: olyan fagyos. Hát ott mi történt? Ali baba barátom, talán sokat ittál s attól áll félre a kontyod? Vagy hiszen igaz, önök nem is tudják, hogy ki az az Ali baba ? Ez kérem Ilii igen tisztességes úri ember, l.inek csupán azon egy hibája van, hogy ezelőtt néhány száz évvel élt. Csontvázát ott a fürdő körül ásta ki egy jámbor oláh, én a szép épen maradc koponyát megvettem tőle s egy igen szép értekezést Írtam róla, melyben bebizonyítottam, miként ez bizonyosan egy intelligens török feje volt s a koponyán látható tetovirozás nyomaiból úgy véltem megállapíthatónak, hogy földi életében Ali baba néven tisztelték számos alattvalói. Hát kérem, ez az én Ali babám az üvegszekrény tetején, a hol az én jóvoltomból a feltámadást várnia kellett, egész féloldalt dűlve, mintegy búslakodva hallgatott. Megszántam szegényt, s nehogy a sok várakozásban igy féloldalt dőlve nyakfájást kapjon : egyenesre állítottam. — E pillanatban ablakom megzörrent, összerázkódtam s az ablakra figyelve hallgatóztam, kevés idő múlva újra megzörrent az ablak, majd elkezdte valami keservesen kaparni az üveget és e közben a téli szél borzalmasan üvöltött. Kérem, én nem vagyok gyáva ember, de a bosszúságtól, a hosszas várakozástól és a vacsora után ivott erős theá- tól felzaklatott idegeim megborzadtak. A rideg szobában, mely a fürdőtelep egy különálló és most teljesen lakatlan épületében volt,—úri csend honolt, az ablak közelében levő éjjeli szekrényen égő gyertya lobogva égett, úgyhogy e világításnál a szobában levő bútorok ugrálni, tánczolni látszottak. Most ismét megzörrent az ablak s az ijesztő kaparás hosszabb ideig volt hallható. Az igatottság vakmerővé tett, bár reszkettem, de mégis elhatároztam magam, az ablakhoz siettem, azt gyorsan felnyitottam, e pillanatban a szél gyertyámat eloltotta s amint az ablakon kitekintettem, egyszerre arezpmat egy fájdalmas ütés és ezután éles karmolás vé- rezte meg. Ijedten kaptam arezomhoz, megragadtam a kezembe akadt karmoló tárgyat, mely ropog va'tört le a közeli fenyőfáról, melynek egyik zuzmarás, jeges ága volt. Tehát sem rossz ember, sem rossz lélek nem jár körülöttem 1 Bár még mindig. reszkettem, elmosolyadtam gyávaságomon, hogy én a szél által ablakomhoz vert fenyögalytól igy megijedni tudtam I Némileg megnyugodva ismét meggy ujtottam a gyertyát s levetkőzve ágyamba feküdtem. Éjfél felé járt az idő, de azért álmos nem voltam, elővettem tehát a magammal hozott hírlapot 1 olvasni kezdtem. Tényleg csak szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjúszövetből csinosan kiállított, legjobb szabású téli felöltőinket és öltönyeiuket, hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készít sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket, Szatmár, UDeáüs-tér. "Városla.ázépTö.let-
