Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)
1901-12-24 / 52. szám
SZATMÁR SS tflDÉKR Úristen lehet az az absolut érvényességű igazság, melynek minden ember saját érdekének veszélyeztetése, saját becsének megtagadása nélkül magát alávetheti, és alávetni tartozik. Meg van tehát a szabály, melyet szem előtt kell tartanuk, — de hogy fogjuk a?t megtartani, ki tanit meg arra a tudományra, hogy magunknak parancsolni tudjunk? Senki más, csak a szeretet Istene, aá Ur Jézus Krisztus, ki ma született. Az engedelmesség végtelen nehéz, ha csak kénytelenségböl engedelmeskedünk. Az igazság föltétien mértékét képező isteni akaratot megbecsülni saját vágyaink megtagadásával majdnem lehetetlenség lenne, ha nem volna szeretet az Istenben és nem árasztana szeretetet a világra is. A szeretet nem keresi a magáét az irás szerint, ami annyit jelent: a szeretet képesít arra, hogy megbecsüljük a másét, hogy át ne lépjük azt a kört, melyen belül méltán souverainek vagyunk, de a melyet ha átlépünk szolgákká leszünk, a bűn, az önzés szolgáivá. Az ember vágyainak nincsen vége, de kell, hogy annak határt szabjunk. Ez az önuralom. Az önuralom útját egyengeti a szeretet. Azt mondhatod: igaz, a mi itt el van mondva, — dehát nincs szeretet a világon, önzés vezeti az embereket. — Ne vedd rósz néven szives olvasóm, de az ilyen panaszra a legtöbbször ráillik az irás szava: orvos, gyógyítsd meg tenmagadat! A társadalom békéjének biztosítására az első az, hogy legyen béke az egyén szivében, egyensúly a lélekben, hogy az egyén tudja respektálni az igazság követelményét. Ne panaszkodjunk tehát,' de első sorban javítsuk meg önmagunkat. Vigye keresztül kiki saját lelkében az újjászületést. Ha az értelem csillaga elvezethet mindenkit a betlehemi jászolban megjelent Igazsághoz, ne sajnáljuk megtenni ezt az utat és az isteni kisded a bölcsőjénél lágyult, szent fény derűjét kiárasztja a mi lelkünkre is. A szeretet Istene t szeretetve hangolja szivünket, elbájolja valónkat, összes ellentéteink kiegyenlítődnek és örömmel meghallunk a felséges Úristen előtt; kényszer nélkül betartjuk az Alig néhány sort olvashattam: ismét kaparás zaját hallottam, de most nem uz ablak felöl jött az. Figyelni kezdtem; a kaparás folyton hallatszott s mintha magasról jött volna a kaparó hang. Ágyamban felkönyökölve, majd felülve hallgatóztam, s a zaj irányát követve, megállapitottam, hogy az üveg szekrényben kell történni valaminek, mitől a zaj ered. A gyertyát kezemben magasra emelve vizsgálódtam; egyszerre borzasztó kiáltással kiugrottam ágyamból. Ali baba barátomnak a szekrényen álló koponyája megmozdult s szép egyenletes lassúsággal egé?z a szekrény szélén lévő párkányig elsétált. Minden tagomban reszketve, mintegy megkövültén állottam szobám közepén, meredt szemekkel nézve Ali baba vigyorgó koponyájára. En édes Istenem! M i ez? Hát mégis igazuk volna a spiritisztáknak? Hát csakugyan vannak földön járó szellemek, a kik most eljöttek hozzám, hogy meggyőzzenek létezésükről, s hogy bosszút álljanak azért a sok gúnyolódásért, mibe őket s tanaik követőit bőven részesítettem. Vagy talán képzelődj az egész lá- tomány ? Talán csupán felizgatott idegeim fantáziája rcmitgt tett ? De ime ismét megindul a koponya, látom csendesen haladni visszafelé, hallom a halk súrlódás zaját, a mit csúszó mozgása okoz, végre hallom a koppanást, midőn az ellenkező párkányhoz ér, hol ismét megáll s sárgult fogaival vigyorogva’tekint reám. De hiszen én nem álmodom! Ébren vagyok, karomat megcsip.em: fájt; az éjeii szekrényen levő pohár vizet hirtelen megittam, ez némileg magamhoz téritett; gondolkodni kezdtem. Hiszen én orvos vaeyok, intelligens, igazság parancsait, megtanuljuk a nagy tudományt, hogy tudjunk parancsolni önmagunknak, hogy igy legyen: Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön, jóakarat az emberekben. Melles Emil. Színház. A vörös talár. Második sensatiós müve a franczia színművészet egyik legkiválóbb művelőjének Brieux Éugénnuk. Még élénken emlékezünk arra az óriási sikerre, melyet első színmüvével a mesteri tollal irt „Bölcső“-vel elért, ujiibb darabja is olyan, mely diadalmasan járja be a világ összes színpadjait. Miként a „Bölcsődben, úgy itt is a gyereket veti föl darabja drámai részének forduló pontjául. Két ily mozzanat van a darabban. Az egyiket a vizsgálat veti föl, a másikat a házasfelek egymással való leszámolásának végjeleuete. Brieux a négy felvonáson át visszariasztó képet ad a franczia bírói és ügyészi kar sivárlelküségéről. A bírói kar leikületét az előretörés, nagyra- vágyás kormányozza, az igazság áldozatául esik a felsőbbség politikai czélokkal kapcsolatos kívánságának, erkölcsi töke a képviselői összeköttetés, biztos előmenetel a képviselői rokonság. A vörös talár a tanácsossággal járó hivatali egyenruha s a darab az azután való törekvést tárgyalja. A pyrenaei hegyek között történt gyilkossági esettel kapcsolatban erős gyanúba keveredik Etchepare paraszt, ki ellen több a terhelő, mint az enyhítő, körülmény s a vizsgáló biró a helyett, hogy az igazságot kideríteni igyekeznék, elzárja előle a kivezető utat, sőt Etchepare feleségét is bevonja, ki a vizsgálóbírónak gondolkodásra időt nem engedő kérdései folytán ellenmondásba is keveredik, s kinek leánykori múltjából oly részletek kerülnek elő, melyet mindig titkolni igyekezett. Az esküdtszék fölmenti a vádlottat, ki azonban neje múltjának felfedezésével teljesen tönkre van téve előbb gyermekeit biztos helyre vezetve, eltasziija magától a hitvest, s elhagyja otthonát, tűzhelyét, melyet szintén elvesztett. A mindenétől megfosztott nő, ekkor a protekció folytán tanácsossá előlépett bírót számadásra vonja s midőn az nevetve elutasítja öt, végső elkeseredésében észrevétlenül kést vesz a- kezébe s a mint leszámolt vele szóval, végleszámolásul le is szúrja őt s a függöny legördül. Áz első és harmadik felvonás egyhangú s igen lassan halad, a második és negyedik azonban lüktet az életteljesség erejétől s ezért jutalmazta meg a franczia akadémia. Drámai értéke nem oly sok, mint irányzata, melyért a darab Íratott. Egységes munka helye't részben drámát, részben élénk dialog szövéssel elbeszélést alkotott, híven visszatükröztetve az erkölcsi kinövést, mimüvelt ember vagyok, a ki tudom azt, hogy kisértetek nincsenek, tudom azt is, hogy a csodák ideje elmúlt, s hogy ma már ok nélkül nem történik semmi... A mint igy töprengek, a koponya felől ismét hangos kopogás hangzik s kezd az ellenkező irány felé mozogni; én elszántan oda lépek, s minden idegem reszketve s nrczomon hideg verejtéket izzadva hirtelen megkapom Ali baba barátom koponyáját, e pillanatban kezemen, majd karomon végig futva egy hatalmas saltó-mortaléval a földre ugrik egy kis egér ! Tehát te voltál a kisértet! Tehát te rémitgettél engemet! No megálj! Hát ha nem tudtál magadnak jobb téli szállást keresni, mint az én Ali baba barátom koponyáját: majd keresek én neked! A koponyái helyére téve megkezdődött | vadászat. Bizony kérem ez nem csekély feladat volt. Az én kis kisértetem nagyon is fürge lábakkal birt, már vagy tisszer körülfutottuk a szobát, de az én kezemben levő fegyverek, sétapálcza, tüz- piszkáló, görbe-vas, kis lapát stb. mindig csak a nyomát ütötték az apró vadnak. Végre jó ötletem támadt: egyik czipőmét úgy állitottam útjába, hogy menekülése közben abba bele szaladjon, cselem sikerült; a czipőből aztán könnyű volt kiha- lász.noiu. Midőn végre kezeim közt volt. s midőn a nekem okozott kellemetlenségért véres bosszút akartam állani: eszembe jutott, hogy én az állatvédő egylet tagja vagyok, I igy bosszúmnak nem szabjad kegyetlennek lenni. Szekrényemből kivettem a chloro- formos üveget s a kis kisértet orrát a szeszbe tartottam addig, mig teljesen mozdulatlan állapotban mélyen elaludt, mely után azon elhatározással tettem egy üveg dőn tulajdonképen a franczia bíráskodási rendszert bélyegzi. Emberi érzést alig enged darabjában a franczia bírónak s ügyésznek. Érdekes az Etcheparénak s Yauettának jelleme, mely a vallásosságon és gyermekszeretetben alapul s Brieux erre építi egész gondolkozásukat és csele- kedetöket. Etchepare feleségének szerencsétlen sorsa vendégművesznónknek Boros Ferikének kezében nyert tolmácsolást. A figyelmet mindvégig lekötő játéka nem hagyja a közönséget érintetlenül s együtt érez sorsával. Különösen művészi volt második felvonásban a vizsgálóbíróval folytatott párbeszéde s a végjelenet, midőn Mouzonnal leszámol s felelősségre vonja tönkretett életéért. A baszk parasztot Mészáros játszotta. Az a büszke Etchepare volt, ki ártatlansága tudatára a bírót kétszeresen gyűlöli s egész lényegében a lelki fájdalommal párosult büszke önérzetesség, mint fő jellem-vonás jutott érvényre. Etchepare anyját az egyszerű, becsületes gondolkozás mintaképét Bárdiné adta eléggé sikerültén. Mouzont a társulat tehetséges tagja Margittai adta s a lelki szárazságot következetesen keresztül is vitte. Otthonosan mozgott Mouzon a vizsgálóbíró szerepében. Győré kitűnő volt s rokonszenves a lelkiismeretével küzdő Vagret szerepében. Melegséggel párosult emelkedettség jellemezte ama elhatározást, midőn arra az elhatározásra jut, hogy inkább vesszen az előmenetel, mint egy ártatlanul meghurczolt ember élete. A főügyészt Ernyei, Vihary az eskűdtszéki elnököt adta, egy-egy rövid jelenettel járulva a hivatali életkép jellemző kiegészítéséhez. Raskó, Halmay kicsiny szerepükben szintén hozzájárultak az est sikeréhez. Az érdeklődés- igen nagy volt, a közönség feszült érdeklődéssel 1 figyelemmel kisérte az előadást s a szereplőket, különösen a vendégművésznőt gyakran hívta a lámpák elé. Névtelen levelek czitnmel Antony Mars s Desvalieres társszerzők pompás, kaczagtató bohózatát, a Vígszínház egyik legvonzóbb műsordarabját mutatta be csütörtökön a társulat. A darab rendkívül mulattató, a komikusabbnál-komi- kusabb helyzetek oly derültséget idézett elő a nézőtéren, hogy a közönség egész este ki nem fogyott a kaczagásból. Csöndes békességben él Lagrette (Margittai) nejével Marczellinnel (Raskó) s mi sem háborítja nyugalmukat, mivel anyósuk (Halmay C.) némának teszi magát s csak akkor tör ki belőle a szó, mikor egy névtelen levélben a fiatal hitvest arról értesítik, hogy férje öt titokban megcsalja. Piganiol művész is ugyanakkor értesül neje (Ráthonyi S.) hűtlenségéről névtelen levélben. A leveleket Seraphine házmester gyártja, ki a később bekövetkező derült jeleneteket, a saját pénzvágya kielégítésére használja föl s a névtelen levelek folytán mindnyájan ott találkoznak; hol Leperchoi (Győré) ad találkát kedvesének Octavienek. Elképzelhető, hogy bura alá, hogy másnap reggel valamelyik macskára bízom a hóhéri tisztet. Testben és lélekben kimerülve visszatértem ágyamba, hol a kiállott izgalmak folytán még sokáig álmatlanul forgolódtam, s gondolkodtam e borzalmas karácsonyest eseményeiről. Némo Karácsonyi hangulat. A ködös, tiyirkos, deczemberi levegőn keresztül, mihtha egy isteni meleg fu- valom szállna le földünkre a mai napon. Egy magasztos érzés' vonul át lelkűnkön, melytől szivünk forrongásba jön és gyöngéd szeretettel gondolunk környezetünkre s azon iparkodunk, hogy ma öröm lakozzék ama kedves hajlékban, hol Isten fiának, a mi imádott Megváltónk születésének évfordulóját ünnepük. Valóban lélekemelő jelenetét látjuk a szeretetnek eme megnyilatkozásában karácsony estéjén. A gyöngéden szerető hitvestársak, az édes, jó szülök, a nemes- lelkű testvérek és az igaz jó barátok mind, valamennyien azon működnek és azon igyekeznek, hogy egy kis áldozatot hozhassanak kedveseiknek. Van-e fenségesebb és iéleke melőbb jelenet annál, mint midőn egy áldott lelkű édes anya, fáradhatatlanul szorgoskodik egy fenyőfa díszítése körül és azután látni I mellette megjelenő kisdedeket, kiknek ártatlan ajkaira önkéntelenül jönnek az áhitatnak eme szavai: Istenem! Istenem! Müveit társadalmunk humánus egyleteiből is kirepülnek ma a jótékonyság angyalai és fölkeresik az árva gyermekeket, ellátják őket minden jóval, hogy a mily bolond helyzetbe jutnak a szereplők» természetesen végeredményében minden jóra fordul, a házastársak kibékülnek, sőt az anyós is sokat zaklatott vpjével. Az előadás igen jó volt, a szereplők valamennyien kifogástalanul játszottak. Ki jó estét akar magának szerezni, okvetlenül nézze meg a darabot, mely tekintve S bemutatásnál elért szép sikert, még többször színre fog kerülni ez idényben szin. padunkon. Pénteken Strauss kedves zenéjü operettjét „A bőregért“ ismételték |||| folt ház előtt az előzőhöz hasonló jó előadásban. Szombaton a „Gésák“-ot tűzték ki műsorra, kevesen voltak, melynek oka hogy e népszerű darab már számtalanszor került nálunk színre. Az előadás pedig sikerült volt, Mimosa szerepében Szalay Vilma gyönyörködtette szép énekével a közönséget, Ráthonyi Stefi pedig eleven játékával s ügyes tánczaivai szerzett élvezetes perczekei. Miklóssy mint Vuncsi járult az est sikeréhez, bár egy-egy jelenésében túlzott. A többi szereplők is ig-ye- keztek feladatuknak megfelelni. Falu rossza. Egyike ama daraboknak, melyeknek színre hozatalát szívesen vesszük. Legjobb népszínművünk, mely- nél szebbet még alig Írtak. Tóth Ede örökké halhatatlané tette nevét ez alkotásával. A szerepek igen jó kezekben voltak. Csáky a czimszerepben ez estén újból kimutatta, hogy igen haszna vehető tagja a társulatnak, nemcsak hatásos szép játékával de gyönyörű nótáival is megérdemelte a nézőtérről felhangzó sürü tapsokat. Finum Rózsi egyik legjobb szerepe Lévay Bertának. Gyújtó dalait, szép játékát sűrű tapsokkal jutalmazta a közönség. Érzelmes játékával mint Báj ki Tercsi Rjaskó Erna méltán rászolgált a közönség elismerésére. Jó volt Győré mint Feledi, kedves jelenség Barna Jolán mint Boriska, Szilágyi pedig kitűnő Gonosz Pista volt. Jól működött a kar is, élvezetes, jó előadásban gyönyörködtünk, bár a nézőtéren kevesen voltak az ily gondos jó előadás nagyobb közönséget érdemelt volna. jj. Apróságok. — Apuka, mit fogunk csinálni az ünnepen ? — Gyermekek, ha jók lesztek és az idő ia ilyen enyhe marad, kimegyünk a Nagyerdőre ibolyát szedni. * A „Heti Szemle“ múlt heti számában megjelent „Kártya szenvedély“ czimü czikk- ről beszélget egy társaság a kaszinóban, de a vélemények eltérők. Az egyik helyesli, a másik ellenkező nézeten van. — Már én azt tartom — szól közbe Bögre ur — hogy seperjen mindenki a maga háza előtt. A kath. kaszinóban sem imádkoznak. * Folytatás a mellékleten. mai szent napon ne mutatkozzanak a bánat sötét felhői, kesergő kis sziveikben. Alice, a bájos szép menyecske, kinek gyönyörű lakását még nem ismerik a gólyák, ott türelmetlenkedik a szép, tágas ebédlőben, hol az asztalon már elhelyezte a pompás sülteket, az édes, mézes tésztákat és a szebbnél-szebb gyümölcsöket A kanári madár uj kalitkája is oda van he-' lyezve a közelben, melyet Alice finom kis keze titokban fürészelgetett meglepetésül szeretett férjének a mai kedves nap alkalmára, fenyő gályák közé van ékesítve e gyönyörű faalkotmány, mely úgy tűnik fel e fényes berendezésű, meleg szobában, mint egy kis tündérlak a paradicsomban. Minden rendben van már, csak a jó férj késik egy kissé, pedig a hivatalos óra már régen elmúlt. De hát a kis feleség nyugtalankodék, ki még csak most __van először egyedül, messze, távol az édes szülői háztól saját tűzhelyénél. Már a cselédeket küldené a szélrózsa minden irányában megtudandó, hogy nem töriént-e valami baleset, de azokat már haza engedé, hogy ők is boldogan tölthessék a karácsony szent estélyét hozzátartozóik körében. Tehát igy csendes magányában minden perez egy óra hosszának tűnik fel, hiába igyekszik önmagát szórakoztatni, a kedé'y hangulata mindinkább nyugtalanabbá válik, minden nesz, minden zaj az ajtóhoz szökteti s figyel, hogy jön-e már kedves hitestársa. ‘ I Már a félelem kezd iajta erőt venni, de mint jó nevelésű vallásos nő az imában keres vigasztalást s előveszi kis imakönyvét, melyet édes anyjától drága talizmánként becsül és buzgó imában elmerülve ül az asztalfőn. , Hosszú, csendes imáia egy kis álomba Gyomor-béihu rut és elhájasodásnál Ferencs József keserílviz gyógyítása páratlan. Ajánlatos csakis FeretlCZ JÓZSef-VÍZ8t kérni nem budui vagy egyéb elnevezést, használni, mert több csekély S viz csalódásig hasonló vignettákkal jön forgalomba. LOVINGER JÓZSEF, SZŰCS JÓZSEF és WÁLLÓN HENRIK FIA üzletében. és értékű Kapható:
