Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1901-12-03 / 49. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZT# ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: = Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre . . •. . 3 » | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: — Morvái lános könyvnyomdája Ei>tvös-utcz> 6-ik sz. alatt. = XBX£F0N-8ZAM : 78. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. . ___■__ . .... . HI RDETÉSEK a lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett Átvétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Városi adók. A folytonosan emelkedő pótadó adta az eszmét, hogy gondoskodni kellene a bevételek fokozásáról és ily módon a pótadó leszállításáról. E őzéi­ből a városi közgyűlés egy bizottsá­got küldött ki, a melynek feladatává tette, hogy alkalmas jövedelmi forrá­sok után kutasson. A bizottság hosszú pihenés után munkához is látott és eddigi működésének eredménye, az ásvány és szikviz megadóztatása és az uj építkezésektől a városi pótadóra nézve az adómentesség elvonása. Uj évtől kezdve az ásvány és szikviz üvegenként 2 fillér adót fizet és az uj épületek városi pótadót fizetnek. Mindkét fajta adó ellen erős küz­delem folyt, annak idején a közgyű­lésben, mert az egyiket közegészségi szempontból találták sérelmesnek, a másikról pedig az állíttatott, hogy' az épitkezési kedvet fogja megszüntetni és ártani fog ezáltal az épitkezési munkálatoknál foglalkozó iparos osz­tálynak. Mi is azok pártján voltunk, a kik e két adónemet ellenezték, de a közgyűlés többsége más nézetet val­lott és a két adó megszületett. Az említett bizottság ismét to­vább ment egy lépéssel. Szabályren­deletet dolgozott ki a vásár; ám és helypénz szedéséről és a nyilvános mérték használati dijjáról. Ezen a té­ren már rég szükség lett volna tenni valamit, mert itten a jövedelem foko­zása csakugyan kézéi fogható, s nagy hiba volt, hogy a város már évekkel ezelőtt nem csinálta meg ezt a sza­bályrendeletet, mennyi sok szép pénzt meglehetett volna menteni. Ezután a város egész területén, a Szatmárhe- gyet sem véve ki, a közterületből el- árusitás, illetve mutatványok és lát­ványosságok czéljából elfoglalt terület után helypénz fizetendő és pedig úgy köznapokon, mint vásárok alkalmá­val. Megállapítja továbbá a szabály- rendelet mindenféle áruczikk után, a-mely a városra eladás végett, be- hozatik, a szedendő vásárvámot és in­tézkedik, hogy ez a vám már a so­rompóknál befizettessék. Megszűnik te­hát jövőre a sok aprómarhának vám nélküli behozatala s hiába mennek kofáink a falusi árusítók elé a ha­tárba, a vámfizetést el nem kerülik, mert igaz ugyan, hogy a helybeli pol­gárok vámmentesek, de csak azon czikkek után, a melyeket saját maguk termelnek, a falusi csirkék, tyúkok, libák stb. pedig olyan czikkeknek nem tekinthetők, igy tehát ezek után vá­sárvámot kell fizetni. Igaz, hogy vég­eredményében a fogyasztó közönség fogja fizetni ezeket a vámokat is, mert az eladó rajta veszi meg, hanem arcért az intézkedés helyes és óhajtandó, hogy mihamarább életbe lépjen A másik szabályrendelet az in­gatlanok telekkönyvi átírása után szedendő díjról intézkedik, a melyet az ingatlan értékének 1 százalékában állapit meg, vagyis a ki ezután ingat­lant szerez akár vétel, akár örökség, akár másféle czimen, tartozik az in­gatlan értékének l százalékát a vá­rosi pénztárba fizetni. No ettől az uj adótól nem va­gyunk elragadtatva, mert ennek semmi hasznát nem látjuk, sót teljesen feles­legesnek tartjuk, | behozatala esetén azt érnök csak el, hogy szaporitanók a hivatali teendőket, mert hiszen an­nak kivetése, beszedése, esetleg behaj­tása, legalább 5 embernek dolgot adna; kitennök az illető polgárokat egy csomó zaklatásnak, mert hiszen az efféle illeték fizetése mindig kelle­metlen és boszantó, kivált minálunk, hol már eddig is annyiféle czimen szednek adót, hogy az ember nem tud belőle kiigazodni, s végeredmé- nyébfjn, ha a mérleget megcsináljuk, oda lyukadunk ki, hogy nem haszon, de határozottan kárunk lesz belőle, mert a költség, a mibe a behajtása belekerül, a tömérdek [nyomtatvány, munka stb. az 1 százalékot tetemesen leszállítja. Az uj adóknak czélja az, hogy a bevétel növelése által apasszuk a pót­adót. A ki birtokot szerez, annak a szerzett birtok folytán állami adója növekszik és igy több lesz a pótadója is, a mit fizetnie kell. Ez a birtok szerzés tehát reá nézve amugyis pót­adó emtAkedést jelent.* Ha most a szer­zés után fizetnie kell l°/0 átírási di­jat, ez mint bevétel a hiányt keves­bíti valamicskével, de a mi oly cse­kélység, hogy a vele járó kellemet­lenségeket jól felvéve szóra sem ér­demes. Egy millió korona évi forgalom mellett ezen a czimen volna 10 ezer korona bevétel. De azt biztosra lehet venni, hogy ilyen forgalom rendes kö­rülmények között kizártnak tekinthető. A költségelőirányzat, mely ezt a té­telt a jövő évre már beállította, ezen a czimen 7400 koronát vesz fel, va­gyis az évi forgalmat 740 ezer koro­nára becsüli. Hogy ez nagyon opti- misztikus feltevés, nem szükséges bi­zonyítani. Alig hisszük, hogy 300 ezer koronánál többet vehetnénk, a mi után 3 ezer K volna a bevétel. De ha meg­gondoljuk, hogy a birtokszerzésnek a legnagyobb része 200—600 kor. kö­rül forog, a mely összeg után oly cse­kély az 10/ illeték, hogy a birtok- szerző polgár nagyobb értékű időt tölt a fizetéssel, mint a mennyi maga az illeték, méltán feltehetjük a kérdést, hogy czélszerü-e ezen uj adónak beho­zatala, s érdemes e azért az előre lát­hatólag csekély bevételért annyi pol­gárnak megkeseríteni az életét. Mi ha­O O tározottan azt mondjuk reá, hogy nem érdemes. Az ásvány és szikviz adója bosz- szantó, de a közönségnek más baja nincs vele, minthogy 2 fillérrel drá­gábban fizeti, mint eddig fizette. Az uj épületek pótadója sem kellemes, de a megszokott mód szerint történik a lerovása. Ellenben az átírási dij fize­tése egészen más eljárás szerint -fel­menni. Nem ott írják elő, hol az adó­könyvbe a rendes adót beíratni meg­szokták. Más hivatalba kell vele menni; külön fizetési meghagyás lesz róla, a mit ha elveszít, a polgár, azt sem fogja tudni merre forduljon. Elfelejtkezik róla, betáblázák az ingatlanára, megint egy újabb utánjárás, ha töröltetni akarja, i 2—3 kor. átirási dij miatt lesz egy csomó kellemetlensége és bo- szusága. Ha az a pótadó ilyen drága áron apad alig valamit, akkor sokkal okosabb, ha az apasztással felhagynak. Általában az a nézetünk, hogy az TARCZA. iinwflOl} nMjii Csokonai-utcza veresége. Pompejus oszlopalján . , . . . ...............Nagy Caesar elesett. Oh mily esés volt ez, jé honfiak ! Elestem akkor én, ti és mi mind, Mig véres ármány kérkedett fölöttünk. Antonius gyászbeszédének e meg­rázó szavai jutottak eszembe, mikor a hir eleinte elfojtott megdöbbenéssel suttogta, majd viharként ordította, hogy Csokonai- uiczára is felvirradt a végzetes márczius idusa (nov. 24-én), hogy a mi Nagy Bálványunk elesett. Jöttem, mentem és — buktam, kiálthatja most nagy előképével, a kinek alakjával és sorsával oly sok egyező és ellentétes vonást mutat az ő pályafutása. Mind a kettő a fórumon aratta a szónoki babérokat. C. elfoglalta Galliát, B. pedig Bereg- vármegyében Barabást. C. Italiának, B. Csokonai-utczának volt koronázatlan királya ; C-t háromszor kínálták meg koronával s ö visszatolta, B. sohasem tolja vissza a koronákat, sőt azt szereti, ha minél többen „dűlnek.“ S ha lakodalomban kínálják (torta) koronával, nem teszi a fejére, hanem lenyeli (bor­korcsolyának.)____________. C. csak egyszer lépte át a Rubikont, B. mindennap, a mikor aktáival a fórumra siet, többször is átlépi a Csokonai-utczai Rubikont, a csatornát s minden lépése átok, mely a mérnök fejére száll. C. bukását csodás jelek előzték meg, igy történt nálunk is: baglyok huhogtak a levegőben, az Orosz Sándor vizslája a szokottnál is keservesebben vonyitott, az árok pedig kicsapott medréből s elöntötte az utczát, nyilván előre jelezte, hogy igy fognak megáradni a mi könyeink is, ha a katasztrófa bekövetkezik. Nagy C. a senatus tanácstermében, Pompejus oszlopának alján bukott el, nagy B. is a tanácsteremben, a királyi pár ké­pének lábainál vérzett el s a nemes ki­rályi pár e gyászos esemény láttára szürke lepellel fedte el magát. Pedig mily biztosra vettem a győ­zelmét, s mennyire óhajtottam I A harcz előtt reggel átjött hozzám (elhozta a sza­vazó ezédulát) s megtartotta előttem a programmbeszédét. Oh, ha láttátok volna, mint gyűlt ki az arcza s lángolt a jövőbe tekintő látnoki tekintete, a mikor Csoko­nai-utcza felvirágoztatásáról, az árok be­töméséről szólott, képzeletemben eltűnt a csatorna (a nyomorult még most is ott tátong) s palotasor emelkedett a helyén; oh, ha hallottátok volna, mint dörgött a hangja, mikor a hatóság, különösen a mérnök hanyagsága ellen szónokolt, | ki még eddig nem tömette be az árkot. Oh Barna, Barn^, miért nem mondtad el azt a beszédet nyilvánosan, az egész III. ke­rület előtt ? Teremtőm, minő hatás lett volna! hogy tódult volna a választó kö­zönség az urnákhoz, hogy rád adja vok- sait s te most habáraidon terpeszkedhet­nél, s mi nem keseregnénk most bukáso­don. gyászba merülve I De felgondoltátok-e már honfitársaim, szükebb hazánk, Csokonai-utcza lakói ap­raja nagyja, bölcsek és tudatlanok, a meg­döbbentő csapás nagy jelentőségét ? Mióta utczánk fennáll, — pedig annak már el­múlt egy ezredéve, — még csak neki si­került nagy küzdelem és saját külön vá­lasztási fogások segitségével a senatusba bejutni s ime most 6 évi dicső szereplés után a véres ármány s fellázadt vazallusunk a Bocskai-utcza kibuktatja 1 Minő hat év volt azl Jövel egykor utczánk hivatottabb krónikása, hogy méltó tollal örökítsd meg e 6 év dicső küzdel­meit, mert én gyengének érzem erre ma­gamat, s csak röviden említem meg, hogy bár mindig szivén viselte utczája külön érdekeit, a város — az Urbs — általános érdekeiről sem feledkezett meg. Ki lelke­sült jobban a városnak haladásáért, ki­építéséért s ki kardoskodott jobban, mint ö, hogy az építkezéseknél az első gőztégla­gyár tégláit használják ? Ki lelkesített, buzdított, indítványo­zott, deputácziózott, kérvényezett, felleb­bezett, replikázott, duplikázott kitartóbban sőt szenvedélyesebben, mint ő a mi ut­czánk érdekében ? S íme, mikor már csak­nem czélt ért, mikor már csaknem betöm­ték az árkot, akkor kell elbuknia. S a nagy mü csonkán áll, ott tátong az árok betömés nélkül s ki tudja, meddig fog még tátongani, hiszen a város urainak annyi egyebet kell még betömniök! De hát barátaim,Csőkonai-utczabeliek, földieim, belenyugszunk-e mi oly könnye­dén a vereségbe ? Korántse tegyük 1 Áll­junk össze közös akczióra. Egy eszmém van, annak megvalósítására szövetkez­zünk ! Indítsunk mozgalmat, írjunk fel az országgyűléshez, menjünk fel egészen a királyig s kérelmezzük, hogy Csokonai- utczát alakitsák külön választókerületté s válaszszuk meg örökös és örökölhető jog­gal képviselőnknek a mi barna bá­csinkat! Te meg Barna, addig is vigasztalód­jál ; hiszen téged már harmadnapra az Ég is megvigasztalt egy kis nőnemű angyal­kával 1 a ki eddig bennünket egy szebb jövő álomképeibe ringattál, ringasd most szelíden kisdededet, (a város dolgai felől úgy is ráérsz,) s addig is mig érdekedben megindítandó mozgulmunk czélt ér, ne töltsd haragodat a körmeid közé került ártatlan klienseken, hanem keress és ta­lálj enyhülést szépen fejlődő gyermek- kertészeted gondozásában! Nro. IS. Tényleg csak szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmánya gyapjúszövetből csinosan ki­állított, legjobb szabású téli felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltö­nyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készít sikkes szabása mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket. Szatnciár, IDeáús-tér. T7"éxosliázépíLlet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom