Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)
1901-12-03 / 49. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZT# ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: = Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre . . •. . 3 » | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: — Morvái lános könyvnyomdája Ei>tvös-utcz> 6-ik sz. alatt. = XBX£F0N-8ZAM : 78. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. . ___■__ . .... . HI RDETÉSEK a lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett Átvétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Városi adók. A folytonosan emelkedő pótadó adta az eszmét, hogy gondoskodni kellene a bevételek fokozásáról és ily módon a pótadó leszállításáról. E őzéiből a városi közgyűlés egy bizottságot küldött ki, a melynek feladatává tette, hogy alkalmas jövedelmi források után kutasson. A bizottság hosszú pihenés után munkához is látott és eddigi működésének eredménye, az ásvány és szikviz megadóztatása és az uj építkezésektől a városi pótadóra nézve az adómentesség elvonása. Uj évtől kezdve az ásvány és szikviz üvegenként 2 fillér adót fizet és az uj épületek városi pótadót fizetnek. Mindkét fajta adó ellen erős küzdelem folyt, annak idején a közgyűlésben, mert az egyiket közegészségi szempontból találták sérelmesnek, a másikról pedig az állíttatott, hogy' az épitkezési kedvet fogja megszüntetni és ártani fog ezáltal az épitkezési munkálatoknál foglalkozó iparos osztálynak. Mi is azok pártján voltunk, a kik e két adónemet ellenezték, de a közgyűlés többsége más nézetet vallott és a két adó megszületett. Az említett bizottság ismét tovább ment egy lépéssel. Szabályrendeletet dolgozott ki a vásár; ám és helypénz szedéséről és a nyilvános mérték használati dijjáról. Ezen a téren már rég szükség lett volna tenni valamit, mert itten a jövedelem fokozása csakugyan kézéi fogható, s nagy hiba volt, hogy a város már évekkel ezelőtt nem csinálta meg ezt a szabályrendeletet, mennyi sok szép pénzt meglehetett volna menteni. Ezután a város egész területén, a Szatmárhe- gyet sem véve ki, a közterületből el- árusitás, illetve mutatványok és látványosságok czéljából elfoglalt terület után helypénz fizetendő és pedig úgy köznapokon, mint vásárok alkalmával. Megállapítja továbbá a szabály- rendelet mindenféle áruczikk után, a-mely a városra eladás végett, be- hozatik, a szedendő vásárvámot és intézkedik, hogy ez a vám már a sorompóknál befizettessék. Megszűnik tehát jövőre a sok aprómarhának vám nélküli behozatala s hiába mennek kofáink a falusi árusítók elé a határba, a vámfizetést el nem kerülik, mert igaz ugyan, hogy a helybeli polgárok vámmentesek, de csak azon czikkek után, a melyeket saját maguk termelnek, a falusi csirkék, tyúkok, libák stb. pedig olyan czikkeknek nem tekinthetők, igy tehát ezek után vásárvámot kell fizetni. Igaz, hogy végeredményében a fogyasztó közönség fogja fizetni ezeket a vámokat is, mert az eladó rajta veszi meg, hanem arcért az intézkedés helyes és óhajtandó, hogy mihamarább életbe lépjen A másik szabályrendelet az ingatlanok telekkönyvi átírása után szedendő díjról intézkedik, a melyet az ingatlan értékének 1 százalékában állapit meg, vagyis a ki ezután ingatlant szerez akár vétel, akár örökség, akár másféle czimen, tartozik az ingatlan értékének l százalékát a városi pénztárba fizetni. No ettől az uj adótól nem vagyunk elragadtatva, mert ennek semmi hasznát nem látjuk, sót teljesen feleslegesnek tartjuk, | behozatala esetén azt érnök csak el, hogy szaporitanók a hivatali teendőket, mert hiszen annak kivetése, beszedése, esetleg behajtása, legalább 5 embernek dolgot adna; kitennök az illető polgárokat egy csomó zaklatásnak, mert hiszen az efféle illeték fizetése mindig kellemetlen és boszantó, kivált minálunk, hol már eddig is annyiféle czimen szednek adót, hogy az ember nem tud belőle kiigazodni, s végeredmé- nyébfjn, ha a mérleget megcsináljuk, oda lyukadunk ki, hogy nem haszon, de határozottan kárunk lesz belőle, mert a költség, a mibe a behajtása belekerül, a tömérdek [nyomtatvány, munka stb. az 1 százalékot tetemesen leszállítja. Az uj adóknak czélja az, hogy a bevétel növelése által apasszuk a pótadót. A ki birtokot szerez, annak a szerzett birtok folytán állami adója növekszik és igy több lesz a pótadója is, a mit fizetnie kell. Ez a birtok szerzés tehát reá nézve amugyis pótadó emtAkedést jelent.* Ha most a szerzés után fizetnie kell l°/0 átírási dijat, ez mint bevétel a hiányt kevesbíti valamicskével, de a mi oly csekélység, hogy a vele járó kellemetlenségeket jól felvéve szóra sem érdemes. Egy millió korona évi forgalom mellett ezen a czimen volna 10 ezer korona bevétel. De azt biztosra lehet venni, hogy ilyen forgalom rendes körülmények között kizártnak tekinthető. A költségelőirányzat, mely ezt a tételt a jövő évre már beállította, ezen a czimen 7400 koronát vesz fel, vagyis az évi forgalmat 740 ezer koronára becsüli. Hogy ez nagyon opti- misztikus feltevés, nem szükséges bizonyítani. Alig hisszük, hogy 300 ezer koronánál többet vehetnénk, a mi után 3 ezer K volna a bevétel. De ha meggondoljuk, hogy a birtokszerzésnek a legnagyobb része 200—600 kor. körül forog, a mely összeg után oly csekély az 10/ illeték, hogy a birtok- szerző polgár nagyobb értékű időt tölt a fizetéssel, mint a mennyi maga az illeték, méltán feltehetjük a kérdést, hogy czélszerü-e ezen uj adónak behozatala, s érdemes e azért az előre láthatólag csekély bevételért annyi polgárnak megkeseríteni az életét. Mi haO O tározottan azt mondjuk reá, hogy nem érdemes. Az ásvány és szikviz adója bosz- szantó, de a közönségnek más baja nincs vele, minthogy 2 fillérrel drágábban fizeti, mint eddig fizette. Az uj épületek pótadója sem kellemes, de a megszokott mód szerint történik a lerovása. Ellenben az átírási dij fizetése egészen más eljárás szerint -felmenni. Nem ott írják elő, hol az adókönyvbe a rendes adót beíratni megszokták. Más hivatalba kell vele menni; külön fizetési meghagyás lesz róla, a mit ha elveszít, a polgár, azt sem fogja tudni merre forduljon. Elfelejtkezik róla, betáblázák az ingatlanára, megint egy újabb utánjárás, ha töröltetni akarja, i 2—3 kor. átirási dij miatt lesz egy csomó kellemetlensége és bo- szusága. Ha az a pótadó ilyen drága áron apad alig valamit, akkor sokkal okosabb, ha az apasztással felhagynak. Általában az a nézetünk, hogy az TARCZA. iinwflOl} nMjii Csokonai-utcza veresége. Pompejus oszlopalján . , . . . ...............Nagy Caesar elesett. Oh mily esés volt ez, jé honfiak ! Elestem akkor én, ti és mi mind, Mig véres ármány kérkedett fölöttünk. Antonius gyászbeszédének e megrázó szavai jutottak eszembe, mikor a hir eleinte elfojtott megdöbbenéssel suttogta, majd viharként ordította, hogy Csokonai- uiczára is felvirradt a végzetes márczius idusa (nov. 24-én), hogy a mi Nagy Bálványunk elesett. Jöttem, mentem és — buktam, kiálthatja most nagy előképével, a kinek alakjával és sorsával oly sok egyező és ellentétes vonást mutat az ő pályafutása. Mind a kettő a fórumon aratta a szónoki babérokat. C. elfoglalta Galliát, B. pedig Bereg- vármegyében Barabást. C. Italiának, B. Csokonai-utczának volt koronázatlan királya ; C-t háromszor kínálták meg koronával s ö visszatolta, B. sohasem tolja vissza a koronákat, sőt azt szereti, ha minél többen „dűlnek.“ S ha lakodalomban kínálják (torta) koronával, nem teszi a fejére, hanem lenyeli (borkorcsolyának.)____________. C. csak egyszer lépte át a Rubikont, B. mindennap, a mikor aktáival a fórumra siet, többször is átlépi a Csokonai-utczai Rubikont, a csatornát s minden lépése átok, mely a mérnök fejére száll. C. bukását csodás jelek előzték meg, igy történt nálunk is: baglyok huhogtak a levegőben, az Orosz Sándor vizslája a szokottnál is keservesebben vonyitott, az árok pedig kicsapott medréből s elöntötte az utczát, nyilván előre jelezte, hogy igy fognak megáradni a mi könyeink is, ha a katasztrófa bekövetkezik. Nagy C. a senatus tanácstermében, Pompejus oszlopának alján bukott el, nagy B. is a tanácsteremben, a királyi pár képének lábainál vérzett el s a nemes királyi pár e gyászos esemény láttára szürke lepellel fedte el magát. Pedig mily biztosra vettem a győzelmét, s mennyire óhajtottam I A harcz előtt reggel átjött hozzám (elhozta a szavazó ezédulát) s megtartotta előttem a programmbeszédét. Oh, ha láttátok volna, mint gyűlt ki az arcza s lángolt a jövőbe tekintő látnoki tekintete, a mikor Csokonai-utcza felvirágoztatásáról, az árok betöméséről szólott, képzeletemben eltűnt a csatorna (a nyomorult még most is ott tátong) s palotasor emelkedett a helyén; oh, ha hallottátok volna, mint dörgött a hangja, mikor a hatóság, különösen a mérnök hanyagsága ellen szónokolt, | ki még eddig nem tömette be az árkot. Oh Barna, Barn^, miért nem mondtad el azt a beszédet nyilvánosan, az egész III. kerület előtt ? Teremtőm, minő hatás lett volna! hogy tódult volna a választó közönség az urnákhoz, hogy rád adja vok- sait s te most habáraidon terpeszkedhetnél, s mi nem keseregnénk most bukásodon. gyászba merülve I De felgondoltátok-e már honfitársaim, szükebb hazánk, Csokonai-utcza lakói apraja nagyja, bölcsek és tudatlanok, a megdöbbentő csapás nagy jelentőségét ? Mióta utczánk fennáll, — pedig annak már elmúlt egy ezredéve, — még csak neki sikerült nagy küzdelem és saját külön választási fogások segitségével a senatusba bejutni s ime most 6 évi dicső szereplés után a véres ármány s fellázadt vazallusunk a Bocskai-utcza kibuktatja 1 Minő hat év volt azl Jövel egykor utczánk hivatottabb krónikása, hogy méltó tollal örökítsd meg e 6 év dicső küzdelmeit, mert én gyengének érzem erre magamat, s csak röviden említem meg, hogy bár mindig szivén viselte utczája külön érdekeit, a város — az Urbs — általános érdekeiről sem feledkezett meg. Ki lelkesült jobban a városnak haladásáért, kiépítéséért s ki kardoskodott jobban, mint ö, hogy az építkezéseknél az első gőztéglagyár tégláit használják ? Ki lelkesített, buzdított, indítványozott, deputácziózott, kérvényezett, fellebbezett, replikázott, duplikázott kitartóbban sőt szenvedélyesebben, mint ő a mi utczánk érdekében ? S íme, mikor már csaknem czélt ért, mikor már csaknem betömték az árkot, akkor kell elbuknia. S a nagy mü csonkán áll, ott tátong az árok betömés nélkül s ki tudja, meddig fog még tátongani, hiszen a város urainak annyi egyebet kell még betömniök! De hát barátaim,Csőkonai-utczabeliek, földieim, belenyugszunk-e mi oly könnyedén a vereségbe ? Korántse tegyük 1 Álljunk össze közös akczióra. Egy eszmém van, annak megvalósítására szövetkezzünk ! Indítsunk mozgalmat, írjunk fel az országgyűléshez, menjünk fel egészen a királyig s kérelmezzük, hogy Csokonai- utczát alakitsák külön választókerületté s válaszszuk meg örökös és örökölhető joggal képviselőnknek a mi barna bácsinkat! Te meg Barna, addig is vigasztalódjál ; hiszen téged már harmadnapra az Ég is megvigasztalt egy kis nőnemű angyalkával 1 a ki eddig bennünket egy szebb jövő álomképeibe ringattál, ringasd most szelíden kisdededet, (a város dolgai felől úgy is ráérsz,) s addig is mig érdekedben megindítandó mozgulmunk czélt ér, ne töltsd haragodat a körmeid közé került ártatlan klienseken, hanem keress és találj enyhülést szépen fejlődő gyermek- kertészeted gondozásában! Nro. IS. Tényleg csak szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmánya gyapjúszövetből csinosan kiállított, legjobb szabású téli felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készít sikkes szabása mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket. Szatnciár, IDeáús-tér. T7"éxosliázépíLlet-