Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)
1901-08-06 / 32. szám
Tizennyolczadik évfolyam. 32-ik szám. Szatmár, 1901. augusztus 6 90 VW TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐ FIZETÉS ÁRA: = Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6r‘»k sz. alatt. = TP.T .TTFC-ITsr-SZLAjVI : 73A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. ® HIRDETÉSEK e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Mint a tiszta égből lecsapott villám, oly hirtelen és megdöbbentőleg jött hozzánk a fájdalmas hir, hogy közéletünk kimagasló nagy férfia, Szilágyi Dezső itt hagyott bennünket. Nagy volt eszére, nagy volt tudására és nagy volt jellemére nézve. Egy igazi óriás a törpék között. Á veszteséget nem megmérni, de elgondolni sem vagyunk képesek. Soha nagyobb szükség nem volt reá, mint napjainkban. Mikor az anyagi haszon után való őrületes hajsza tartja lenyűgözve a közpályán tolongok ezreit, akkor Isten áldása egy nemzetre, ha van egy fia, aki az általános bűntől teljesen tisztán, mint egy vádoló lelkiismeret magaslik ki a tömegből, s a benne rejlő erővel féket vet a közerkölcsök pusztulásának. És ő ezt a szerepet nagyszerűen betöltötte eddig, s mikor a látszólagos megújhodás kezdetét venné, igazi élet- szükséglet lett -volna, hogy továbbra is betöltse. Mert hiszen van még az országban sok nagy ész, van tenger tudomány, de végtelen kevés igazi jellem, s egy nemzet léte és boldogsága mindig nagyobb veszedelemnek van kitéve, ha a jellem fogyatékos; mintha TARCZA. <•-©<3s=C0ös$>o- -® A kézfogás. Nehogy félre értsenek, előre kijelentem, hogy nem a „kézfogóról,“ ama ünnepélyes házasság előtti actusról — hanem a köznapi életben oly sűrűn előforduló és sokszor ismétlődő cselekményről akarok szólani, iniüőn az ember embertársával találkozik és kezet fog. Először is meg kell állapodni abban, hogy a kézfogáshoz kéz szükséges. Még a hires kártyázók fogásai is a kéz révén érik el a czéljukat. Valamikor Plato mondta, hogy az ember két lábú tollatlan állat. Az öreg ur ez egyszer azonban Homérosz szerepét játszá, ki tudvalevőleg azon példaszó szerint, hogy „etiam dor- misse Homérosz“ néha elaludt. Tehát mikor Plato az embernek fentebbi meghatározását fabricálta, szintén szundítani látszik. Mert nem az a fő az emberben, hogy két lába van, hanem hogy két keze van. A kéz az, ami az embert emberré teszi, nem a két láb, mivel a tollatlan jelző szintén nem magyaráz semmit. Élvén közöttünk igen is megtollasodott emberek, akik ember számba mennek. Sőt a Balatonban az ötvenes években találtak egy embert, kinek halpikkelyei voltak. Valószínű tehát, hogy a vizi állatok» mintájára léteznek köztünk légi állatmezü emberek is, tehát a tollatlan jelző sem acceptálható. Hanem a kéz, ez már valami. Ez különbözteti meg az embert minden más olyan élő lénytől, amely nem ember. Az állat pl. sohasem „servusol,“ azt csak az ember teheti. Ez is egy momentum, mely az ember és állat közt mérhetlen gátat képez. A többi mind semmi. ugyanez a tudomány és ész tekintetében mutatkozik. O volt az igazi tiltó fa az általános romlás közepett, s ma, hogy e fát a vihar kidöntötte, felszabadul a sok lenyomott gonosz indulat, s vajh lesz-e egy hozzá hasonló másik, a ki helyébe álljon. Alig hisszük, hogy akadna. Ő volt a valódi meggyőződés, a közerkölcsök tisztaságénak és a közérdeke önzetlen szolgálatának igazi bajnoka, a kihez hasonlót hasztalan keresnénk, mert nem találnánk. Szóval akad sok, de ha tetteiket vizsgáljuk, mindegyiknél fogunk találni egy kis földi kincset, a mi a közszolgálat révén jutott birtokába. Nagy okunk van a sírásra, nagy okunk van a bánatra. Gyászolhat mindenki s kétszeresen gyászolhatunk mi, mert ö e városnak díszpolgára is volt s ha az egész ország magáénak vallja őt, mi kétszeresen magunkénak tarthattuk. Tegyünk koszorút a koporsójára, és pedig helyezzük arra a legszebbet: az erős fogadást, hogy erényeiben követni fogjuk. „Az ideálizmus felé“ A „Heti Szemle“ legutóbbi számában a fenti czimen czikk jelent meg, amely konstatálva korunknak jij áramlatát, a mely az ideálizmus felé halad, arra az eredVagy nincsen az őznek szebb szeme, mint akármelyik előkelő szépségű hölgynek? Nincsen a házi nyúlnak puhább se- lyemszöre, mint a minő puhaság felfedezhető imádottunk hófehér arczán ? nyakán? sőt kebele haván? Nincs némely macskának csinosabb bajusza, mint pl. akárhány j mai fiatal,gavallérnak ? Nincs formásabb termete a párducznak, mint bármely bálhősnek ? Óh igen. Hanem keze? No az csak embernek van. Ez hát az öreg Plato hibája, hogy ezen főkülönbséget nem említette. Tehát a kéz! Nem a gróf Zichy Géza kezét értem, vagy a Lisztét, mert ezek már nem is kezek. Ezek már egyéniségek. Sem az öreg Scheridán színész keze nem jutott eszembe, mely oly remek tökélyü, oly csodás szépségű s alakú volt, hogy Londonban a bon- tonhoz tartozott az ő kezének a facsimiléjét levélpapír nyomatékül alkalmazni az Íróasztalra. Beszélek egy közönséges kézről, a minő pl. most toliamat vezeti. Mindeni- künknek van két keze, vagy Szarvas Gábor szerint két kezünk. Több nem is kell. Mert hiszen éppen a két kéz az, amivel alig tudunk mit csinálni, ha társaságban vagyunk. Az iskolában ? No ott még megjárja. így Scott Valterről, Skóthon legnagyobb regényírójáról beszélik, hogy iskolás gyermek korában roppantul buta volt. Észrevette azonban, — s ez jövő regényeiről erős hajlamaira vet szép világot — hogy az iskola elsője mindig a gombjaival játszik akkor, mikor leczkéjét felmondja. Természetes, hogy a kezével babrálta a gombot. Nos! mit csinál a kis Scott Valter? Egy szép napon észrevétlenül levágja az első gombját. S ugyanakkor roppant fejményre jut, hogy ez az ideálizmus, a mely felé törekszünk, semmi más, mint a kereszténység. Ha Őszintén keresi czikkiró az igazságot, és ha egyedül annak felta- lálhatása vezette gondolkodásában, u'gy szívesen állunk be társnak szép vállalatához anélkül, hogy eredményével egyet- értenénk. Ha azonban egész okoskodása nem volt más, mint egy előre és elvből felállított tétel erőszakos igazolása, akkor nem találkozhatunk, mert elvből felállított tételeknek igazolása nem méltó arra, hogy az őszinté és igaz gondolkodás reá pazarol tassék. Az „idealizmus“ szónak tulajdonképpeni az az tudományos és általánosan használt népszerű értelme van. Ami az elsőt illeti, a kereszténység sohasem volt az, amit ideálizmusnak neveznek. Ilyen értelemben az ideálizmus az a .világfelfogás, a mely szerint az emberi elme képtelen a világot a maga lényegében megismerni. Nem ismerhetjük azt másképen, mint ahogy az képzeteinkben letükröződik, s nem is mondhatjuk ki — épen, mert képtelenek vagyunk a velejére hatni — hogy létezik-e a valóságban, s ha létezik, akkor milyen ? Schopenhauer igy formulázta: „A világ az én képzetem.“ Ez a felfogás, a mely igy 'kissé' magas és laikusnak kissé érthetetlen, az emberek tekintélyes tömegénél pozitív vallás. A Budhaizmus szerint minden csak árnyék, álma a valóságnak s mindaz, amit látunk, hasonlít sötét barlanglakók árnyékához, melyet a középen égő tűz a barlang falára vet. Sok száz millió embernek vallása ez az álmodó bölcsészet, a mely nem bizik képzeteinek töréssel bevágja a leczkét. Az elsőt ki- hivják, feláll, keresi a gombot. Nem találja, belezavarodik és semmit sem tudva, leültetik. Scott Valter föláll — felel és lecsapja az elsőt. Látni való, hogyha az elsőnek nem lett volna keze, melylyel a gombot babrálja, Scott Valter nem főzte volna le. •> Mellékesen megjegyezem, hogy Scott Valter könyek között emlité ezt a kis incidenst fel az első előtt, akkor, midőn ez egy élelmezési vállalatnak ügynökévé vált, ö pedig Skóthon hires regény Írójává. Tehát találkQzol. Régen nem láttátok egymást, jó barátok vagytok. Ah! Servus! S nyújtod kezed, ő az övét'és rázzátok irgalmatlanul a kölcsönösen megfogott kezet, tenyereket. A baráti találkozásról jut eszembe, hogy pl. D. barátunk kézfogáskor csak az ujjai hegyét nyújtja, a dermedten kife- szitett jobb kézből ki. Persze, ha te is igy fognál kezet, akkor sohasem fognátok kezet. Pista meg beleejti kezét lágyan, puhán kezedbe, mint egy paczalt. Józsi bátyánknak ez a legizesebb eledele, azért voltam bátor ezt a sokak által gyűlölt étket hasonlatul s jelzőül használni. Én szeretem az erős kézszoritást. Ez a bensőség egy kifejezője. Hanem az az amerikaias kézránczigálás, az már nincs ínyemre. A hány és a milyenféle az ember, annyi s olyanszerü a kézsoritása is. S nem csalódom talán felettébb nagyon, ha azt mondom, hogyha Buffon igazat mondott akkor, midőn az embert irályában jellemezte, ha nem csalódik Herman Ottó, midőn az ember Írását jellemző tulajdonságaival hozza kapcsolatba — akkor én se nagyon csalódhatom, midőn az emberek egyéniségét és sok jellemvoúását a kézfogásból is igyekszem kimagyarázni. reálizmusában, s az egész mindenséget, az egész Óletet csak vetített álomképek sorának tartja, s eszerint értékeli is. Hoi/y f'gyezn^k már most evvel a keresztény fanok, a mélyek egy valósággal létező Istennek a tanai. Ezek a tanok ismerik, vagy ismerni vélik, ennek az Istennek egész lényegét, mivoltát, alkatát, három személyi természetét, akaratát és tendenciáit. Messzebb mennek a reálizmusban, mint Herbert Spencer, a ki keresztény körökben valószinüleg alaposan meg van bélyegezve. Mert ez a modern filozófus csak azt tanítja, hogy az érzékelhető lényeket kell okvetlen valóknak elfogadnunk, ellenben ezek alapjait és végokait teljes alázatossággal kifürkészhetle- neknek kell tekintenünk, mert gondolkodásunk természete csak a véges tulajdon- ságit dolgok felfogására szőrit. A keresztény tanok ellenben nemcsak a véges, az elhatárolt és érzékelhető dolgokat tartják valóknak, mint a melyeket az Isten valósággal teremtett, hanem magát a végső, öröktől való és véghetetlen — tehát térben és időben el nem határolt — Istenséget is felismerhető valónak tartják, sőt az emberi gondolkodás elhatárolt kereteibe foglalják. A szó tulajdonképeni értelmében a kereszténység tehát soha sem volt azonos az ideálizmussal, sőt dogmáiban a legvas- kosabb zsidó reálizmust is felülmúlta. Ha az ideálizmusnak általában használt értelmét vesszük, azt tapasztaljuk, hogy az nagyon határozatlan, alatta semmi biztosat nem érthetünk. Értik alatta az extasis egy nemét, a testi szükségletek el feledésének bizonyos állapotát. Értik alatta azt a tevékenységet, Vagy nézzük Fritz bárót, óooo K.- nál felül fizet adót, tehát vagyoni értelmiség alapján felső házas. Azt hiszed, nyújtja majd neked jobb kezét? Csalódol, ha hiszed. Ő csak balkézre méltat. Itt van azután X. ur, cs. és kir. belső titkos tanácsos. Tehát egy császárral, egy belsővel és egy titkossal több, mint a közönségesebb fajtájú kir. tanácsosok. És ezen három jelzővel kevesebb hévvel fogja meg kezedet, ha ugyan kézfogásra valaha érdemesit. Talán fölösleges emliteni, hogy a kézfogások közül legtetszősebb a forró női kézszoritás. Egy gyöngéd fehér puha kéznek fogása — legjobb fogás. De nemcsak a kézfogás anyaga s lényege — hanem annak alakja is oly számtalanféle, oly mérhetlenül változatos. Egyik csak felemeli kezét s odadobja neked. A másik felemeli a levegőbe, ott hattunyakszerüen gömbölyű 90 fokot képez vele, s méltóságteljesen görbíti bele álmé'kodó tenyeredbe. És igy tovább. Legcsunyább kézfogás az izzadt kéz. Ezeknek kánikulában is czélszerü volna a a keztyü. Más a pap — katona — állami hivatalnok — megyei tisztviselő — dandy — striczi — kereskedő kézszoritása. Más a lányé — menyecskéé, s az anyósé. S ha bekötnék a szememet és ismerőseim sorba kezet fognának velem, bármely eddig általuk nem használt modorban — hiszem, hogy kitalálnám majdnem mindenik kézfogót — fogásáról. Ismeretlenekről pedig megmondanám, melyik barátom s melyik ellenségem. S evvel Lava temek egy uj és jó thémát adnék, mint a minő uj és rósz tárczát adok az olvasónak. Dr. Fékésháuy Gyula. Tényleg csak ÜLIK JÓZSEF szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjúszövetből csinosan kiállított, legjobb szabású tavaszi felöltőinkét és öltönyeinket, holpapi öltő nyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készit sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart, mindennemű egyenruházati czikkeket. Szatmár, XDeáű^-tér. "Váj:os3a.áziép\il@t.
