Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)
1901-08-06 / 32. szám
SZATMÁR ÉS VIDÉKE a mely mindenben csak a szépet és jót akarja látni, a csúfat, rosszat és undorítót _ noha elismeri létezésüket — megvetéssel mellőzi. De leggyakrabban értik alatta az emberszeretetnek, az összesség szolgálatának irányzatát, a mely az emberiség nagyobb boldogságához vezet. Az altruizmust és a morált. Elvitaihatlan, hogy ezek a kereszténység tanaiban benn foglaltatnak. De vájjon olyan alakban halad a kor az ideálizmus felé, a mely egyezik a kereszténység általános szellemével? azon alapon és avval az indokolással fogadja el az ideálizmust, mint a keresztény tanok ? Az iménti értelemben az ideálizmus minden jónak, magasztosnak az összessége és csodásképen küszöbölte ki belőle a használat a „hasznosság“ fogalmát. Pedig lám az az ideálizmus, a mely felé állítólag haladnak, legfőbbképpen ilyen tényezőkből áll. Vegyünk egy úgynevezett ideális- tikus alkotási, a czikkiró által is idézett inkompatibilitási törvényt. Mi indított ennek a hozatalára, ha nem annak a belátása, hogy a nemzeti czélok akkor valósíthatók meg legjobban, ha a nemzet akaratkijelentője, a parlament, független, csakis a közt szolgáló férfiakból áll. Miért kell Bessenyeiéknek és a parlament többi humoristáinak távozniok — ha ugyan kell — ha nem azért, hogy a nemzeti nagy munkák komoly és lelki- ismeretes férfiakra maradjanak ? És aminthogy a közvetlen oka és indokolása a mai, vagy inkább azt mondhatjuk a jövőbeli megújhodásnak, a czél- szerüség belátása: azonképen annak további gyökerei sem valamely öröktől fogva létező jónak és erkölcsnek a talajában vannak, hanem a fejlődés törvényének, az evolúciónak humusában. Az emberiség az individuálismustól a szociabilizmus, a társaságosság felé haladó irányzatot mutat. Az egyesek az összesség vonzóerejével szemben egyre kisebb ellenhatást bírnak kifejteni, s ebből származik a társulás emelkedése, az egymássegélyezés, az áltruizmus növekedése. Az ídegfolyamatok törvénye az, hogy azokat, kiknek élete a mienk mellett foly le, kiknek életfeltételei a mienkkel egyezők, kikkel együtt emelkedünk vagy bukunk, hogy azokat közelállóknak tartjuk, boldogságukért kölcsönösen áldozatot hozunk — szeretjük őket. A jövő ideálizmusában egymás szeretete, kímélete természettörvény lesz, a mely a fejlődő szociabilizmus vonzó ereje által összetartott egyedeket fogja mozgatni; a keresztény emberszeretet az önmegsemmisülés, az aszketizmus perverz élete és a nélkül, hogy bájából vagy magasztosságából a legkevesebbet is levonni akarnánk, semmi esetre sem egyezik a jövő társaságos emberszeretetével, a mely csak eszköze az elérhető legnagyobb boldogságnak. A marakodó kor, mely bennünket megelőzött, s melynek nyúlványaival még soká fogunk találkozni, az individuálizmus végső fellobbanása volt, s lassú ernyedése utat nyit a föld mélyében forrongó szoci- abilizmusriak. A keresztény tanok csakis az egyedi alapon álló életrendszereknek lehetnek tanai. A harczoló emberiségek mérséklői, a háborús társadalom szeliditői. Azt mondják: „Ember, ne kívánj sokat a földi javakból. Bár az élet csak az egymás ellen viselt háború zsákmányaként osztja azokat, ne küzdj, mondj le, vigasztalódj lelked nyugalmával és elégedj meg lelki üdvösséged reményével.“ Mihelyest a szo- cziabilizmus által ellenségekből szövetségesek fognak válni, s az élet úgy le-z berendezve, hogy vállvetve, egymásnak földi és szellemi élvezeteiért közösen fog- - nak küzdeni a természet és saját tudatlanságunk ellen, a vigasztalás és lemondás ezen tanaira nem lesz szükség. A jövő ideálizmus messzi ködképei a következők: — Jól élő emberek, a kik tudatában vannak annak, hogy az élet — természet törvény erejénél fogva — akkor szép, ha minél több vágyunk van, azokat minél könyebben kielégíthetjük, a nélkül, hogy ez a kielégítés mások rovására történnék. Lelkes emberszeretet, és ez az, ami a szónak általában vett értelme szerint a jövőt ideálissá fogja tenni — amely abban a tudatban gyökerezik, hogy embertársaink aZok, a kik a mi életünket széppé, kellemessé teszik, a kikkel összeölelkezve haladunk a tökéletesség felé. Emberek, a kiknek nem elég a saját örömük, hanem a másokét is élvezni akarják, a kik fájdalmaikat a közös részvét balzsamával fogják enyhileni. Minden örömüket az élettől fogják várni. S az együttműködéssel fogják azokat kicsikarni. Az életczélok azonossága, az eszközök közös meghatározása úgy fogják az élet szépségeit emelni, mint ahogy a fizikában a párhuzamos erők egymást fokozzák, az ellentétesek egymást gyöngítik. Lehet, hogy ez nem fog bekövetkezni soha, de hát azért ideál az ideál, hogy meg ne valósuljon; s nem is annak megvalósulásáról volt szó, hanem arről, milyen körülbelül a jövő ideálizmusa ? Ha már most evvel az életvidor, szinte pogány ideálizmussal egyesült a keresztény rezignáció, lemondás, az örömök megvetése, ha egy olyan embersze- retet amelynek törvénye és oka az együttélés, a közös czélok, a folyton Változó külső körülmények, amelyekhez való legjobb alkalmazkodásban áll az emberi boldogság — egyezik egy olyan emberszeretettel, amelynek törvénye egy öröktől létező morál, amely a külső körülményeket ignorálja, ha az élet és annak örömeinek imádása, — egyezik az élet és az életörömök megvetésével: — akkor — contradictio in terminis — igaza van a „Heti Szemlének.“ T. JE. Zászlóavatás. A szatmárnémeti iparos énekegyesület remek kivitelű díszes zászlóját nagy ünnepségek között avatták föl az elmúlt vasárnapon. A dal magasztos ünnepe volt ez, melynek szolgálatába e derék dalegylet szegődött. Részt veit e szép ünnepélyen a társadalom minden rétege s szívesen működtek közre, hogy az minél szebb, minél impozánsabb legyen. Az ünnepélyt a zászlóanya tiszteletére szombaton este rendezett Szerenád vezette be. A dalosok 8 órakor zeneszó mellett fáklyákkkal vonultak a zászlóanya Uray Gézáné úrnő lakása elé, hol gyönyörű dalokat énekeltek. Az éj csöndjében a szabatosan előadott énekszámok minden szépségökben kifejezést nyertek. Szerenád után a menet Árpád s Rákóczy-utczán át az „Iparos Otthoniba vonult, hol ismerkedési estély volt az ünnepség alkalmából. A zászló felavatása. Másnap délelőtt az ev. ref. főgymnásium, Szinház, Kos- suth-kert, hol az ünnepségek tartattak, lobogó díszt öltött. A templom környékét már 9 órakor nagyszámú közönség lepte meg, hogy tanúi lehessenek a végbemenendő ünnepélyeknek. Kocsisorok egymásután robogtak elő összegyűjtve a zászlóavatási ünnepély alkalmával szereplő koszorús hölgyeket. Fél 11 órakor hős$zu kocsisor, melyen a hölgyek s a rendezők foglaltak helyet, a zászlóanya lakása elé vonult, s majd Uray Gézáné úrnővel az ev. reform, templomhoz tértek vissza, melynek ekkor már minden zuga telve volt közönséggel, közepén volt a zászló felállítva s körül koszorús hölgyek mintegy hetvenen állottak. Biki Károly megható szép imát mondott, melyben őket az Isten és haza iránti tiszteletre buzdította. Imát megelőzőleg s utánna a dalegyet énekelt. Ezután a menet a ref. gymnasium udvurára indult s az itt fel állított emelvényen foglalt helyet a védnöknő, a szat- márnémeti-i dalegylet s itt, helyezték el az egyesület uj jelvényét, a díszes szép zászlót. A dalegylet gyönyörűen zengte el a „Zászlót elő“ őz. dalt, melynek szövege ez alkalomra készült, az ének elhangzása u'án Rácz István ev. ref. lelkész az egylet elnöke a következő szép beszédet mondotta: Igeniisztelt Nagyérdemű Közönség! A Szatmárnémeii Iparos Enekegylet- nek ma nagy és igaz örömünnepe van. Rég ideje már, hogy a szerény egylet a dalművészet szolgálatába lépett — 15 esztendeje s ezen idő alatt minden nagyobb zaj és feltűnés nélkül hiven teljesítette kötelességét. Kebelében a tagok szorgalmasan tanultak, lelkűk szivük a dal magasztos hatása alatt nemesült, művelődött, a mellett szép szolgálatot tett a nemes közönségnek is, midőn olykor a dal magasba röpkedö szárnyain Istenhez emelték a fájó sziveket, vagy annak elbűvölő összhangjával fokozták a gyönyört az öröm per- czeiben. A hosszú időn keresztül nemes kitartással folytatott önművelődés eredménye el nem maradhatott. A kezdetben szerény körben működő egyesület folyton erősödve, izmosodva, im ma itt áll díszes jelvénye, zászlója alatt, jelezve ezáltal, mintegy hogy él, hogy maga elé tűzött nemes feladatát érti, s hogy bár szerény körében továbbra is élni s működni akar s a dal magasztos hatása alatt nemesülni és másokat is nemésiteni óhajt. Mélyen t. Közönség! E mi szerény egyletünk jól tudja, hogy bármely nemes törekvés is csak úgy érheti el czélját s úgy emelkedhetik diadalra, ha vannak olyanok, kik azt rokon- szenvükkel, pártfogásukkal kisérik s támogatják. Mély hálával ismerjük el, hogy Szatmár sz. kir város nemes közönsége egyletünket mindig nagybecsű figyelmébe s pártfogásába részesítette. Legyen azért a mi mai ünnepünkön a hála és köszönet első szava a tisztelt közönségnek szentelve, mely jóindulatát mostani megjelenésével is ily fényesen kitünteti; fogadja a nagy- rabecsült közönség hálánk és tiszteletünk eme egyszerű kifejezését szívesen! Legyetek üdvözölve ti is testvéregyletek, kik a mi szerény ünnepünk fényét emelni — szívesen jöttetek a mi kérésünkre. Ha igaz az, hogy az öröm örömre, a köny könyre indit, ügy igaznak kell annak is lenni, hogy a dal dalra hevit. Daloljatok hát s hevítsetek minket is dalra, nemes példátok nyomain mi kész szívvel haladunk ! De légy üdvözölve főként Te nemes hölgy, ki eme szerény egylet tiszteletteljes kérésének engedve, jelvényünk, büszkeségünk, zászlónk védnökségét elfogadni kegyes voltál. Midőn ezután már ez a zászló kibontva lesz, a te nemes alakod mindig előttünk fog lebegni s látni fogjuk szemed biztató sugarát, mely a győzelmi pálmáért küzdeni erőt s bizalmat fog szivünkbe önteni. Hadd hajoljon meg e zászló elsőbben is a te tiszteletedre s fogadd ez- zel együtt a mi kifejezhetlen köszönetün- ket s hódoló üdvözletünket isi Ti is ifjú lányok, kik — miként a természet tavaszát a liliomot, a mi egyletünk tavaszát — eljöttetek megékesiteni, kik magatok is virágok — virágokból fontátok az első koszorút zászlónkra: legyetek üdvözölve ti isi virágkoszorutok- ért, mi a szeretet s a tisztelet koszorúját nyújtjuk felétek. De nem szólok már tovább!' Zárom szavaimat ama szent fogadásunkkal, hogy a m. t. közönség nemes érdeklődését meghálálandó e zászló alatt fokozott erővel fogunk működni mind a győzelemig. Ezután a zászlóanya Uray Gézáné Kiss Izabella úrnő a következő remek beszéddel válaszolt: Nagytiszteletü Elnök Ur! Tisztelt Dalegyesület 1 A dalegyesület nevében kifejezett megtisztelő és meleg üdvözléséért fogadja hálás köszönetem nyilvánítását. Nemes törekvés az, melyet dalegyesületünk czélul tűzött ki. A lantos költészethez tartozó műfajokat dalban testesíti meg az egyesület. A dal hatalma nagy 1 Az emberiséget a bölcsőtől kezdve hatalmának varázs hatása alatt tartja. Az ifjú tiszta szerelme éppen úgy dalban nyilatkozik meg, mint a kitörő kedv és honfiú bu. Midőn a hazafias érzelmek nyilvánítását elnémította a hatalom zsarnoksága s a szólás szabadsága a legszigorúbb kor látok közé szorult, csak dalban élt a nemzet s a dalok mint kiolthatlan mécsvilágok egy ezred éven át a legigazabb Útmutatóként világítottak történelmünknek. Midőn nagyköltőnk a nemzet fiaiban a hazafias lelkesedést hanyatlani látta, felzendült ajkáról a dal „Hazádnak rendületlenül, légy hive óh magyar I“ Midőn az ur templomába lépünk s tekintetünket áhítattal hozzá emeljük, dalban fejezzük ki imánkat „Isten áld meg a magyart I“ Önök uraim az egyházi és világi dalköltészet művelésére vannak hivatva s ezen törekvésökben a társulás s az együtt érzés jelvénye, ezen felavatott zászló alatt legyen mindig magyar az érzés és magyar a dal! Az idegen zenét csak tehetsége tö- kéletesbitésére használja az egyesület, hogy az általános elismerésre teljesen jogosult lehessen. Ismételten köszönöm a megtiszteltetést s az egyesületet biztosítom, hogy ezen ünnepség életem legkedvesebb visz- szaemlékezése leend! Az éljenzéssel fogadott s szép hangsúlyozással előadott beszéd után kezdetét vette a zászló megkoszorúzása, a védnöknő és a koszorús leányok által s a két gyönyörű selyemszallagnak a zászlóra való helyezése. Szegverés. A zászló megkoszorúzása után a zászló szegek beverése következett. Uray Gézáné mint zászló-anya illeszté be az első szöget, a koszorús lányok nevében Vári Erzsiké k. a. Hegedűs Sándor keresk. miniszter, Chorin Ferencz orszggy. képviselő nevében Hérmán Mihály polgármester, Zichy Géza gróf nevében Jaskovics Ferencz dalegyl. elnök, Kiss Áron püspök nevében Biki Károly esperes, A városi tanács képviseletében Hérmán Mihály, Nagykároly város tanácsa nevében Demidor Ignácz rendőrfőkapitány, a nagykárolyi dalegylet képviseletében CsótiMárk alelnök, kegyesrendi tanár, Galba Lajos Papolczy Gyula, Kölcsey-kör, Nőegylet, „Ezres“ nevében dr. Fechtel János, Dénes kir. ügyész s az irgalmasrend nevében Jaskovics Ferencz, a cs. s kir. 5. gyalogezred tisztikara képviseletében Varjú Sándor százados, a 12. honvéd gyalogezred tisztikara nevében Fodor őrnagy. Az ügyvédi kamara nevében dr. (Fejes István, a szatmárnémeti dalegyesület nevében Jaskovics Ferencz, a németi dalegylet nevében Pótor Elemér, az ev. ref. gymnasium képviseletében Bakcsy Gergely, az adó- hiv. tisztikar nevében Pap Gyula, a polgári társaskör nevében Hérmán Mihály, a debreczeni dalegylet nevében Jaskovics a Czeczil egylet és a kath. legény egylet nevében Ékkel Lajos, az iparos olvasókör képviseletében Kótai Lajos, illesztettek szeget. Képviselve voltak azonkívül a helyi lapok szerkesztőségei, testületek pénzintézetek, az erdődi uradalmi tiszti! kar, a dedreczeni „Egyetértés“ dalkör. Sz László egylet, s Kereskedői Kör. A szeg! beverés tényéröl megemlékezve azonban lehetetlen említés nélkül hagynunk, ama figyelmetlenséget, mely a sorrend Összeállításánál történt, amennyiben a vidéki egyleteket, kik azt az áldozatot hozták hogy az ünnepély fényét személyes meg! jelenésükkel emelték a legutolsók közé sorozták. — A szegbeverés megtörténte után a délelőtti ünnepség a „Szózat“ e|- éneklésével véget ért. A hangverseny. Nem túlságosan nagy de igen lelkes és hálás közönség gyűlt a színházba, hogy az ünnepelt és testvér dalárdák együttes hangversenyét meghall, gassa. 7 órakor fellebbent a függöny és az összes dalárok ajkairól felhangzottak a Hymnus imádkozó akkordjai. Gyönyörű volt a kép mely szemeink elé tárult; elöl a megkoszorúzott, ünnepelt zászló, közbül a dalosok fekete serege, melyet félkörben 70 fehérruhás éneklésre kész üde, fiatal leány veit körűi. A Hymnus elhangzása után a „Dalegyesület“ régi hirnevébez méltó művészettel adta elő Bródy „Intés* ez. hatalmas karénekét. Majd Hérmán Margit k. a. aratott zajos tapsokat Kótay Lajos nagyhatású eszmedus alkalmi ódájának kitűnő elszavalásával. Sok gyönyörűséget szerzett a Havas, Veress, Méder és Markos vonós négyese. A négy kiváló zenész játéka a művészi tökély magaslatán állott. Tetszett a „Czeczil-Egyesület* és az „Iparps-énekegylet“ előadása is. Áz előbbi Scraup „Vadászdalát“ kiváló műgonddal változatos árnyalatokban gazdagon énekelte, az utóbbi édes ábrándokba ringatott Hoppe R. népdalaival. A legnagyobb rokonszenvvel fogadta a közönség a németi énekkarnak fellépését. A még ifjú dalárdát most hallottuk először színpadunkon és ezen első fellépése fényes diadala volt a szorgalmas énekeseknek és a lelkes, nagy zenei készültséget tanúsított karmesternek, Saja Sándornak. Ziegler népdalait oly szépen énekelték, hogy a szűnni nem akaró tapsviharra még egy dalcsokorral kellett felelniük. A szépen sikerült hangversenynek méltó befejezése volt a 100 tagú vegyes kar előadása Veress Lajos vezetése mellett. A hölgyek édesen csengő hangjával elbűvölően olvadt egybe a férfiak mély és biztos éneke. Hangverseny után aKossuth-kerti kioszkba vonult a mulatni vágyó publicum. Apróságok. Üdvözlöm a városi tanácsot, mert látom, hogy most már határozottan a takarékosság terére lépett. Szilágyi Dezső díszpolgára volt legalább 15 városnak s valamennyi koszorút küldött a koporsójára, csak mi voltunk az egyedüliek, akik ezt nem cselekedtük. * Az is helyes volt, hogy a város küldöttségileg nem vett részt a temetésen. A polgármester és társai annyit járják a fővárost, hogy igazán nem lehet kívánni tőlük, hogy még ilyen alkalomból is felmenjenek. * Én egyébiránt szeretném tudni, mire való nekünk díszpolgárokat választani. Mert ha a tartozó kegyelet iránt annyi az érzékünk, akkor csakugyan sokkal okosabb volna a díszpolgári oklevél és az átnyújtó deputáczió költségeit is magtaka- ritani. * Nem hiszek a bánatos arezoknak, Az egész ország szomorú képet mutatott a nagy ember halálára, pedig csak a becsületesek gyászolnak, a farizeusoknak lelkében vigasság honol. És ha szétnézünk, úgy találjuk, hogy sokkal’több a farizeus, mint a becsületes ember. * Az elhunyt nagyférfiu sokféle érdemeit magasztalják egy társaságban, s egyhangú a vélemény, hogy az élők sorában hozzá hasonló nem maradt. . Ja — Nem való volt közibénk. — mondja Bögre ur. — Hiányzott belőle a magyar embernek egyik legfőbb sajátsága, nem volt adósa senkinek. * Az ideális függetlenségnek volt az azi mintaképe. Nem keresett, nem várt inmit, s annak és annyit adott, a kine a mennyi neki tetszett. Szilárd lép ' kkel és felemelt fővel járult m g rálya elé is, mint a ki érezte, hogy intén szuverén. ^ Olyan volt, mint a hogy kedvenc illője Petőfi megírta: .... tölgyfa, mit a fergeteg Ki képes dönteni, De méltóságos derekát v Meg nem görbítheti. 1
