Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)
1901-07-23 / 30. szám
Tizennyolczadik évfolyam. S' % f . V /n' • 30-ik szám. Szatmár, 1901. julius 23-^ TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐ FIZETÉS ÁRA: = Egész évre . .Fél évre . . . 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. . 3 » | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6rik sz. alatt. = TELEFON-SZÁM : 73. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Böszörményi Károly emlékezete. Nem régiben egyik helyi lapban czikk jelent meg, a melyben az volt fejtegetve, hogy Szatmár város közönsége egy nagy kötelességet róna le, ha érdemekben gazdag néhai polgár- mesterének Böszörményi Károlynak emlékét megfelelő formában megörö-' kitené. Azt hittük akkor, hogy e felhívás csak előfutárja egy indítványnak, mely a legközelebbi városi közgyűlésen fog inegtéletni, s a melyben részletesen meg lesz majd mondva az is, miképen volna ezen megörökítés kiviendő. A közgyűlés azonban elmúlt a nélkül, hogy valaki az indítványt előterjesztette volna, s a felhívás csak a pusztában elhangzó kiáltás maradt minden viszhang nélkül. Egy ilyen felhívásnak epedig nem szabad viszhang nélkül maradni, meri az már csakugyan azt mutatná, hogy e város közönsége nem bir érzékkel a kegyelet gyakorlására és az igaz érdemek jutalmazását nem tekinti kötelességének. Nem szükséges fejtegetni, mik voltuk Böszörményi Károly érdemei. Abban az időben került a város polgármesteri székébe, mikor hosszú századok tespedése után a város közszelleme felébredt álmából s minden téren látva elmaradottságát, nagy igyekezettel feküdt neki, hogy a hiányokat pótolja. Nehéz szerep várakoszabályozni a roAz utolsó aratás. Irta: Bodnár Gáspár. Az aratást befejezték. Csóka Márton gazd’uram földjén már az utolsó kazalrakás járja. Cselekszi pedig ezt az ilynemű munkában - hires kazalrakó mester — Rendes Mihály már vagy huszonöt esztendeje. Ott áll Csóka Márton uram a kazalok előtt hajdonfővel, mintha jó Isten nagy templomában sóhajtoznék. Nincsen |pár hajának egyetlen fekete szála se, övéig nyúlik le szép fehér szakála. Néha pegmoczczan az ajka, ám egy hang, a mi Tényleg csak bánni akaró alkotási vágyat, nehogy az rosszabb munkát végezzen a rom- bolásnál, másrészt mégis rajta lenni, hogy a mit pótolni kell, az a megfelelő sorrendben létesüljön. És ö e nehéz feladatot emberül megoldotta. Polgármestersége alatt, mely 23 évig tartott, állandó volt a fokozatos fejlődés minden elhamarkodás nélkül s a mellett a városi közigaz- gatá9 mintaszerűen működött, mert az ő kötelességtudása áthatotta áz egész közszellemet. Az a 23 esztendő egy fényes lapot fog képezni mindenkor a város történetében, melyhez hasonló addig nem volt s melynél fényesebbet a jövőtől sem kívánhatunk. Méltán rászolgált tehát, hogy a mikor elköltözött közülünk, az elismerésnek oly módon is adjunk kifejezést, hogj' emlékét az utódok el pe felejtsék, de mint buzdító példa állandóan előttük álljon, a kit követni igyekezzenek. A szokásos kegyeletnek eleget tett a város közönsége, mikor elhunyta alkalmából érdemeit a városi közgyűlés jegyzőkönyvében megörökítette, de hát ez csak olyan elismerés, a mely többé kevésbé a közgyűlés és a tisztikar bármely tagjának kijár, ennél tehát ö minden esetre többet érdemel. Emléke ezzel csak annyiban van megörökitve, hogyha majd valaki a messze jövőben vállalkozik a város történetének megírására, levéltári kutatásai közben ráakad arra a lapra is, a hol ez feljegyzetetett, az utódok előtt azonban nem marad ezzel semmi olyasféle emlék, a mely a kiváló embert eszünkbe juttatná. Az a 23 esztendő a város szolgálatában telt el. Működésének színhelye a városháza volt, a hol ernye- detlen buzgalommal dolgozott a város felvirágzásán. Itt állítsunk neki emléket ! Festessük meg arczképét és függesszük fel vagy a közgyűlési, vagy a tanácsteremben. Minden valamire való egylet megteszi ezt elnökével, ha hosszabb időn keresztül vezetője volt, mennyivel inkább megtenni kötelessége ugyanezt egy város közönségének olyan emberrel szemben, a ki 23 éven át nemcsak igazi vezére, de első munkása is volt a városnak. Böszörményi Károly érdemei, ha nem többet, annyit minden esetre igényelhetnek, hogy emlékét a város legalább ily módon megörökítse. Levél a szerkesztőhöz. Igen tisztelt Szerkesztő Ur 1 Régi rossz szokásom, hogy a kezem ügyébe került lapnak a szellemi essentiá- ját kívánom kiböngészni; ezen a tényen éppenséggel nem fog csudálkozni, ha megtudja töllem, hogy a tiszta magyar boron kívül soha egyébb esséntia után nem vágyódtam. Minthogy pedig a hamisítatlan hazai bor erre éppen nem kapható, mohóepeke- déssel szívtam magamba az utolsó 27-ik számú „Szatmár és Vidékéinek apróságait. Az első két piéce határozottan kielégített, humora zamatos, szójátéka magyarán szellemes. De a harmadik! (pedig ez se rossz* *) olyan hatással volt reám, mintha a karezosoknak legesleg- savanyubb fajtájából hörpintetlem volna, abban a hiszemben, hogy valami jóféle nagyszőllősit tálalt elibém Markus Marczi pinezére. Ennek az érzésnek a hatása alatt esett meg a szivem igen tisztelt Szerkesztő Uron, s nyomban el voltam határozva arra, hogy majd Írok én) íme ez a genesise jelen levelemnek, a melyet ha Önnek úgy tetszik, akár az újságba is teheti. * # * A világ egy olyan pontján tartózkodom és működöm ez idő szerint — a mely pont eg'yfelől Galicziával, másfelől Poroszországgal határos- — Maga az állomásom osztrák Sziléziának egyik legkiesebben fekvő kis községe. Innen a távolból gondolok sokszor, talán folyvást elhagyóit hazámra és örömet vélek szerezni Önnek t. Szerkesztő Ur azáltal, hogy két hónap alatt szerzett impressióimat papírra teszem. Milyen más világ van erre ! A lakásomtól alig 200 lépésnyire fekvő pálya udvarból éjjel és nappal hangzik át a vonatok dübörgése, a gépek számtalanjainak majd éles, majd öblös fütyje. Nem tévedek, ha I az itt 24 óra alatt megforduló embertömeget 14500—15000 lélekre taksálom. Megjegyzem, hogy ez az állomás itten úgynevezett „Knotenpunkt“ és itt bonyolódik le az orosz, porosz kereskedelem egyrészt, az osztrák, orosz, porosz, valamint a galicziai porosz osztrák kereskedelem és személy forgalom másrészt. Ha már a személy, gyors és villam- vonatok gyors egymásutánja, azoknak zajos keringése impozáns — úgy még bámulatosabb a tehervonatoknak külső képe. _____Itt minden gép úgyszólván a maxi*) Czélzás arra az apróságra, a melyben Demeter panaszkodik, hogy ebben a nagy melegben senkÍ8em ir a lapjába. Szerk. nem sok, annyi nincsen rajta. Pedig beszélni szeretne, de csak sóhajt... — Mán miért ez a nagy busongás, gazd’uram, szólott végre Rendes gazda, mikor olyan szép áldást adott a Teremtő? — Köszönöm neki, „mormolta csendesen Csóka Márton. Fejem felett átment már a zimankós élet, mindig éreztem az ő áldását. De az idő, ez a vén sas, szörnyen megrugdosott. Nehéz máraz nekem, hogy benneteket itten kezet összedugva nézzelek. Búcsúzom hát! Isten veletek mezők, kedves fák, madarak, Isten veletek ! Az én utolsó aratásom elérkezett. Most aztán majd értem jő a kaszás... — Rendes gazda nem merte az öregtől megkérdezni mi történt ? Csak nézett, hol az aggastyánra, hol a kazalra. De gondolta ... tudta, hogy Márton uram ez alkalmatossággal adja oda a kissebbik gazdának, szülött egyetlen fiának a gazdaságot. Megcsillant az ő szemében is a köny. Letörlé tenyerével arcza verejtékét... Aztán úgy elsóhajtotta: — Egymásután megyünk, mindannyian elmegyünk a nyugvóhelyre 1 * Aztán jött a cséplés. Csóka Márton gazd’uram maga hozta el a zsákokat, maga rendezte, mérte. — így la, ennyi elég lesz nekünk az anyjokkal arra az időre, a mi még hátra van. — Ugyan édes apám, a jó Isten szerelméért, há hogy gondolhat ilyeneket ?,.. így szólott a kisebbik gazda, nem tudván visszafojtani elérzékenyülését... Oda kuporogtak a kis unokák is, körülvették a nagy apát, megsimogatták ősz szakálát. Szegény kis jószágok, nem is sejtették, hogy a nagy-alyu mire készül, mire gondo,l ? Ök nem ismerik még mi az, mikor az élet alkonyán bus sejtelem int az öregnek: — Benneteket várlak 1 * És hullanak zörögve a fák levelei. Őszi hervadás után csendesen ballag felénk az. öreg tél. A kandallóban pattog a tűz. Ott vannak mindnyájan a nagy-atya körül. Úgy néz ki köztük, mint egy búcsúzó próféta, a kinek ajkáról minden szót lesnek. — Aztán édes jó fiam — szólott a vén ember — becsüld meg apáink örökségét. Én nem csak megbecsültem, de öregbítettem. Rajta légy, hogy te is hasonló módon hagyd ezeknek az ártatlanoknak. — Rajta leszek édes apám I Hiszen tudod, hogy a földnek, a mezőnek neveltél, bár tellett volna másképen is. — Úgy van jól fiam, a mint Isten rendelte. Eközben összegyűlt az egész rokonság. Nagy kedv lett; atalufosztás ugyancsak szaporán ment. Felhangzott a vidám dal, még az öreg is megifjodott egy perezre,.. Aztán belovegyült az ifjak danájába, mikor rákezdték : — Cserebogár... sárga cserebogár! A kaszást elhozta az öreg tél, de nem az öreg gazdát vitte el. Hanem a tisztes nagyasszonyt. Márton gazdát ott hagyta még az életnek; a kaszásnak abban telt kedve, ha a vén embert hagyja gyászos özvegységre. Az öreg még jobban megütödött. Szótlanná lett, mint a párját vesztett ger- licze. Magányba rejtőzött és ott takargatta sebét. Csak akkor vidult fel, mikor unokáit elhozták ... Ezek a kis ártatlanok meg-megkér- dezték: — Nagy-atyus, ugy-e nem haragszol reánk ? A nagyanyus soha nem haragudott 1 Ilyenkor megrendült az öreg, reszkető kezeivel átölelte unokáit és mintha sóhajtotta volna : — Beszéljetek, nem bántalak én titeket 1 És ők beszéltek ... Elmondták, hogy az öreg édes any- jok hogy sütötte nekik a túrós lepényt. A vásárról hogy hozta a vásárfiát... És ilyenkor megint felvidult az öreg" Játszani kezdett a gyermekekkel, mintha 6 is gyermekké vált volna. * A zsákok még nem ürültek ki. Pedig a föld engedni kezdett. Márcziusi szél fujdogált, itthon volt már a jó gólyamadár. Virult a határ, zölt takaróval voltak borítva a mezők ... — Fiam, szólott egyszer az öreg. Fogd be a Rigót, meg a Derest. szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmánya gyapjúszövetből csinosan kiállított, legjobb szabású tavaszi felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készít sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket, Szatmár, ZDeáűLs-téx. 'Váxosliá.zép'ü.lQt. C3 ‘jj
