Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1901-07-23 / 30. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE mumát huzza a megengedhető tehernek. 70 _75 telides tele áruval megrakott va ggon követi a füstöt okádó vas­szörnyeteget. Érdekes nézni mint gördül­nek be az ostraui kőszenet tartalmazó vaggonoknak ezrei. Az egész vonat fekete 1 Nem telik bele */, óra (mindezt lakásom ablakaiból láthatom) jönnek vagy men­nek a nekünk szatmáriaknak is ismeretes fával vagy deszkával telt kocsik egész lánczolatai, egy rövid */a óra és változik a kép. Az összes kocsikon piros és zöld színben pompáznak a gazdasági gépek ezrei. Ezek nagyobbrészt Magyarországra, másod sorban Oroszországba kerülnek. Nem tanácsos nagyon mostanában a mi édes hazánkat Oroszországgal kapcsolatba hozni, de már riskirozom, hiszen man­dátumomat úgy sem veszíthetem el. A forgalom adta panorama az el- beszéllekkel még - korántsem merült ki. Nincs az a nap, hogy ezen a vonalon ne szállíttatnék magyar szarvasmarha és sértés; bizony nem csekély irigységgel gondolok azokra, kik ezeket a jó falatokat élvezendik majdan. A minap a kirhedtté vált Barnum mester saját vonatában volt alkalman gyönyörködhetni. Ez az ember az éjjel fial Ma Bielitzben, holnap Krakkóban, következő nap Lembergben és 4-ik nap ismét Németországban üti fel sátorfáját. Nappal és éjfél előtt működése helyén szedi össze a rengeteg pénzt, éjjel pedig utazik. Persze nem anyira ő maga mint inkább személyzete, állatsereglete, no meg a sálorzata. Uram! Junius 28-án ott voltam a Bielitzben tartott előadáson! szép volt ügyes volt, de mi ez mindahoz a mű­vészethez képest, a melylyel ezek a Barmumisták, azt a rengeteg alkotmányt széjjelszedik, tizezeren lehettünk az esti mulatságnál jelen, mely mintegy ketted 10 órakor véget ért A közönsög s vele együtt magam is mozgunk lassan-lassan kifelé, megfeszült idegeink nagy örömére, de még bent vagyunk a sátorban és egy­szerre egy soha sem hallott pokoli zaj és lárma üti meg a hallottaktól már úgyis erősen igénybe vett dobhártyánkat. Nem történt egyébb, mint az, hogy a szolga­személyzet az ülőhelyek deszkáit szedte széjjel és rakta össze. Még nem értünk ki a szabad levegőre és ez a manőver befejezett ténynyé vált. Az utczára érkezve önkéntelenül vissza fordultam és óh csudák csudája! a torony magasságig kifeszitett ponyvák már lenge foszlányként hullottak alá, 5 perez alatt hirét hamvát se láttam annak a vehiculum- nak, mely előbb tiz ezer embert fogadott be magába. Könyves Kálmán óta nem húzek az ördögben, de ezúttal megingott 'a hitem. Ez az ember egy speciális amerikai ördög­gel, nem — az ördögök egész csapatával áll összeköttetésben I Lám hogy megbabonázott engem is az ördögadta, teljesen eltérített a tárgyamtól. Csak azért se 1 itt vagyok újra és szóllok egy kettőt gyárainkról. Első sorban tartom megemlitendőnek a „Sohodmiczát.“ Ez egy petroleum raffinéria I Alig dolgozik benne 5oo ember és a napi gyártás eredménye' csekély 300 vaggon kőolaj. Hazánkban sok ház gyul­— Mit akar apám ? — Majd meglátod. Ott állott a szekér az udvaron. Az öreg megerősödve öltözött fel. Mint egy ifjú lépett ki a pitvarra. Alig kellett segí­teni, hogy a szekérbe ülhessen. — Hajts, mondotta, még egyszer látni akarom — a mezőt. Az ifjabbik gazda körülhordozta az­tán az öreget a zöldülő határon. Mikor haza érkeztek igy szólott fiá­nak az öreg: — Az én lelkem jól érzi, hogy in­dul egy jobb hazába. Most már mehetek ! A fiú úgy sirt, mint a gyermek, lá- gyabb szive volt mint apjának... A kalászok sárgultak. Mint egy ten­ger hullámzik a nagy messzeségben! Közeledik az aratás. Az öreg ott fekszik, mint egy földre dőlt, érett kalász. A hő nap jól megér­lelte. Útban a kaszás. Az élet kötelei sza­kadoznak. Az egyház szolgája megérke­zett. Az utolsó szentség gyöngéden segíti szétszakítani a szálakat, melyek még a földhöz kötik őt. Aztán ...csendesen elalszik! A leg­utolsó aratás is befejeződi tt. lad ki és sok gyermek meg asszony nép ég el ettől a szesztől. Secundo: itt van a fürst Hohenlohe- féle „Zinkwalzwerk“ ; a tulajdonosa cse­kély 24 millió pengő forinttal kezdette meg a gyár alapítást. — Ezek mellé sora­kozik két nagystylű téglagyár, egy szap­pan- és gyertyagyár hatalmas méretekben, — továbbá egy háztetőt fedő kátrányo- 70tt papirlemezgyár; ma ez kuruez egy megnevezés; a német rövidebb és azt mondja hogy: „Dachpappen-fabrik“. — Van itt még egy sárgarézöntőde, ehez egy svédországi consortium adta a milliócs- kákat. — Végül érdemesnek tartom meg­említeni — a helység legkissebb gyárát: az „lmprägnalions-anstaltot. Ebben a gyárban lesznek a vasúti sinek alá lerakott slipperek egy kátrány- szerű cseppfolyós testtel át meg át itatva. Ebben a gyárban dolgozik 80—100 em­ber. — Négy nagy katlanban — félórán- kint 200—200 tehát 800 slipper lesz be­tolva. A nyomás, mely egy egy katlan­ban igénybe vétetik körülbelül öíven athmospharának felel meg. Miután a gyár reggeli 6 órától 12-ig, d. u. 2-től 8-ig üzemben van, naponta 19.200 slipper lesz imprágnálva. Nem mulaszthatom el legeslegvégül megemlékezni az innen 20 illetőleg 25 •pereznyire fekvő' kőszén-bányatelepekről. Mostanában fejeződtek be a furatások, a melyek annyira kedvezőek voltak, hogy három hét óta már a tárnák (Schacht) építéséhez is hozzáfoghattak. Óriási a tevékenység, emberfeletti a pulsatió, a mit az idegenből ideszakadt megfigyelő tapasztalhat, és mindezek da­czára itten csak kezdődik a kultúra. — Mi magyarok sajna protoplasmák vagyupk ipari és kereskedelmi viszonyainkban eh[ez képest. Pedig van nekünk is elég fekete gyémántunk — vannak érez és egyébb bányáink, van elég emberünk is, hiszen népünknek tízezrei hagyják el hazájukat éppen Dzieditzen keresztül. De pénz! az nincsen! Sok-sok Ug­rón Gáboraink kellenének nekünk, de olyan, aki nem a párt czélra, hanem ki­zárólagosan az ipar fejlesztésére, a keres­kedelem erősítésére igyekeznék idegen pénzt igénybe venni. Hiszem'és remél lem, hogy édes Ha­zánk presztízse a legközelebbi jövőben már önként maga felé fogja terelni a külföld pénzes embereit és akkor lépést fogunk tarthatni a müveit nemzetek kul­turális mozgalmával. Adja az Isten I Dzieditz, 1901. jul. 4-én. Dr. Gross Henrik. Felhívás a dalegyesület pár­toló tagjaihoz. Tisztelettel kérem a dalegyesület azon pártoló tagjait és családjait, a kik a Debreczenben f. évi augusztus hó 24- én és 25-én tartandó dalünnepsé­gen megjelenni óhajtanak, hogy ebbeli szándékukat velem e hét folyamán szóval vagy Írásban közölni szíveskedjenek. Tájékozóul van szerencsém értesíteni, hogy a dalünnepségen 15 működő egylet fog szerepelni, még pedig augusztus 24-én esti 7 és fél órakor összelöadásban, s aug. 25- én délelőtt 10 órakor tartandó matinén külön-külön előadással. A jelentkezők 33°/0 vasúti kedvez­ményben fognak részesülni. Az elszállá­solásról a debreczeni dalegylet gondos­kodik, nők vendégfogadókban kapnak ingyenes szállást. Ismerve Debreczen városának és az ottani testvéregyleteknek rokonszenvét és vendégszeretetét, arra kérem dalegyesüle­tünk pártoló tagjait, hogy e szép ünnep­ségen minél nagyobb számban részt venni szíveskedjenek. Jaskovics Ferencüj dalegyesületi elnök. ­Apróságok. Találkozik valaki Bögre úrral s kérdi tőle, hogy a nyarat, hol tölti s hogy nem megy-c fürdőre. — Hát csuk idehaza — feleli návy komolyan — miért meutiék máshova, nem izzadnék én jobban a fürdőn sem. * — Lásd édesem — hízeleg az asszony az urának — legalább két hétre elküldhet- nél valahova. — De hát miért, hisz nincs neked semmi bajod. — Most nincs, de ha Kincsesné haza­jön a fürdőről és nekem hallgutni kell a dicsekedéseit, a boszuságtól egyenesen meg­pukkadok. — Fink ur, iszonyú meleg vnn! — Jó idő ez tekintetes ur, csak leg­alább 6 hétig igy turtanu, akkor én is fol- üdülnék. ­* Sirvu megy haza a fiatal menyecske nz édes anyjához s szó nélkül zokogva bo­rul a nyakába. — Az Istenért, mi bajod van ? — Oh mama, iszonyatos nz, a mit szenvedek. Feri ma egész nap oly hi­deg volt hozzám, hogy azt ki sem lehet mondani. — Oh te bobó I Hát. te ezért még pannszkodol ? * Kérdem | riporteremtől, hogy állünk az ujdonsági rovattal. — Volna minden, csak egy esküvői hirt nem tudok kapni. — Barátom, ki az ördögnek volna kedve ilyen pokoli hőségben esküvőt tartani. * Ha a kormány iguzán gondolna a nép jóvoltára, most tartaná a választásokat. Ebben a disznó melegben még a leg­szegényebb szuvazó is jut hatna egy kis hűsítő italhoz, I nem volna utolsó élvezet az sem, látni u jelölt urakat, hogyan izzad­nának a — hazáért. Demeter. HÍREINK. — Arató-ünnep vármegyénkben. Annak az üdvös mozgalomnak, hogy arató ünnepélyek újból tartassanak, mindenütt széles e hazában s melynek kezdeményezője Darányi földinivelésügyi miniszter, élénk visszhangra talált vármegyénkben is. Mint értesülünk az első ünnepély e hó 17-én ját­szódott le Magyar Géres községben Miklóssy Gyula odavaló földbirtokos birtokán, akit humunus érzelmeiért szeret a környék sze­gény népe. Az ünnepség d. u. 5 órukor kez­dődött, amikor az arató leányok és legények zeneszó mellett, dalolva, tánczolva. éljenezve vonultuk be a mezőről a kastély előtti térre. Elől szépen felbokrétázvu és kendőzve vit­ték u kalász koszorút. A mikor megérkez­tek, és egy öreg munkás előlépett és szép beszéddel köszöntötte fel az umságot, aki meghatottan válaszolt. Egy szép leány át­nyújtotta a koszorút. Ezután u terített asz­talok mellé ültek. A vacsorát táncz és zene követte. Maga a földes ur járt elől jó pél­dával u mulaiá-bin, s szép leányai sem hú­zódtak vissza a mutatástól s egyet-kettőt fordultak a munkától feltört, kérges kezű legényekkel. A mulatság a késő esti órákig tartott, amikor u nép áldás-kivánatok közt szétoszlott, megerősödve a derék földes ur iránt való vonzalomban. — Krüger felesége meghalt. Tran­svaal ősz elnökét, az öreg Krüger Pált agg­korára egymásután érik n sors csapásai. Hosszú, hazájáért való munkálkodással teljes életének jutalma az volt, hogy egymásután kellett látuia, hogyan esnek el az angolok gyilkos golyóitól rokonai, unokái. Meg kel­lett érnie, hogy volt székhelyének, Pretóriá- nak ormán kitűzték ' az angol lobogót, or­szágát elárasztották Roberts és Kitchener katonái. Aztán földönfutóvá lett, oda kellett hagynia Délufrikát s a rokon holland nem­zet vendégszeretetét kérni. Itt Európában ujubb csapás fenyegette, csaknem elvesztette a szeme világát, csak fájdalmas operáczióval sikerült az orvosoknak megmenteni | látó­képességét. S most megint újabb, nagy ceapás érte az öreg elnököt. Felesége szom­baton este 67- éves korában háromnapi be­tegség utá i tüdőgyuladásban meghalt. A sok csapás közül talán ez a legfájdalmasabb a Krüger szivének. Hiszen a burok ügye még nincs elveszve, a felgyújtott városok I füstölgő romjain még él a búr szabadság reménye. De a halállal szemben megszűnik I reménykedés s a szegény, hazájnvesztett, száműzött I özvegygyé lett aggastyánnak most már igazán csak egy vigasztalása ma­rad. Az, amit mindig magával hordott s amiből mindig tudott bátorítást, biztatást meríteni: a könyvek könyve, a biblia, — Czituadományozás. A király Újhelyi Hugó nagybányai kincstári ügyész­nek a jogügyi tanácsosi czimet díjmentesen adományozta. — Fogalmazói szakvizsgálatot Kádas László szolnoki pénzügyi fogalmazó e hó 16-án egyhangú képesítés mellett ki­tűnő sikerrel tette le Budapesten. Gratulá­lunk ! — Választás. A takarékpénztár- egyesület igazgatósága közelebb tartott gyű­lésén Haller Ferenczot tisztviselőjévé vá­lasztotta. — Tanári kinevezés. A vallás és közoktatásügyi miniszter dr. Rorák Imre szabadkai községi főgymnasiuini tanárt a czeglédi állami főgymnasiumhoz végleges rendes tanárrá'nevezte ki. — Anyakönyvi kinevezés. A bel­ügyminiszter. vármegyénkben a vitkai ke­rületbe Fülöp Márton községi aljegyzőt, a J simái kerületbe Eszláry Jenő községi aljegy­zőt, a turvékonyai kerületbe Kiss Gyulát anyakönyvvezető helyettesekké nevezte ki — Pályadíjnyertes tanár. A kassai „Kuzinczy-kör“ Kazinczy t dicsőítő ódára 100 korona pályadijjat tűzött ki, | ||| beérkezett pályaművek közül Szabados Ede helybeli ev. ref. főgymn. tanár nyerte el | melyet az 'augusztus hóban tartandó dal- ünnrpélyen fognak elszavalni. — Eljegyzés. Sághy Vilmos 5-ik gyalogezredbeli Cs. és kir. főhadnagy ^je­gyezte Miskolczon Hercinger- Hona kisasszonyt.-=“• Eljegyzés. Lilescó János 65. gyalogezredbeli őínugy, ki városunkban i8 ■ hosszabb időn át állomásozott, eljegyezte I Borbola Laura úrnőt, Borbola Dezső helybeli ügyvéd kedves leányát. — László Imre cs. s kir. 5-ik gyalogezredbeli fó. hadnagy közelebb jegyezte el Gödény Mntild kisasszonyt, Maróthy Sándorné un.ő bájos és szeretetre méltó leányát Gacsálybun. — Eljegyzés. L e r c h Ignácz bánya- igazgulósági számvizsgáló, • eljegyezte özv. Nyirő Józsefné kedves leányát: Mariskát. — Halálozás. Bura Józsefné szili, Beniczky Emma e hó 17-en hosszas szenve­dés után életének 54 ik, boldog házasságá­nak 30-ik évében Nagy-Váradon elhulálo- zott. Földi részei e Ivó 19-én tétettek örök nyugalomra. Nyugodjék békében! — Hazatérő hadfiak. Az ötödik gyalogezred helyben állomásozó zászlóalja szombaton tér vissza hozzánk a Nagybá­nyán végzett gyakorlatokról. Itt augusztus 3-áig időznek s azután Miskoic/.ra utaznak, hogy nz ezred törzsével egyesülve részt ve­gyenek az őszi hadgyakorlatokon. — Mentő tanfolyam. A belügyi kormány támogatásúval a közel jövőben minden nagyobb városban megalakult az * önkéntes mentőegyesület. A magyar orvo­sok és természet vizsgálók szövetsége, me­lyet aúg. 21-ére hivott össze Bártfára Cyser Kornél miniszteri tanácsos, fogja tárgyalni a vidéki váro9okbun alakítandó méntő- egyesiiletek szervezetét. Az önkéntes men­tésre és az első segély nyújtásra a vidéki városok tűzoltóságának és rendőrségnek al­kalmas embereit fogják kioktatni s e czél- ból mentő tanfolyamokat állitanak föl, melye­ken részt vehet minden érdeklődő és ember­barát. A tanfolyamokat a budapesti- önkén­tes mentő-egyesület rendezi s akik azt si­kerrel elyégzik, oklevelet kapnak. — Szent Vincze napján a zárdá­ban lélekemelő szép ünnepélynek voltuuk tanúi. 32 ifjú leány életének legszebb ide­jében, rózsás arczczal, ártatlansággal és lel­kesedéssel a szemekben odalépett az oltár­hoz, bogy a világ, hiúságairól, örömeiről lemondjon s életét teljesen az irgalmasság műveinek szentelje. Megható volt a jelenet, mikor a 32 menyasszonyi ruhába öltözött koszorús leány csengve kérte az egyszerit szerzetesi ruhát, hangjukon átrezgclt a leg­önzetlenebb felebaráti szeretet, kezeiket re­megésbe hoztu uz öröm, midőn átvették a fekete ruhát, hogy pár perez múlva abba öltözködve megismételjék elhatározásukat s meghallgassák ujnevüket me!" -.-t-mn, mint az Urnák uj szolgál-’ fp* -baráti Emma ygPV&QVmimi .■iuuu«»“' (Mártha), Izsáky Anna (Edilburga), Zwickel Gizella (Meinrádu), Heffenfelder Ilona (Kinga), Kocsis Appolónia (Niczefor»), Schluchtn Cornélia (Venuntia), Topiczei Antónia (Engratiu), Csuvura Mária (Imma­culata), Ruffy Ida (Dilectn), Szabó Mariska (Uarola), Holubek Róza (Fernanda), Balázs Szidónia (Cordata), Hőit!er Mária (Christo- forn), Vági Gabriela (Liviu), Hoíváth Ag­nes (Materna), Szolomayer Berta (Alésia). — Temető rendesós- Meszlényi Gyula megyés püspök közelebb értekezletet hivott össze a róm. kath. temető rendezése tárgyában, melyen jelen voltak: Dr. Kadfli Ambrus, Hámon József és Hehelein Káro y kanonokok, Tóth József b. plébános, n V1 lági bivők közül : Antal Dániel, dr. Lefl gyei Géza, Lengyel Endre, dr., Lehocz ^ János, Kertéezffy Gábor, Heinrich ykfojj Komku Alajos és Wajlon Lajos. Az cint) <• püspök megnyitván a gyűlést, előadja l e József, h. plébános által • a temetőrendez« ügyében kidolgozott tervezetet,- atneiy

Next

/
Oldalképek
Tartalom