Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)
1901-06-04 / 23. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐ FIZETÉS ÁRA: = Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára . 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ES KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonalkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 2 ik sz. alatt. = TELEFON-SZÁM : 73. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. = HIRDETÉSEK == e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Könyvnyomda-helyiség változás! Van szerencsém a helybeli és vidéki n. é. közönség b. tudomására hozni, hogy f. év május I-tŐI az Eötvös-utcza 2 ik számú házból, ennek szomszédságába, 6-ik sz. saját házamba a róm. kiith. elemi fiúiskola mellé, e czélra az udvaron újonnan épült nagy, kényelmes s a mai kornak minden tekintetben megfelelő helyiségbe IC helyeztem át, s most fokozott mértékben vagyok azon kellemes helyzetben, hogy mindenféle könyvnyomdái munkákat a bőven berendezett betüanyagok, segédgépek, nagy papirraktár és villamos hajtóerőre berendezett legújabb szerkezetű gyorssajtóval csinosan, hibátlanul és a legrövidebb idő alatt állítok elő t. megrendelőimnek. A szives pártfogást kéri továbbra is Morvái János könyvnyomdatulajdonos. A Kölcsey szobor elhelyezése. A Kölcsey-kör legutóbbi választmányi ülésén foglalkozott azon eszmével, hogy a Kölcsey-szobor jelenlegi helyéröl a szatmári ev. ref. templom előtti térre helyeztessék át, s miután a felvetett terv egyhangúlag helyesnek találtatott, a kör erre nézve egy kérelmet nyújtott be a városi hatósághoz, miáltal a kérdés olyan útra van terelve, hogy abban most már okvetlenül döntésnek kell bekövetkezni, helyén valónak találjuk azzal foglalkozni. Tényleg csak Nem. uj az eszme, mert hiszen már évekkel ezelőtt volt róla szó, még abban az időben, mikor egy bizottság az utczákat, uj névre keresztelte. Már akkor az ajánlott hely volt részére kinézve, épen azért kapta a régi Varga utcza mostani Kölcsey nevét. Az a '.szobor tényleg nem való a Deáktérre, de nem azért, mert szembe lesz az újonnan épülő városi szálloda, hanem inkább azért, mert. mérete sok- I . 7 kai kisebb, hogy sem azon a nagy téren valamit, mutathatna. Abban az időben, mikor felállították megfelelt i czéljának. Nem egy impozáns szoborra, hanem csak alkalomra volt szükség, hogy Szatmárvármegye hazafias közönsége egy lelkes ünnepet ülhessen, és erre keresve sem lehetett volna szebb alkalmat teremteni, mintha nemcsak a megye, de az egész ország nagy fiának a megye központján szobrot emelnek. És abban az időben nem is igen volt még valami sok szobor az országban, akkor még ezt kicsinek sem lehetett mondani. De nein maradhat ott e szobor már azért sem, mert az igazat megvallva nagyon szem előtt van s ennek daczára kellő gondozásban nem igen részesült. Sokszor volt olyan állapotban, hogy bizony elszégyelte magát az ember, ha arra ment. E lap hasábjain számtalanszor kikeltünk e miatt s rövid időre mindig volt foganatja, inig az erős szó feledésbe nem ment, s akkor előállott ismét a régi állapot. Egy piaC/.tér, a hol hetivásárokat tartanak, s a hol épen a szobor (ájéka az a hely, a melyen a legtöbbet szemetelnek, nem alkalmas arra, hogy ott szobor álljon. Az ev. ref. templom előtti tér épen arra való Befásitot.t hely, körül van kerítve, s nem jár ott más, mint a két nembeli tanuló ifjúság, I kik kegyeletes szemmel néznek fel reá, s mig maguk nem bánt- ják, ügyelnek arra is, hogy más is megbecsülje. De mindentől eltekintve a szobor ma olyan állapotban van, hogy attól is lehet tartani, miszerint egyszer csak összeomlik. Hasadások vannak rajta, s ki tudja alapos megvizsgálás nélkül, meddig daczolhat még az idő vasfogával. Megkopott, bepiszkolódott, töredezett, úgy hogy ha adunk valamit városunk méltóságára, tovább igy nem hagyhatjuk. Ha nem beszélnénk is az elhelyezésről, akkor is beszélni kellene a renoválásról, már pedig, ha ebbe belemennénk, u minthogy bele is kellene mennünk, az elhelyezés egészen magától értetődnék. Mi tehát egészen helyesnek és nagyon időszerűnek tartjuk a Kölcsey- kör állásfoglalását s nem képzeljük, hogy a városi hatóság más nézeten lehetne. De nemcsak helyesnek, hanem a mellett még nagyon sürgősnek is találjuk I kérdés megoldását, épen azért felhívjuk a hatóság figyelmét, hohy a kör beadványát vegye mihamarább tárgyalás alá és tegye meg a szükséges intézkedést. © hanem csak tisztán az elvet akarja diadalra vezetni, s ha bukik, nem adja fel a reményt, bízik egy jobb jövőben, a mikor győzni fog. Németiben ilyenformák az emberek. Volt nekem egy kliensem, az öreg Csatáné, aki épen abban az esztendőben született, mikor a németi templomot építették, s a ki a 91-ik esztendőt taposta, mikor engem bizalmával megtisztelt. Sokszor felkeresett. Egyszer épen akkor jött hozzám, mikor valami ügy miatt nagyon bosszankodtam. Egy ember visszaélt jóhiszeműségemmel és alaposan becsapott. Szidtam mint a bokrot s mérgemben azt találtam mondani, hogy ilyet is csak egy németi ember tehetett. Az illető ugyanis Németiben lakott. — Tekintetes ur — szólt közbe az öreg Csatáné — tessék elhinni, hogy az az ember nem Németibe való. Németi ember olyat nem cselekszik. És az öregnek igaza volt, az az ember faluról jött be lakni, onnan hozta magával az erkölcsét is. Azóta, hogy ez történt, más szemmel nézem a németieket. Tetszik nekem az az önbizalom, a mely- lyel minden dolgukat végezik.* Nem kérnek tanácsot, de nem is engedik, hogy más bele szóljon ügyeikbe, csinálják a saját Ízlésük szerint. Ha jó, hát nekik jó, ha nem jó, senkinek semmi köze hozzá. Nincs bizalma csak a maga emberéhez, s ha elvétve megtisztel valakit, aki nem közéjük való, az ugyan jól ügyeljen magára, mert ha később is nem olyannak Ezred-összpontositás. Az idén, mint halljuk, a szatmári honvéd ezred ismét Mártnarosban fog összpontosittatni. Két hónapra tehát nemcsak hogy nem nyerjük meg az ezredhez tartozó, de másutt székelő zászlóaljakat, hanem még a mienket is elveszítjük, s igy nemcsak hogy az ily összpontosítással járó anyagi haszonhoz jutnánk, de elveszítjük azt is, a mit különben az itt székelő zászlóaljtól rendes körülmények között remélhetünk. Es a mellett erre az időre elveszítjük a katonai zenekart is, a mi ismét kár, mert egyrészt éppen abban az időben van szüksége rá a közönségnek, akkor járhatván a nagy költségggel létesített Kossuth-kertbe üdülni, s kár a vendéglősnek, akinek különben is kilátásba volt helyezve, hogy a zenekar az egész nyáron rendelkezésére fog állani. Fontos érdek tehát reánk nézve, hogy az ezred-összpontosilásnál városunk ne inellöztessék, a miből önként következik, hogy mindent el kell követnünk, hogy az meg ne történhessék. Az ilyen összpontosítások különben is mindenütt az ezred székhelyén szoktak végbe menni, s a mint eddig — pár év kivételével — ez nálunk is igy történt, nem tudjuk elképzelni, miért ne történhetnék az meg továbbra is. Olyan sztratégiai okok aligha foroghatnak fent, a melyek miatt okvetlenül más helyet kellene kiszemelni, ha pedig ezek nincsenek, akkor kézr szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmánya gyapjúszövetből csinosan kiállított, legjobb szabású tavaszi felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készít sikkes szabásn mindennemű egyenruhákat, raktáron tart, mindennemű egyenruházati czikkeket. Szatixiáx, IDeáűs-téx. T7“áxosliá,zépmet. ~ TÁKGZA. ' ii niJ—OQHiM(iii Szatmár és Németi. — A németi ev. ref. egyház vasárnapi mulatságán felolvasta: dr. Fejes István. — Hiába van á törvényben városunk neve Szatmárnémetinek megállapítva, s írásban és nyomtatásban igy használva, a valóság mégis az, hogy az egy név daczára külön van Szatmár és külön van Németi. A Szamos folyó, mely valaha elválasztotta a két várost egymástól, ma már nincs közöttük, de azért ma is úgy állnak szemben egymással, mintha Szatmár az egyik s Németi a másik parton volna. Olyan formán vannak, mint egy testvérpár, kik közül az egyiket az egyszerű szülők urnák neveltették, mig a másik megmaradt az ekeszarvánál, dolgozik reggeltől estig, s egy tűrhető szót csak akkor kap az úrrá lett testvértől, ha annak valamiben szüksége van reá. Más lévén a neveltetésük, elütnek ízlésben, szokásban és erkölcsökben is egymástól. Az egyik finom úri gavallér, a másik a természet egyszerű gyermeke; az úri gavallér aztán megfelelő élelet folytat, csinálja az adósságot nyakra főre, czifrálkodik és költekezik módján felül, s mikor fizetésre kerül a sor, akkor nyájasan vállára vereget a másiknak s barát- hágos arczczal adja tudtára, hogy fizetni kell. Élvezni csak az egyik élvez, de az árát közösen fizetik. Valóságos kis duálizmus a viszony közöttük, épen olyan, mint Magyarország és Ausztria között. Minden Szatmáron van összpontqsitva. Ott székelnek a külömböző állami hivatalok, ott van a hadsereg, a tanintézetek ; villamos vasút, színház, pénzintézetek s daczára, hogy közös a vámterület, ott tartják a vásárokat is. Németinek csak annyi a része benne, hogy a kiadásokból fizeti a maga kvótáját. A hatalom Szatmáron lévén, nagyon természetes, hogy ehhezképest az erkölcsök is mások ottan, mint a saját erejére utalt Németiben. A hatalom körül az emberek észrevétlenül átalakulnak és elvesztik önállóságukat. Mbg^zokják mindent a hatalomtól várni, valósággal áhitatszerü félelem fogja el őket még a gondolatára is annak, hogy a hatalommal ellenkezni is lehetne. A valódi gondviselést Iáiják benne, s versengésre kelnek egymás között, hogy mindenben annak kedvére cselekedjenek. A hatalom fényében sütkérezni a legnagyobb földi boldogság, amit égy jól nevelt halandó magának csak kívánni képes lehet. A függetlenségi érzés ellenben távol a hatalomtól képződik. A magára utalt ember ismeretére jut saját erejének, megszokja a maga lábán járni s nincs előtte semmiféle idegen tekintély, amit respektálna. Kimeri mondani véleményét és nem nézi, tetszik-e vagy nem valakinek. — Elvekre tesz szert és azok mellett emberül kitart, s mikor küzd, nem spekulál arra, hogy mi haszna lehet neki belőle, mutatkozik, mint a milyen volt akkor, midőn a bizalom érte, újabb megtiszteltetésre hiába vár. Ismerik a maguk embereit s nagyon sokszor megesik, hogy midőn valaki azt hiszi, hogy ő a németieket vezetni tudja, hát azt tapasztalja, hogy azok bizony nem mennek utánna, hanem úgy tesznek, mintha nem hallanák, hogy hozzájuk beszélnek. A közgyüiési teremben is külön ülnek, Németi ott sem keveredik Szatmárral. Csendesen viselik magukat, hallgatják a szatmári bölcsek beszédjeit s mikor szavazásra kerül a kérdés, szavaznak igaz meggyőződésük szerint. Mikor pedig vége a gyűlésnek és mennek hazafelé, egymás között nem arról beszélnek, hogy egyikmásik milyen szép szónoklatot tartott, hanem dicsérik azokat, akikben azt látják, hogy a közérdeket szolgálják. Az igaz meggyőződést szeretik, s a szerint osztályozzak az embereket. Szatmár hét- szérle nagyobb számmal van képviselve a közgyűlésen, szellemi lekintetben a túlsúly még nagyobb mértékben az övé, de ha a közmondást tekintjük, hogy t. i. egy lat becsületesség fölér egy mázsa tudománynyal, a minek pedig jelentősége épen a közügyek intézésénél tagadhatatlan, egész nyugodtan lehet mondani, hogy ebből a szempontból csinálva meg a mérleget, Németi nein áll hátrább Szatinárnál. De nemcsak a férfiak, az asszonyok is mások Németiben, mint Szatmáron. Ott az asszony is részt vesz a közügyekben, s ha egyszer kimondta a jelszót, a mellől
