Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-11-27 / 48. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ES SZÉPIRODALMI HETILAP. Hegedűs Sándor Szatmáron, Lelkes ünnepet ültünk vasárnap. Körünkbe érkezett Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter, városunk díszpolgára Mint a szatmári ev. ref főgymnasium iskolafentartó testületének elnöke jelent meg közöttünk, hogy e testületnek ülésén elnököljön s ez ' alkalmat felhasználta arra, hogy a város közönségének megköszönje díszpolgárrá való megválasztását. Rövid ideje annak, hogy - először volt szerencsénk vele találkozni, de e rövid idő elég volt arra, hogy megszeressük s ma már egészen úgy tekintsük, mint a ki hozzánk tartozik. És ez igen természetes. Azt az embert, a ki teljes életében dolgozott és mindig csak a közérdeket szolgálta, az igaz szeretet, tisztelet és becsülés azok részéről éri a legfokozottabb mértékben, a kik a munkát ismerik s annak áldásos voltáról tiszta fogalommal bírnak. Nem előleg az a díszpolgári oklevél, hanem jutalma az eddigi érdemeknek, olyan kitüntetés, a melynek ellenértékét már is "megkaptuk. A ki az országos gondok és nagymérvű elfoglaltsága között is kész örömmel szakit magának időt,- hogy e város egyik kulturális intézményét szolgálja, az már azon egy ténye által is méltó arra, hogy Szatmárnak díszpolgára legyen. A miniszter szombaton este érTÁRCZA. i í-»Vörösmarty. A nemzet elhagyá múzsáit... Nem értjük nagy költőnk szavát. Feledve már, ki ihletetten Kiáltá hozzánk szózatát. Habár nagy és kicsiny dalolja, Nem tudja, mit dalol s miért. — Tegyünk a költő homlokára Hervadt helyébe fris babért 1 Ki volt, kitől a néma nemzet Beszélni újra megtanult ? Kinek szaván kihalt reményünk Újból hatalmas lángra gyűlt ? Ki volt, ki minket élni halni Tanított egykor a honért ? — Tegyünk a költő homlokára Hervadt helyébe fris babért! Te vagy, Vörösmartynk, kit Isten Kegyelme közzénk küld vala, Tüzes nyelvet bocsátva fődre, Hogy légy népünk apostola, Beszélve nyelven, mit szivével Az elfajult magyar megért. — Tegyüuk a költő homlokára Hervadt helyébe fris babért 1 Nagy lelked im a múltba röppen S ősök dicsőségén mereng, Majd látnok ihlet száll szemedre, S előtte szebb jövő dereng. kezett a gyors vonattal s mindjárt azután megjelent a nöegylet által rendezett Katalin estélyen, a hol mintegy másfél óráig időzött. Vasárnap’ reggel 9 órakor fogadta a városi bizottsági tagokat, kiknek nevében . a polgármester üdvözölte, a mely beszédre ő szívélyes szavakban válaszolt, megköszönve azt, hogy őt díszpolgárrá választották. Zajos éljenzést keltettek szavai, mikor arról szólott, hogy most már ő is polgára e várpsnak s mint ilyen kötelességének fogja ismerni, hogy polgártársaival karöltve a város jóvoltát előmozdítsa. A miniszter itt időzését megragadta a szabadelvű párt is, hogy a kormány és annak vezére a miniszter elnök iránti bizalmának kifejezést adjon s feltüntesse egyszersmint azon bizalmat és ragaszkodást is, a melylyel országgyűlési képviselőnk dr. Chorin Ferencz személye iránt viseltetik. A párt szónoka Domahidy Ferencz disz- elnök volt, a ki egy nagyon sikerült beszédben oldotta meg feladatát. A miniszter szívélyes szavakban köszönte meg a figyelmet s buzdította a pártot, hogy lelkesen tartson ki dr. Chorin mellett, a ki az országos pártnak dísze s mindig az igazság bajnoka volt. A kereskedők és iparosok is egy nagy küldöttséggel tisztelegtek. A szónok Jákó Mihály volt, a ki a kereskedelem és ipar részére kérte a támogatást, a mit a miniszter meg is ígért. Délelőtt 11 órakor az iskola fenLátod Zalánt, kit futva kerget Árpád e drága földekért... — Tegyünk a költő homlokára Hervadt helyébe fric babért! Látod, mint törték lánczainkat Össze Hunyadnak karjai, Látod legjobbjainkat ádáz Küzdés alatt elhullani. De nem lehet, —kiáltsz, — hogy annyi Kebel hiába onta vért I — Tegyünk a költő homlokára Hervadt helyébe fris babért! A gyermekét veszteit szülőnek Szavad gyógyító balzsama; Lantod hangjára visszanyerte Fiát az elhagyott anya; A úri hölgy szivét feloldád, A melyet dermesztő fagy ért... — Tegyünk a költő homlokára Hervadt helyébe fris babért I Honért s királyért áldozat lett Szent ajkidon a dal s a bor, És dermedt izmait ma bátran Mozgatja az élő szobor. Csodás varázs, mit gyönge elme E hitvány korban meg nem ért. — Tegyünk a költő homlokára Hervadt helyébe friss babérti Nagy vagy te bár kicsiny sírodban, — Hisz lelked fellegekbe jártl — De lesz még ünnep a világon, Mely téged onnan is kivált. Lesz még magyar, ki tud pirulni Közömbös múltja bűnéért, S a költő homlokára fűz majd Hervadt helyébe friss babért. Dr. Fodor Gyula. tartó testület ülésén elnökölt, azután egyes helyeken látogatást tett s délben Meszlényi Gyula püspöknél ebédelt, a ki tiszteletére nagyszámú vendégeket hivott meg asztalához. A hol megjelent, a kivel beszélt, a jelszó mindig csak az volt, hogy e városnak haladni kell, s mik azok a módok, a melyekkel e haladás biztosítható. Minden iránt érdeklődött, alapjában igyekezett megismerni viszonyainkat, fürkésző szemeivel mindenhova bepillantott, látni akarta legapróbb bajainkat, s habár nem tett nagy ígéreteket, mégis azzal a benyomással váltunk meg tőle, hogy lelkében velünk foglalkozik s boldogulásunkat nemcsak óhajtja, de tőle telhetőleg elő is fogja mozdítani. Adja Isten, hogy úgy legyen! Kérelem a városhoz. Közérdekű voltánál fogva szószerínt közöljük ázon kérvényt, a melyet Rat- kovszky Pál főgymnastumi igazgató a tanácshoz benyújtott. Játszó teret kér a tanuló ifjúság részére. Alaposan meg van indokolva, nincs szükség tehát arra, hogy külön argumentumokat keressünk annak támogatására. A kérdés csak az, hogy a Város szült anyagi helyzetében meghoz- hatja-e a kért áldozatot ? Mi e kérdésre azt feleljük, hogy megl Az áldozat nem nagy, de ha még az is volna, mikor a nevelésügy, mikor gyermekeink érdeke kívánja, akkor nem szabad semmiféle áldozatot megtagadni, mert ez a leghasznosabb befektetés, a melynek áldáA szegény fiú. Irta: Marosán János. Árván maradt szegény Pali születése után nemsokára. Atyja, ki mester-ember volt, meghalt influenzában s igy a szegény iparos családja kenyérkereső nélkül maradt és e mellett még egy fillér készpénzzel sem rendelkezett.. Lehet-e szomorúbb állapotot képzelni, mint a midőn egy nagy számú család feje, mindennapi kenyérkeresője kidől és árván, elhagyatva marad az anya kicsinyeivel egy betevő falat nélkül. Az árvák, kik nem ismerik még, hogy mi az a „nincs“, sírva kapaszkodnak a lesújtott "nya ruháiba és egyebet nem tesznek csak: „édes anyám éhes vagyok“, „édes anyám adj kenyeret“ 1 Az anya szivettépő fájdalmak közt könnyes szemekkel nézi síró, éhes magzatait és egy forró anyai csókkal, egy keserves Ígérettel elnémítja egy pár perezre őket... Ilyen szomorú állapotok között maradt árván Bérezi Pali is. A mikor szegény, szorgalmas és munkás apja meghalt, ő volt a legkisebb gyermek, volt még öt testvére, kik, mint az orgona sip, sorakoztak egymás után; a legnagyobb testvére 12 esztendős volt. Az özvegy kétségbe volt esve, hogy most már miből tartja el nagyszámú családját, mit ad nekik enni, honnan fogja őket ruházni? Éjjel nappal azon törte fejét és azt hitte utoljára, hogy megkell őrülnie a borzasztó aggodalmak közepette, annál is inkább mert immár mindenük fogyatékán volt és a sors éhenhalással fenyegette már őket. De minél nagyobb a veszedelem annál közelebb az Isten segedelme, mert Isten nem hagyja el azokat, kik Ő benne bíznak. A szegény, elhagyatott özvegynek sós hatása okvetlenül bekövetkezik. A kérelem különben a következő: Nagy tekintetű Tanács! A m. kir. vallás- és közoktatásügyi Nagyméltóságu Miniszter ur 1900. évi 29.954. szám alatt kelt rendeletével azon újítást hozta be a középiskolákba, hogy a szellemileg sok oldalulag elfoglalt ifjak testi fejlesztésével is az iskola foglalkozzék és pedig e czélra a tanórák keretébe beosz- sztott tornagyakorlatok mellé úgynevezett „játék délutánokat“ létesített, melyeken az ifjak tanári felügyelet mellett nagyobb csoportokban együtt játszanak. Ezen játékok gyakorlására tervszerűen berendezett nagyobb tér szükséges, mely területet mindenütt az illető városok, melyeknek kebelében a középiskolák léteznek, bocsátják az intézetek rendelkezésére. Ezek előre bocsátása után azon tiszteletteljes kérelemmel járulok a Nagytekintet ü Tanács elé, legyen kegyes egy játékteret létesíteni s azt a helybeli két főgymnasium ifjúságának rendelkezésére bocsátani. A játéktér használatát illetőleg a két gymnasium vezetősége egymásközt barátságosan meg fog egyezni s a délutánokat úgy fogja felosztaui, hogy egyik intézetre se legyen hátrányos a felosztás. A játszótért illetőleg a fcnnhivatolt rendelet igy intézkedik : 1. I20. m. hosszú és 80 m. széles vagyis összesen 9600 m* területű legyen. 2. Ne feküdjék közvetlenül viz mellett, ne legyen a szél torkában s ne legyen észrevehető lejtése. 3. Deszka-kerítéssel körülkerítendő, ezen belül körül fásitandó. Az emelkedések és göröngyök lehordásával talaja tétessék simává, lehengerezés és sulykolás által pormentessé is. 4. Az egyik keskenyebb oldal egyik sarkában kút, lehetőleg messze ettől, tenát is minden reménye Isten véghetetlen irgalmába összpontosult. Egy nap reggelén egy városi szolga jelent meg az özvegy lakásán, ki idézést adott át neki és megmagyarázta az effélékben járatlan asszonynak, hogy a polgármester ur hivatja fel délutánra a városházához, de ne féljen, mert nem lesz semmi bánlódása. A polgármester tényleg igen nyájasan beszélgetett az özvegygyei s tudatta vele, hogy a szegény-alapból némi pénz-segélyt nyújt neki a nyomor enyhítésére, mig valami kenyér keresetet kap. Mondanunk sem kell a szegény özvegy örömét, hálálkodását. A polgármester elég tetemes összeg pénzt adott át, mely összegből aztán megéldegélt az asszony árváival, mig kapott egy kis keresetet. Űri családoknál mosogatott, majd rendes bejárónő lett egyes házaknál, sőt sok család bizalmát is kivívta, később némi támogatás folytán a téli estéken jegyszedőnő volt a városi színháznál. így az özvegy szegényesen bár, de fenntartotta magát és családját. A midőn már oly állapotok közt volt, hogy a mindennapi kenyér keresete biztosítva volt, újabb csapás hárult reá. Három év alatt elvitte a könyörtelen halál öt nagyobb gyermekét is, nem maradt meg csak Pali. * * * Húsz év telt el azóta, hogy özv. Bércziné az ötödik gyermekét is eltemette és itt kezdődik a szegény fiú, a Pali — története. Sok nélkülözések közt nevelte az anyja, és férje szomorú példáján okulva most már egyetlen gyermekét taníttatta, mi szerencsésen ment, mert a fiú kitűnő tanuló volt, minden évben jeles bizonyítványt hozott haza, mivel természetese szabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb szabású polgári- és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmazva
