Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-11-27 / 48. szám

SZATMÁR ES VIDÉKÉ.

ugyanez oldal másik sarkában árnyékszék létesítendő. Ez utóbbit bokrok veszik körül. Ez oldal mentén építendő az elől és oldalt nyitott szin is, mellette a szer-kamra. Beépítendő oldalnak a szeles oldalt választjuk, hogy igy a szelek ereje némileg megtöressék.“

A szatmári két gymnasium népessége közel goo tanuló. Ezen ifjak egy része, mintegy 250—3oo szatmári szülők gyermeke. Ha csak e 300 ifjú neveltetésére gondolunk is, mely a szülőktől tetemes áldozatokat kívánna azon esetre, ha helyben nem volnának gymnasiumok, be kell látnunk, hogy a nemes város bizonyos áldozatokra köteles a gymnasiumokkal szemben. Ha ama, mintegy 600 ifjúra gondolunk, kiknek ellátási költsége, közép szá- tással 400 korona fejenként, tehát összesen 240.000, Szatmárra folyik, ha továbbá a 40-et kitevő tanárokra gondolunk, kiknek fizetése és lakásbére közép értékben 32oo koronát, összesen legalább 128.000 koronát tesz ki; s ha végül arra gondolunk, hogy a 600 idegen ifjú szülei legalább kétszer évenkint megfordulnak Szatmáron, gyermekeik ruháit, könyveit itt szerzik meg, szükségleteiket itt vásárolják be, nagyon szerény számítással mondhatjuk, hogy a két gymnasium fél millió koronán jóval felüli forgalmat biztosit Szatmár városának.

Más városoknak évenkint 30—50 ezer koronájába kerül egy-egy főgymnasium- nak területükön való bírása, nogy csak egy példát hozzak, a közel Nagy-bánya a mellett, hogy gymnasiuma állami, adta az összes területeket és épületeket, játék-tért is s fizet évenként a gymnasium költségeire 24 ezer koronát, pedig a tanulók száma alig éri el a 300-at.

Szatmár városa azon szerencsés helyzetben van, hogy a kath. főgym- nasiumot mintegy 680 korona értékű segélyben részesíti s ezért is cserében kapja a kereskedelmi iskola részére a helyiségeket s az ev. ref. főgymnasiumot is szintén csak alig párezer koronával segíti.

Ily körülmények közt, úgy tartom, erkölcsi kötelessége a nemes városnak a két gymnasiummal szemben az, hogy a nem nagy áldozatot követelő játéktért a két gymnasiumnak ajándékul adja meg s rendezze be bőkezűséggel. Némi jóleső elismerés is volna ez az intézetek vezetői és tanáraival szemben azon kitartó s fáradságot nem ismerő buzgalomért, melylyel a két gymnasiumot az ország jobb nevű intézetei közé emelték s folyton magasabbra emelni törekednek.

Ezek ahpján ismételten tisztelettel kérem a Nagytekintetü Tanácsot, méltóztas- sék a két gymnasiumot egy kellően berendezett játékjtérrel kegyesen megajándékozni.

Mély tisztelettel vagyok a Nagytekintetü Tanácsnak.

Szatmáron, 1900. nov. 14-én.

alázatos szolgája

Itatkovszkl Pál kir. kath. főgymn. igazgató.

megörvendeztette a jó anyját. Érettségi után jogi pályára lépett, jogi tanulmányainak ideje alatt igen sokat nélkülözött. Irnokoskodott, tanított, osztályokra készített elő, szóval élt, a hogy tudott. Midőn aztán mán már a tudori oklevelet is megszerezte, jó ismerősei ajánlatára bejutott egyik minisztériumba. Most már édes anyjának is küldhetett havonta pár forint segítséget, mert öreg anyja már alig birta a munkát. Dr. Bérezi Pál igen szépen haladt előre, hivatal főnökei azonnal meggyőződtek, hogy Pali nem csak pontos, szorgalmas hivatalnok, hanem a maga szakmájában valóságos kapaczitás. Mindezek Bérczinek igen szép és boldog jövőt biztosítottak. Pali midőn a minisztériumban oly polezra jutott, hogy már családot is fentarthat, édes anyját felhozta a fővárosba. Kényelmes lakást és saját háztartást tartott. Bérczinének nem igen használt a fővárosi levegő, mert a hogy feljött nemsokára betegeskedett. A szerető fiú gondosan ápolta, leghíresebb orvosokkal gyógykezeltette. Látva Pali anyja gyöngél- kedését, de az anyja insztigálásá folytán is a házasságról kellett gondoskodnia. Csalódnánk ha azt hinnők, hogy Pali nem szőtt már terveket ? Hiszen ő is ember volt húsból és vérből, az ő ereiben, szivében a vér lüktetett, mint más fiatal emberében. Neki is volt szive, melynek az a rendeltetése, hogy szeressen. Szeretett tehát ő is titkon, de — reménytelenül.

Egyik magas rangú állami tisztviselő leányát imádta, de igen jól tudta azt is, hogy nejévé soha sem teheti. Atkozta a sorsot, hogy megengedte szeretni azt, ki az övé soha sem lehet, de azért sokszor édes gyönyörrel nézegette imádottja arcz- 1 képét 1 titkon egy-két könnyet hullatott |

Színház.

A legutóbb műsorra tűzött darabok közül a „Troubadour“ előadása volt az, mely a szinrekerült darabok közül messze kimagaslott. Valóban eléggé nem dicsérhető az a nemes törekvés melyet a színigazgató részéről közönségünk irányában tapasztaltunk már eddig is, s most, hogy Verdi mester halhatatlan remekét, a múlt héten bemutatta, figyelmének legfényesebb bizonysága. Merész vállalkozásnak tartjuk általában operáknak vidéki színpadon való szinrehozatalát. Most a midőn be kell számolnunk a szinrekerült „Troubadour“ előadásáról ki keli mindjárt jelentenünk, hogy a nagy gonddal szinrehozott darab előadása, várakozásunkat habár teljes mértékben ki nem elégitet'e, de általában örömmel jegyezzük föl, hogy a közönség részéről nagy tetszésben és elismerésben részesült. Művésznőink és művészeink, kik a darabban közreműködtek, — elismerésünket méltán megérdemlik. Első sorjjjan emlékezzünk meg Réthy Liná fényes Sikeréről. Réthy Linát volt már alkalmunk évekkel ezelőtt színpadunkon láthatni s művészeti tehetsége e néhány év alatt szerfölött megizmosodott s erőben növekedett. Szép, tiszta csengésű hangja, melylyel énekszámait előadta, Réthy Lina tehetségének s tudásának legszebb tanúbizonysága. Leo nóra szerepében valóban remekelt, minden énekszámát gyönyörűen adta elő. Réthy kisasszony szép sikeréhez örömmel gratulálunk s óhajtjuk, hogy ez estén elért sikerét mielőbb újakkal gazdagítsa. — Midőn Réthy Lina szerepéről megemlékezzünk, emlékezzünk meg egyszersmind a mi kedves tenoristánknak, Csőreg Jenőnek szép sikeréről. Az eddig szinrekerült darabokban nem volt alkalmas kellemes tenorját a maga teljes egészében közönségünknek bemutatni, ez előadás volt az, melyben fényes tehetségét megismerhettük. Azzal a szép hanggal, mely a művésznek kiváló sajátsága, szép daliás külseje kellemes harmóniában olvad egybe Énekszámait csengő tisztasággal énekelte s hangja különösen a magasabb fekvésekben gyönyörű. — Kemény Luna gróf szerepében igyekezett feladatának minden tekintetben megfelelni. Szalkayné a czigánynő drámai szerepét nagy hatással játszotta és énekelte. Szegedi Zelma kicsiny szerepében az előadás sikeréhez nagyban hozzájárult. A színpadi szereplőkön kívül a zenekar játékáról is meg kell emlékeznünk, mely teljes buzgósággaf fáradozott azon, hogy a szép sikert előmozdítsa. Bihari Zoltán karnagy válóban dicséretes munkát végzett s a darabot nagy tudással és készültséggel dirigálta. A közönség a remek mű előadóit nagy tetszéssel fogadta s az est folyamán megelégedésének kitüntető tapsaival gyakran adott kifejezést. — A „Troubadourt“ másnap, vagyis csütörtökön megismételték.

A „Napoleon öcsém“-nek Rákosi Guthy kaczagtató bohózatának előadását szintén elismerésünk kiséri arról talán szó- lanunk sem kellene, hogy Markovits, Pálfi, Molnár, Hetényi szereplését a közönség élénk tetszése kísértő, megemlékezünk azonban a társulatnak egy igen használható s ügyes tagjáról, Virágh Ferencz játékáról,

reá. Valahányszor találkoztak, hol véletlenül, hol nem, az istennői szépséggel és bájjal bíró leány mindig nyájasan, édes hangon s leereszkedőleg beszélt Bérczivel, ki különben csinos fiú volt. Bérezi ilyenkor a menyországba képzelte magát és azt gondolta, hogy valamelyik angyallal társalog, társalgás közben sokszor észrevehette ő is, hogy a leányka nem húzódik tőle és eme külső jelek nem csak a műveltség és kedvesség bizonyos fokig emelkedő bizonyítékai, hanem valami titkos bensőbb vonzalom hamisithatlan tanu- jelei. És azelc ragadták meg Bérczit, ezek szárnyultak vele fel az utolérhetetlen magasságig.

Bérezi megmondotta édes anyjának, hogy kit szeret, de egyszersmind aggodalmát fejezte ki a felett, hogy szive királynéja valaha övé lehessen.

— De édes fiam — inté gyöngéden anyja — miért is táplálsz lelkedben utolérhetetlen vágyakat. Te szegény iparos gyermeke vagy, nincs senkid, csak én, de én is meghalok nemsokára érzem, mi lesz veled? óh, kérlek, mondj le arról, hogy azt vedd nőül, kivel boldog nem lehetsz.

— De ő szeret engem, édes anyám, én azt hiszem, hogy boldog csak ő "vele lehetek és senki mással.

— De igen, fiam, van sok leány, származásod cs tisztességes hivatatoddul egyenrangú, ki soha sem fogja haladásodat az ő nevének és családjának tulajdonítani, hanem a te munkásságodnak és szorgalmadnak. Ezzel leszesz te boldog. Bérezi az anyai szeretetteljes intés igazságától áthatottan már-már arra határozta el magát, hogy megtanul feledni és szép álmairól lemond. De remélt, sokat remélt és reményében vakon hitt. Levelet intézett

ki a súgó szerepében oly remek alakítást mutatott be, melyre szini pályáján mindig büszkeséggel emlékezhetik vissza. Annak, hogy a darab előadása, oly szép, sikert aratott, nagy része 6 neki van. Érdeklő- déssel várjuk további szereplését azidényben.

Szombat estére „New York szépe“ volt hirdetve, a nőegylet estélye miatt azonban későbbre halasztatott, helyette a „Szu- lamith“ került színre, rendkívül kevés közönség előtt vontatott, unalmas előadásban.

Vasárnap d. u. az „Aranykakas“ este Jókai Mór hasonczimü regénye után irt „Kétszarvu ember“ sikerült előadásban fél ház előtt. Az előadás általában sikerült s az előadó szereplők feladatukat sikerrel oldották meg. Hetényi sikerült rögtönzése viharos derültséget, a többi szereplők játéka is nagy tetszést keltett.

Apróságok.

Az elmúlt héten sok nevezetes dolog történt. Itt volt egy miniszter és még valaki (mint egy régi vers mondja).

A kit szám kimondani nem mer,

De a kit tud minden ember.

És ezenkívül volt még két városatyai állás betöltése. Szerencsésen túl vagyunk mind a hát man.

*

A miniszter kedvesen viselkedett. Ha csak egy tized része megvalósul azon ábrándoknak, a miket az ő biztató szavaira építhetünk, Szatmár io év múlva igazi nagy város lesz.

Én ugyan már nagyon sok miniszteri beszédet hallottam és annyira hasonlított mindegyik egymáshoz, hogy ez idő- szerin*. a miniszteri beszédeket már csakis hangtani szempontból mérlegelem. A vasárnapi beszédek azonban ilyen szempontból is érdekesek voltak.

*

A két városatya megválasztása is érdekes volt. Az egyik kerületben ellenjelölt nélkül, a másikban ellenjelöltekkel.

A jövő képviselő választás vagy az egyikhez vagy a másikhoz fog hasonlítani, a szerint, a mint nem lesz vagy pedig lesz ellenjelölt.

*

Mikor Bögre ur vasárnap délután felment a norma iskolába szavazni és meglátta ott azt a sok városi alkalmazottat, igy szólt a komájához:

— Barátom, ha ezek mind csak egy- egy szavazatot hoznak, Orosz Lojzi és Lévai Józsi már megbukott.

*

Az I. kerületben a Deák Kálmán neve jött ki győztesen. Örvend k rajta, hogy a tehetséges költő bejutott a városatyák közzé, ö azonban megfogja bánni, a miért oda vágyakozott, ha majd tapasztalja, hogy azok sem csinálnak egyebet, mint állandóan csak — költenek.

*

Boszankodott egy úri ember, hogy nem kapott jegyet a csütörtöki látványossághoz.

— És miért nem kapott? — kérdi tőle valaki.

imádottjához, melyben beleegyezését kéri ahoz, hogy kezét megkérje. A leányka szivesen egyezett bele s megígérte, hogy tőle telhetőleg kapaczitálni fog, hiszen ő is épp azt óhajtja, hogy egymásé legyenek. E levélből Bérezi bátorságot meritve csakugyan megkérte annak kezét, kit rajongva seeretett. De Isten végez az ember terve fölött. A „kegyelmes ur“ bár megtiszteltetésnek veszi, hogy leányuk egy oly pontos, lelkiismeretes és szép jövőt remélő fiatal ember kéri, mint Dr. Bérezi Pál, sajnálja, de leánya jövőjét illetőleg már határozott, mely szerint legközelebb egy magasabb rangú katonatiszttel való eljegyzését fogja tartani.

Az apa beváltotta szavát, leányát tényleg eljegyeztette s igy Bérezi mellőz- tetett. Bérezi nem szólott ugyan semmit anyjának vallott kudarczáról. de az aggódó, szerető anya fiának szomorú tekintetéből különös és megmagysrázhatiitlan viselkedéséből mindent kiolvasott. Volt abban minden, bánat, csüggedés és kétségbeesés.

Bérezi nem volt többé a régi, a szorgalmas, lelkiismeretes és ambicziózus miniszteri hivatalnok. Mit örökké utált megszerette az italt, az éjjeli tivornyázást, keserűséget éjjeli mulató helyeken feledtette és örömét pezsgőben kereste. Ezek azok a rugók, melyek az embert a romlás s végenyészet lejtőjén megindítják Bérezi is folyton dorbézolt, hiába való volt minden anyai intés, rohamosan haladt pusztulásához. Hivatalos hanyagságok, becsületbeli és más adóságok megfosztották az egykori nagy reményű ifjút minden becsületétől és végre is egy éjjeli dorbézolás közben ketes jellemű akkori barátai megfosztották életétől is. |

Szegény szerencsétlen anyai!!- Miért? — szólt nagy elkeser« déssel — mert annyi volt a vidéki érdek lődő, hogy a városiaknak már n ' jutott.

*

Emlékszem rá, hogy egy jdflb mindig arról panaszkodtunk, hogy | || városi sajtó nem vesz rólunk tudomást

No hiszen, írtak egy év alatt rólunk annyit, hogy a búr és | kínai háború kis miska hozzánk képest. Ismerik most má a Szatmár nevét még ott is, a hol eddi hírét se hallották.

*

Báli Mihály nagyon meg volt le petve, a mint bejött a városba.

— Sokat szépült és nagyot haladt Szatmár —' mondotta egy társaságban §§ a mióta itt jártam. Ha ismét eljövök ri se fogok ismerni.

Demeter.

HÍREINK.

— Személyi hir. Gróf Hugonnui Béla főispán és dr. Choriu Füréhez ország, gyűlési képviselő Hegidüs Sándor miniszter ittléte alkalmából vusárnup szintén körünkben időztek.

— Ebéd a püspöknél. Meszlényi Gyula püspök vendége Hegedűs Sándor miniszter tiszteletére vasárnap délben fit. nyes ebédet adott, _a melyre, gr. Hugonnui Béla főispán, dr. Chorin Ferencz képviselő a papság, katonaság, városi hatóság és a felékezelek képviselői, továbbá a város több előkelő férfiúi voltak hivatalosak. Az ebéden mindvégig a legjobb hangulat uralkodott. A házigazda köszöntőt mondott a miniszterre, a ki viszont egy szép beszédben, amelyben a hitbuzgóságoc fejtegette a püspököt éltette. Hérmán Mihály polgármester szintén a minisztert, mig Biki Károly esperes a miniszter nejét éltette. Ebéd után a miniszter látogatásokat tett s az esteli vonattal visszautazott Budapestre.

— 30 éves jubileum. Augusztiny János posta- és túvirda felügyelő 30 éves közszolgálata alkalmából tisztelői és ismerősei szombaton este 8. órakor a „Korona“ vendéglőben társas vacsorát rendeznek. Az ünnepély alkalmából | nagyváradi posta- és távirda igazgatóság is képviseltetni fogja niagát. Azonkívül a vidéki postamesterek is i'éíz't vesznék Szerététt j főnökük közszolgáinO

tának 30 éves jubileumán.

— Katonai szemle. Kummer Henrik kerületi parancsnok az 5. gyalogezred helybeli zászlóaljának legénysége fölött' u tegnapi nap folyamán szemlét tartott i az ügyes vezetés és szakszerű kiképezésért a tisztikarnak elismerését fejezte ki.

— Áthelyezés. Kulin János nagyváradi kir. törv. betétszerkesztő albiró hasonló miuőségbeu a helybeli kir. törvényszékhez helyeztetett át.

— Kinevezés. A debréczeni kir. ítélőtábla elnöke Pászltán Sándor helybeli kir. törv. díjtalan joggyakornokot díjas joggyakornokká nevezte ki.

— Bizottsági tagok választása. Az I. kerületben Gábriel József, a II. kerületben Ruprecht Antal elhalálozása fontán megüresedett bizottsági tagsági állás vasárnap töltetett be, és pedig ,az I. kerületben a beadott 144 szavuzat közül 143-ut Deák Kálmán kapott s igy óriási többséggel lett megválasztva, a II. k erületben összesen 300 szavazat adatott be, a melyből 182 szavazat Pap Endrére esett s igy a Ifi kerület képviselőjéül-Pap Endre választatott meg.

— Vörösmarty estély. A kath. kaszinó kai öltve a Szatmár egyházmegyei irodalmi körrel igen szépen sikerült ünnepélyt rendezett a költő-király születésének százados évfordulója alkalmából az elmúlt vasárnapon a Czeczil-egylet' disztermébeu. A mely ez alkalommal is télve volt díszes és elegáns közönséggel. A' változatos és éléuk műsor Jaskovics Ferencz megnyit0 beszédével vette kezdetét, 1 a szép beszéd nagy tetszést keltett a megjeleni díszes közönség előtt. -— Ezután Bősein Gizella k. a. bájos alukja tűnt föl a dobogón, s Abtnak egy remek álomképét adta elő, kedves, ||| hízelgő hangjával viharos tetszést keltett, úgy hogy a szűnni nem akaró tapsra énekszámát még egy remek magyar népdal előadásával toldoitu meg, zongorán | mi dj| rék Méder Miskánk kisérte, nagy művészt tökélylyel, azt talán mondanunk is felesleges. Dr. Fodor Gyula alkalmi ódáját, lyet lapunk túrcza rovatában közlünk, L|J| gyei Elza kisasszony szavalta el. S a gyönyör® költemény minden sorúit igaz érzézse), kelje* mes hangsúlyozással s a legapróbb részié* tekre kiterjedő figyelemmel adta elő, természetes, hogy az igaz és megérdemelt siker sóin maradt el, mely a közönség sürü tapsattffl nyilatkozott meg, a lelkes közönség a ^érzőt is -óhajtó látni, ki a közönség óbaján® engedve meg is jelent a dobogón. Vörósm®1^ életét és költészetét szabad előadásban B®