Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-11-20 / 47. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODÁÉMl HETILAP. Tizenhetedik évfolyam. 47-ik szám Szatmár, 1900. november emezé főkép erkölcsi s kevésbbé anyagi.. Tartozik a direktor nekünk jó társulatot s változatos repertoirt adni, de tartozik a közönség színházba járni. Régi igazság, kogy a ki tartozik, nem szívesen fizet, megvárja míg rászorítják. Szorítsák rá! Hogy!. Hát megpróbálom megmondani! Mindenekelőtt hódolatteljes tisztelet a helyi sajtó színházi tudósítóinak s elismerés exponált nehéz munkájukért. Nincs könnyebb, mint valamit . megkritizálni, de nincs nehezebb, mint valamiről kritikát mondani. A színházi kriiikusság a leghálátlanabb misszió. De magasztos! Itt van nekünk egy igazgatónk, ki hozott nekünk egy oly erőkből összeállított társulatot, melynek minden tagja a legelsőtől a legutolsóig ambi- cziózus képzett erő, routinirozott színész, |— repertoirja gazdag, változatos, felváltván a legegyszerűbb s legkényesebb igényeket kiel'égitö, kiállítása fényes, csaknem pazar. Drámai erői. elsőrangú művész^ nők s művészek, kik alakításaikkal magukkal ragadnak azon eszme körbe, melyet képviselnek, operett s népszínmű személyzete bájos, kedves, kitűnő hanganyaggal, telve temperamentummal, karszemélyzete meglep összevágó működésével, kicsinyke ballet kara jóakarattal telve. A kritika ezt el is ismeri. — De a kritikának van egy más feladata is. Tessék egy kevéskét élvezetesebbé tenni a színházi rovatot, rendes napi szükségletévé tenni a publi- cumnak annak olvasását, s nemcsak száraz referádát Írni. Neveljük a publicumot! Nem elég az, ha megírjuk, hogy Sz. kisasszony bájosan, szemkápráztató toi- lettben, s negédes mozdulatokkal fűszerezve énekelte ez vagy amaz áriát. Tessék megírni, hogy mit énekelt, belemélyedni a primadonna szépségein kívül a zene szépségeibe is, ismertesse a kritika, az operett mese silány kom- pozicztóján kívül, a zene kompoziczió fázisait, hívja fel az érdeklődést annak construkcziójára. Ily módon a már zeneértőt odacsaljuk a színházba kritizálni a kritikust, a még nem zeneértőt, odacsaljuk tanulni kritizálni. Épp igy a drámai jellegű daraboknál, bár e téren a helyi kritika kevés kívánni valót hagy hátra. A klasszikus valamint társadalmi müvek erkölcsi magvainak ropogtatása igen élvezetes csemege. — A társadalmi féiszegségeket s erkölcsi hibákat ostorozó művek kritikus késsel való bonczolgatása csak folytatása az erkölcs nemesítés színpadon megkezdett munkájának. Ha a közönség azt is maígtadja -a ->színházi- -rovatból,- -h^gy Z ur mulattató gorteszk mozdulataiban mily félszegséget ostoroz a szerkő, avagy H I kisasszony magával ragadó alakításában mely magasztos eszme követésére csábítgat bennünket. .tömve lesz a színház. De más oldala is van-e bajnak Számos vidéki városban volt al- .kalmam bepillantani társulat s közönség közti viszonyba A társulat midenütt küzd egy társadalmi balfelfogás ellen, melynek eredete az ókorba vihető vissza, hol a színészek rabszolgák voltak. Üres a színház! Minden a mi közügy, minden a mi édes hazánk, szülővárosunk érdekeivel közvetve vagy közvetlenül összefügg, pártokat támaszt, véleményeket szül, egyik a másikat iparkodik meggyőzni felfogása helyes voltáról, s e nemes küzdelem tisztázza a helyzetet, az eszméket s diadalra juttatja e vezéreszmék kapcsán a közművelődés s boldogulás megkapó elveit. Hazánk úgyszólván az utolsó 3 évtized alatt lett annyira magyarrá, mint a mennyire magyar ma, s e rapid siker érdemeiben óriási mértékben osztozkodnak a színművészet apostolai. Városunk erejét meghaladó áldozatkészséggel épité meg Thália állandó csarnokát, a magyar nyelv otthonát, a szellem hajlékát. Városi képviselő- testületünk, buzgó szinügyi bizottságunk vállvetve működtek azon, hogy közönségünk évről-évre, életnek nevezett nehéz küzdelmeit üditőleg pihenje ki e szent falak között. S mit látunk e falak közölt ma!? Tátongó ürességet. Hát biz közügy ! Közérdek! Érdeke e városnak közvetlen, érdeke hazánknak közvetve, érdeke | színigazgatónak a -legeslegközvetlenebbül. Hol keressük az okot, hol azon hiányokat, melyek ez állapotot szülték. Keresni nehéz, megtalálva feltárni veszélyes. Kötelezettsége van az igazgatónak, kötelezettsége van a közönségnek. Amazé erkölcsi, de főkép anyagi, TÁRCZA. A szombati dalestély. A 17-ikén tartott dalestély két körülménynél fogva is magasan emelkedik a szokásos dalestélyek színvonala fölibe. Az egyik a Hoffmann meséi első felvonásának előadása volt, a mi már maga is esemény számba megy; oly feladat ez, a melyre az ország kevés dalegyesülete vállalkoznék. Ámde az ambiczió csak akkor dicséretes, ha minden meg van: erő, lelkesség és kitaruís, a mi a sikert biztosíthatja, mert különben nagyon könnyen kész a,J<udarcz. Őszinte örömmel jelenthetjük ki, hogy minden tényező szerencsésen működött közre, hogy az cvedmény valóban fényes legyen, Az eszme, a mint tudjuk, a dr. Vajay Imréé s dalárdánk derék karmestere s a tagok vállvetett buzgósággal karolták fel az eszmét s a karok szabatos előadásán nemcsak á tagok szorgalma és a karmester fáradhatatlan erélye látszott meg, hanem a szokottnál nagyobb éneklési kedv és erő is a miből úgy látszott, mintha a feladat rendkivülisége felfokozta volna a tagok lelkességét, a lelkesség pedig növelte volna a hang érezét. A solo-szerepek szerencseset! voltak kiosztva: Dr. Vajay (Hoffmann) lírai, Márton Lázár (Nathanael) hősi tenorja, Ele k e 1 Lajos (Lind >rf) érczes baritonja, Jónás Béla (Luther) és Hodossy Lajos (Hermann) basszusa mind kellően érvényesüllek ; jó lett volna a Hodossy űr énekrésze mélyebb fekvésű, hogy az ö szép mély hangjai is felszínre kerülhettek volna. A mint a férfiak szalonruhás fekete csoportjával kellemes ellentétben állott egy ezüstszin-fehér ruhás, bájos női alak, épp úgy vált ki a férfihang tömör érczéből a női hang behízelgő ezüstcsengése. Szegedi Zelma, színházunk szép hangú, szép énekesnője énekelte Miklósnak hálás szerepét. Valami sajátságos varázs van abban, mikor a férfiak, zugó harsonájába belevegyül a lágy és 1 magas női hang. mint mikor | daczosan csapkodó sötét hullámok fölött egy fehér galamb lebeg, kecsesen, de erejének tudatában biztosan. Két gyönyörű dallama van: a Versengők danája és a Pipa- füst-dal, mindakettőt kiváló szépen adta elő á kisasszony, hanem az a megragadó harmónia, a mikor a Versengők danájának befejező akkordjaiba beleolvad a férfikar, az valóban felséges volt. A darabot szakavatott ügyességgel Veres Lajos kisérte. Szegedi Zelma kisasszonynak külön programmszáma is volt. Friss toillettében (csipkével borított érezszinselyem) lépett a pódiumra s Abtnalt egy bájos dalát: A kakukdalt énekelte. A meleg érzelmesség és ártatlan pajzánság, a melylye! e dalt előadta, volt a bizonyítéka, hogy teljesen belehatolt az énekdarab szellemébe. A zajos óvácziókat és újrázásokat a kisasszony egy nagyobb stilü áriával hálálta meg a Hoffmann meséiből. — Hogy a dalárda egy valóban gyönyörű csokorral, kedveskedett a bájos énekesnőnek, az egészen természetes. A másik dolog, a mi kiváló jelentőségűvé tette e mostani dalestélyt, egy családi ünnep volt: Békéssy Géza cs Lipeczky Elek jubiláns tagok ünneplése volt, a kik ez alkalommal hozták meg a 25 éves tagságukról szóló művészi rajzu, elismerő oklevelet. Az egyesület nevében Jaskovics Ferencz alelnök szép szavakkal üdvözölte a veterán tagokat, á kik az egyesület bö'esőjénél már ott állottak s annak ma is nem lankadó erejű és buzgóságu tagjai. Annál jelentősebb az ő jubileumok, mert ők az egyesületnek legelső alapítói közé tartoznak azon oszlopok közé, a melyekre az egyesület épülete le volt téve, s mig a többi oszlopok kidőltek vagy félrevonultak, addig ők ma is törhetetlen erővel állanak, társaiknak, daltestvéreiknek osztatlan tiszteletétől környezve, mert nem oly tagok voltak, a kik valahogy elérnek bizonyos időt az egyesület kebelében, hanem mint olyanok voltak ismeretesek, a kiknek buzgósága, pontosságú munkakedve példányszerü volt 1 tagok előtt, a kik szép hangjukkal kiváló Sajnos nálunk is alig van különben. Ha az utczán, mint ismeretlen a helyi viszonyokkal, érdeklődői ez vagy amaz ismeretlen után, a válasz mellé, hogy színész vagy színésznő, mellékelve kapsz egy gúnyos, nem akarom mondani, hogy megvető mosolyt. Nem fukarkodol te, édes közönség a tapsokkal, ha a primadonna elbájol, a tragika megrikat avagy a komikus megkaczagtat, de nagyon vigyázol, hogy Északi Emilia chansonéit costümje hozzád ne érjen, rettegsz a gondolattól, hogy Matolay Alexandrina megtalál interwiewolni, s talán a hideg is kilelne, ha Lábassal lekellene ülnöd früstökölni. Szóval, nem szereted a színészt a társaságban, te hatodik nagyhatalom, te közvélemény, idegenkedsz tőle, nem fogadod be. Eléggé nem menthető balhiedelem, mit eloszlatni nem könnyű, de nem is lehetetlen. Mindenütt küzd a társulat úgy egészében, mint- egyes, tagjai ez-állapot ellen, de nálunk valósággal titáni harczokat viv. Alig tudom elképzelni valamelyik működő tagját társulatunknak társadalmunk családi körébe fogadva, pedig tessék elhinni megérdemlik. Mellőzni a művészet arisztokratáit, szűk látókörre enged következtetni. Jaj neked te szegény fiatal ember, ha áttörni akarván e korlátokon, a térzenét egyedül élvező művésznő oldalán próbálod meg agyonütni a magad meg az ő idejét.- — Biztos lehetsz felőle, hogy igen hálás témát adtál a délutáni jour fix vendégeinek, szabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb szabású polgári- és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmazva. erői voltak az egyesületnek s ezt a jubileumot oly jó erőben és ép hanggal érték meg, hogy a jubileum nem záróköve a munkásságnak, hanem csak egy mérföldjelzője a magyar dalmüvelés nemes pályájának. Városunk társadalma, a melynek szerény tolmácsai vagyunk, szívesen csatlakozik a daltest vérek üdvözletéhez, annál is inkább, mert az ő jubilált munkásságuk nemcsak az egyesületre tartozik: tevékeny részt vettek ők abban a fontos hivatásban, a melyek jeles dalegyesületünk I város társadalmi és művészi életében betölt. A programm többi száma két férfikar volt: Népdalok Kosovicstól és Üdvözlő Dal, (a jubilánsok tiszteletére) a melynek szövegét Dr. Fodor Gyula, dallamát Méder Mihály, szerzetté. A darab tudvalevőleg a dalárda jubileumára készült. Befejezésül Dr. Vajay Imre, Ékkel Lajos és Hodosy Lajos adták elő azt a remek terczettet a Hoffman meséiből, a melyet mindannyiszor szívesen hallgatunk meg. A közönség igen szép számmal jelent meg a kiválóan sikerült és jelentős est hatása meglátszott a közönség lelkes hangulatán is: vidám társalgás zaja töltötte be a társaskör szép helyiségeit, majd tánczra perdült a fiatalság... hogy meddig tartott a mulatság arról a korán visz- sza vonult katarusos krónikás már nem számolhat be. ... sz.
