Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-11-13 / 46. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. T emplomszentelés. Szép és lélekemelő ünnepély folyt le vasárnap városunkban. . A németi gör. kath. hívek újonnan épült templomának volt felszentelési ünnepélye Szép és lélekemelő volt, mert a kis egyház örömében felekezeti külömbség nélkül részt vett a városnak egész közönsége. Örömmel konstatáljuk a tényt, mert ez mutatja a mi legnagyobb erőnket, azt t. i., hogy a mikor egyik felekezet örül, abban részt vesz a többi is, közös öröm mindnyájunknak, ha közülünk valakinek öröme van. A felekezeti türelmesség mindig egyik erős erénye volt e városnak. A valóság az, hogy a többséget a protestáns hívek képezik, ős időktől fogva ők voltak a többség közöttünk, de azért idők alakultával a város vezetőinek bölcsesége egyforma szeretettel ölelte keblére a más egyházak híveit, nem tett külömbséget a polgárság között vallás szerint, s ennek eredménye, aztán, hogy a város, mint erkölcsi testület, egyformán .fizeti a különbö?,«» felekezetek papjait és tanítóit, s mig más helyütt az egyházak a hívekre kivetett adókéból fedezik szükségleteiket, addig nálunk e szükségletek főrésze a közpénztárból nyer fedezetet. Alig hisszük, hogy volna az országban még egy város, a hol ezt hasonlóan csinálnák. De a felekezeti türelmességnek a legerősebb alapja mégis az, hogy bár vallás szerint a város lakói külöm- böző egyházakhoz tartoznak is, egyben mindannyian megegyeznek, hogy szívTÁECZA. Színház. Szomorú gyűlést tartottunk a múlt hét egyik délutánján. Konzíliumot egy súlyos, életveszélyes beteg fölött, aki egykor mindnyájunknak dédelgetett kedven- czünk volt, és most — amint jelentették -- a mi hibánkból a halállal küzd. Még pedig a legszörnyübb fajtává! : az éhhalállal. A színészet súlyos helyzetét megbeszélni, és rajta — amennyire és ha lehet — segíteni, ezért, hivtak össze bennünket. Okos taktikával az összehívó szin- ügyi bizottsági elnök nem nevezte meg az értekezlet czélját, és nem hiába számítván az emberi kíváncsiságra, hogy mi lehet az a közérdekű ügy* amelyért összehívta, szép számmal hozta össze az érdeklődőket, akik nem tudták mi az, ami iránt érdeklődnek. A jelentés, amit hallottunk, nagyon lehangoló, sőt ijesztő volt. Nem kevesebbet mondott, mint, hogy a színházunkban működő színtársulat igazgatója egy hónapon át minden tőle telhető eszközzel hasztalanul küzd vén a, közönség- rész vétlensége ellen, válságos helyzetbe jutott. Olyanba, amelynek, ha tovább is igy marad, a folyománya a társulat feloszlavei, lélekkel magyarok. E város minden polgára magyar, igaz hive a magyar államnak, épen azért, ha valamelyik felekezet segítségért emeli fel szavát, valláskülömbség nélkül ott van az egész polgárság, 1 mikor örömében részt kell vennünk, akkor is ott vagyunk mindnyájan. Ott voltunk a németi gör. kath. hívek templomszentelési ünnepélyén is. Kétszeres örömmel voltunk ott, mert ez ünnepély nagyszerű manifestácziója volt annak is, hogy a mi polgártársaink, a mikor az Isten dicsőségére templomot emeltek, e templom megszentelt falai között áhitatos lelkűk imáit az édes hazai nyelven, magyarul küldték az egek urához. Az Isten megérti az imát, bárminő nyelven szóljon is az, de nekünk mégis csak akkor a legkedvesebb, ha magyarul hangzik.. Az a vasárnapi ünnepély- épen azért volt mindnyájunknak ünnepe! Országos jelentőségű a mozgalom, hogy azon gör. kath. híveknek, a kik csakis magyarul tudnak, engedtessék meg, hogy egyházi szertartásuk is magyctr logyan. Orooágoo jolontoo^gü mert ha kedvező eredményt fog elérni, örök időkre biztosítva lesz, hogy a magyarságnak tagjai maradnak, mig ha az egyházi félsőbbség ez óhajt teljesíteni nem fogja, nagyon könnyen megeshetik, hogy a szertartási nyelv révén a magyarság elveszíti azokat, a kik ma csak magyarul tudnak. Országos érdek a tervbe vett magyar gör. kath. püspökség felállítása, épen azért hazafiui kötelességet teljesítünk, ha annak a lelkes csapatnak törekvéseit szívvel lélekkel támogatjuk, a mely az eszmét zászlójára irta és fáradságot nem ismerve küzd, hogy diadalra is vezesse. Nem czélja e mozgalomnak magyarrá tenni nyelvében azt, a ki nem magyar, de igenis czélja, megtartani magyarnak azokat, a kik ez idő szerint csak magyarul tudnak. Ha egy századdal ezelőtt indult volna meg, minden nehézség nélkül czélját érhette volna, mert az a sok akadály nem emelkedett volna útjában, a melyekkel most kell megküzdenie. És ha egy századdal ezelőtt létesül a magyar gör. kath. püspökség, sok százezer magyar, a kik ma már nem ismerik az édes hazai nyelvet, ma is miénk volna. Ott voltunk a vasárnapi ünnepségen valláskülömbség nélkül, de mikor felhangzott a hívek áhitatos éneke, szivünkből szólt a zsolozsma minden szava, mert magyarul szólott. És lelkünk áhítattal pihent meg a lelkipásztor daliás alakján, a ki híveinek igaz vezére és felkent bajnoka ,,egy szent ügynek, mely nemcsak az övé, de a miénk is. WUja I71V1I) UvgJ u liui vb UlvoO séggel végződjék s oly szép legyen a befejezés, mint a minő szép volt a kezdete, a vasárnapi templomszentelési Vasutmegnyitás. A villamos vasút ünnepélyes megnyitása I hó 8-án ment végbe. E nagy jelentőségű alkotás, mely városunk jövő életére előreláthatólag fontos hatással leend, megérdemelte, hogy a mikor a nyilvánosságnak átadatik, ez bizonyos ünnepélyességgel történjék. voll) el nem képzelhető, hogy miért kellene épen ennek tönkremennie. Kifogástalannak tartja mindenki a társulat összjátékát, nagyon jók az elsőrendű játékosok minden szakban, szokatlanul szép a darabok kiállítása, ügyes a rendezés, jók az énekkarok és, ami ritka dolog, szépek a kóristanők is. A műsor változatos. Sok az uj darab, és helyesen váltogatják a műfajokat. Ennél többet a színigazgatótól senki- sem kívánhat. Úgy, hogy a közönség részvétlensége a színészet körén kívül kell, hogy essék. . Az értekezlet egyik tagja nagyon helyesen találta a nevén a baj okát: az általános szegénységet, amely azonban (ezt már én mondom, nem ö) mindenkinél inkább megmagyarázza a s'zinházba nemjárás t, mint ő nála. Hát igaz, a nehéz anyagi helyzet tényleg sokban hozzájárul, hogy az ember a fogához verje a krajczárt, mielőtt kiadja. És, minthogy az általános nagyfokú pangás közepette az emberek az elkerülhetetlen szükségleteik fedezésére kénytelenek szorítkozni, a színház pedig bizonyos tekintetben mégis csak szórakozás szántba megy, világos, hogy a színészettel a közönség csak azt érezteti, ami alatt maga is nyög: az idők nehézségét. Ez a színházlátogató közönség egy nagy részénél tényleges oka a visszavonulásnak. De nem az egész közönségnél. Még mindig elegen vannak városunkban, akiktől ebben a szegény világban is k ö n y- nyen kitelnék egy színházi bérlet költsége. Itt volna az ideje, hogy ők is álljanak elő egyszer, megmenteni városunk hírnevét azok részére, akik eddig szerény filléreikkel tartották fenn itt a színészetet. Hangversenyzö zene- és énekművészek úgyis régen törül lék'Szatmári a mü- értŐ városok sorából. Üres teremből üres kézzel szökve el innen felfogadták és ki is jelentették, hogy ők sem jönnek többé vissza, a társaikat is lebeszélik arról, hogy nálunk szerencsét próbáljanak. A Hubay hangversenye óta neves művész nem is fordult meg n%lunk. Ha most egy jóravaló színtársulat is éhen szökik meg tőlünk, akkor végleg lemondhatunk a műélvezetekről, hacsak bűvészek nem játszanak szép színházunkban művészek helyett. Azoknak eddig úgyis mindig lelt házuk volt. Akárcsak Mucsán. Még mindig nem késő. Az évad tulajdonképpen csak most kezdődik, és ha ezentúl jobban viseljük magunkat, mint eddig, mindent jóvá tehetünk. A mi lakosságunk nem fényűző; de olyan nemes élvezetet, amilyen a színház, talán még sem'kénytelen egészen megtagadni magától, még mostohább időben sem. Mentsük meg derék, igyekvő, pártolásra érdemes szintársulatunkat és — a magunk műveltsége becsületét. Verus. INGÜK JÓZSEF szabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb szabású polgári- és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmazva. tása, érthetőbben szólva: az elpusztulása volna. Ennek egyik hatásaképen pedig a város közpénztárának a nyakába szakadna a honvédzenekarnak a színházi bevételekből előirányzott évi 2 5oo frt. díjazása. De nem ez volna a főbaj, ami bennün két fenyeget. Hanem az, hogy pártolás hiányában lévén kénytelen megbukni egy igen. jól szervezett színtársulat, a jövőben valamirevaló színészekre nem számiihatnánk, -és az a. gyalázat érne bennünket, akiknek az elsők közt volt az országban állandó színészetünk, hogy, több mint százezer forintba került, szép színházunkat bezárni kényszerülnénk. És éppen most, mikór a színészetet kerületenként szervezvén az országban, a mi városunk egy nagy szinészeti kerület központjául van kiszemelve. No, hát ez nem fog megtörténni. Én ugyan, amint magamat is, másokat is ösmerek, nem hiszem, hogy sok ember akadjon, aki a szinügy. istápolása czéljából buzgó szinházlátogaló legyen. Sőt azt tartom, hogy egy szép primadonnának egy privát (vagy annak tartott) kacsintása jobb csábitó, mint a vállvetett helybeli sajtó valamennyi hazafias és kulturális fejtegetésekkel járó rábeszélése. De tapasztalásból tudom, hogy húsz év óta jól kijött nálunk minden jó tár sulai. És, mert a jelenlegi a legjobbak pgyike, amelyek ez idő alatt nálunk megfordultak, (különb tán csak a Makóé Délelőtt 9 órakor díszközgyűlés volt, a melyen a főispán elnökölt, a ki megnyitó beszédjében kiemelte a nap jelentőségét, a mikor a villamos vasút a közhasználatnak átadatik. Utánna Jaskovics Ferencz bizottsági tag olvasta fel a hegyivasut és az ezzel kapcsolatos villamos történetét, minden egyes részletet, a mi a több évre terjedő idő alatt csak előfordult, gondosan állitván a hallgatóság szemei elé. A derék munkát közgyűlés jegyzőkönyvében szószerint megörökíteni határozta. « Majd dr. Farkas Antal állott szólásra s tömör szavakban ecsetelve Hegedűs Sándor miniszter érdemeit és kiváló érdeklődését városunk iránt, indítványozta, hogy ez érdemek elismeréséül válaszsza meg a közgyűlés Szatmár város díszpolgárává, a mi egyhangú lelkesedéssel meg is szavaztatott. Végül Veréczy Antal biz. tag indítványozta, hogy a vasút létesítése 1 körül kiváló érdemeket szerzett férfiaknak, mint dr. Schlauh Lőrincz bi- --pavpnfí MártcTy T Lajos irtiniszteri tanácsos, gróf Hugonnay Béla főispán és dr. Chorin Ferencz országgyűlési képviselőnek elismerés és köszönet száVaztassék, a mi szintén nagylelkesedéssel fogadtatott. A díszközgyűlés tárgysorozata ezzel kimerittetvén, a közgyűlést, főispán berekesztette. Déli 12 órakor történt meg díszes közönség jelenlétében a nyilvános forgalomba való átadás. A ka- tonai zenekar hangjai mellett iudult el a villamos első útjára s azóta ren-
