Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-24 / 30. szám

Tizenhetedik évfolyam. 30-ik szám. Szatmár, 1900. julius 24. r r r TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A meg nem halt leányzó. Qnid-quid ágin, pru- denta agas et respice fi nem 1 Hangzatosabb czimet is írhattam volna e sorok fölé, pl. „Vigadó redivivus“ vagy: Vak vagy óh szerelem 1“ de nem akar­tam magam iránt lázitani a vigadó- pártot. Az adófizető közönség megnyugvás­sal vette az utolsó bulletint az élet-halál harczczal vivódó Vigadóról; de a „Sz. V.“ legutolsó száma meggyőzött arról, hogy csak tetszhalott volt a Vigadói s „a leányzó nem halt meg — csak aluszik I“ Kár, hogy sem én, sem Teitelbaum Hermann ur városunk eme kiváló gazda­sági szakembere nem lehetünk, modern Herkulesek, hogy egy csapással és kedve­zően oldjuk meg e nem kicsinylendö kér­dést. A millenáris közgyűlési határozatból emlékszem arra, hogy a piacz parkozása sikere érdekében kimondatott a vízveze­tékkel való junktim. Hát kérem az egy olyan csimbókféle, mely egy iooooo koro­nás munkálatra egy 2 millió koronás göböt köt. Ilyent én is ajánlhatnék a Vigadó létesülése érdekében: Akkor legyen Vigadó, ha a római pápa — mint egyszer régen Avignonba — Szatmávra teszi át székhe­lyét, vagy: mikor helyes gazdálkodással községi pőtadónk 5O°/0-re csökken. Ne mél- tőztassanak mosolyogni e felett; mind a kettő van legalább is olyan komolyan mondva, mint a vízvezetéki S a megvaló­sulás stádiuma szintén egyformán távol áll! Hát az általam igen tisztelt Teitelbaum ur számításaiban nincs hiba; de egy körül­ményt figyelmen kívül hagyott: a közgyű­lés szavazatát! A Vigadó kérdését le kell venni a napirendről; mert ha szemére meri valaki vetni a püspöknek, hogy bizonyos kérdésekben ellentétbe kerül a hitfeleivel: sokkal több joggal lehet szemére vetni a közgyűlés egy részének, hogy mig érdekei­ket akarják megóvni, kiszámithatlan kárt okoznak a közérdeknek. De hát mi legyen azzal a telekkel és épülettel, ha nem Vigadó ? Talán bérház és bazár? Sétáljunk körül a piaczon s számláljuk meg,! hány üresen álló bolthelyiség van ma ? S váljon válto­zik-e többször a hold, mint egyik-másik üzlet firmája? Hol van tehát a garantia arra, hogy az építendő bazárok .mind ki lesznek adva ? Ha igen: nyer a város s veszítenek a piacz hatalmas urai; ha nem : a mostani nem nagyon kedvező állapot marad a házi uraknak s veszít a városi Igen tisztelt Teitelbaum ur velem együtt tudja, hogy egyik oka a Vigadó tervbe vett építésének az volt, hogy valami utón módon bérház és bolt ne legyen, a mi a házak értékét a piaczon lenyomja 1 Sajnos, hogy én is nem vagyok piaczi házi ur: én is esak természetszerűleg igyekezném nem csökkenteni, hanem emelni ingatlanom érté­két. Azt méltóztatik hinni Czikkiró ur,hogy esetleg a Tanács legkedvezőbb ajánlata is nem meg törnék-e a közgyűlés vivilisein ? Tessék csak a piaczi parkra gondolni I Furcsa előttem az, hogy most ma­gam állok —' kéretlenül bár — a piaczi plutokraczia védelmére! Tehát az én véle­ményem az volna, hogy alakíttassák át a szóban forgó épület iskolává. Van két de­rék főgymnÜsiumunk 700-an felüli tanuló­val. Hivatása magaslatán áll mindkettő. Két classikus műveltséget terjesztő intéz­mény egy nagy iparos városban I A gymna­sium tantervénél fogva csupán előkészítő iskolája nem az életnek, de a magassabb tudományoknak. Hiányzik, erősen hiányzik, régóta hiányzik egy a reális életre nevelő úgynevezett polgári iskola! A közműveltségnek sajnos megnyilat­kozását tapasztaltuk a múlt év végén, mi­kor a „nemzeti szövetség“ zászló bontása mellett az iparosok érdekében több üdvös intézmény számára akarták a talajt előké­szíteni lelkes hazafiak, kik messziről jöttek tisztán e végett s a mi iparosaink egyike- másika oly hangon utasított vissza mindent, a mi ruházatot nem viselő emberre is szégyen I Mi ennek az oka ? Az iskola hiánya, a nevelés hiányai Óvodát akar csinálni a város, kettőt egyhelyen! Hát kérem én any- nyira értelmetlen vagyok hogy ezt igy nem vagyok képes megérteni I Azok a szegény kis apróságok 3 évtől 6 éves korig a Dián- nából, a vasúttól, a kaszárnya környékéről mind-mind naponként négyszer tegyenek meg 1 Yj kilométernyi utat sok veszély kö­zött apró lábaikkal! Én már hallottam, hogy miért? De restelleném publicálnil No de cvoda csak lesz, akár itt, akár ott annyival is inkább és könnyebben, mert az ovoda egyesület egy szép kis vagyont adott erre a czélra ajándékba a városnak. Népiskoláink jobb elhelyezésűek, jó tanerőkkel, de számuk még távolról sem elegendő. A népoktatási törvény kötelezőleg kimondja, hogy minden 5000 léleknél töb­bet számláló község vagy város tartozik polgári iskoláról gondoskodni. Váljon tud-e erről a törvényről a város közgyűlése ? Vagy talán a jogtudósok elmagyarázhatják ennek felesleges voltát azét, mert két főgymnasiumunk van?l Kérem én legjob­ban azon csodálkozom, hogy az itt székelő kir. tanfelügyelőség, mely minden tekintet­ben ismeri is s teljesíteni is szokta a hiva­tását, ezt az állapotot összetett kézzel nézi és fásultan tűri I Neki kell okvetlenül meg­indítani ebben az ügyben a kezdeményezést, mert ha nem tenné: kötelessége mulasz­tásáért súlyosan rászolgálna a kritikára, azonkívül pedig kijelentem, hogy magam volnék kénytelen a polgárság körében mozgalmat indítani egy létesítendő polgári iskola érde­kében. Nagy-Bánya, Nagy-Károly már meg­előztek ; nem akarom felsorolni azon váro­sokat, a melyek réges-régen eleget tettek e téren kötelezettségüknek. De azt hang­súlyozom, hogy erre égető szükség van s minden elveszett perez keményen bosszulja meg magát. Nem beszéltem szakértőkkel, de azt hiszem, hogy az átalakítás nem jönne többe, mintha bazárt rendeznének be az ócska palotába. De ha bármenyivel többe kerülne is ezt létesíteni kell, mert ez a köz érdekében fekszik s meghozza úgy az erkölcsi, mint az anyagi hasznát 1 Erkölcsi haszna az lesz, hogy az a sok ezer földmivelő és iparos nem lesz kénytelen gyermekét classicus nevelésű iskolába adni, de azt fogja frequen- táltatni, a mely az életre jobban, alaposab­ban képesít s 4 osztály elvégzésével' így bizonyos befejezett műveltséget ad az ifjú­nak. Az állam — mint mindenütt — itt is készséggel fogja magára vállalni a terheket s a polgárság nem lesz agyon nyomorítva a magas iskolai dijakkal, mint az itteni polgári és felső leányiskolánál. A gymnasium also osztályai épen a polgári iskola hiánya TARCZA. Epizód a tengerészéletből. Irta: Dr. Gáspár Ferencz. II. — Ez a „bott-hoy“ azt akarja mondani: Bootehoé! (= halló, csónak!), a szokásos megszólítás, melyet egy hadihajóról bár­mely közeledő csónakra kiáltanak. A kiáltásból következtetve minden­esetre nyilvánvalóvá lett annyi, hogy egy csónak közeledik a hajóhoz. Már pedig egy idegen csónak, T...n öblében, ilyen időjárásnál, éjfél után egy órakor, okve- tétlenül jelent valamit. Annyit jelentett, hogy a consul fele­sége napok óta súlyos beteg; legyen szi­ves az orvos, nézzen át egy perezre a partra, és segítsen rajta, ha tud, . Á lülledt levegőjű, dohos cabin kés kény ágyán álmatlanul heverő orvos — szerény úri magam — épen valami ör­vöst folyóiraton rontotta szemeit, egy halványan pislogó olajmécses sárga fényé­nél, midó'n jelentették neki, hogy egy ki­csit menjen ki a partra: egy szegény öreg asszony van ott, a ki nagyon várja. Tudomásul véve a jelentést letettem a tudományos folyóiratot, felvettem a víz­hatlan kautsuk-öltönyt, zsebre dugtam kis műszeres táskámat, négykézláb végig- csusztam a corridorban felakasztott függő ágyak alatt, felmentem a fedélzetre, oda­léptem a hajólépcsőnél váró kavaszhoz és csak annyit szóltam: — Mehetünk! A csónokban ketten eveztek; egy nehéz halász bárka volt, kormány és vi­torla nélkül. A két sötét alaknak az ar- czát nem lehetett kivenni aAtoromfekete éjszakában. A délnyugati szél végigsöpört az öblön, majdnem telemeritve az alacsony­peremü lengő járművet. Hol az egyik, hol a másik lábam emeltem a térdemre, hogy ne egyszerre ázzon mind a kettő a bokán felül érő vízben, Itt-ott a gyomromhoz nyúltam és meggörnyedtem, mint a ki görcsökben szenved; napok óta heves gyomorbántalomban szenvedtem, melyet a legcsekélyebb változást nélkülöző, emészt­hetetlen és időnkint undorító conserv- táplálékok idéztek elő. Rövid félórai erőltetett evezés után a csónak beleütődött valamibe: a szikla- part volt. A csónakból kiemelt lámpa ne­hány durván vágott lépcsőt világított meg. Hogy a háttal a czél felé ülő két evezős hogyan talált rá igy, minden keresés nél­kül, a fekete éjszakában, zugó zajlásban, az ép úgy tüneményszerü, — mint az, a hogyan a shingaléz gyöngyhalász rátalál a viz alatti sziklákra csupán szimat után. A két evezős által közrefogva, előí­rói huzatva, hátulról tolatva, a csónak kampói segélyével felkapaszkodtam a me­redek1 sziklíiparton, miközben jól vigyáz­tam, hogy az utánam felnyaldosó hullá­mok le ne kapjanak onnan, mint a sala­mander a kőfalról a legyet. Néhány pereznyire a parttól állott a ház, melyben a beteg feküdt. Az ajtóban váró férj alázatos udvariassággal mentege­tőzött a késői háborgatásért; — de — bár nem is sejtve, hogy milyen lobogóju hajó az, mely a viharban bemenekült az elhagyatott öbölbe — biztos reménynyel .fordult a lobogóhoz segélyért. Megnyug­tattam, hogy készséggel állok rendelke­zésére, kivált mióta megtudtam, hogy föl­dinek tehetek szolgálatot. Beléptem a betegszobába. Egy gyen­gén világított, igen szerény berendezésű szobában, kámfor és camilla-féle theák gőzében, majdnem eltemetve a piroscsikos dunyhák és párnák között feküdt egy ko­rosabb, termetes nő, arczán hosszadalmas és kínos betegség kifejezésével. __________ Má r az első informáló kérdések után rájöttem, hogy hiába jöttem. Hiába, a mennyiben a megfelelő műszerek nélkül jöttem. — Olyan bántalomról volt szó, melynél azonnali, haladéktalanul végrehaj­tandó műtétet kel csinálni, melyet az or­vosnak bármily viszonyok között egyes- egyedül is végre kell hogy hajtson. A műtét ugyan súlyos és életbevágó, nem is jár mindig a remélt sikeres eredménynyel, de a műtét nélkül — melyet mi, orvosok, herniotomiának nevezünk, — az illető beteg feltétlenül elpusztul. Megmagyarázván a férjnek a tény­állást, elhatároztam, hogy visszamegyek a hajóra, magamhoz veszem a szükséges műszereket, melyekkel minden hajó paza­rul el van látva. A hajóra való visszatérés csaknem fényképszerüleg híven ugyan olyan viszonyok között történt, mint a ki- jövétel; csupán a lépcsőkön való lemene­telnél volt egy kis variáczió; tudniilik most nem toltak hátulról és tartottak elöl­ről, hanem tartottak elől és hátul, hogy a nedves, lejtős, félméteres lépcsőfokon ne zuhanjak le a sötét örvénybe. Azután me­gint következtek az átcsapó hullámok, az élőiről hátra mozgó két sötét alak, a bo­kán felül érő hideg viz, a gyomorgör­csök, stb. A hajón magamhoz vettem a mű­szereket és magammal vittem az egyik „egészségügyi matrózt“, a hogyan a beteg­ápolókat nevezik. Kísérőül, illetőleg asszis- tensnek önként ajánlkozott egy fiatal ka­dét, ki azon körülménynél fogva, hogy az édes anyjának egyik unokaöccse két fél­éven át orvosnövendék volt egyszer a bécsi egyetemen, nagy rokonszenvet és még több hivatottságot érzett a mediciná- lis tudományokhoz. Az újabb szárazföldi expediczio szá mára ezúttal egy hadicsónak bocsáttatott vízre. A nyolez matróz hatalmas evezőrud- jának (ezekkel tessék vagy két órán át evezni és azután hurrázni a margitszigeti vendéglő terraszán I) egyenletes kimért csapkodása az esőtől kissé lecsillapodott hullámokon, nagy mértékben emelte a kedélyi depressziót. De az erélyes, szabá­lyos evezőütések felébresztették bennem — az orvosban — a tetterős munkaked­vet ; az előttem álló felelőségterhes élet­mentő műtét analysise elűzte a komor hangulatot. Elfelejtettem a gyomorkatarhust, a melancholiától dohos sötét apró kabint; megbocsátottam a himlőhelyes olasz sza­kácsnak a czipŐtalpszerü sülteket, meg az avasolajos salátákat. Csak annak a halálos betegségben szenvedő öreg asszonynak fájdalomtól eltorzított areza lebegett előt­tem a sötét éjben és annak nyöszörgő sóhajai hangzottak fülembe a zugó zajlásban. — A beteg lakása előtt zárt Sorfalat állott a kis helység valamennyi lakója, be­leszámítva azokat is, kik nem a saját lábu­kon jöttek oda, a — betegeket. Az operácziónál szükséges szerepki­osztás már az utón megtörténvén az élet­bevágó műtét minden hosszabb bevezető czeremóniák nélkül hamarosan meglett, nagy örömére az aggódó férjnek, óriási megkönnyebbülésére a betegnek. A vihar elől csak provizórikus szán­dékkal bemenekülő ágyunaszád még napo­kig maradt aztán elhorgonyozva a t — ni „boye“ előtt; részben némi havariák kija­vítása végett, de még inkább az operált betegre való tekintetből, kit lelketlenség lett volna a még mindig annyira szükséges orvosi felügyelet nélkül magárahagyni. Az öbölben veszteglő hajó ott tartózkodása alatt egy kisebbszerü Lourdes jelentőségére emelkedett. A telep és környezetének évek óta meggyűlt chrónikus betegei — asszo­nyok, aggok és gyermekek— tíz mértföld- nyi területről sereglettek nehéz halászbár­kákban és könnyű ladikokban az ágyuna- szádhoz, mely úgy magaslott ki a körülötte IMIK JÓZSEF szabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb szabású polgári és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmaivav

Next

/
Oldalképek
Tartalom