Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-07-24 / 30. szám
Tizenhetedik évfolyam. 30-ik szám. Szatmár, 1900. julius 24. r r r TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A meg nem halt leányzó. Qnid-quid ágin, pru- denta agas et respice fi nem 1 Hangzatosabb czimet is írhattam volna e sorok fölé, pl. „Vigadó redivivus“ vagy: Vak vagy óh szerelem 1“ de nem akartam magam iránt lázitani a vigadó- pártot. Az adófizető közönség megnyugvással vette az utolsó bulletint az élet-halál harczczal vivódó Vigadóról; de a „Sz. V.“ legutolsó száma meggyőzött arról, hogy csak tetszhalott volt a Vigadói s „a leányzó nem halt meg — csak aluszik I“ Kár, hogy sem én, sem Teitelbaum Hermann ur városunk eme kiváló gazdasági szakembere nem lehetünk, modern Herkulesek, hogy egy csapással és kedvezően oldjuk meg e nem kicsinylendö kérdést. A millenáris közgyűlési határozatból emlékszem arra, hogy a piacz parkozása sikere érdekében kimondatott a vízvezetékkel való junktim. Hát kérem az egy olyan csimbókféle, mely egy iooooo koronás munkálatra egy 2 millió koronás göböt köt. Ilyent én is ajánlhatnék a Vigadó létesülése érdekében: Akkor legyen Vigadó, ha a római pápa — mint egyszer régen Avignonba — Szatmávra teszi át székhelyét, vagy: mikor helyes gazdálkodással községi pőtadónk 5O°/0-re csökken. Ne mél- tőztassanak mosolyogni e felett; mind a kettő van legalább is olyan komolyan mondva, mint a vízvezetéki S a megvalósulás stádiuma szintén egyformán távol áll! Hát az általam igen tisztelt Teitelbaum ur számításaiban nincs hiba; de egy körülményt figyelmen kívül hagyott: a közgyűlés szavazatát! A Vigadó kérdését le kell venni a napirendről; mert ha szemére meri valaki vetni a püspöknek, hogy bizonyos kérdésekben ellentétbe kerül a hitfeleivel: sokkal több joggal lehet szemére vetni a közgyűlés egy részének, hogy mig érdekeiket akarják megóvni, kiszámithatlan kárt okoznak a közérdeknek. De hát mi legyen azzal a telekkel és épülettel, ha nem Vigadó ? Talán bérház és bazár? Sétáljunk körül a piaczon s számláljuk meg,! hány üresen álló bolthelyiség van ma ? S váljon változik-e többször a hold, mint egyik-másik üzlet firmája? Hol van tehát a garantia arra, hogy az építendő bazárok .mind ki lesznek adva ? Ha igen: nyer a város s veszítenek a piacz hatalmas urai; ha nem : a mostani nem nagyon kedvező állapot marad a házi uraknak s veszít a városi Igen tisztelt Teitelbaum ur velem együtt tudja, hogy egyik oka a Vigadó tervbe vett építésének az volt, hogy valami utón módon bérház és bolt ne legyen, a mi a házak értékét a piaczon lenyomja 1 Sajnos, hogy én is nem vagyok piaczi házi ur: én is esak természetszerűleg igyekezném nem csökkenteni, hanem emelni ingatlanom értékét. Azt méltóztatik hinni Czikkiró ur,hogy esetleg a Tanács legkedvezőbb ajánlata is nem meg törnék-e a közgyűlés vivilisein ? Tessék csak a piaczi parkra gondolni I Furcsa előttem az, hogy most magam állok —' kéretlenül bár — a piaczi plutokraczia védelmére! Tehát az én véleményem az volna, hogy alakíttassák át a szóban forgó épület iskolává. Van két derék főgymnÜsiumunk 700-an felüli tanulóval. Hivatása magaslatán áll mindkettő. Két classikus műveltséget terjesztő intézmény egy nagy iparos városban I A gymnasium tantervénél fogva csupán előkészítő iskolája nem az életnek, de a magassabb tudományoknak. Hiányzik, erősen hiányzik, régóta hiányzik egy a reális életre nevelő úgynevezett polgári iskola! A közműveltségnek sajnos megnyilatkozását tapasztaltuk a múlt év végén, mikor a „nemzeti szövetség“ zászló bontása mellett az iparosok érdekében több üdvös intézmény számára akarták a talajt előkészíteni lelkes hazafiak, kik messziről jöttek tisztán e végett s a mi iparosaink egyike- másika oly hangon utasított vissza mindent, a mi ruházatot nem viselő emberre is szégyen I Mi ennek az oka ? Az iskola hiánya, a nevelés hiányai Óvodát akar csinálni a város, kettőt egyhelyen! Hát kérem én any- nyira értelmetlen vagyok hogy ezt igy nem vagyok képes megérteni I Azok a szegény kis apróságok 3 évtől 6 éves korig a Dián- nából, a vasúttól, a kaszárnya környékéről mind-mind naponként négyszer tegyenek meg 1 Yj kilométernyi utat sok veszély között apró lábaikkal! Én már hallottam, hogy miért? De restelleném publicálnil No de cvoda csak lesz, akár itt, akár ott annyival is inkább és könnyebben, mert az ovoda egyesület egy szép kis vagyont adott erre a czélra ajándékba a városnak. Népiskoláink jobb elhelyezésűek, jó tanerőkkel, de számuk még távolról sem elegendő. A népoktatási törvény kötelezőleg kimondja, hogy minden 5000 léleknél többet számláló község vagy város tartozik polgári iskoláról gondoskodni. Váljon tud-e erről a törvényről a város közgyűlése ? Vagy talán a jogtudósok elmagyarázhatják ennek felesleges voltát azét, mert két főgymnasiumunk van?l Kérem én legjobban azon csodálkozom, hogy az itt székelő kir. tanfelügyelőség, mely minden tekintetben ismeri is s teljesíteni is szokta a hivatását, ezt az állapotot összetett kézzel nézi és fásultan tűri I Neki kell okvetlenül megindítani ebben az ügyben a kezdeményezést, mert ha nem tenné: kötelessége mulasztásáért súlyosan rászolgálna a kritikára, azonkívül pedig kijelentem, hogy magam volnék kénytelen a polgárság körében mozgalmat indítani egy létesítendő polgári iskola érdekében. Nagy-Bánya, Nagy-Károly már megelőztek ; nem akarom felsorolni azon városokat, a melyek réges-régen eleget tettek e téren kötelezettségüknek. De azt hangsúlyozom, hogy erre égető szükség van s minden elveszett perez keményen bosszulja meg magát. Nem beszéltem szakértőkkel, de azt hiszem, hogy az átalakítás nem jönne többe, mintha bazárt rendeznének be az ócska palotába. De ha bármenyivel többe kerülne is ezt létesíteni kell, mert ez a köz érdekében fekszik s meghozza úgy az erkölcsi, mint az anyagi hasznát 1 Erkölcsi haszna az lesz, hogy az a sok ezer földmivelő és iparos nem lesz kénytelen gyermekét classicus nevelésű iskolába adni, de azt fogja frequen- táltatni, a mely az életre jobban, alaposabban képesít s 4 osztály elvégzésével' így bizonyos befejezett műveltséget ad az ifjúnak. Az állam — mint mindenütt — itt is készséggel fogja magára vállalni a terheket s a polgárság nem lesz agyon nyomorítva a magas iskolai dijakkal, mint az itteni polgári és felső leányiskolánál. A gymnasium also osztályai épen a polgári iskola hiánya TARCZA. Epizód a tengerészéletből. Irta: Dr. Gáspár Ferencz. II. — Ez a „bott-hoy“ azt akarja mondani: Bootehoé! (= halló, csónak!), a szokásos megszólítás, melyet egy hadihajóról bármely közeledő csónakra kiáltanak. A kiáltásból következtetve mindenesetre nyilvánvalóvá lett annyi, hogy egy csónak közeledik a hajóhoz. Már pedig egy idegen csónak, T...n öblében, ilyen időjárásnál, éjfél után egy órakor, okve- tétlenül jelent valamit. Annyit jelentett, hogy a consul felesége napok óta súlyos beteg; legyen szives az orvos, nézzen át egy perezre a partra, és segítsen rajta, ha tud, . Á lülledt levegőjű, dohos cabin kés kény ágyán álmatlanul heverő orvos — szerény úri magam — épen valami örvöst folyóiraton rontotta szemeit, egy halványan pislogó olajmécses sárga fényénél, midó'n jelentették neki, hogy egy kicsit menjen ki a partra: egy szegény öreg asszony van ott, a ki nagyon várja. Tudomásul véve a jelentést letettem a tudományos folyóiratot, felvettem a vízhatlan kautsuk-öltönyt, zsebre dugtam kis műszeres táskámat, négykézláb végig- csusztam a corridorban felakasztott függő ágyak alatt, felmentem a fedélzetre, odaléptem a hajólépcsőnél váró kavaszhoz és csak annyit szóltam: — Mehetünk! A csónokban ketten eveztek; egy nehéz halász bárka volt, kormány és vitorla nélkül. A két sötét alaknak az ar- czát nem lehetett kivenni aAtoromfekete éjszakában. A délnyugati szél végigsöpört az öblön, majdnem telemeritve az alacsonyperemü lengő járművet. Hol az egyik, hol a másik lábam emeltem a térdemre, hogy ne egyszerre ázzon mind a kettő a bokán felül érő vízben, Itt-ott a gyomromhoz nyúltam és meggörnyedtem, mint a ki görcsökben szenved; napok óta heves gyomorbántalomban szenvedtem, melyet a legcsekélyebb változást nélkülöző, emészthetetlen és időnkint undorító conserv- táplálékok idéztek elő. Rövid félórai erőltetett evezés után a csónak beleütődött valamibe: a szikla- part volt. A csónakból kiemelt lámpa nehány durván vágott lépcsőt világított meg. Hogy a háttal a czél felé ülő két evezős hogyan talált rá igy, minden keresés nélkül, a fekete éjszakában, zugó zajlásban, az ép úgy tüneményszerü, — mint az, a hogyan a shingaléz gyöngyhalász rátalál a viz alatti sziklákra csupán szimat után. A két evezős által közrefogva, előírói huzatva, hátulról tolatva, a csónak kampói segélyével felkapaszkodtam a meredek1 sziklíiparton, miközben jól vigyáztam, hogy az utánam felnyaldosó hullámok le ne kapjanak onnan, mint a salamander a kőfalról a legyet. Néhány pereznyire a parttól állott a ház, melyben a beteg feküdt. Az ajtóban váró férj alázatos udvariassággal mentegetőzött a késői háborgatásért; — de — bár nem is sejtve, hogy milyen lobogóju hajó az, mely a viharban bemenekült az elhagyatott öbölbe — biztos reménynyel .fordult a lobogóhoz segélyért. Megnyugtattam, hogy készséggel állok rendelkezésére, kivált mióta megtudtam, hogy földinek tehetek szolgálatot. Beléptem a betegszobába. Egy gyengén világított, igen szerény berendezésű szobában, kámfor és camilla-féle theák gőzében, majdnem eltemetve a piroscsikos dunyhák és párnák között feküdt egy korosabb, termetes nő, arczán hosszadalmas és kínos betegség kifejezésével. __________ Má r az első informáló kérdések után rájöttem, hogy hiába jöttem. Hiába, a mennyiben a megfelelő műszerek nélkül jöttem. — Olyan bántalomról volt szó, melynél azonnali, haladéktalanul végrehajtandó műtétet kel csinálni, melyet az orvosnak bármily viszonyok között egyes- egyedül is végre kell hogy hajtson. A műtét ugyan súlyos és életbevágó, nem is jár mindig a remélt sikeres eredménynyel, de a műtét nélkül — melyet mi, orvosok, herniotomiának nevezünk, — az illető beteg feltétlenül elpusztul. Megmagyarázván a férjnek a tényállást, elhatároztam, hogy visszamegyek a hajóra, magamhoz veszem a szükséges műszereket, melyekkel minden hajó pazarul el van látva. A hajóra való visszatérés csaknem fényképszerüleg híven ugyan olyan viszonyok között történt, mint a ki- jövétel; csupán a lépcsőkön való lemenetelnél volt egy kis variáczió; tudniilik most nem toltak hátulról és tartottak elölről, hanem tartottak elől és hátul, hogy a nedves, lejtős, félméteres lépcsőfokon ne zuhanjak le a sötét örvénybe. Azután megint következtek az átcsapó hullámok, az élőiről hátra mozgó két sötét alak, a bokán felül érő hideg viz, a gyomorgörcsök, stb. A hajón magamhoz vettem a műszereket és magammal vittem az egyik „egészségügyi matrózt“, a hogyan a betegápolókat nevezik. Kísérőül, illetőleg asszis- tensnek önként ajánlkozott egy fiatal kadét, ki azon körülménynél fogva, hogy az édes anyjának egyik unokaöccse két féléven át orvosnövendék volt egyszer a bécsi egyetemen, nagy rokonszenvet és még több hivatottságot érzett a mediciná- lis tudományokhoz. Az újabb szárazföldi expediczio szá mára ezúttal egy hadicsónak bocsáttatott vízre. A nyolez matróz hatalmas evezőrud- jának (ezekkel tessék vagy két órán át evezni és azután hurrázni a margitszigeti vendéglő terraszán I) egyenletes kimért csapkodása az esőtől kissé lecsillapodott hullámokon, nagy mértékben emelte a kedélyi depressziót. De az erélyes, szabályos evezőütések felébresztették bennem — az orvosban — a tetterős munkakedvet ; az előttem álló felelőségterhes életmentő műtét analysise elűzte a komor hangulatot. Elfelejtettem a gyomorkatarhust, a melancholiától dohos sötét apró kabint; megbocsátottam a himlőhelyes olasz szakácsnak a czipŐtalpszerü sülteket, meg az avasolajos salátákat. Csak annak a halálos betegségben szenvedő öreg asszonynak fájdalomtól eltorzított areza lebegett előttem a sötét éjben és annak nyöszörgő sóhajai hangzottak fülembe a zugó zajlásban. — A beteg lakása előtt zárt Sorfalat állott a kis helység valamennyi lakója, beleszámítva azokat is, kik nem a saját lábukon jöttek oda, a — betegeket. Az operácziónál szükséges szerepkiosztás már az utón megtörténvén az életbevágó műtét minden hosszabb bevezető czeremóniák nélkül hamarosan meglett, nagy örömére az aggódó férjnek, óriási megkönnyebbülésére a betegnek. A vihar elől csak provizórikus szándékkal bemenekülő ágyunaszád még napokig maradt aztán elhorgonyozva a t — ni „boye“ előtt; részben némi havariák kijavítása végett, de még inkább az operált betegre való tekintetből, kit lelketlenség lett volna a még mindig annyira szükséges orvosi felügyelet nélkül magárahagyni. Az öbölben veszteglő hajó ott tartózkodása alatt egy kisebbszerü Lourdes jelentőségére emelkedett. A telep és környezetének évek óta meggyűlt chrónikus betegei — asszonyok, aggok és gyermekek— tíz mértföld- nyi területről sereglettek nehéz halászbárkákban és könnyű ladikokban az ágyuna- szádhoz, mely úgy magaslott ki a körülötte IMIK JÓZSEF szabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb szabású polgári és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmaivav
