Szatmár és Vidéke, 1919 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1919-01-06 / 1. szám
8 HÍREK. BBS Napraforgó módjára fordítják emberek fejüket a nap felé. Tüzimádók ők, kik nem a fényt, de a tűz melegét keresik. — Ma keletről várták a megváltót, holnap nyugatnak fordulnak, mert igy kívánja az önös érdek. Az állam berendezése a polgárok kívánalmai szerint volna meg valósítandó, de miért kell a berendezési munkálatokon egyeseknek keresniük ? Miért keresünk meddőén olyan valakit, ki tetteiben néha el is felejti saját céljait? Miért kell félnünk az intézmények és intézkedések létrejöve- telének rugóit keresni, tartva jogosan attól, hogy lóláb látszik ki mindenütt. A sok csalódás és keserűség, melyet hosszas kínlódásunk váltott ki belőlünk, miért .nem tanít meg arra, hogy kritikával fogadjuk némelyek tolakodását, mellyel a közügyek férfiaiként szerepelnek. Te, olvasórfi, ha megkérdem tőled, miként vélekedel, ott a fórumon hadonászó, sikoltozó, a hazát oly bőven emlegető „közéleti nagyság“-ról, valid be, azt mondód, hogy az egy közönséges ember,' kinek szava mögött, talánmegfizetettség is rejlik. A másik, meg a harmadik ez vagy az akar lenni, itt vagy ott akar érvényesülni, de bizonyos, hogy kevés sóhajt fel önmagával négyszemközt, hogy: „szegény magyar hazám!“ Nagy fásultságban, apathiában lessük a dolgok elkövetkezését. A gyűlések, szervezkedések, beszédek, mell- döngetések és éljenzések, vájjon tettet jelentenek-e? Vájjon igy kell-e tennie egy súlyos betegség lázában senyvedő ország népének, vagy oly magas volna a láz, hogy öntudatlanok vagyunk? Miért nem rázzuk le az élősködőket magunkról, miért nem akarjuk, hogy a tisztesség és becsület irányítsa lépteinket. Láttátok, hogy egyszerre milyen megkapóan sympathicusak lettek Marx theoriái, hogy milyen hamar acceptál- ták a radicalis elveket, hogy mennyire nem is tudják megérteni, tegnapelőtt, delTogy tegnap, hogy voltak ők conser-. vativok? Ne gondoljuk, hogy a világ fordult meg egy nap alatt, ők fordultak a nap felé. Kell a nap melege, mert sütkérezni csak mellette lehet. Azt hiszitek, hogy. ezeknek meggyőződésük van, úgy csalódtok; azt gondoljátok, kitartanak ez eszmék mellett, dőre hit. Ha sülyedne a hajó, ők hagynák el leghamarabb. Hallgattatsátok el őket, vágjátok szemükbe múltjukat. ___ ggy— Az ügyvédi kamara elnöke lemondott. Dr. Keresztszeghy Lajos * szatmári ügyvédi kamara elnöke — mivel úgy tapasztalta, hogy kartársaioak a múltban élvezett bizalmát már nem bírja — ezen tisztségéről lemondott. SZATBXÁR ÉS VIDÉKE. A tárlat utolsó napja. 1919. január 5. Ma délután 5 órakor zárták be a Boromisza, Papp, Litteczky, Tóth, Szöl- gyémy képtárlatot. A kiállítás látogatottság tekintetében messze felülhaladta minden eddigi szatmári kiállítások forgalmát. Azt kellett azonban tapasztalni, hogy a közönség, bár a képektől és szobrászmunkáktól- el volt ragadtatva, aránytalanul keveset vásárolt. Alig 25 ezer koronát árultak a művészek. . Hát ez bizony nem a leghizelgöbb szint veti Szatmár müpártoló közönségére. Láttuk, hogy a vándorkiállítások szemét darabjait milyen borzasztó^ pénzért és micsoda lelkesedéssel vásá- rólták össze, mig ezek az igazi művészi beesései bíró inüdarabok alig akadtak 'vevőre. Holott mind e képek jelentő- 1 ségben és értékben folyton növeksze- j nek, mint minden fiatal piktoré, akikből világhírű művész lesz. A magunk fajtájának szeretetét nem láttam megnyilatkozni, de nem vettem észre azt a meggondolást sem, hogy ezek a mi fiaink kimennek a határok megnyíltával a külföldre, s ha ott is nevet szereznek maguknak, minded egyes képüket hatványozott áron fogják keresni. i És a mai pénzviazonyok mellett az uj gazdagoknak* legjobb alkalom volt házuk feldíszítésére, mert egy mü- becsü kép többre emeli egy család lelki ; életének nemességét, ípi»i-akármennyi más — utánzás. A tegnap délután jelenvoltak a ! művészeket lelkesen ünnepelték. — Áthelyezett szolgabiró. Dr. 1 Makray Mihály- kormánybiztos Szabó Tibor I szolgiíbirét Fehérgyarmatról Mátészalkára S helyezte át. — Nyugdíjazott jegyzők. Sulyok Endre c*engeri és Hadudy József tyukodi j jegyzőket nyugdíjazták. — Esküvő. E r d ő s s y Sándor ja- I nuár 14.-én örök hűséget esküszik Nagysöm- í kúton Papp Mariskának, jiéhai Molnár Mihály szatmári polgár, Eötvöe-utcái ház- tulajdonos unokájának.. Halálozások. Varga József r. kath. plébános negyven éves korában rövid szenvedés után a spanyol járvány áldozata lett. Működése helyén, Sárosorosziban helyezték örök nyugalomra. Fölkel Béla áldozópap, a szatmári katholikus főgimnázium tanár», december 31-én pzivszélhűdós következtében elhalálozott. Élt 59 évet, 23 éven át teljesített tanári szolgálatot. — Levélbélyegvásárlás. A nyugtalan spekuláció nem tud hozzá- törödni ahhoz, hogy pénzügyminiszter mindenképen hozzá tud férkőzni a vagyonhoz, akármilyen formában is fogják azt eldugni. Most a fővárosban 50—100 ezer koronájával vásárolnak levélbélyegeket, mert a kereskedelmi miniszter újakat belátható időn belül nem nyomat, — legalább ezt jelentette ki. így aztán a nagy pénzüek halomszámra gyűjtik a Károly és Zita fényképeit — enyveshátakon. Elfelejtik a jó rojalista gyűjtők, hogy az ilyen bélyeghalmozás nem maradhat titokban — amint a példájuk már is mutatja — és ha épen az adózás miatt nagyon muszáj, egy csekélyke felülbélyegzéssel, például „Adómentes“ szóval forgalmon kívül lehet tenni az összes eddigi levélbélyegeket. És miután igy az egész összeget megkereste a kincstár, a spekulánsoknál levő bélyegezetlen bélyegek a száz százalékos adó legkitűnőbb eszközeivé lesznek. — Lapfúzió. A Beregi Hírlap és a Boregi Eözlöuy beregszászi heti lapok fuzionáltak a Beregi Hirlap cime alatt. Az egyesült lapok szerkesztői dr. Klem Jenő és Radios Mihály. — A kövér utas. Már hozzá vagyunk szokva a rendkívüli trükkök- böz, amivel a csempészeh dolgoznak. Azonban egy máraamarosszigeti atyafi régi módszerhez folyamodott, hogy a szatmáriak -dohányínségét egy kis kivitellel fokozza. N y i s z t o r detektív nagyon megsajnált egy kövér, nehezen mozgó utasembert vasárnap az állomáson és segített neki felszállani. De a hosszú, kockás kabátja nagyon puha fogásu volt és zizegett. Nyisztor szakavatott keze megérezte a dohányt és felkiáltott: Dohány ! És mindjárt tüsz- szentett is egyet a porától. „Igazam van tehát“ fűzte tovább a szót, vissza- sepitette a pasast a földre és áz őr- szobán sikerült öt összes kövérségétől megfosztani. A szigetinek a kabátjába kockásán paklidohány volt bevarrva, de tele volt minden zsebe, csizmája, alsóruhája ugyaneme finom portékával. •Mikor kijött az atyafi, egy sovány, kis emberke lett és fürgén intett búcsút Nyisztornak, aki őt igy kipaklizta. Nagykárolyt nem szálljak meg. December 80-án reggel átutazott Nagykárolyban Berthelot tábornok kíséretével. Ezt az alkalmat akarta felhasználni Márchis Romulus gör. kath. föesperes, a szatmármegyei román nemzeti tanács elnöke, hogy a tábornok előtt küldöttséggel bizonyítsa Nagykároly és környéke román nemzetiségét. Mivel a városban még húsz embert sem tudott erre a célra összeszedni, a falvak alig számottevő románságából toborzott 30 és 40 koronás napidijjal erre a célra embereket. A helybeli Nemzeti Tanács fölhívta a város lakosságát,, hogy reggel nyolc órára mindenki ott legyen az állomáson, hogy impozáns tanúságot tegyenek Berthelot tábornok előtt Nagykároly és környéke magyarságáról. Reggel nyolc órakor már feketélett a pályaudvar a jelenlévők tömegétől, mely csakhamar 10—15 ezer főnyire szaporodott. Ilosvay" Aladár alispán nagyobb küldöttséggel beszállt a tábornok szalonkocsijába s franci any el ven tolmácsolta a város és környék színtiszta magyar lakosságának üdvözletét. A gör. kath. egyház jelenlevő tagjai is tiltakoztak esperesük ferdítő eljárása ellen, melylyel őket románoknak akarja feltüntetni. A tábornok a követ-: kezüket válaszolta :
