Szatmár és Vidéke, 1919 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1919-01-06 / 1. szám
s SZATMÁR ÉS VIDÉKE. klerikális ellenakció dacára együtt tartották és felvilágosító előadásokkal előkészítették a nőket jövendő szerepükre. ‘Hát csak igazságot kérünk és vá- | runk a Szatmári Népszavától. Ebből született és ez az életének első feltétele. Elv.társak! Szerencse föl! Apróságok. Kalapot emelek szülővárosom, Nagykároly előtt, mert viselkedése a francia tábornok ottléte alkalmával olyan volt, amely méltó egy színtiszta magyar városhoz, óriási tömegben vonult ki a közönség a tábornok fogadására és lelkesedéssel tüntetett magyarsága mellett, aminek aztán mégis volt az eredménye, ünnepélyes ígéretet kapott, hogy a várost sem román, sem másféle csapat nem fogja megszállani. a Szatmár-Németi -ugyancsak színtiszta magyar vároffT s mi mégsem kaptunk semmiféle hasonló Ígéretet, ami érthető is. Itten a közönség távol tartotta magát, s mikor a tábornok kinézett, semmi jelét nem látta magyarságunknak, sőt a román szónok beszédje után méltán azt hihette, hogy csak egy rakoncátlan kisebbség a magyarság, aki megakadályozta, hogy a románok impozáns módon kivonulhassanak elébe tisztelegni. Hogyan jöhetett volna arra a gondolatra, hogy akikről szó esett, azok Madarászon és Zsa- dányban laknak ? Bizony, hogy igy történt, ez a mi vezetőségünk hibája volt. * A kormánybiztos egyre arra int bennünket, hogy óvakodjunk a nemzetiségi súrlódások^ előidézésétől, holott a mi közönségünk e tekintetben soha kifogás alá nem esett. t Mi közöttünk mindig teljes volt az egyetértés, 3 ha erre nézve tanúra volna szükség, nyugodt lélekkel hivatkozhatunk román polgártársainkra. Nincs is semmi ok tehát a félelemre, legalább a mi részünkről nincsen, a mi viselkedésünk ugyanaz márad ezután is, mint a milyen eddig volt. Különben most már, ha igaz a legújabb hir, a kérdés kezd nem aktuális lenni. Á csehek megint újabb demarkacionális vonalat tűztek ki, s végpontul Dobvács-Apátit jelölték meg, amely esetben városunk is cseh iinperium alá fog kerülni.. Maszarik ugyanis rájött, hogy a Cseh családnak itten volt birtoka, ezen a címen aztán a határvonalat idáig akarja kiterjeszteni. S ha jól meggondoljuk a dolgot, ez az okoskodás uem is annyira bolond, mint a milyennek első tekintetre látszik, sőt sokkal alaposabb, mint a milyeneket eddig a csehek részéről tapasztaltunk. * Én ugyan még mindig bizalommal nézek a jövőbe, a bár kicsiny az, amire építek, lehetetlenségnek tartom,, hogy hatása ne legyen. Az öreg tigrisnek, Clemenceaunak, a menye magyar leány,* aki a háború óta két fiával ott lakik az apósánál és akit ez nagyon széret, lehetetlenségnek tartom tehát, hogy közöttük Magyarországról szó ne essék, ha pedig esik, hogy az a magyar leány ne keljen védelmére hazájának. Valami azt 'súgja nekem, hogy ennek a sejtelemnek alapja van, s kisül majd a végén, hogy nem olyan fekete az ördög, mint a milyennek festik. Demeter. A Radikális Párt „válsága“ után. Irta: Dr. Kádár Imre párttitkár. A Radikális Párt újból hangsúlyozza a párt elvi orientációját azokkal a törekvésekkel szemben, amelyek a magántulajdon szentségének és a polgári pártok tömörülésének jelszavával lépnek fel. A Radikális Párt végrehajtó bizottsága egyhangú határozattal kimondotta, hogy épp úgy szolidáris az ipari munkássággal a munkanélküli jövedelem és a kapitalizmus ellen folytatott küzdelemben, mint a mezőgazdasági munkássággal a földoligarchia ellen vívott harcában Erre a deklarációra azért volt szükség, mert jobbról és balról egyaránt éles támadások érték a radikális pártot. Jobbról azzal vádolták, hogy túlzott radikálizmusával az imperialista külföld haragját provokálja a fiatal magyar köztársasággal szemben és hogy tápot ád a bolsevizmus égy re türelmetlenebb követeléseinek. Balról arra mutattak rá, hogy a forradalom után nagyburzsoa elemek csatlakoztak a párt zászlajához, amelyek kirakatbiztositás céljaira akarták felhasználni a Radikális Párt progresszív cégtábláját és hogy a pártvezetőség nem domborította ki eléggé ezekkel az elemekkel szemben azt a követelését, hogy vagy hasonuljanak át a párt ideális törekvéseinek megfelelően, vagy pedig maradjanak a párt kötelékein kívül. A két oldalról jövő támadásokkal szemben a párt határozottan áll régóta hangoztatott tiszta elyi programijának alapján. Hazánk és az egész művelt emberiség a lét, vagy nem lét kérdése előtt áll. Két tábor áll egymással szemben: Az egyik előjogait és a másik munkájával szerzett óriási vagyonát félti, félreveri a harangokat és a dolgozó, megtévesztett kispolgárok pánik félelméből akar tökét kovácsolni az ellenforadálom számára. Ez a tábor az erőszak és a vérontás fegyverétől sem riad vissza, sőt provokálja azokat. Az erőszak és vérontás fegyvereit hirdeti a másik tábor is, amely a pro- letáriátus diktatúrája utján azonnal és teljesen meg akarja valósítani a kommunista társadalmat és ezért vérbe akarja fojtani és rpmba akarja dönteni a mai' társadalmat minden kulturális értékével egyetemben. A Radikális Párt azt hirdeti és hirdette mindig, hogy a végzetes jelszavak tébolyult, gyűlölt politikája helyett az értelem politikáját kell követnünk, amely idejében végzett gyökeres reformok segítségével elhárítja a katasztrófát és biztosítja a kulturális fejlődés lehetőségeit. A polgári társadalomnak okosan és idején kell engedményeket tennie a magántulajdon szentségének jelszavát fel kell áldozni, mert csak igy mentheti meg önmagát a forradalmak újabb beláthatatlan és minden eddiginél véresebb katasztrófáitól. Egyetlen dolgozó embernek sincs oka rettegni a bankok állami felügyelet alá helyezésétől, a munkanélküli jövedelem minden formájának megszüntetésétől, a monstrevagyonok garázdálkodásának megfékezésétől. A munkájukból élő kereskedők és iparosok kínnal és verítékkel szerzett vagyonkája csak munkaeszköz — szerszám, amely semmivel sem nemtelenebb eredetű, mint az üllő,- vagy a kalapács. -— Senki sinc9, aki ezeket a kis vagyonokat bántani akarná. A profitlovagok uralma minden dolgozó embert csak lealacsonyított és I aláfizetett, egvetlerf lk.munkáiából élő ember érdeke seiA*alo1nö§'az övékével. A kisemberek eg4sz jövője attól függ, belátják-e ennek igazságát. , Gyökeres reformok még elháríthatják a katasztrófát. Valósítsuk meg azokat idején, együtt, okosan. ^ A nagytőkéseit sajtószolgáival szemben a dolgozó emberek, a- kiskereskedők, kisiparosok; kisvállalkozók, szellemi és fejmirnkások és kisgazdák széles tömegeire apellálunk, akik nem hagyják magukat félrevezetni a régi rezsim haszonélvezőinek dühös rikácsolásaitól, hanem bátran és okosan haladnak a reformok utján. ük is azok közé tartoznak, akik csak láncaikat veszíthetik el, de egy világot nyerhetnek. A románok nem szállották meg Szatmári. 1919. január 6. Budapesti jól informált (!?) lapok jelentéseivel szemben mégis csak kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy Szatmárt nem szállották meg a románok. Nekllnk szatmáriaknak mégis csak tudni kellene valamit erről. Nem valószínű, hogy a megszállás titokban történt volna, úgy, hogy még maguk a megszállani készülő csapatok se tudjanak róla. Különben meg kell várjuk, hogy Budapestről megerősítik.e még a hirt, vagy sem, addig türelemmel kell lennünk. (Ebben a husinséges időben Budapesten igy teremtik á kövér kacsákat.)
