Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)

1930-11-23 / 47. (556.) szám

2-i oldal SIllMlK If I1EC 1930. november 23-án. Toókos Gyula ezredes, vitézi törzskapitány, beiktatta székkapítányi tisztébe Streicher Lajos alezredest. A vitézi gyűlés keretében 21 kitüntetett vette át a háborús emlékérmet. sága, valamint a részvénytársa­ságok igazgatósági tagjaitól az élvezett tantiémek után külön adót fog szedni, amelyet azon­ban csak az 1931—32. költség- vetési év végéig kell majd fizetni. Ez a külön adó aszociális szem­pontok figyelembe vételével a legalsóbb fizetési fokozatokban egészen csekély. Sőt, heti 30 pengő, illetve havi 120 pengő járandóságig a kereset teljesen adómentes (holott eddig a ke­reset-adó adómentes értékha­tára csak heti 20, illetve havi 80 pengő). Az alsóbb fokozatok­ban az uj különadó egészen enyhe és lassan fokozódik a fi­zetések emelkedésével, abból a helyes gondolatból kiindulva, hogy a nagyobb fizetés, nagyobb adót bir el. A kisemberekről való gondos­kodás terén a kormány még egy lépéssel tovább ment, amikor a rokkantadót a következő öt esz­tendőre fenntartja. Mindezek az intézkedések le­hetővé fogják tenni, hogy a kor­mány a mezőgazdaság megsegí­tésére szükségelt pénzügyi esz­közöket előteremthesse anélkül, hogy a gazdasági életre újabb terheket rójon. A takarékossági intézkedések alkalmazásával, va­lamint az állami bevételek csök­kenésének ellensúlyozásával a kormány továbbra is biztosítja az államháztartás egyensúlyát, amely minden gazdasági boldogulásnak első alapföltétele. Csikltent a magyarok bevándorlása Ameriká­ba* Washingtonból írják: A múlt esztendőben 938 ember vándorolt ki Magyarországból Amerikába, mig az idén már csak 671 ember jutott ki az északamerikai Egyesült Álla­mokba. A kanadai és délamerikai bevándorlás erősödik, miután az utódállamok mindent elkövetnek, hogy a magyarokat a nagy bizony­talanságba, a tengeren túlra kiül­dözzék. Az eszperantóval Magyarországért. Útleírás. X. Eindhoven. — Philips. — A magyar rádió. — Az eindhoveni előadás. Rotterdamtól nehéz szívvel vál­tunk meg. Annál a sikernél, mely- lyel itteni látogatásunk járt, na­gyobbat nem remélhettünk, de mé­gis jó volt a rotterdami siker arra, hogy önbizalmunkat ne veszítsük a következő állomáson, mely Tillburg lett volna. El is utaztunk Tíllburgba, mely a katholikus hollandiai szel­lemi élet egyik központja, de saj­nos, eredmény nélkül. Mint általá­ban Délhollandiában, itt is igen elkeseredett a felekezeti harc, amely rá nyomja bélyegét a város eszpe- rantistáinak is életére. Sok helyen sikerült, sőt eddig mindenütt sikerült teljes közömbös­ségünket megőrizni, de itten épen ez volt az oka annak, hogy elő­adást nem tarthattunk. A tíllburgi katholikus, munkás és az u. n. neutrális eszperantista csoportok nem tudtak közös egységre jutni előadásunk rendezésének kérdésé­ben, — végül is egyik sem rendez­hette meg. Nem sokat vártunk Till- burgtól, azonban még ebben a vá­rakozásunkban is csalódtunk, mert A vármegyei vitézi szék életében nevezetes gyűlésre jöttek össze at elmúlt vasárnap Mátészalkán, Szat- már és Bereg vármegye vitézei. Ezen a napon iktatta be hivatalosan Streicher Lajos alezredest a szék­kapitányi tisztségbe, vitéz Toókos Gyula ezredes, vitézi törzskapitány. A községháza tanácstermét tel­jesen megtöltötték az ünneplőbe öltözött s kitüntetéseiket is vala­mennyien viselő vitézek, amikor Péchy László főispán, Dr. Streicher Andor alispán, Streicher Lajos al­ezredes, vitéz Perjéssy Lajos alez­redes és vitéz Körmendy István százados jelenlétében megnyitotta a vitézi gyűlést vitéz Toókos Gyula ezredes vitézi törzskapitány, hogy ünnepélyesen beiktassa tisz­tébe a vármegyei vitézi szék uj székkapítányát Streicher Lajos alez­redest. A Nemzeti Hiszekegy elmon­dása után megnyitó szavaiban meg­emlékezett a volt székkapitány ér­demeiről, a kiváló katona és vitéz hazafi Dienes-Oehm tábornok halá­láról s javaslatára elhatározta a vitézi gyűlés, hogy az elhunyt szék­kapitány emlékét jegyzőkönyvbem örökíti meg. A megboldogult tábor­nok emlékezetének felállással is hó­doltak a jelenvoltak. Az uj székkapitányt üdvözölte ezután vitéz Toókos Gyula. Streicher Lajos alezredest, — mon­dotta a törzskapitány — katonai képességei, polgári és hazafias eré­nyei egyaránt méltóvá teszik arra, semmit sem kaptunk. Sietve indul­tunk tovább. Még a várost sem te­kinthettük meg, mivel volt egy vo­natunk, mellyel nyomban tovább mehettünk abba a városba, ahol nem csak szeretettel, hanem őszinte lelkesedéssel vártak minket. Eind­hoven volt ez a város, ahol utunk- nak szintén igen kedves két napját töltöttük. Eindhoven az a város, melyről egész nyugodtan lehet útleírást Írni. Ezt a várost nem csak, hogy elke­rülik az idegen forgalom „szen­vedő“ alanyai, de nem is ismerik olyan mértékben, mint ahogy meg­érdemli. Eindhoven uj város. Lega­lább is a mai Eindhoven uj. Egy darab Amerika ebben a sülyedő, elaggult régi Európában, Amerika, mely kimondhatatlan fejlődési lehe­tőségeket rejt magában, mely len­dületes és lázas Ütemű fejlődésével csodálkozást és bámulatot vált ki. Ilyen ez a város is, noha semmi sincsen a külső arculatán, sem fel­hőkarcolók, sem amerikai különle­gességek, melyek Amerikára emlé­keztetnék. Csupán az az egy közös vonás, hogy ez a város is máról holnapra lett százezres, hatalmas várossá, mint az Amerikában olyan gyakori. Eindhoven a rádió Mekkája. Késő hogy élén álljon a vármegyei vitézi széknek, annak az intézménynek, amely a vármegye életében legko­molyabb és legigazíbb erőt és érté­ket kell hogy jelentse a főispán, alispán támogatásával s a vitézek okos és fegyelmezett, megértő és becsületes munkásságával. Péchy László főispán állott ezután szólásra, hogy a for­mális megyei beiktatás előtt is szí­vélyesen üdvözölje az uj székka­pitányt, akinek egyénisége és ha- zafisága, háborús és polgári maga­tartása garancia arra, hogy a vitézi szék tagjai eredményesen fogják szolgálni a vitézi rend magasztos céljait s általa a jobb magyar jö­vendőt, Streicher Lajos alezredes katonásan, egyenes szavakban kö­szönte meg a beiktató és üdvözlő szavakat, majd tömör fogalmazásban fejtette ki működésének alapelveit. Minden munkájában — mondotta — legjobb tudása szerint teljesiti a reá váró feladatokat s mindenben a legjobb akarat fogja vezetni. Vité­zeinek, minden dolgaikban a legna­gyobb készséggel áll rendelkezé­sére s bármennyire sujtjá is ma a gazdasági válság csonka hazánk amúgy is szenvedő népét, a kitar­tásban, bizalomban s a jobb jö- vőnkbe vetett rendületlen hitben ismeri fel azt a biztos utat, amely egyedül segíthet bennünket a feltá­madás felé. Lelkes éljenzés fogadta a székka­pitány szavait s a vitézek bizalom­délután a Philips gyárak hatalmas tornyán kigyullad a lángoló vérvö­rös szó: „Philips“, mely ural min­dent s messze vidékre látszik. Eindhoven a maga százezer lako­sát a „Rádiónak“ köszönheti. Első­sorban Philipsnek, mert ennek a hatalmas cégnek itt van a központi gyára. Döbbenetesen hatalmas és szép ez a gyár-telep a maga nagy­szerű épület-monstrumaival és es­tére kapuin át hazaözönlő mun­kásrengetegével, mely kerékpáron, autóbuszon és autón végeláthatat­lan sorokban özönlik. Külön Phi­lips városrész van, utcákkal, isko­lákkal, intézményekkel. Csinos, vö­röstégla épületsorai tiszták és re­mekei a hollandus kényelemnek és tisztaságnak, mely itten is, mint mindenütt Hollandiában az egyetlen fényűzés. — Külön Philips autóbu­szok mennek a Philips munkások­kal a Philips telepekre mindenütt a környékről, a városból és vidékről. Irigy az ember, a magyar ember, amikor ezt a gazdasági szervezett­séget látja. Ez teremtett ebből a városból hatalmas, százezres lakosú gazdasági centrumot. Eindhovennek ugyanis csak 30.000 lakosa volt nehány évvel ezelőtt s ma 100.000, És ezt a hatalmas gyarapodást a rádió uralja. Itt majdnem mindenki vagy közvetve, vagy közvetlenül a teljes örömének és ragaszkodásá­nak érzése zúgott a tnpsokban ak­kor is, amikor vitéz Körmendy Ist­ván széktartó tolmácsolta tartalmas szavakban a megyei vitézek tiszte­letét az uj székkapitány előtt. Bemutatta ezután Toókos Gyula törzskapitány a vitézi szék tagjai­nak Perjéssy Lajos alezredes, nem­zetvédelmi tisztet, majd elismerő szavakban mondott köszönetét a „Szatmár és Bereg" jelenvolt szer­kesztőjének azért a készséges tá­mogatásért, amelyben a vitézi rend céljait s a megyei vitézi szék érde­keit a lap állandóan részesíti. Háborús emlékérmek kiosztása következett ezután. Sorba állott 21 emlékérmes, háborús érdemek ki­tüntetettje, hogy átvegye a vitézi törzskapitánytól háborús szolgálata elismerését, azt az emlékérmet, amelyet vitéz Toókos ezredes azzal osztott ki, hogy ne csak díszes jel­vényt lássanak abban a jutalmazot- tak, de a bajtársiasság szimbólumát és a magyar testvériség összekötő kapcsát. A díszes emlékérmet ezúttal a következők kapták: Martikány Rezső, Barkóczi Lajos, Hajdú Sán­dor, vitéz Bökönyi Sándor, Schrei­ber Menyhért, vitéz Tarpay Alajos László, vitéz Kiss Lajos, vitéz Berecz Aladár, vitéz Torkos Sándor, vitéz Fodor József, Reményi Rezső, vitéz Kádár Kálmán, vitéz Pásztor István, vitéz Bartha Zsigmond, vitéz Nagy László, vitéz Miski Károly, vitéz Illyés Lajos, Czipó Gyula, Müller Miklós, vitéz Borbás Menyhért, és Braun Sándor. Vitézeket érdeklő szervezeti ügyekről referált ezek után Kör­mendy százados és Perjéssy alezre­des, Toókos ezredes, törzskapitány hasznos tájékoztatásától és útbaiga­zításától kísérten. rádióból él. Nem is lehet itt egyet­len egy lakást sem látni olyan mo­dern rádió készülékek nélkül, me­lyek ne jönnének nálunk csaknem ritkaság számba, Hollandiában egyébként is úgy hozzá tartozik már a rádió az emberhez, még a leg­szegényebb osztályoknál is, mint mondjuk a kályha, ami egyébként itt majdnem mindenütt folytonégő nagyszerű készülék, mellyel nem megy végletekbe a szén és fapo- cséklás, mint a mi primitiv tűzhe­lyeinken. A hollandoknak sincs fá­juk, mint nekünk, de ők fel is ta­lálták a módját, hogy ne adjanak ki feleslegesen milliókat tüzelő­anyagért a külföldnek, E kis kitérés után térjünk vissza a rádióra, mellyel kapcsolatosan még egész sereg megjegyezni va­lóm lehetne. Egyik ezek közül az az érdekes megfigyelés, hogy min­den házban van rádió, de negyed­rész annyira sincs dróttal összehá­lózva Hollandia, mint Magyaror­szág, ahol jó, ha minden tizedik helyen van egy használható készü­lék. Ha van itt is antenna, de ezek nincsenek olyan vad fantáziával felszerelve keresztül-kasul minde­nütt, mint nálunk. A másik megjegyezni való a sok közül a magyar rádióval kapcsola­tos. Mi sokat, nagyon sokat köszön-

Next

/
Oldalképek
Tartalom