Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)
1930-11-23 / 47. (556.) szám
2-i oldal SIllMlK If I1EC 1930. november 23-án. Toókos Gyula ezredes, vitézi törzskapitány, beiktatta székkapítányi tisztébe Streicher Lajos alezredest. A vitézi gyűlés keretében 21 kitüntetett vette át a háborús emlékérmet. sága, valamint a részvénytársaságok igazgatósági tagjaitól az élvezett tantiémek után külön adót fog szedni, amelyet azonban csak az 1931—32. költség- vetési év végéig kell majd fizetni. Ez a külön adó aszociális szempontok figyelembe vételével a legalsóbb fizetési fokozatokban egészen csekély. Sőt, heti 30 pengő, illetve havi 120 pengő járandóságig a kereset teljesen adómentes (holott eddig a kereset-adó adómentes értékhatára csak heti 20, illetve havi 80 pengő). Az alsóbb fokozatokban az uj különadó egészen enyhe és lassan fokozódik a fizetések emelkedésével, abból a helyes gondolatból kiindulva, hogy a nagyobb fizetés, nagyobb adót bir el. A kisemberekről való gondoskodás terén a kormány még egy lépéssel tovább ment, amikor a rokkantadót a következő öt esztendőre fenntartja. Mindezek az intézkedések lehetővé fogják tenni, hogy a kormány a mezőgazdaság megsegítésére szükségelt pénzügyi eszközöket előteremthesse anélkül, hogy a gazdasági életre újabb terheket rójon. A takarékossági intézkedések alkalmazásával, valamint az állami bevételek csökkenésének ellensúlyozásával a kormány továbbra is biztosítja az államháztartás egyensúlyát, amely minden gazdasági boldogulásnak első alapföltétele. Csikltent a magyarok bevándorlása Amerikába* Washingtonból írják: A múlt esztendőben 938 ember vándorolt ki Magyarországból Amerikába, mig az idén már csak 671 ember jutott ki az északamerikai Egyesült Államokba. A kanadai és délamerikai bevándorlás erősödik, miután az utódállamok mindent elkövetnek, hogy a magyarokat a nagy bizonytalanságba, a tengeren túlra kiüldözzék. Az eszperantóval Magyarországért. Útleírás. X. Eindhoven. — Philips. — A magyar rádió. — Az eindhoveni előadás. Rotterdamtól nehéz szívvel váltunk meg. Annál a sikernél, mely- lyel itteni látogatásunk járt, nagyobbat nem remélhettünk, de mégis jó volt a rotterdami siker arra, hogy önbizalmunkat ne veszítsük a következő állomáson, mely Tillburg lett volna. El is utaztunk Tíllburgba, mely a katholikus hollandiai szellemi élet egyik központja, de sajnos, eredmény nélkül. Mint általában Délhollandiában, itt is igen elkeseredett a felekezeti harc, amely rá nyomja bélyegét a város eszpe- rantistáinak is életére. Sok helyen sikerült, sőt eddig mindenütt sikerült teljes közömbösségünket megőrizni, de itten épen ez volt az oka annak, hogy előadást nem tarthattunk. A tíllburgi katholikus, munkás és az u. n. neutrális eszperantista csoportok nem tudtak közös egységre jutni előadásunk rendezésének kérdésében, — végül is egyik sem rendezhette meg. Nem sokat vártunk Till- burgtól, azonban még ebben a várakozásunkban is csalódtunk, mert A vármegyei vitézi szék életében nevezetes gyűlésre jöttek össze at elmúlt vasárnap Mátészalkán, Szat- már és Bereg vármegye vitézei. Ezen a napon iktatta be hivatalosan Streicher Lajos alezredest a székkapitányi tisztségbe, vitéz Toókos Gyula ezredes, vitézi törzskapitány. A községháza tanácstermét teljesen megtöltötték az ünneplőbe öltözött s kitüntetéseiket is valamennyien viselő vitézek, amikor Péchy László főispán, Dr. Streicher Andor alispán, Streicher Lajos alezredes, vitéz Perjéssy Lajos alezredes és vitéz Körmendy István százados jelenlétében megnyitotta a vitézi gyűlést vitéz Toókos Gyula ezredes vitézi törzskapitány, hogy ünnepélyesen beiktassa tisztébe a vármegyei vitézi szék uj székkapítányát Streicher Lajos alezredest. A Nemzeti Hiszekegy elmondása után megnyitó szavaiban megemlékezett a volt székkapitány érdemeiről, a kiváló katona és vitéz hazafi Dienes-Oehm tábornok haláláról s javaslatára elhatározta a vitézi gyűlés, hogy az elhunyt székkapitány emlékét jegyzőkönyvbem örökíti meg. A megboldogult tábornok emlékezetének felállással is hódoltak a jelenvoltak. Az uj székkapitányt üdvözölte ezután vitéz Toókos Gyula. Streicher Lajos alezredest, — mondotta a törzskapitány — katonai képességei, polgári és hazafias erényei egyaránt méltóvá teszik arra, semmit sem kaptunk. Sietve indultunk tovább. Még a várost sem tekinthettük meg, mivel volt egy vonatunk, mellyel nyomban tovább mehettünk abba a városba, ahol nem csak szeretettel, hanem őszinte lelkesedéssel vártak minket. Eindhoven volt ez a város, ahol utunk- nak szintén igen kedves két napját töltöttük. Eindhoven az a város, melyről egész nyugodtan lehet útleírást Írni. Ezt a várost nem csak, hogy elkerülik az idegen forgalom „szenvedő“ alanyai, de nem is ismerik olyan mértékben, mint ahogy megérdemli. Eindhoven uj város. Legalább is a mai Eindhoven uj. Egy darab Amerika ebben a sülyedő, elaggult régi Európában, Amerika, mely kimondhatatlan fejlődési lehetőségeket rejt magában, mely lendületes és lázas Ütemű fejlődésével csodálkozást és bámulatot vált ki. Ilyen ez a város is, noha semmi sincsen a külső arculatán, sem felhőkarcolók, sem amerikai különlegességek, melyek Amerikára emlékeztetnék. Csupán az az egy közös vonás, hogy ez a város is máról holnapra lett százezres, hatalmas várossá, mint az Amerikában olyan gyakori. Eindhoven a rádió Mekkája. Késő hogy élén álljon a vármegyei vitézi széknek, annak az intézménynek, amely a vármegye életében legkomolyabb és legigazíbb erőt és értéket kell hogy jelentse a főispán, alispán támogatásával s a vitézek okos és fegyelmezett, megértő és becsületes munkásságával. Péchy László főispán állott ezután szólásra, hogy a formális megyei beiktatás előtt is szívélyesen üdvözölje az uj székkapitányt, akinek egyénisége és ha- zafisága, háborús és polgári magatartása garancia arra, hogy a vitézi szék tagjai eredményesen fogják szolgálni a vitézi rend magasztos céljait s általa a jobb magyar jövendőt, Streicher Lajos alezredes katonásan, egyenes szavakban köszönte meg a beiktató és üdvözlő szavakat, majd tömör fogalmazásban fejtette ki működésének alapelveit. Minden munkájában — mondotta — legjobb tudása szerint teljesiti a reá váró feladatokat s mindenben a legjobb akarat fogja vezetni. Vitézeinek, minden dolgaikban a legnagyobb készséggel áll rendelkezésére s bármennyire sujtjá is ma a gazdasági válság csonka hazánk amúgy is szenvedő népét, a kitartásban, bizalomban s a jobb jö- vőnkbe vetett rendületlen hitben ismeri fel azt a biztos utat, amely egyedül segíthet bennünket a feltámadás felé. Lelkes éljenzés fogadta a székkapitány szavait s a vitézek bizalomdélután a Philips gyárak hatalmas tornyán kigyullad a lángoló vérvörös szó: „Philips“, mely ural mindent s messze vidékre látszik. Eindhoven a maga százezer lakosát a „Rádiónak“ köszönheti. Elsősorban Philipsnek, mert ennek a hatalmas cégnek itt van a központi gyára. Döbbenetesen hatalmas és szép ez a gyár-telep a maga nagyszerű épület-monstrumaival és estére kapuin át hazaözönlő munkásrengetegével, mely kerékpáron, autóbuszon és autón végeláthatatlan sorokban özönlik. Külön Philips városrész van, utcákkal, iskolákkal, intézményekkel. Csinos, vöröstégla épületsorai tiszták és remekei a hollandus kényelemnek és tisztaságnak, mely itten is, mint mindenütt Hollandiában az egyetlen fényűzés. — Külön Philips autóbuszok mennek a Philips munkásokkal a Philips telepekre mindenütt a környékről, a városból és vidékről. Irigy az ember, a magyar ember, amikor ezt a gazdasági szervezettséget látja. Ez teremtett ebből a városból hatalmas, százezres lakosú gazdasági centrumot. Eindhovennek ugyanis csak 30.000 lakosa volt nehány évvel ezelőtt s ma 100.000, És ezt a hatalmas gyarapodást a rádió uralja. Itt majdnem mindenki vagy közvetve, vagy közvetlenül a teljes örömének és ragaszkodásának érzése zúgott a tnpsokban akkor is, amikor vitéz Körmendy István széktartó tolmácsolta tartalmas szavakban a megyei vitézek tiszteletét az uj székkapitány előtt. Bemutatta ezután Toókos Gyula törzskapitány a vitézi szék tagjainak Perjéssy Lajos alezredes, nemzetvédelmi tisztet, majd elismerő szavakban mondott köszönetét a „Szatmár és Bereg" jelenvolt szerkesztőjének azért a készséges támogatásért, amelyben a vitézi rend céljait s a megyei vitézi szék érdekeit a lap állandóan részesíti. Háborús emlékérmek kiosztása következett ezután. Sorba állott 21 emlékérmes, háborús érdemek kitüntetettje, hogy átvegye a vitézi törzskapitánytól háborús szolgálata elismerését, azt az emlékérmet, amelyet vitéz Toókos ezredes azzal osztott ki, hogy ne csak díszes jelvényt lássanak abban a jutalmazot- tak, de a bajtársiasság szimbólumát és a magyar testvériség összekötő kapcsát. A díszes emlékérmet ezúttal a következők kapták: Martikány Rezső, Barkóczi Lajos, Hajdú Sándor, vitéz Bökönyi Sándor, Schreiber Menyhért, vitéz Tarpay Alajos László, vitéz Kiss Lajos, vitéz Berecz Aladár, vitéz Torkos Sándor, vitéz Fodor József, Reményi Rezső, vitéz Kádár Kálmán, vitéz Pásztor István, vitéz Bartha Zsigmond, vitéz Nagy László, vitéz Miski Károly, vitéz Illyés Lajos, Czipó Gyula, Müller Miklós, vitéz Borbás Menyhért, és Braun Sándor. Vitézeket érdeklő szervezeti ügyekről referált ezek után Körmendy százados és Perjéssy alezredes, Toókos ezredes, törzskapitány hasznos tájékoztatásától és útbaigazításától kísérten. rádióból él. Nem is lehet itt egyetlen egy lakást sem látni olyan modern rádió készülékek nélkül, melyek ne jönnének nálunk csaknem ritkaság számba, Hollandiában egyébként is úgy hozzá tartozik már a rádió az emberhez, még a legszegényebb osztályoknál is, mint mondjuk a kályha, ami egyébként itt majdnem mindenütt folytonégő nagyszerű készülék, mellyel nem megy végletekbe a szén és fapo- cséklás, mint a mi primitiv tűzhelyeinken. A hollandoknak sincs fájuk, mint nekünk, de ők fel is találták a módját, hogy ne adjanak ki feleslegesen milliókat tüzelőanyagért a külföldnek, E kis kitérés után térjünk vissza a rádióra, mellyel kapcsolatosan még egész sereg megjegyezni valóm lehetne. Egyik ezek közül az az érdekes megfigyelés, hogy minden házban van rádió, de negyedrész annyira sincs dróttal összehálózva Hollandia, mint Magyarország, ahol jó, ha minden tizedik helyen van egy használható készülék. Ha van itt is antenna, de ezek nincsenek olyan vad fantáziával felszerelve keresztül-kasul mindenütt, mint nálunk. A másik megjegyezni való a sok közül a magyar rádióval kapcsolatos. Mi sokat, nagyon sokat köszön-
