Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)
1930-10-05 / 40. (519.) szám
TpTek. Egyetemi Kór Reí. Kollegium Debrecen IfcsJCHEB PO — *nnj au ALMI es közgazdasági HETILAP.* — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP, — ELŐFIZETÉSI DIJ:^G?JJ?^0*F1LLÉR. FILLÉR. - EGYES SZAJ^ * mimWV FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. FÁBIÁN SÁNDOR SZERKESZTŐSÉG: HORTHY MIKLÓS-UTCA 8 SZ.I TELEFON 38 ÉS 74. — KIADÓHIVATAL: HORTHYj MIKLÓS-UTCA 8. ÉS GRÓF TISZA ISTVÁN-UTCAI 6 SZÁM. — POSTACSEKK SZÁMLA 54'003.| 1930. OKTÓBER 5. SS. ÉVFOLYAM 40. (519.} SZÓI |11 |ggg A Nagyecseden újra szállást vett IL Rákóczi Ferenc fejedelei egykori szatmármegyel kurucainak és leghűségesebb beregi népének hódoló szeretőiével köszönti vármegyénk közönség« Főmélfóságti Kormányzóját, vitéz nagybányai Horthy Miklóst Kedden országos figyelem fordul a nyolcszáz éves ősi várhely, Nagyecsed felé, A hajdan hires láp sarkában épült, nevezetes falu utcái lobogó zászlódiszt öltenek, s virágok szinpompás ékességét veszik magukra, hogy bensőséges melegséggel köszöntsék az oda sereglőket, akik az ország legtávolabbi vidékeiről is éppen úgy útnak indulnak e rendkívüli napra, mint ahogy lelkesülten elzarándokol majd az egész környék népe. Az alkalom méltó e megmozdulásra. Nemzeti históriánk küzdelmes századait mindet végig-élt vármegyénk az előtt a lánglelkü szabadsághős előtt való hódolásra hívogatja erre a napra a csonka haza minden rangú és minden rendű magyarját, aki fenkölt példaadással tudott szolgálni egy szent eszmének s mindenre kész áldozattal hőn szeretett hazájának. Az emlékezés ünnepi óráiban odafordul a gyötrött nemzeti lélek a legdícsőbb nemzeti ideál, a legglóriásabb nevű szabadsághős, II. Rákóczi Ferenc fejedelem magasztosult alakja felé s a neki állított emlék-oszlop előtt egyetlen érzésben olvad össze államfő és egyszerű polgár tiszta magyar hite a minden időkön át örökkön élő és elpusztíthatatlan magyar sors iránt. Rákóczi fejedelem magasztos emlékén át, együtt dobogtat minden magyar szivet, ezen a napon Nagyecsed s arra is áhított alkalmat ad, hogy a mai magyar élet elhivatott vezére, a magyar faji létnek uj célokat adott hérosza, örök büszkeségünk s vitéz Nagyurunk, oda álljon hű nemzete fiai közé s a magyar géniusz legnagyszerűbb inkarnációja, II. Rákóczi Ferenc emléke előtt izzó magyar lelke együttérzésével velünk hódoljon. Rákóczit nem vármegyénk vaihoz nem vonulhatunk s ebből a megyéből is idegen birtokba került úgy az első győzedelmes csata színhelye, mint a gyászos befejezés széles mezeje. Csak Ecsed maradt itt. adta a hazának, de az ő nagy- rahivatott vállalkozásának a mi felsőtiszai lelkes népünk adott indítást. Itt verődött össze először seregének magva, a felkelés első csatáját győzelmesen itt vívta, legbiztosabb várát Ecsedben bírta s a szabadságharc letört zászlaját is itt hajtotta földre a kuruc sereg, a nagymajtényi síkon. Két és fél század telt el azóta, hogy a nagyságos fejedelem született. De csak tiz egy nehány éve, hogy ham- ,n^ÉMÉfcÉr .......... - Ke dvelt várának kuruc földje, ahová egykor boldogan tette harci szállását. A várnak régen nincs nyoma, de a helynek szent varázsa testet adott a gondolatnak, hogy nagyságát maradandóan hirdethesse egy hódolatul állított emlékmű, S a bronz-turulos, Rákóczi címeres, szerény emlékoszlop ott áll a templom kertjében, hogy felavatásra várjon. Megindulnak a fejedelem leghűségesebb beregi népének s Esze Tamás mezítlábasainak késő ivadékai, megindulnak az ős Szatmár kuruc magyarjai, hog] tiszteletet adjanak a Nagysál gos Fejedelem dicső emléké] nek. És jönnek másfelől is ün] népünkre minden rangú mai gyarok, hogy együtt legyünl és együtt várjuk uj nemzet felkelésünk jövendő vezérét a nevében is a mi drága s el] veszített Nagybányánkat őrizc vitéz Nagyurunkat, Horth_ Miklós kormányzót. Hét éve múlott, hogy itt jái közöttünk s azóta tudjuk, hog} látja dolgainkat, érzi fájdalma] sebeinket s szörnyű csonka] ságunk. Sóhajunkat, mely bor] zongatja a bányai erdők fái] s könnyeinket, mely vissza] fordíthatná Kraszna, Szamod vizét, hirdetve Kölcseynk imád] ságos szavát, hogy „megbün] hödte már e nép a múltat jövendőt.“ Kölcsey Ferencünk Himnu] szának centennáris ünnepér köszönthette legutóbb várme] gyénk közönsége hálatelt szív] vei vitéz Nagyurát. S mikot most újra eljő hozzánk, hogy NagyságosF e jedelemre való em] lékezésben egy legyen velünk] hivséges alázattal köszöntjül őt a hivség vára helyén. Kösz öntjük magyar szivünl melegével legendás história] alakját, akinek a szíve vére ugyanarra az ütemre lüktet] mint tágult mellű magyarjainál s akinek a lelkét ugyanazol az indulatok s ugyanazok az érzések szállják meg, mini fajtájának kevés szavú, de be] felé égve lobbanó, egyszer magyarjáét. Köszöntjük ( mindannyian, földet túró, ipe űző, kereskedő és szeli er munkából élő magyarok, a vé] rünkből, való velünk érző é érettünk élő Vezért! (i. s.) pap irt, Írószert 1*1 12/ftf MáR ÉS BSRÍC yv ke rés kedésében vásároljon. t‘
