Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)
1930-04-20 / 16. (495.) szám
2-ik oldal. SIITMll IS BEili 1930. április 19-én, „Magyarország- ismét kedvező gazdar 000 0 rs II ß' 1 / « sági jovonek néz eiebe. 4 Kereskedelmi szerződéseink és az autonóm vámtarifa. — Köz- gazdasági helyzetünk és a külföldi tőke. A „Szatmár és Bereg" számára irta Dr. Bad János m. kir. kereskedelemügyi és közgazdasági miniszter. A trianoni szerződés Magyarországot nemcsupán lakosságának háromötödétől s területének több mint kétharmadrészétől, hanem egyúttal számos elsőrendű nyersanyagforrásától (fa, ércek, só, földgáz stb.) is egészében vagy túlnyomó részében megfosztván, országunkat teljesen uj gazdasági helyzet elé állította. A világháborúig kifejezetten mezőgazdasági jellegű országban a területi változások következtében az ipar és kereskedelem fokozottabb jelentőségre tett szert. Régi — az ország mezőgazdaságában gyökerező — iparágaink (malom-, sör-, szesz-, cukor stb. iparok) mellett számos más iparág, elsősorban a textilipar indult szép feilődésnek és csak természetes, hogy a magyar törvényhozás, amidőn az 1924. évi XXL te -be iktatott uj — csupán Magyarország gazdasági tagozódását szem előtt tartó — magyar autonom vámtarifát megalkotta, a hazai mezőgazdaság megfelelő védelme mellett, az ipart is kellő támogatásban kivánta részesíteni. Az említett vámtarifának 1925. január 1-ével történt életbelépése óta, egyébként Magyarország nyolc állammal (Ausztriával, Cseh-Szlo- vákiával, Franciaországgal, Görögországgal, Lengyelországgal, Olaszországgal, Spanyolországgal és Törökországgal) létesített — tarifális megállapodásokat is tartalmazó — kereskedelmi egyezményeket, amelynek révén, az autonom vámtarifa tételeinek nagy része már — és pedig számos esetben igen jelentékeny mérvben — mérsékeltetett. Az elmúlt 1929. esztendő külkereskedelmi forgalmáról most már végleges adatok állnak rendelkezésre, s ezekből kivehetőleg, Magyar- ország összes kivitelének értéke 1042'2, behozataláé pedig 1,065 millió pengő lévén, kereskedelmi mérlegünk mindössze 22*8 millió pengő hiánnyal zárult. Nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy a behozatal erős- mérvű csökkenése, bizonyos tekintetben az elmúlt gazdasági év viszonyainak kedvezőtlen alakulásaiban, s igy, a csökkent vásárlási képességben is leli magyarázatát. Másrészt, a kivitel viszonylagosan jelentékenyebb mérvű emelkedése — és pedig nemcsak a mezőgazdasági terményeké, hanem az ipari cikkekéi is — kétségtelenül kedvező jelenség. Ez utóbbi eredmény létre- jövetelében már eredményesen munkálkodott közre az 1929. év legelején megalakult < Magyar Külkereskedelmi Intézet rt. és a Mezőgazdasági Termény és Termékforgalmi Intézet, nemkülönben az a körülmény is, hogy amerikai tőke bekapcsolásával sikerült a kivitel számára viszonylag kedvező feltételek mellett hitelt biztosítani. Közigazgatási helyzetünk további javulását illetően legfontosabb jeből állították aztán még 1921-ben is angol és francia lapok, hogy ci- gányos, kóborló, nomád életet él a magyarság zöme s a fokos meg a pipa a legfőbb kultur-eszközei. Ezzel szemben meg kell mondanunk a mély és magas kultúra, műveltség lényegét. Nálunk műveltségi eltolódások borzalmas aránytalanságai mellett van egy kevés százalékot foglaló rétegnek világot átfogó tárgyi, lelkületi és gyakorlati műveltsége, amit nyelvi, művészeti, tudományos jártassága és átfogó áttekintése miatt magas kultúrának, magas műveltségnek nevezhetünk. Első és legfontosabb lényege az emelkedettség, amely néha stoikus nyugalommá, a küzdelemtől való elhúzódássá lesz. Akik ez érettségben is megőrzik frísseségüket, tevékenységüket s szerető lendülettel működnek, azoknak szinte elmaradhatatlan hatásuk van az élet emelésére. Működésük akár gyakorlati, akár művészeti, akár tudományos téren — áldásos. Van aztán egy jó nagy százalék, amelyiknek szakszerű képzettsége van foglalkozási köre szerint. Az átfogó áttekintés és az emelkedettség rendszerint hiányzik belőlük. A városi művelődési középpontok tagjai valalentőséggel első sorban a hitel kérdése bir. Igaz, hogy a szanálás megkezdése óta a belföldi tőkeképződés örvendetes mérvben halad 1930. január végével a m. kír. postatakarékpénztárnál és a legjelentősebb tizenhárom budapesti pénzintézetnél 614'3 millió pengő volt takarékbetét, illetve 823'6 millió pengő folyószámla betét gyanánt elhelyezve, amely összegek, a megfelelő békebeli összegek 61'3®/«-ára, illetőleg 96'2%-ára rúgnak, ezek a természetszerűleg viszonylag lassan növekvő tőkék azonban, még hosz- szu ideig nem lesznek egymaguk- ban elégségesek az erős belföldi tőkeszükséglet fedezésére. Magyarország ennek következtében külföldi tőkére szorul. Állami költségvetésünk egyensúlya biztosítva van, a pengő árfolyama állandósult, a Magyar Nemzeti Bank pedig legjobban megalapozott és vezetett jegybankok egyike s így a külföldi tőke nyugodt bizalommal helyezheti el a rendelkezésére álló felesleges összegeket Magyarországon. A hazai közgazdasági élet szempontjából, szintén nagy fontossággal biró — az 1928 év őszén megnyitott — budapesti m. kir. vámmenteskikötő, a Bánhida mellett legközelebb elkészülő nagy dunántúli villamossági erőmű, közúti hálózatunk kiépítése, valamint a m. kir. államvasutak küszöbön álló beruházásai szintén hozzá fognak járulni gazdasági életünk fellendítéséhez. Erős meggyőződésem, hogy Magyarország, amely saját erejéből — a névtelen adófizető erejének példátlan megfeszítésével — igyekezett jóvá tenni azokat a nagy károkat, amelyeket a világháború, az azt követő forradalmak és a román megszállás okozott, ismét kedvező gazdasági jövőnek néz elébe. Bizton hiszem azt is hogy ebben a tekintetben számíthat a nagy és nemes olasz nemzet barátságára, amely már a múltban is rokonszen- vének oly számos és szép jelét tanúsította irányunkban. Ami már most a magyar-olasz külkereskedelmi kapcsolatokat illeti, a m. kir. központi statisztikai hivatal ádatai szerint Magyarország Olaszországba: 1927-ben 29,820.000 P értékű, 1928-ban 28,957.000 P és 1929-ben 71,433.000 P értékű árut szállított, mig onnan 1927-ben 53,842.000 P, 1928-ban 47.514.000 P, 1929-ben pedig 46,599.000 P értékű áru került hozzánk behozatalra. Az itt említett esztendők folyamán Magyarország Olaszországba, elsősorban vágó- és igás állatokat, burgonyát, búzát, száraz babot, vetőmagvakat, lisztet, villamossági készülékeket és gépeket vitt, mig Olaszországból, hozzánk, főleg déli és friss gyümölcs, nyers és hántolt rizs, nyersbőr, selyemfonalak, pamutszövetek, gyapjúszövetek szuperfoszfát, gépkocsi, olajos magvak, pamutfonalak és friss főzelékek érkeztek. Ugyvélem, hogy a magyar-olasz gazdasági és kereskedelmi kapcsolatoknak az utóbbi esztendők folyamán tapasztalt megerősödése a Magyarország és Olaszország közötti baráti viszonyt még jobban el fogja mélyíteni. Keritésfonatok különféle mintákban, méretben és vastagságban, legolcsóbb árban és legjobb minőségben, kedvező fizetési feltételekkel a vármegye legrégibb vaskereskedésében Feldman Mátyás Fia cégnél Mátészalkán, (Kos- suth-utca, Városháza mellett) szerezhetők be. megtartó vívmányaira, az erőt s a hitet és akadályokon átsegítő lelkű- letét, megtartó eredményeit szívósan, kitartón megőrizte. Mi lett volna a borzalmas súrlódások, pusztítások, háborús és forradalmi fer- getegek közt a magyarból, ha ez a parasztnak címzett réteg meg nem őrizte volna a magyarság jellegét, erejét s mély-kultúráját ? Ki és kivel állt volna ellene veszedelmeknek? Talán néhány élhetetlen száj- hős? És ki volt az, aki a milliókat megölő vész után is rögtön megragadta az eke szarvát s az után látott, amiből élünk? Nem érett jogokra, nem érett felemelkedésre az a nép, amelyik ilyen józanul választott? Nem a vérében hordozza az az élet emelésének alapját? Nem benne-rezeg minden idegének mélyén a művelődés, az emelkedés, a megmaradás, az ember lendítésének vágya? Épen ez a néha tudattalan megőrzése a múltnak és előrelendi- tése, megtartása az élet utjának, ez a mély kultúra jellemzője. A politika buta küzdelmeibe vegyülés nélkül mondhatjuk Kölcseyvel, Kossuthtal, Petőfivel és ma Horthy Miklóssal és Gömbös Gyulával, hogy a magyarság igazi felemelkedése csak a mély kultúra ez igazi letéteméhányán emelkedetteknek tartják magukat, ha olykor ellátogatnak egy-egy színházba és megszabadulnak a kézi munkától, levetkőzik a falusi ruhát; szellemes-falusi bizser- getés, csárdás és nótázás helyett nyakatekert muzsikát hallgatnak, fújnak és legújabb slágertáncokat billegnek. Ennek ellenében műveltségűk többnyire felszínes, nem beható, nem emelő és nincs meg az a benső feszitő ereje, ami a lelkű- let nyomán lendületre, többé-lételre, emelkedésre, feltörekvésre kényszerít. Gyorsan átváltott külsőségek sosem emelnek igazán a szellemi élet, a mély lelkűiét, az élet szerető lendítése irányába. Amit a művelődés szolgál működéssel, az élet felemelését és megtartását, azt ez a felszínes műveltség legfeljebb csak óhajtja. Még azt sem mindig. Hát a mély műveltség? Van-e ilyen? Egészen nyugodtan felelhetünk, hogy van és ez őrizte meg legérintetlenebbül a felemelkedés vágya mellett a múlt emlékeit, elért eredményeit, lelki-testi küzdelmek, vívódások, bántalmak és örömök leszűrt tanulságait. De a múlttal együtt megőrizte az erőt is. És ha nem válthatta át emelkedési vágyát a művelődés igazi, lendítő, kiemelő, Az összefogás. x. Művelődési feladatok. A politikai egységhez az egyik ut a művelődésen át vezet. Műveltségi egység pedig igazán nem azt jelenti, hogy magasabb műveltségűnek senkinek nem szabad lennie, mint az átlagos. De azt, hogy mindenkinek meg kell adni a lehetőséget a lehető legteljesebb műveltségre. Ami szintén nem azt jelenti, hogy a műveltség legfőbb követelménye csak bizonyos társadalmi fogások, szokások tömege. Hozzátehetjük, hogy még a könyvfalás sem egyedüli mértéke a műveltségnek. A műveltség foka, korok, népek, foglalkozási ágak és egyének szerint váltakozik. Van azonban tárgyi, lelkületi és gyakorlati tevékenységben nyilatkozó műveltségen kivűl u. n. mély és magas kultúra vagy műveltség. Ezt a mély és magas műveltséget pendítette meg Móricz Zsigmond egyik szép írásában azokkal szemben, akik a magyar népet bizonyos külső látszatok alapján egyáltaljában műveletlennek rajzolták itthon is. Eb
