Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)
1930-04-20 / 16. (495.) szám
3-ik oldal. 1930, április 19-én. szatmAr Cs béric A kisipar problémája. Irta: Szterényí József báró. Egyik legnehezebb gazdasági kérdésünk a kisipar megmentésének ügye. A szó legszorosabb értelmében megmentésről van szó. Ez pedig, — amint nem először hangoztatom, — nemcsak gazdasági kérdés, hanem nemzeti és polgári társadalmi kérdés is, mert minden megszűnő kisipari műhely gyengíti a polgári társadalmat és nagy veszteség nemzeti szempontból. A kisipar gazdasági jelentőségét szeretik lekicsinyelni, jóllehet a kisipari termelés jelentősége körülbelül úgy aránylik a gyáriparhoz, mint egy a háromhoz. Hogyan lehet súlyos helyzetén segíteni ? Kétségtelenül messzemenő állami intézkedések szükségesek hozzá. Vissza kell térni a régi, jól bevált rendszerhez, amely helyes irány volt. Helyes volt a kisipar hitelkérdésének rendezése, a kisipar szövetkezetekbe való tömörítése, gépekkel való segélyezése, hogy átterelhető legyen fokozatosan a tömegtermelésre, a szorosan vett kézmüvesjellegü kisiparnál az ízlés fejlesztése, technikai tökéletesítés által, a müiparnak művészeti irányba való terelése. Mindezek az eszközök és intézkedések kitünően beváltak, amig rendszeresen és következetesen igénybe vétettek. Sajnos, politikai okokból, — mert hát kormány az előző kormány rendszerét és módszerét ritkán folytatja, maga akarván újat alkotni, — ezt a rendszert sem követték tovább, kivéve azt az igazán legnagyobb elismerésre méltó hitelakciót, amelyet a mostani kormány a kisiparosság érdekében folytat. Visszatérve a kisipar megmentésének módozataira, nem látok más megoldást az említett eszközök fokozottabb mértékben való igénybevételén kívül, mint a kisiparnak állandó munkaalkalmakkal való ellátását, amire csak az 1907. évi III. tc.-ben szabályozott közszállitási ügynek radikális revíziója nyújthat módot. A kisipár technikai tökéletesítését, a kézműipar megfelelő részének művészi irányba való terelését elvégzi az iparoktatás, elvégzi az iparművészeti iskola, a kisipar technikai átalakítását megoldja a gépsegélynek okos és tervszerű alkalmazása. A kisipar tömegtermelését ezenfelül a kisipari szövetkezetek oldják meg. A kisipar hitelügyét meg kell oldani az IOKSz. utján. A kisiparnak munkaalkalmakkal való ellátása, mint a leggyorsabban ható eszközzel, a közszállítások révén biztosítható. E tekintetben el kell menni odáig, — ez meggyőződésem, — hogy az összes közhatósági szükségletekből ki kell választani azokat a munkálatokat és beszerzéseket, amelyek a kisipari munka által végezheztők (pl. az állami egyenruhaszükséglet, a lábbeliszükséglet, részben az asztalos és egyéb munkák stb.) és ezeket törvény alapján intézményesen kell fenntartani a kisipar részére. Azt is biztosítani kell, hogy a közigcmciatitka a gondazjottság.-- ^Rtnöenaiavaőgot ápolnunk keli mert csak. cqftuk kém áahényesiühet tartósan, ízlés és finomság. Jlpoija. maidon. ^ kisebb-nagyobb darabját Cux-ban. ß £ux enyhe habja khetóaá taszL Ontok, hogy gyakran. GÚlÁscm., núnt^űfatkakSo^^gyszari beszorzás meLtatt. ÁKUCMMC AZ. mM UBPt szállításokat arányosan osszák fel az ország egész kisiparossága között. Még tovább mennék e téren. A versenytárgyalás kérdését is korlá- tozhatónak tartanám a kisipar érdekében, természetesen megfelelő garanciák mellett. Mindehhez egy központi szervre van szüksége a kisiparosságnak. A központi szerv utján kell úgy a hitel, mint a munkavállalás kérdését intézni. Amint a technikai fejlesztés, a tömegtermelésre való áttérés, a művészeti irányba való terelés az oktatási intézetek és a technológiai muzeum feladatai, azonképen a hitel és a munkaalkalmak kérdése ugyancsak egy központi szerv utján volna intézhető, melyre legalkalmasabbnak tartanám a külön törvénnyel létesített IOKSz- ot, természetesen a megfelelő anyagi eszközök rendelkezésre bocsátása által. nyesén keresztül vezet. Ennek a népnek közreműködése nélkül nem volt és nincs magyar haladás, feltámadás. Amennyit a nép sorsán enyhítettek egy századdal ezelőtt, annyival emelte ennek közreműködése a magyar életet, lendítette a művelődést. Gandhi népe sem emelheti addig fel önmagát, mig mocsokban senyved s kiemelkedettjei szeretettel le nem nyúlnak hozzá, hogy egységes szabadulásra, felemelkedésre serkentsék. A műveltségi eltolódások épen úgy megszüntetendők, mint a politikaiak. De amint ott nem lehet az a cél, hogy az eddig nem dolgozókat munkán kívül s jogtalanságra szorítsuk, az eddig is dolgozókat pedig leszoktassuk a munkáról, úgy itt is az elmaradtak felemelése és úgy a magas, mint a felszínes műveltség elmélyítése lehet csak a cél. Tudni kell, hogy a dologgal nem csupán élvezetektől marad el az ember, de az életet tartja-őrzi meg s viszi az emelkedés felé. Át kell itatni a mély műveltség elemeivel, mint a múlt megtartó „ erőivel az egész magyar életet. És egyúttal meg kell könnyíteni a mély kultúra népének felemelkedését, hogy felszínes eszközökkel rendelkezők helyett ezek hassák át és megőrzött erejükkel lendítsék az egész magyar életet. Ez utón is kérnünk kell nagyon érdemes kultuszminiszterünket, hogy a nép felemelkedését viselje tovább is szivén. Es ne zárja el, hogy a legmagasabb helyekre is bejuthasson. Ez az elkoptatatlan, bá- gyadatlan erőtartalék ugyanis a szellemi életbe is mindig mozgást, versengést, frisseséget, életességet, erőt, hatást, lendületet és mélységet visz. Ha csak Arany Jánosokat, Petőfiket s Nagyatádikat említünk is annyiójuk között, mindig bizonyos, hogy nem csak izgalmat vittek a magyar élet pállott vizébe, de életet, erőt, igaz értékeket. Ha tán a mélymüveltség gyorsabb Ütemű haladást kívánt is és erősebben szorgatta a nép felemelését, sosem vált a magyar ügy árulójává. Nyugtalansága pedig néha épen emelkedésének mesterséges gátolása miatt van. Ellenük nem védeni kell a magyar művelődés bástyáit, hanem igenis mindig teljesebben kell meríteni belőlük, hogy lendülettel, erővel, kitartó működéssel és mélységgel hassák át a magyar életet a mindig teljesebb felemelkedés érdekében. Meg kell itt mondanunk, hogy ezen a téren nagy a visszaesés ta nitásunkban és a tehetségek megbecsülésében. Ma a legnehezebb dolog nálunk egy szegény kisgazda tehetséges fiának iskolába jutnia. Ha már bejut a középiskolába, ott sem segítséget, sem jóindulatot nem nagyon várhat. És ha mégis átver- gődi az iskolákat, a felső tanulmányi ösztöndíjakért nem is versenyezhetik a magas rangú tisztviselők fiaival, ajánlottjaival. Állásba pedig igazán művészet, valóságos életölő harc bejutnia. Szomorú volna az újabb nemzedékekre, ha ezt a réteget még tovább tudnák leszorítani ! A művelődés hasznáról tudnia kell mindenkinek annyit, hogy az élet emelése az esetlen, folytonosan surlódó küzdelemből a csíszolódás vonalán halad. Az igazi művelődés nem a munkától a tétlenségbe me- nekedés, de a napi kenyér megszerzését is megkönnyíti azzal, hogy a súrlódások megszüntetésével, szakadékok áthidalásával, a munka megkönnyítésével felesleges küz- delmi akadályokat hárít el. Az akadályok ez elhárítása pedig nem céltalan élvezetért van, hanem az élet emeléséért, megtartásáért. Találékonyság, eredmények felhasználása és ész meg testi fejlettség képesít haladásra, saját utunk elősegítésére, lendületre. Egyúttal a csiszoltabb nem él állandó súrlódásban, nem öli ebbe minden erejét s többet tud áldozni a jövőért. Az igy emelkedett lelkűiét behatóbban látja meg a jövő célját s az események értelmét. És e lelkülettel a jövő szolgálatába szegődik s a jelen bántalmainak felébe kerekedik, így fonódik össze a magas műveltség a jövő szolgálatában és a mély műveltség a múlt megtartásában és a jelen elősegítésében. Lelki és testi kultúra emelése egyaránt szükséges. De nem a kiszökkentek előtolása az egyetlen cél. Egységessé csak akkor lesz a magyar műveltség, ha a kiszökkentek nem bámulják lenézéssel népüket s a nép megérti és követi a kiemelkedetteket. Ehhez kell felemelni őket s bizonnyal feltámad a magyar élet. Budapest. Kincs Elek.
