Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)

1930-08-10 / 32. (511.) szám

4-ik oldal. SISIMÄElS HR EC 1930. augusztus 10-én. — Jónapot — mondok rr mit. csinál bácsi ? — Gondolkozom — mondja. —- Éppen csak gondolkozom. — Aztán min gondolkozik? — moso­lyogva néz rám s elneveti magát. — Hát csak . . . Gondolkozom. így vasár­nap délelőtt, mivel nem dolgozunk. Mi tetszik;? Elmondom a jövetelem célját, hogy ri­portot Írnék a gyarmati főutcáról s igy szeretném megnézni belülről is a házat. — Helyes ■—■ feleli az öreg — helyes. Van itt nézni való épp elég. Közben kér­dezgetni kezdem az öreget. — Mikor épült ez a ház? — Ezerkilencszáztizenkettőben — felelt. — Jó helyre épült — mondom — Olyan levegő van itt, mint a borotva. — Az van, kérem. Levegő az itt olyan van, hogy az ember zsebében kikéi tőle a gabonaszem. Hanem ára is van ám. Azt tudja meg az ur, hogy csak úri népnek adom ki a szobáim. Bizony. Mert borsosra szabtam az árakat. — Egy 3 szobás lakás P 3500-tól, 3800-ig megy. Van is — mond­ja — üres hely. Pedig olyan itt a levegő’ hogy csak úgy éled tőle az ember. Jó hegyi levegő... — Közben a levegős, világos szobából kiérünk a virágos udvarra. — Itt lehet pihenni — mondja az öreg — Tessék csak körül nézni. Az udvar bizony gyönyörű. Égszin bojtu kerti balzsamok' finom pézsma illatú aspe- rulák; rézszinü, cinóberrel pontozott apró virágokba téli holdhoz hasonlító, fehéres rózsák, illatoznak fakó színnel, vegyes zöld gyep-vászon között. S mindenütt, drága il­latot öntve, köszöntik a kert bámulóit. — Bizony gyönyörű ez itt — mondom. Jó lenne itt1 lakni, öreg.' Csak nekem na­gyon drága ez a lakás. — No — mondja —- majd meglátjuk. Gondolkozom rajta. Megfogja a karom bizalmasan. — Pedig jó világ van ám itt. Különösen májusban. Látja a főutcán azokat a szép házakat. Mindegyikben szép kisasszony, az­tán estenként, mind itt sétálnak előttem. Tessék csak idejönni lakni, nem vagyok én rossz ember. Csak éppen, hogy drága. De majd gondolkozom rajta, —■ nyugtat meg az öreg. S én megnyugodva kínáltam meg egy törött végű trabukóval — előlegül. Károlyi-utca, ha végig me­gyek rajtad én ... Szemben egy emeletes épület. Két család lakóhelye. Egy tanítóval beszéltem, kit épp a kapuban fogtam el. — Hogy laknak itt, tanító ur ? Jól öltözött úri ember. Mintegy negy­venéves. — Jól uram. Higyje meg jobb helyet nem is találhattam volna. Egészséges, szellős, tágas, tiszta. Az iskolához közel. Az ember szép békésen éldegélj tanít és tanul. Meg neveli a gyerekeit. Tessék elhinni, sokat számit az az ember életében, hogy milye­nek a gyermekkori emlékei. Tágas, tiszta, szép otthon egészséges és vidám embere­ket nevel. Ellentétben a sötét odúkkal. Persze nincs szabály kivétel nélkül, de ál­talában megáll az az igazság. Betessékel az otthonába. Két világos szo­ba, mellékhelyiségekkel, nagy ablakokkal. Az ablaknál olvas az asszony. — Kezét csókolom — köszönünk. Be­mutat. Olyan családize van itt mindennek — mondom. —- Igaza van. Csak az a baj későn lehet nősülni — mondja beszélge­tés közben a tanító. A háború megkéste- tett bennünket. De hát igy is jó. Kezet fogok és búcsúzok. A tanító is a felesége is kikisér. Még utánnam szól az asszony; — Csak egy hátránya van ennek az ut­cának — mosolyog. —?Még pedig; Hogy a fűszeres meg a hentes nagyon messze van. De megígérte, hogy jövőre fióáüzletet nyitnak mind ketten itt a mi utcánkban. A szemközti ház ablakai mögött valak1 vékony hangon énekli: A Károlyi-utcán, ha végig megyek én... Virágkertésznél. A Gyöngyvirág-utca végén, egy mélyen fekvő nagy telken lakik a virágkertész. Be­megyek. Vályogból épített, cseréppel fe­dett kis ház. Előtte nagy rakás föld s a virág cserepek százai. Körül üveggel fedett ágyak és üvegház. A háztetőn egy csomó fehér galamba. A kutyaólban hatalmas fok­szik ; csaknem lehúznak s ha a kertészné nem jön segítségemre, bizony ott marad a nadrágom alja — emlékbe. — Mit parancsol — Kérdi az asszony? — Körül nézek itt — felelem. —- Hogy megy az üzlet? — Kérdem. — Bizony gyengén — feleli az asszony. Ugyan ilyenkor? Hiszen minden szerel­mes gyarmati gavallér idejár virágért. — Az ám -— nevet az asszony — Más világ van ám most. Most a fiatalok, el­mennek kirándulni, összeszednek, minden­féle mezei giz-gazt, mert az olcsóbb, meg aztán odakint szabad a vásár. No bizony, lakattal van most lezárva a szerelmesek bukszája. Ha jön is valaki annyit alkuszik, nogy csodálkoznem kell: ez is gavallér? Az én időmben a mester legények sem alkudtak virágért, nem az urak. De hát bolondok is lennének, A kisasszonyoknak is csak a bál, meg a tánc kell, elegáns ru­hák, autó, motorbícikli pótülése. Csak úgy viszi a szél a térdükről a szoknyát. Furcsa világ. . . Körülvezet az ágyak között. Virág pa­lánták minden felé. És bevisz a lakásba. Egyszerű szűk kis szoba, simára vetett ágyak. Falakon elsár- ulí fényképek. Az assztalon csattos ima­könyv. Nézzük meg az üvegházat — mondja — az asszony. A kertész bent foglalatoskodik s az áll­ványokon cserépben véges-végig virágok virulnak. — Mibe kerül egy cserép virág? — Egy pengő ötven fillér. Veszek egyet. Elviszem az anyám sírjára. Kreppapírba csomagolja. A pénzt a kötője zsebébe rejti. Kint még egy szekfü csokrot mellékel a cserép virág mellé. — Szépet tessék ám Írni — mondja. A kutyák a kapuig kisérnek. S bent to­vább nőnek, virulnak, illatoznak és vevőre várnak a színes virágok. A dinye csősz. Ezt még el kell mondanom, mert a kert alatt a főutca végében történt velem. Lassan megyek el egy dinye tábla mel­lett. Egy vesszőből összefont kunyhó előt^ egy bácsi üldögél s pipázik a nyári estben — Mit csinál itt, öregem ? — Kérdem —- Őrzöm ezt a dinyeföldet — feleli. Akkor bemegyek — mondom. — Körül­nézek itt. Jó ? — Nem jó bizony — feleli egyszerűen Jobb lesz, ha nem jön be. — Miért? — kérdem csodálkozva. — Mert én őr vágyok itt, ez a dinye- föld a bérlőé s nem az enyém, aztán ha idegen ide beteszi a lábát, én nem felelek itt semmiről. S ha eltűnik innen a vetemé- nyek közül valami, az urnák se esne jól, ha gyanúsítanák . . . Szólt s nem vesztegetett egy pillantást se többet rám. Szent Imre ünnepségek Budapesten. A Szent Imre év ünnepségeinek fénypontjai lesznek az augusztus 16-tól 23-íg Budapesten tartandó nagyszabású ünnepségek. A jubi­leumi év főünnepségeire a pápa Sincero Lajos biborost külön legá­tusként Magyarországra küldte, aki augusztus hó 16-án érkezik Buda­pestre. Az ünnepségekre a világ minden részéből érkeznek zarándok csapa­tok. Augusztus hó 17-én lesz a Horthy Miklós-köztéren a Szent Imre szo­bor leleplezése a pápai legátus je­lenlétében. Augusztus 19-én reggel fél 9 óra­kor a pápai legátus tábori misét mond a Vérmezőn, ahová felvonul­nak úgy a külföldi, mint a vidéki zarándok csapatok, valamint a bu­dapesti hivek serege. A mise után nagy eucharisztikus magyar népgyü- lés lesz. Délelőtt 11 órakor pedig Nem­zetközi eucharisztikus főgyülés az Ünnepi Csarnokban, amelyen felszó­lalnak gróf Apponyi Albert elnök, a Bíboros Pápai Legátus Bourne westminsteri biborosérsek, Faulhaber müncheni biborosérsek, Piffl bécsi biborosérsek, Lavitrano palermói biborosérsek, Hlond poseni biboros­érsek, Serédi bíboros hercegprímás. Valamennyi Budapesten tartózkodó külföldi egyházfejedelem részt vesz a gyűlésen. A kimagasló esemény a Dunán lezajló eukarisztikus hajóskörmenet. A pápa legátusa délután 6 óra 15 perckor érkezik a Szent István- bazilikába, ahonnan a püspökök, érsekek és bíbornokok díszes kísé­retével az Oltáriszentséggel a Zrínyi- utcán és a Ferenc József-téren ke­resztül az Eötvös-téri hajóállomásra megy, ahol kíséretével beszáll a diszhajóra, melyet a kivilágított ha­jók raja kisér. A díszes hajókörmenet az Ország­ház előtt elhaladva, megkerüli a Margit-szigetet, majd a budai olda­lon tér vissza a Műegyetemig, in­nen pedig a pesti oldalon folytatja útját az Eötvös-térig. Amikor a körmenet az Eötvös- téri állomásra visszatér, a pápa le­gátusa és kísérete elhagyja a disz- hajót és a férfiegyesületek díszsor­fala között visszavonul a Szent Ist­ván-bazilikába, ahol Te Deum zárja be az ünnepséget. Augusztus 20-án a Szent István ünnepi országos Szent Jobb-körme- net ez évben a szokottnál is fénye­sebb keretekben folyik le. A kör­menetben a rendezőség 200 ezer emberre számit. A hagyományoktól eltérően nem a Várban vonul vé­gig a körmenet, hanem a Szent István-bazilikától az Andrássy-uton át az ezeréves emlékműig. A kör­menetet reggel 9 órakor a Szent István-bazilikában ünnepies szent­mise vezeti be, amelyet Sincero Lajos bibornok pontifikái. Szent­mise után Serédi Jusztinián dr. her­cegprímás szentbeszédet mond, majd elindul a diszmenet a Szent Jobbal az Andrássy-uton végig a mille- niumi emlék elé, ahol a pápai le­gátus áldást oszt. A többi napokon különböző egye­sületek gyűlései és kongresszusok s nagyszabású nemzetközi ünnepsé­gek lesznek. Az ünnepségekre a Szent Imre év utazási igazolványával vasúton fél­áron lehet utazni Budapestre és vissza. Az ünnepségekre vonatkozólag az Országos Katholikus Szövetség iro­dája (IV., Ferenciek-tere 7.) min­dennemű felvilágosítást megad. Hol vagytok régi nótás nyarak?... Szamoskér, 1930. julíus. Milyen mások voltak a régi nya­rak még csak a mi gyermekségünk idején is úgy aratás körül... Ak­kor a világháború még nem ütötte ezt a nagy gyógyulni nem tudó se­bet a magyar szivén és a magyar jó kedvű arcát nem tette szomo­rúvá Trianon s nem voltunk ilyen keservesen árvák, szegények. A búzát sarlóval aratták. Szépen akkurátosan, punktumosan. Egy szál nem sok, annyi sem maradt el a tarlón vesztegetésben. A ké­vékben szép rendben állottak a ka­lászok, mint katonák a glédában s mint gyufa a skatulyában. És csillagos, holdvilágos estéken jó kedvvel, nótásan tértek haza az aratók a határból. Kora reggel a harmatos búzát nem bántották, ha­nem mig felszáradt a lucsok, kéve­kötelet vetettek s früstök körül fog­Magam meg csak álltam csodálkozva s azon töprengtem, hogy mit is vihetnék el innét a kabátom alatt. De hát az öreg na­gyon komoly s megvesztegethetetlen volt. S igy mivel riportom itt végződik nem mondhatom el, hogy mi is terem ott még dínyén kívül. Azonban, ha valaki kíváncsi rá, nincs más módja, minthogy ő is meg­próbálja szerencséjét az öregnél. De előre megjósolhatjuk, hogy a kísérlet nem fog sikerrel járni. Kovács Gyula. Zsák, kévekötő, manilla-zsineg, dohány-zsineg, rudalókötél és minden­féle gazdasági kötéláru legolcsóbb és leg­jobb minőségben a 70 éve létező Feldman Mátyás Fia cégnél, Mátészalka, Kossuth- utca (Városháza mellett). Telefon 32. Ingyen Autosyphon Mátészalkán a Nagytőzsdében-

Next

/
Oldalképek
Tartalom