Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)

1930-08-10 / 32. (511.) szám

mmii» l» mu A nagy garral hirdetett augusz­tus 1.-i bolsevista demonstráció európai eredménye tehát, a be­érkezett hírek szerint, néhány fizetett ügynök letartóztatása, néhányszáz megtévesztett előállí­tása és az a tanulság, hogy a polgári társadalomnak teljes egyetértésben össze kell fogni, hogy az önmagától való össze­omlást el amúgy se kerülhető moszkvai vörös uralom utolsó erőfeszítései a jövőben is ha­sonlóan teljes kudarcba fullad­janak. 2-ik oldal. — SzüiSis figyelmébe. A sátoraljaújhelyi „Carolineum“ r. k. leánynevelő intézet ellátásra felvesz elemi- polgári- és kertgazdasági- háztartási iskolába járó növendéke­ket, kiket mérsékelt anyagi feltéte­lek mellett lelkiismeretes gondozás­ban, családias ellátásban részesit s anyagilag gondoskodik lelki és testi fejlődésükről. Az intézet min­den tekintetben megfelel a modern követelményeknek. Szép nagy kertje, torna- és játéktere van, ez utóbbi télen korcsolya pályául szolgál. A város hegyvidéken fekszik, levegője, vize kitűnő. A fentebb említett kert­gazdasági és háztartási iskola 2 év­folyamos. A legkorszerűbb prog- rammot tűzte maga elé a „kenyér­adó kultúra" fejlesztésére. A hang­súlyozottan gyakorlati irányú tan­folyam keretébe természetesen be­vonja az elméleti tárgyak köréből amelyek az általános műveltség szempontjából szükségesek s igy ideális továbbképző iskolává teszi azok számára is, kik leányaikat nem akarják külön pályára kiképezni, de továbbtaníttatásukat szükségesnek látják. A kertgazdasági gyakorlato­kon kívül főleg a főzésben és varrásban képzi ki az iskola a nö­vendékeket. Az internátusról kész­séggel küld prospektust az Elöl­járóság. (31—) aSINGER varrógépek MÉors A. LEGJOBBAK ! ' A beregi ezüstfenyő. Miller János szentszéki tanácsos jubileumára. Ott áll ez az ezüstfenyő Is­ten parkjának beregi sarká­ban: Márokpapiban. A má- ramarosi hegyvidékről került abba a kis faluba. Beregbe való átültetésekor bizonyosan nem gondolta Isten fiatal zsol­dosa, hogy a Szózat első két versszaka életének miniatűr jóslata: Bölcsőd az s majdan sirod is, Mely ápol s eltakar. A nagy világon e kivül Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. Itt él Miller János közel négy évtizede. Közel negyven éve küzd népéért, mint a be­regi Egyptom Mózese! Benne tiszteli a sötét világ népe a vá­lasztott vezérlő fejedelmet, az Isten-embert, a végek kapitá­nyát, vagy a második Deák Ferencet. O lett „Jasu bácsi“ néven a „járás bölcse.“ Isten után a pap minden! A középkor hittérítői, mint az összes mesterségekben jártas népnevelők mentek a kultúrá­latlan nép közé. Szt. Bonifác egyik kezében bibliát, a má­sikban collstokkot tartott s úgy ment a frízek közé. Miller Já­nos beregi működését ez a jel­szó determinálta: Cruce et instrumento! Megtanította né­pét imádkozva dolgozni. Imád­ság, munka, külön-külön med­dő, áldást, boldogságot hoz együtt a — kettő! Kitárt karokkal járta meg az életet, átölelte a játékromo­kon síró kicsiny gyermek­fejeket s megsúgta nekik, hogy a tört fabábjukat összeragaszt­ja s a tompa kardot újra ki­feni. Magához húzta őket, hogy ne lássa leikükön a korai har­cot, fülükbe súgta, jöjjetek ki­csinykék, velem barátkoznak az angyalok. — Én pap va­gyok! Szerette az ifjúságot, a ma­gyar virágot. Olyan ifjúságot nevel, amelynek olyan a ge­rince, mint a sudár jegenye, s olyan érzékeny a lelke, mint a rezgő nyárfa levele. Dalos lelke köré gyűjti a magyar májust s kibontott zászlója alatt együtt várnak a fiuk és — angyalok. Közel negyven éve őrködik falvak határában, hogy meg­vívjon népe helyett — Dá­vidként Góliáthal. Népe Hu- nyady Jánost látja benne. Budának érdekes neveze­tessége a Norma-fa. Bér égnék is van norma-fája, az ő Jasu bácsija. Amaz a Dunántúl ereklyéje. Jasu bá­csi a Tiszavidék dísze. Mind­kettőben átmentődött a múlt a jelenbe s bennük konzervá­lódott egy vidék történelme. A világtörténelem igrice: Cantu Caesár. A beregi tör­ténelem regőse: Miller János. Szive a beregi járás históriá­jának jegyzőkönyve. A filisz- teusok és a választott nép örök harcának ez az ezüstfe­nyő a koronatanúja. Közel 40 éve őrzi beregi Vatikánját ez az ezüsthaju pap. Foglya lett népének. Rabja a szeretetnek. S rekor­dere a karakternek. Fizessen neki Isten csorduló mértékkel Magányos Sernyő. Hogy görnyed, mint aki bűnt lakói, Az ősz cibálta bus bokor! Az ágakról levert levelek A szélben fel s le kerengenék. Haraszt röpül, vén fűz nyikorog. Minden csupa gyász..', pernye, romok... A végét várja minden e zord vidéken — Csak én nem! Én, amig minden omlik, összedül, Gyökereimmel e kopár fokon — Bus székely fenyő — megkapaszkodom, S állok, daccal, társ nélkül, egyedül. S mig havat dob rám, hóköpenyt, egy sze­ges nap, vagy egy vad éj, így biztatom magam: ne félj, 'te tovább [tartasz, mint a tél! A gúnyos holdnak, mely nekem halált s [hasonlót emleget, így szólok: Uram, láttam én már karón [varjat eleget! Görnyedtem'én még máskor is, némultan, [hó és jég alatt — De törzsem, ágam akkor is, a hó alatt is [zöld maradt. Kibírtam én már sok telet, Mig jöttek a jégtörő szelek, S gályáimon, mint húrokon, uj fuvalmak... Uj fuvalmak zenéltek! így múlnak, újulnak évek... Én az időkkel bátran szembe nézek. Tompa László. Az Eszperantóval Magyarorsiägert. Eredeti útleírás. II. Elindulás Nürnbergből. — Kiván­dorló magyarok a megszállt terüle­tekről. — Magyarok külföldön. Nürnbergi két napunk után es­tére indultunk, miután a magunk­kal hozott film ügyeit nehány vám­hivatalban itteni barátaink támoga­tásával nagynehezen sikerült elin­tézni. Ezzel kapcsolatosan meg is állapíthattuk, hogy a finánc minde­nütt finánc s bizony, ha nem lett volna velünk az itteni eszperantista egyesület itten nagy befolyású el­nöke s ha Lukács barátom pénz­ügyi fogalmazói mivolta nem «lett volna már önmagában is nagyszerű protekció, nehezen sikerült volna jelentős biztosíték nélkül tovább vinni filmjeinket, amik pedig ezu- táni előadásaink programmjának jelentős részét adták. A pályaudvaron, ha lehet, töb­ben voltak bucsuzásunknál, mint abányan vártak bennünket. Egész hatalmas csoportosulás támadt a perronon s magyar és eszperantó zászlóink az egész vonat figyelmét felhívták. Különösen azokét a ma­gyar munkásokét, akik velünk együtt utaztak, s akik a megszál­lott Felvidékről jöttek a belgiumi bányákba dolgozni. Nekik igazán jól eshetett a magyarok ekkora ün­neplése ebben a messzi idegenben, különösen azután, hogy megtudták, mi a mi utunk célja. Volt is azu­tán kérdezősködés és beszélgetés. Két „ország" magyarjai találkoztak s távol, nagyon távol ettől a két országtól értettük meg igazán, hogy mekkora közösséget jelent az, hogy magyarok vagyunk, akármelyik or­szágba is kényszeritettek egyikünket vagy másikunkat a békeszerződések. Itt igazán egyek voltunk. Magya­rok. Akármilyen útlevéllel is utaz­tunk. Különben is, ami a magyar szót illeti, már az nem olyan ritka ezen a vonalon. Vonatunkon innen is, onnan is hangzott a magyar szó. Amerikai magyarok is utaztak ve­lünk. Ezek már igy idegenben érez­ték magukat elemükben. Ők most mentek „hazafelé". Mennyi helyen is vannak már „otthon" a magya­rok ! Egy nemzetközi gyorsvonaton, akár úgy is érezheti az ember ma­gát, mintha otthon volna. Errefelé különösen, hiszen ez a vasútvonal a középeurópai népek országutja a tenger felé. Hamburg, Antwerpen, Amsterdam, Rotterdam, Bréma a magyar kivándorlás gócpontjai. A s áldja meg ezüstös fejét két kézzel! Erősítse meg jóságos szivét Isten harmatja s ve­zesse még sok évtizeden át a fehér torony árnyékában a gondjára bízott nyájat. A londoni South-Kensington múzeumban van egy csodafa. Hatalmas keresztmetszetére rá van írva a századok története, melyet ő megélt; a norman­nok megjelenése, a fehér és vörös rózsa harca, Cromvell forradalma, a négy György, Viktória királynő uralma... A mároki ezüstfenyő gyűrűi is beszélnek sok év küzdelmé­ről a munka szeretetéről bol­dogság ígéretéről s a vértanu- ság elfogadásáról. Mély tisztelettel hajtja meg magát Bér eg ezüstfenyője előtt egy — nyírfa. — Sirály — _____1930. augusztus 10-én. MEGJÖTTEK a „Pengős regények“ újabb kötetei a ilimiiK ÉS BEREK könyvesboltjába. Mary Rinehart: A bőregér. ?...: A dilettáns detektív. May Edginton; A beteljesült álom. Agatha Christe : A titkos ellenfél. Joan Sutherland: Olthatatlan lángok. Az első hét kötet is újból kapható. SZ/1TM&K ÉS SERE© könyvesboltja. Gróf Tisza István-utca 6 szám. nyugnti bányavidékekre is ezen a vonalon özönlik a megszállott terü­leti magyarság olcsó munkástömege. Bizony elszorul az ember szive, amikor oláh, cseh útleveleket lát magyaroknál, akik egy szót sem tudnak más nyelven. Most, hogy belekezdettem ebbe a témába a külföldet járó magyarok­ról, hát itt is maradok. Mi is érde­kelhetne valakit jobban, mint ez a kérdés: hova mennek s mit csi­nálnak ezek a tekintélyes magyar tömegek, amelyek mostanában úgy látszik szinte inváziószerüen járnak szerte a világban. Egy magyar, akivel később Bel­giumban beszélgettem erről, pana­szolta : magyarok mindenütt és min­den munkára vannak. Ha valahogy megneszelik, hogy ebben vagy ab­ban a városban akad valamilyen munka, elsők a magyarok. Munka pedig nincsen sehol ma Európában. Még a kivándorlók vélt eldorádó­jábán : Franciaországban sincsen. Egy-egy magyar, ha elkerült hazul­ról, végig jár öt-hat országot, amig valahol állandó munkát tud sze­rezni. Az én magyarom is igy tett. Nem szívesen megy haza rongyo­sabban, mint ahogy eljött hazulról. Inkább nyakába veszi a világot. Haza nem mehet pénz nélkül. Szé­gyen lenne ez. De nem is lehetne.

Next

/
Oldalképek
Tartalom