Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1929-09-01 / 35. szám
2-ik oldal. fl/HMÁR ÉS KIKÉI 1929. szeptember 1-én. Befejezésül kérte, hogy a város minden igaz polgára tartsa kötelességének személyes belépésével is támogatni ezt a nemes és nagyszerű intézményt, hogy a Nemzeti Munkavédelem minden tágját a szeretet és bajtársiasság tartsa össze és lelkesítse, hogy igy a jó Isten kegyelme és a magyar hazafiak szent hite és munkája támassza fel a régi nagy magyar hazát. Lelkes és szűnni nem akaró éljenzés követte a nemzeti munkavédelem vármegyei vezetőjének előadását. Minden szava a magyar haza és a nemzeti munkavédelmi intézmény iránti mélységes szerete- tet tükrözte vissza. A hosszan tartó éljenzés lecsillapulta után, Csizmadia Ferenc községi biró köszönte meg a község összes lakossága nevében a csaknem teljes egy óráig tartó s a közönség figyelmét mindvégig lekötő érdekes előadást, egyben biztosította az előadót arról, hogy Mátészalka hazafias közönsége épen az előadónak már korábbi ismertetéseiből és évek óta folytatott lelkes munkájából felismerte a* nemzeti munkavédelem nagy fontosságát, épen ezért az előadó első hivó szavára örömmel gyülekezett a Nemzeti Munkavédelem zászlaja alá. Bejelentette még Putnoky István nemzeti munkavédelmi vezető, hogy a következő napot is Mátészalkán tölti, a helyi szervezetek vizsgálatával és hogy ezen a napon is minden érdeklődőnek a legnagyobb készséggel áll rendelkezésére, amely bejelentés után az előadás véget ért. Református presbiterek országos értekezlete Miskolcon. Az ORLE közgyűlése, — Múlt vasárnap zajlott le a III. országos presbiteri értekezlet a di- ósgyőr-vasgyári munkáskaszinó hatalmas csarnokában. Az értekezletet Istentisztelet előzte meg, amé- lyen Csikesz Sándor az ORLE főtitkára, prédikált. Joó Gyula dr., kecskeméti joga- kadémiai igazgató javaslatára Baltazár Dezső dr., püspök és Dókus Ernő az egyetemes konvent világi elnökének elnöklésével megkezdték a harmadik országos presbiteri értekezletet. Mindenek előtt az üdvözlések hangzottak el. Janka Károly a tir száninneni egyházkerület főjegyzője,' az egyházkerület nevében üdvözölte a presbiteri értekezletet. Bottlik István báró, egyházmegyei gondnok az alsóborsodi egyházmegye nevében szólt. Bottlik báró után Geduly Henrik püspök az evangélikus egyetemes, egyház nevében beszélt és a nagygyűlés munkájára Isten áldását kérte. Mondottak még többen is üdvözlő beszédet, majd rövid szünet után Baltazár püspök mondott megnyitó beszédet: — A mi lelkünk vágya az Örökkévalóság javaira néz, — mondotta többek között — de egyházunk külső életével és munkájával a magyar haza szolgálatára szenteljük oda minden erőnket. Széli Gyula dr., felsőházi tag, egyházmegyei gondnok az elnöki beszédhez fűződő határozati javaslatokat, Csikesz Sándor főtitkár pedig évi jelentését terjesztette elő. Czeglédy Sándor az ORLE alel- nöke a speyeri birodalmi gyűlésnek, a magyar Biblia fordítójának, Károlí Gáspárnak és Bethlen Gábornak a történelmi jelentőségét méltatta. Majd Csikesz Sándor „A magyar református egyház sajgó sebei“ címen tartott beszédet. Makláry Károlynak, a tiszántúli egyházkerület helyettes főjegyzőjének előterjesztésére határozati javaslatot fogadtak el, amely szerint a magyar kálvinizmus minden külföldi kapcsolatával arra fog törekedni, hogy a trianoni állapot tarthatatlanságát bebizonyítsa és megváltoztassa. Farkasfalvy Farkas Géza országgyűlési képviselő, majd Dókus Ernő világi elnök záró beszéde után Baltazár püspökkel együtt mondta el a naggyülés a Hiszekegyet, majd a Himnusz eléneklésével kevéssel egy óra előtt véget ért a naggyülés. Az értekezletet közebéd követte ugyanott. Este a presbiterek elutaztak Miskolcról, csupán az ORLE tagjai maradtak vissza közgyűlésre. Az ORLE közgyűlést hétfőn, negyednyolc órakor istentisztelet nyitotta meg a Kossuth-utcai templomban, ahol Ferenczy Károly nyíregyházai lelkész prédikált. Innen az ORLE tagjai palástosan festői menetben vonultak át a népkerti vigadóba a közgyűlés színhelyére. Czeglédy Sándor mondott imát, majd elhangzottak az üdvözlések. Baltazár Dezső püspök megnyitó beszédet mondott, majd Kiss Ferenc egyetemi tanár az elnöki megnyitóhoz fűződő indítványokat terjesztette elő. Az ORLE könyvkiadó alapjáról Csikesz terjesztette be jelentését, Kiss Ferenc a kálvineum árvaházairól, Szilágyi Béla a vallást tanító lelkészek konferenciájáról és az Országos Ref. Presbiteri értekezletről, Erdős Károly dr. a lelkész egyesület hivatalos lapjáról tett jelentést. Juhász László imája után a gyűlést Baltazár püspök berekesztette s a CXXXIV. Zsoltár eléneklésével a közgyűlés véget ért. A közgyűlés után Miskolc város egy órakor ünnepi ebédet adott az ORLE tagjainak tiszteletére a Korona-szálló éttermében. Baltazár püspök mondotta az első pohárköszöntőt, a Kormányzóra ürítette poharát. Miskolc város polgármestere a vendégekre, hozzátartozóikra ürítette poharát. Az ebéd során még több felszólalás hangzott el. Délután 3 órakor az Országos Református Jóléti Társulat tartott ülést, este hatkor pedig a miskolci Kálvin Szövetség rendezett szeretet vendégséget az ORLE tagjainak a tiszteletére a népkerti Vigadóban, Az ORLE tagjai kedden kirándultak Puínokra, onnan Aggtelekre, a cseppkőbarlang megtekintésére. Megnyílna! az iskolák kapui.*) . Irta : Weisz Miksa igazgató-tanító. Ünnepi ruhába öltöztetett gyermeksereg vonul a szülők kíséretében az iskola felé. Az uj tanév kezdetét veszi. A szerető anya könnyes szemekkel mennyei áldást kér kis fiának ezen első legfontosabb útjára, mely a család meleg fészkéből kivezeti gyermekét a társasélet első fórumára. Az atya megismerteti gyermekével az iskola fontosságát, jó magaviseletre, szorgalomra inti és a kicsinyek előtt megérthető nyelven elmondja, hogy az iskola fogja lerakni ismereteinek azon alapját, melyek nélkül az életben nem boldogulhat. Mi tanítók pedig felffissült elmével, lankadatlan munkakedvvel és pihent erővel állunk megint a sorompóba, hogy kötelességeink teljesítését Isten nevében ott folytassuk, ahol elhagytuk. Munkabírást, energiát és lelkesedést merítünk abból a felemelő tudatból, hogy munkánk nemes és mindeneknél fontosabb, *) Fenti cikket Írója — bevallása szerint — a múlt heti számban közölt „Gyermek- nevelés“ c. cikkünk hatása alatt irta meg. hogy szent hivatásunkból kifolyólag hazánk jobb jövőjét készítjük elő, midőn a ránk bízott ifjúságot legr jobb tudásunk és képességünk szerint hazájukért és felekezetűkért áldozatra kész lelkes, jellemes, kötelességtudó és munkás emberekké neveljük. Ezt a nehéz és nemes célt azonban csak úgy érhetjük el, ha a társadalom is segítségünkre siet. Az iskola ma már nemcsak oktat, hanem egyúttal nevel is, sőt elsősorban nevel. Mert hiszen botornak kellene tartanunk azt a kertészt, aki előbb vetne s a föld megmivelésére csak áz- után gondolna! De munkánk csak akkor lesz sikeres, ha összeolvasztottuk az iskolát a nagyközönség leikével, hogy ugyanazon törekvések éljenek bennük, hogy egy azon célt kövessék tudatosan mindkét részről, nemcsak az iskola részéről egyoldalúan; hogy kölcsönösen tisztán álljon mindkét fél előtt, hogy mit akar, mit nyújthat az iskola, mik azok az uj eszmeáramlatok, melyeknek a tanításban érvényt szerez. Ezen uj eszmeáramlatoknak az életben s igy a szülőknél is termékeny talajra kell találni, hogy megérthessék az uj szellemtől áthatott modern tanító munkálkodását, hogy átérezzék, követhessék lelkesedő buzgalmának hatását s ők is erőt merítsenek ebből. Az iskola ne csak oly helyként éljen a társadalom előtt, hová gyermekeit néhány órára elküldi naponta, hanem tényleg összenőjjön vele, mint gyermekei jövőjének előkészítőjével. Ezúton haladva tapasztalni fogják az iskolának gyümölcseit az élet minden egyes fázisában. Ahol becsületes, jó iskola van: ott virágzik az ipar, kereskedelem, szellemi élet. Statisztikailag kimutatható, hogy rendes iskoláztatás, lelkiismeretes iskolalátogatás mellett, haladás, gyarapodás, virágzás mutatkozik minden viszonylatban. Már pedig minden szülő gyermekeinek boldogságát óhajtja s akarja biztosítani. Rendszeretet, a munka megbecsülése és értékelése, pontosság, tisztaság, engedelmesség jellemzik az iskolai életet; ugyanezen tulajdonságok uralkodnak az életben való megállhatásunk feltételei gyanánt. Tapasztalni fogják, hogy az iskola légkörében hajt bimbókat a humánus érzés, az emberbaráti szeretet, az elnyomottak íelsegitésére való törekvés és a közmegelégedetíség. Ezek a lelkitulajdonságok, ezek az érzések ott virágzanak és csak abban a társadalomban illatoznak, ahol jó iskolában nyerték kiképzésüket a gyermekek. Ezek nélkül pedig nem lehet magasabb életfelfogás, nem lehet becsületes életmód. A társadalom és tanító fogjon kezet s vállvetve, egyesült erővel működjenek közre a nevelés-oktatás tökéletesítésén. Kell, hogy a tanító és társadalom közt a legszebb harmónia álljon fenn. Törekszik is arra minden tanító. A szeretet az a varázsvessző, amely mint Mózes pálcája, még a sziklából is áldást fakaszt. Ha szeretik az iskolát, áldozatot is hoznak érette. Viszont, ha a tanító látja, hogy a társadalom nem mostoha hozzá, lelke megnyílik, mint a virág kelyhe a napsugárra s egész kincsét kitárja a gyermekek előtt. Hassa át a szeretet lángja az iskolát s vonja a szeretet sugarainak bűvkörébe az egész társadalmat, hogy boldog legyen iskola és tanító és akkor boldog lesz az a társadalom is, melyet az iskola nevelni fog. UTAZÁSÁHOZ a váHaji magyar-román határon át BÉRELJEN AUTÓT, r • mely kedvező fuvardíjért Nagykárolyba és környékére teljes kényelemmel elviszi. Érdeklődés Vállajon 3. sz. telefonon.
