Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1929-06-23 / 25. szám

2-ik oldal.

1929, jttmius 23-ánSl.tf MM is illll

A uagykárolyí református egyházmegye uj esperesének beiktatása.

juk, hogy az utóbbi időben Kö- zépeurópa keletén Magyarország az egyetlen megnyugtató és szilárd gócpont, amely működésének centrifugális erejénél fogva maga felé vonzza környezetét Ezt bizonyára észrevették már a nyugati hatalmak is. A megcsonki- tottságában is imponáló nyugalommal előbb gazdasági, most pedig lassan külpolitikai téren is talpraálló Magyarország felé minden oldalról elismeréssel fordulnak a világ népei. Ma már bátran mondhatta Bethlen István Madridban, hogy „olyan béke- szerződést kényszeritettek ránk, amelyet a történelemben bizonyára úgy fognak ismerni, mint a legigazságtalanabbat, minden békeszerződés között, amelyet valaha legyőzöttre - rákényszeri- tettek, melynek következtében Magyarország groteszk módon elvesztette szinmagyar fajú lakosságának több, mint egyharma- dát, sőt piacait és azokat a területeket is, ahol nélkülözhetetlen nyersanyagát találta“.

Nagyon sokat jelent az, hogy a nyugati népek nagy nyilvánossága előtt ezeket már hivatalos állásban levő magyar állam- férfiú nyugodtan kimondhatja. Néhány évvel ezelőtt még a tiltakozás vihara fogadta volna az ilyen kijelentést. Ma már azonban az események súlya alatt és a helyzet megváltozása következtében csak hallgatás a válasz egyelőre. És aki hallgat, az beleegyezni látszik. Egyedül a kisantant részéről hangzik még a szokásos lárma, de ez sem erre irányul, hanem — úgy látszik — csak kudarcba fűlt demarsuk kisérő zenéje, amit amúgy is meglehetősen lehűtött a párisi „hideg zuhany“.

(Folytatás az 1-ső oldal III-ik hasábjáról.)

a faluba. Ünnepélyes fogadtatás a határszélen.

Tíz órakor ünnepi istentisztelet a ref. templomban.

Élőének: Ur Jézus mely igen drága, a te igédnek világa.

Közének: IX. Zsoltár: Tebenned bíztunk eleitől fogva.

Imádkozik: Orosz Kálmán csé- csei ref. lelkész.

Prédikál: Jánossy Sándor méh- teleki ref. lelkész.

Végének: 85. dicséret. 4.

Csudákkal teljes a természet temploma, Melyekből kitetszik bölcsességed nyoma. Nagy vagy a nagyokban, bölcs vagy a ki[csinyekben,

Gondod el nem fárad annyi sok ezerekben. Végtelen jóságod a menny és föld hirdeti Sokaságát nyelvünk mert ki nem beszélheti.

Féltizenkét órakor a díszpolgári oklevél átadása a szülőház előtt. Üdvözlő beszédek.

Egy órakor közebéd.

Délután levente-ünnepély, tárogató a Tiszaparton.

Este műkedvelő előadás melyen felolvas Móricz Zsigmond, utána előadásra kerül egy kis színdarabja, aztán tánc kivilágos kivirradtig.

Kölcsön-zsákok és

vízmentesponyvák

jutányosán 24—25 kaphatók

LAUTMAN SÁMUELNÉL CSENGERBEN.

8HEMISBMWBWB—HBBHI IHHMIHWimi

Folyó hó 19-én, szerdán délelőtt 10 órakor lélekemelő ünnepség színhelye a mátészalkai ref. templom. Amint ismeretes, Tukacs Lajos esperes, nyirmeggyesi ref. lelkész, a nagykárolyi egyházmegye elnöki tisztéről a iegutóbbi egyházmegyei közgyűlésen lemondott és ezzel egyidejűleg, magas korára való hivatkozással, az illetékes egyházi főhatósághoz benyújtotta nyugdíjaztatása iránti kérvényét is. Az egyházmegye egyházi és világi tényezői, valamint a református nagyközönség őszinte fájdalommal válik meg közszeretetben és köztiszteletben álló esperesétől, aki súlyos feladatokkal járó, nagy fokú körültekintést, tapintatot és békességszere- tetet megkövetelő magas egyházi tisztségét mindvégig előrehaladott korát megcáfoló munkabírással, fiatalos lelkesedéssel, igazi krisztusi lélekkel s nemes buzgósággal töltötte be.

Távozása nagy veszteséget jelent az egyházmegyére nézve, amit csupán az újonnan megválasztott esperesnek, Fóris Lajos, olcsvaapáti-i ref. lelkész működéséhez általánosan fűzött reménység enyhít. Az uj esperes közvetlen, szeretettől áthatott és egyházi téren agilis egyéniségét egyház-megyeszerte jól ismerik. Az uj esperes beiktatása egyetlen pontja volt

az egyházmegye ünnepi közgyűlésének,

melynek lefolyásáról a következőkben számolunk be:

Ünnepi harangzúgás után az egyházmegyei elnökséggel és egyház- megyei tanácsbirói karral az élén bevonult a templomba az egyházmegye lelkészeinek palástos serege.. Az Ur asztala mellett Péchy László főispán, egyházmegyei gondnok és Tukacs Lajos, a lemondott esperes foglaltak helyet, míg a tanácskozó asztal mellett a tanácsbirák közöttük Tisza Lajos gróf, Szepessy Károly dr., Literáthy Dezső dr., mint világiak, Kincses István mátészalkai, Berey József nagyecsedi, Nagy Imre egyházmegyei főjegyző olcsvai, Király István ópályi-i, Asztalos Kálmán fábiánházai lelkészek, mint egyháziak. A szemben levő padokat a lelkészek foglalták el. Az egyházmegyei közgyűlés tagjai a közönséggel elénekelték a „Jövel Szentlélek Üristen“ kezdetű éneket, melynek elhangzása után a távozó esperes mondotta el meghatottságtól reszkető hangon bucsuimáját, majd

Péchy László főispán,

egyházmegyei gondnok megnyitva a közgyűlést, a lemondott esperes utolsó jelentésének megtétele után kijelölte az uj esperest meghívó küldöttséget. Az éljenzéssel fogadott uj espereshez elsőnek Péchy László főispán, egyházmegyei főgondnok tartott üdvözlő beszédet, aki többek között a következőket mondta:

Mély vallásoságot, erős istenfélelmet, tisztes erkölcsi felfogást, szervező képességet, eréllyel párosult igazságosságot, törhetetlen hazafias érzést követel meg az az állás, amelyet Nagytiszteletüséged be fog tölteni.

Az egyházmegye felfedezte, hogy ezek a tulajdonságok Nagytiszte- letüségedben mind meg vannak, ezért úgy én, mint az egész egyházMóricz Zsigmond élete.

Az „Ötven év — ötven könyv“ jubileumi füzetből.

„Az életemről szóljak ? Hajóztam, holmikat hordtam, kincseket garmadáztam. S magamnak elfeledtem egy percet félretenni."

Életének ötven esztendejét igy foglalja össze Móricz Zsigmond. Hol csendes vizeken, hol háborgó tengeren, itt-ott viharok közepette is hajózott, páratlan tehetségét tokáig kellett aprólékos és céltalan munkára elfecsérelnie, mígnem kibontakozott igazi és nagy jelentősége a magyar irodalomban, amelyet dús kincsekkel, drága és örök értékekkel gazdagított. Hatalmas len- dűléssel iveit egyszerre a magasságok felé Móricz Zsigmond pályája: lázas és mindig tevékeny szelleme soha meg nem pihent, mindenkor csak a friss utakat kereste és a nagy feladatokat.

Otven esztendős most Móricz Zsigmond és ebből az ötven esztendőből valóban kevés jutott számára a maga örömére, annál több mindazoknak, akik benne látják a magyar irodalom egyik legnagyobb és legjelentősebb egyéniségét. Tiszta magyarsága diadalmas erővel duzzad minden alkotásában. Ott született, ahol a magyarság ezredév óta lakozik, a Tisza felső hajlásúban, Csécsén, Szatmárban. Otvenkétházas ez a falu : megmaradt azonmód, ahogy ezredév előtt letelepedtek itt dacos és harcos magyarok. Apja, Móricz Bálint is ilyen volt, küzdő és mindig újra törekvő ember, afféle ezermester ; anyja Pallaghy Erzsébet pedig papleány, finom és gyengéd, sokszor álmodozó. 1879. június 29-én, Péter-Pál napján született meg Móricz Zsigmond. Az első a gyerekek között; azután még hat fitestvér követi, meg egy lányka.

Az apa fúr-farag, dolgozik két kezével szerzi meg a mindennapra valót, az anya a ház körül tesz-vesz és boldogsága, ha könyveiben olvasgathat. A gyermek elíő nagy élménye egy árvíz, amely elpusztítja

az atyai házat. A kis Zsigát ekkor, hatéves korában, gépész nagybátyjához Istvándiba küldik; az elemiben itt tanulja meg a betűvetést. Hét esztendős korában Szabolcsba megy a család Pthrügyre, ahol az anya rokonai élnek és ahol az apa ácsmesterkedik. Itt járja az elemit a fiú s innét kerül 1891-ben, tizenkét esztendős korában, Debrecenbe, a kollégiumba. Amikor a harmadik osztályt elvégzi, új csapás zudul a családra, leég a szabolcsi ház, Móricz Bálint elhagyja a falut, városba, Sárospatakra költözik, hogy gyermekeit könnyebben nevelhesse. Ezek az esztendők a legszomorub- bak a fiú életében; a családi bajok erősen hatnak reá, amikor hatodikos, latinból, görögből, németből megbukik, viszont megismerkedik az élet nagy bánatával, szenvedéseivel s keserűségeivel. A gyermek lelke mélyen őrzi meg ezeket a benyomásokat, majdan a regényíró és a drámairó számára.

Anyjának volt egy testvére, Pallaghy Gyula, akit még jobb idejében Móricz Bálint taníttatott ki, iróember, Kiplinget fordítja, Gyulai tanítványa és ekkor már a kisújszállási főgimnázium igazgatója. Magához veszi Zsigát s most már itt végzi el a gimnáziumot. Húsz esztendős, amikor 1899-ben érettségizik és a három esztendő, amelyet Kisújszálláson tölt, döntő életére : a tanári és az ifjúsági könyvtár megnyílik előtte, nagybátyja könyveit olvasgatja, csu- dás és nagyszerű világ tárul föl előtte s maga is irogatni kezd. Az első novellákat és verseket Írja, mint minden diák, aki álmodozni kezd, de kialakul megfigyelő tehetsége is: később irómüvészetének legnagyobb ereje.

1899. őszén Debrecenbe kerül vissza Móricz Zsigmond, mint teológus. Református pap akar lenni, de az írói törekvések már fölbuzdulnak benne. 1899. karácsonyakor a „Debreceni Ellenőrinek cikket küld — Schoppenhauerról. A kis tanulmány megjelenik s Móricz Zsigmond elhatározza, hogy pályát változtat: újságíró lesz. A „Debreceni Hírlap" fogadja föl munkatársnak, mindjárt segédszerkesztőnek s e mellett beiratkozik a jogra. Vidéki újságíró, aprólékos, elmúló napi munkával, örök lázzal s teli álmokkal. Egyre kevesebbet jár el a jogi előadásokra, viszont verseket ir, majd novellákat s 1900. tavaszán már megjelenik első nagyobb novellája is: A bécsi bútor.

A vidéki újságíró a fővárosról álmodik s 1900. őszén már a pesti egyetemre iratkozik be. Tarsolyában néhány novella, ezzel akarja meghódítani a világot. Ám küzdelmek esztendei várnak reá. A kultuszminisztériumban lesz számgyakornok, azután a statisztikai hivatalhoz megy, ott dolgozik, közben a családja is Pestre jön, apja munkaereje végre diadalmaskodik, építési vállalkozó lesz, ő maga megismerkedik Gyulaival és Kozma Andorral, irodalmi tanulmányokat ir, Elektrával és Re- viczkyvel foglalkozik, megbízást kap a Kisfaludy Társaságtól, hogy gyűjtse össze szülőfölde népköltészetet és három nyáron át járja be gyalog Szatmár vármegyét. Nemcsak meséket gyűjt, dalokat, hanem rengeteg följegyzést is emberekről, dolgokról, természetről. Ez a hajlamosság a följegyzés iránt egész életében meg is maradt nála. Esztendőkig még irodalmi tanulmányokat ir Bajzáról, Gyulairól, Csokonairól, segédszerkesztője lesz a „Magyarország vármegyéi és városai" monográfia-gyűjteménynek, tanulmányt ir Szatmár megye népéről, feldolgozza népköltési gyűjteményét és közben az ujságiró napi tiszavirágmunkáját végzi.

1903. decemberében hagyja ott a hivatalt, mert az „Az Újság" munkatársa lesz : fővárosi hírlapíró. Robotmunkás. Tudósításokat ir, híreket, közben pedig szemlélődik, olvas, jegyez s ir. Lassan és nehezen megy az érvényesülés. Sokkal inkább uj és friss az egyénisége, semhogy első Írásai a megszokott utón járnának, lágy és érzelmes történetek volnának és megnyernék egy napilap tárcaszerkesztőjének kötelező Ízlését. így inkább csak gyermektörténetei, apró ifjúsági elbeszélései, verses állatmeséi kapnak helyet, mint elbeszélései. Pedig sokat kell dolgoznia, hiszen csak száz korona a havi fizetése és már nős ember :

1905. januárjában nőül vette Holies Eugéniát, a rimamurányi egyik tisztviselőjének leányát, tanítónőt, akivel boldogan él és aki legszigorúbb és legszeretőbb kritikusa a férjének. Hamarosan gyermekek is jönnek a házhoz, az első kisfiú kilenc hónapos korában meghal, de aztán jönnek a többiek, családi élete egyre boldogabb lesz, ám irodalmi vágyai még nem teljesülnek.

1906. karácsonyakor közli először Az Újság „Tavaszi szél" novelláját, majd azután elvétve jönnek a többiek és a „Mári néni" már föltűnik néhány irodalmi férfiúnak is.

1908. őszén irta meg „Hét krajcár" novelláját, amely a „Nyugat“-ban jelenik meg és az uj Íróra egyszerre ráterelődik a figyelem. Erős egyénisége maga felé vonja az érdeklődést és amikor 1909-ben „Hét krajcár" címmel megjelenik első elbeszéléskötete, akkor Móricz Zsigmond egy csapásra az uj irodalmi irány legjelentősebb elbeszélője, Ady Endre tanulmányt ir róla, várakozással lesik újabb elbeszéléseit s ő maga is érzi, hogy életét egészen az irodalomnak kell szentelnie. Szabadságra megy, megírja „Sári bíró" cimü darabját, 1909. szeptemberében fejezi be a vígjátékot és ekkor otthagyja a szerkesztőséget és noha már három gyermeke van: iró lesz, mert ez a hivatása.

1909. augusztus 16-án jelent meg Ady Endre tanulmánya, 1909. december 16-án mutatják be a Nemzeti Színházban a „Sári biró“-t s Móricz Zsigmond névtelen hírlapíró egyszerre a magyar irodalom egyik legjelentősebb egyénisége lesz. Ami ezután következik: a húsz esztendő alig jelent változást Móricz Zsigmond külső életében, de annál többet Írói jelentőségének emelkedésében, pályájának értékelésében, népszerűségének emelkedésében és művészetének gazdagodásában. Megjelenik a „Sárarany", első nagy regénye és ezt követik azután a népies, a történeti és a társadalmi regények, könnyed színpadi játékok, drávílághírü WAFFENRAD gyártmányú s kerékpárok részletre is beszerezhetők. FÖLDES I F. VILMOS gépkereskedőnél Mátészalkán, gr, Tisza István-u.