Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-15 / 50. szám
2- ik oldal. SZAYMÁR is bsrbc 1929. december 15-én. Üzleteink átalakítása miatt raktáron levő f A1 ,C «««csImmL női kabátokat, férfi és gyermek ruházati cikkeket ciTti 13. drUsllllIlH KEPETS ÁRUHÁZ Máté Nem reklám, győződjék meg annak valódiságáról!------ í • ; 7 A december 15-iki választáson ismét a vidéki alkalmazottak £egyeimezeitségétől és ön- tudatosságától függ, hogy a Nemzeti Blokk meg tudja-e ismételni a társadalombiztosító intézeti választások alkalmával elért ragyogó győzelmét. Ha minden magánalkalmazott él választási jogával, akkor a szociáldemokrata párturalom exponensei nem hatolhatnak be a magánalkalmazottak intézményébe és ez továbbra is zavartalanul teljesítheti nemzeti hivatását, Mint már közöltük, Mátészalkán az 0. T. I. kirendeltségének hivatali helyiségében reggel 8 órától este 8 óráig tart a szavazás. A munkaadók listájára nem lesz szavazás, miután ellen-lista nem érkezett be. így csak a munkavállalók szavaznak az 1-es számú listára. KíztotvisilöMI is mesíívBiel a Sirarsirástudást. A minisztertanács pénteki ülésén döntést hozott, hogy a jövőben a kinevezendő állami köztisztviselőktől megkívánja a gyorsírás képesítést s anélkül nem nevez ki tisztviselőt. Egyidejűleg elrendelte, hogy a cél elérésére a gyorsírás az ösz- szes középfokú iskolákban kötelező rendes tantárgy, a felsőkereskedelmi iskolákban pedig, ahol eddig is rendes tantárgy volt, felemelte a gyorsirástanitási óraszámot. A mátészalkai Ref. Nőegylet műsoros-estje. Nem akarok színházi kritikát írni. Én csak azt akarom, hogy még egyszer így, a nyilvánosság előtt is gratuláljak az est nagyszerű szereplőinek. Barkóczy tanár urnák, aki tartalmas prológját oly finoman és oly könnyedén adta elő, hogy hol nevetni, hol sírni kellett rajta és mindenki érezte, hogy nem csak szórakozik, de a lelkében is marad belőle valami. Gratulálni akarok a bájos kis Horváth Ilának, akinek kedves, csengő honjára egy húr rezdült meg a szivünkben s úgy éreztük, hogy visszatér hozzánk egy édes emlék, egy boldog perce a széppé vált múltnak, amikor még „szőke haját teleszórtam virágokkal". Ki kell fejeznem elismerésemet „A kunyhó előtt“ cimü vígjáték szereplőinek. Úgy látszik, hogy házsártos szerepre a fiatal leánykák is első- ranguak. Nem akarom ezt általánosítani, de a Mihaics Juliska „Móri nénije“ kimondottan alakítás volt. Épen úgy, mint régi, bánatos szerelme osztályosáé, a György bácsié, akit Lőrinc István játszott kifogástalanul. Ki volna aztán, aki ne gyönyörűséggel nézte volna a bájos, szőke Pannit, a szemlesütő szerelmest. Gratulálok, őszintén gratulálok Hagymási Blankának. Partnere volt dr. Pikó Zzigmond, akiről azt hitték, hogy Csegöldön született és élt mindaddig, mig el nem jött Mátészalkára komédiásnak. Csizmadia Perenc és K. Nagy László kisebb szerepükben is olyat adtak, ami nagyban emelte a darab sikerét és ez nem kisebb érdem, mint nagy és hálás szerepet megjátszani. Aztán szünet következet, melyet Berényi Dániel ref. segédlelkész oly nagyszerűen töltött ki, hogy nem tudta a közönség megállapítani, hogy nem szünet alatt szórakozott-e jobban, mint előadás alatt. Aztán jönnek a Vonósnégyes szereplői. Vitéz Sáfár János volt Schwartz ur és nem is kellett neki megszólalni, már általános derültség volt a közönség körében. Ez aztán a siker. Természetes, hogy ez az egész előadás alatt fokozódott. Kedves felesége, Kondor Magdi, olyan tipikusan és hisztérikusan újgazdag Schwartzné volt, hogy nem lehetett volna a Király-utcában természetesebbet találni. No és ilyen nagyszerű házaspárnak csak olyan nagyszerű leányuk lehet, amilyen Literáthy Bábu volt. Nem hiába náluk játszódott a darab, otthon is érezte magát a színpadon. És hogy Schwartzéknál mindenki kifogástalan legyen, Tinit togadták meg szobalánynak, akinek szerepében az élénkszemü, vidám, kellemes Sze- pessy Ilonka aratott megérdemelt sikert. Végül jönnek a zenészek. A Schwartz család házi quartettje. Salgó I. és Salgó II. Ezek mondhatom, úgy játszottak, mint a foot- ball-sport terén Takács I. és Ta- 'kács II, olyan volt a sikerük is. Dr. Veress Lajos és dr. Pikó Zsig- mond névre hallgatnak egyébként. Erdélyi László és dr. Elsztner Rezső voltak a vonósnégyes másik két nagyreményű tagja, akik egyébként szerelmekben is reménykedtek, de úgy látszik jobban tudnak színdarabot játszani, mint bármiféle hangszert és nagyobb a színpadokon a sikerük, mint a női szalonokban. karácsonyig ss a lka, Kisvárda. Hajdú Sándor konferálása igen sok és megérdemelt derűt váltott ki a közönség köréből. Hiába nagyon ötletes és szellemes fiú. A súgónak is hálás köszönetét kell szavaznunk, aki másfél órát görnyedt a sikerért és fekete ruháját szürkévé kínozta a szűk ketrecében. A rendezőség minden tagjának elismerés s kérjük, hogy a jövőben is rendezzen ilyen kedélyes estéket, bocsánatot kérünk, még körültekintőbb rendezéssel, ______ „Bohém fiú“A magyar áru karácsonya! Karácsonyra öntudatos magyar ember csak honi ajándékot vásároljon! — Pártoljuk a honi ipart és kereskedelmet. — Ezzel munkát és kenyeret adtok a nyomorgó magyarok százezreinek és megakadályozzátok sok millió pengő külföldre vándorlását. Magyar szülők! Ne neveljétek gyermekeiteket idegen származású ajándékokkal gazdasági hazafiat- lanságra! Magyar ifjúság! Hazátok és Magatok jobb jövője érdekében kérjetek szüléitektől hazai ajándékokat! Magyar kereskedők! Segitsetek! Ajánljátok a magyar árut! Nehéz küzdelmünkA béna kapitány, j Irta : Páll Sándor (Nagyar.) A vacsoránál hárman ültek: Bálint Péter a rokkant huszárszázados, Jolán a felesége és a csinos Prókay Gábor, Jolán távoli rokona, Péternek pedig régi, jó cimborája. Hárman ültek, de csak ketten vacsoráztak. Az asszony, meg Prókay. Pétert már előbb megvacsoxáztatta felesége, mert bizony szegény Bálint Pétert vacsoráztatni kellett. Karja nem volt csak egy, azt se bírta mozgatni, a másikat pedig, a jobb karját levágták, hogy az életnek megmentsék, különben vérmérgezésben meghalt volna. Szegény Bálint kapitány, ő is a háború áldozata volt. Az egykori délceg huszárkapitány most már csak romhalmaz. Életét a múlton való álmodozás táplálja csupán. A múltjába tér vissza gyakran, amikor még tudott ölelni, tudott a hazáért két karral küzdeni. De azóta!... Mintha a világ is megváltozott volna, nemcsak ő. Igaz, hogy élete most is gondtalan, mert jövedelme bár kevesebb, de mégis kijut mindenre bőven. Nem ebben! Nem az anyagiakban, de valami lelki éhességet, valami bóditó, kábító melegségnek érezte hiányát. Az élettel való kibékülés hiányzott nála. Tudta, hogy ö a ház feje, ami azonban csak olyan névleges, mint sok minden ebben a háborút követő világban... Érezte, hogy terhére van feleségének, mert ha titkolja is, ő érzi, látja azt a kényszerült mosolyt, azt a kötelességszerü munkát, amit vele és érette cselekszik. Jolánban nincsen már ragaszkodás, csak kötelesség ; nincs már szerelem, csak megszokottság. Lehet el is lökné magától! Lehet, ha nem tudna jólétet és nyugodt életet biztosítani felesége szárhára, már régen itthagyta volna. Este, mikor betértek a hálószobába, Péter száján fájdalmasan bugy- gyant fel a szó: — Jolánka, én úgy látom, már terhedre vagyok. Az asszony gondolata, mint egy megriasztott madár úgy rebbent föl: — Ugyan Péter, hogy gondolsz ilyet! . . és magához vonta férje sápadt arcát. — Nem tudom okát, miért gondolod? Mindig ilyen furcsa gondolataid vannak . . . És, mint régen, Péter most is érezte felesége csókját. Az asszony férje vállára hajolt és úgy nézte diadalának, hatalmának tudatában a megrokkant férfit . . . Újra és újra szerelmesen bujt Péter széles mellére és úgy turbékolt, mint egy szerelmes galamb. Csókja is volt édes, mámoritó, de nem a régi, Bálint legalább úgy érezte . . . Másnap az asszony mintha megváltozott volna. Olyan hűségesen sürgött-íorgott körülötte, mint tizenkét évvel ezelőtt, amikor a mézesheteket élték. A megrokkant férfi vére lázasan hevitette teste minden tagját. Úgy pezsgett a vére, mint akkor régen és úgy szomjazta az asszony csókját, mint még soha. Meg szerette volna ölelni feleségét! Megfogni a kezét, hallgatagon magához vonni és az üres csendességben hallgatni szivük dobbanását.., Úgy egymás kebelén pihenve, amikor az üres csendesség ünnepélyessé válik és nem szól ajkuk, csak szivük beszél . . . Oh, de mint valami jeges zuhany, ha váratlanul éri, úgy futott át fel- hevült testén a gyilkos, pusztító gondolat, az igazság, a való, hogy nincs karja, hogy béna, rokkant és szánalomra méltó . . . Most, most érezte a sors kegyetlenségének vér- fagyasztó fájdalmát... Most érezte először, hogy mennyire tehetetlen, amikor a szív kérte jogait. Ölelni szeretett volna és nem tudott szeretni, de úgy öleléssel, ahogy vágyta az asszony . . . Az őrület környékezte. Szeretett volna, átkozódni, sírni vagy bármit tenni, csak önmagát ne látni igy a tehetetlenség lángjában vergődni. Az asszony odabujt melléje. És a levágott kar ijesztő csonkja megvonaglott, a másik, a^másík, a bénult kar, tehetetlenül csüggött alá. Magához akarta ölelni asszonyát, a feleségét, de képtelen volt reá. Jolán sápadtan, felcsigázott szenvedéllyel nézte férjét. Később tűz gyűlt az arcára és ott hagyta Pétert, mint egy csitri leányka, aki csak komédiázik . . . Egy hét múlva Péter igy szólt nejéhez: — Nem tudom mit fog szólni Gábor, nem törődünk vele. Pedig, ha rokon is, mégis csak vendég ... — Nem szólhat semmit . . . — Csak egymással törődünk, boldogan veszem észre, hogy hűségesen szeretsz. — Hiszen Gabi láthatja, hogy veled foglalkozni muszály, mert olyan tehetetlen vagy. Ha nem étetöélek, meg is halnál. — Igaz Jolánka! De mégis ... — Mégis ? — Igen. Gábort csak az asztalnál látom, azt se tudom mit csinál egész nap . . . — Olvas. — Pedig velem is jót tennél, neki se ártanál, ha beküldenéd ide. Elbeszélgetnénk ketten a régi időkről, — ő nem szólt. Én pedig nem is gondoltam erre. Olyan az a fiú,
