Szatmár és Bereg, 1928 (8. évfolyam, 20-52. szám)

1928-09-30 / 40. szám

Hf"1"—"*!"> <098 cTpnlpmhßr 30« Ara 20 fillér. Vili. évfolyam 40. szám. Egyetemi Kör •Debrecen Ref.Kollégium mt HON » es» Berks POLITIKAI, TÁRSADALMI E'S KÖZGAZDASÁGI HETILAP* Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mátészalka, Horthy Míklós-u. S. Telelőn 38. Postatakarékpénztári csekkszámla : 54003. Felelős szerkesztő: Dr. FÁBIÁN SÁNDOR Kiadja: „Szatmár és Bereg“ Nyomdai és Lapkiadó Részvénytársaság. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési dij: Félévre 4 P 80 f. Negyedévre 2 F 40. Ismét egy jaj. Csenger, szept. 29. Nyilaló fájdalom hasított át a lelkűnkön újra. A szatmári ref. főgimnáziumot 3 osztályú isko­lává degradálták a balkáni kul­túra nemes őrei. Valóban kétség­beejtő az a vandalizmus, amit az oláh praepotentia véghez visz. Nem néz se tradíciót, sem év­százados véres verejtékkel szer­zett jogokat; nem törődik egy évezredes küzdelemben felépített kultur-bástyák drágaságaival. Ő csak végzi a maga fojtogató is­kolapolitikáját. Most templomo­kat rabol el, mint valami haramia, majd az iskolák kilincseire teszi rá a kezét; aztán minden iro­dalmi, gazdasági, kulturális kin­cse^ tör, zúz, eszeveszett osto­baságában belenyúl a vallásos élet szentségeibe is és hiába minden tiltakozás, minden érve­lés; nem számítanak a békedik­tátumok ide vonatkozó cikkei; nem használnak a jóindulatú fi­gyelmeztetések: Románia halad a maga vérengző kultur-prog- rammja szerint előre a pusztítás felé, a magyar faj kiirtása felé. ... És ilyenkor azt kérdezzük keserűen, csalódottan, fájón : hát a Népszövetség alszik? Vagy csak lehunyta a szemét és nem akar látni semmit? Vagy nem mer a kérdéshez hozzányúlni? Vagy félti a prezstizsét? Vagy nem fontos neki a kisebbségek szenvedése? Úgy van! Ez az oka. A rabló szövetkezetek, ha leütnek egy kizsákmányoltat, nem kérdezik meg, hogy fáj-e az ütött seb, bekötözzék-e? Nem kérde­zik, hanem hagyják az áldozatot vérében fetrengeni s ha jajgatni mer, még jobban ütik, hogy el­némuljon a jaj-szó is. Sok kese­rűségben volt már részünk; sok harcot vívtunk mindenfele, sok megszégyenítést kellett elvisel­nünk, de ilyen bestiális kultur- taglózást nem lehet a végtelen­ségig bírni és nem lehet a se­beinket eldugni, a jajunkat vissza­fojtani, nem lehet, mert még élet van bennünk, vér csergedez az erünkben, őseink nemes, magyar vére, amely sokszor festette már pirosra Erdély drága földjét. Ez a vér nem fogja önmagát meg­tagadni. Ez a vér kell, hogy tettre forrjon újra; leszámoló, irgalmat­lan tettre. Most csak felírunk mindent és gyűjtjük a* ősi eré­nyek szunnyadó erejét. Ti taní­tottatok meg bosszúra Erdély bitangjai. Jaj, ha egyszer talál­kozunk. Mindent felirtunk. Cine mintye! vitéz Dr. Szoboszlay István. A vármegyei vetőmag-akció keretében 209 vagon bnza és egy vagon rozs került szétosztásra. Teljes mértékben sikerült kielégíteni a felmerült szükségletet. — Tizennégy nap alatt megtörtént a lebonyolítás. — Lapunk híradásából és részletes ismertetéséből még annak idején köztudomásúvá vált a m. kir, föld­művelésügyi minisztériumnak au­gusztus hó végén leérkezett 14522— II. A. 1, számú rendelete, amely elrendelte, hogy Szabolcs, Szatmár, Ugocsa és Bereg vármegyének azok­ban a községeiben, ahol az őszi vetésekben tavaszi fagy, vagy egér- pusztitások által okozott kártételek következtében nagyobbmérvü vető­maghiány állott elő, a jövő évi ter­més biztosítása érdekében a káro­sult és a támogatásra személyi vi­szonyainál fogva is valóban reászo­ruló gazdák őszi vetőmaggal való ellátásáról gondoskodás történjék. Az ezzel kapcsolatos ösz- szes intézkedések megté­telére központi bizottság alakult Péchy László kir. kamarás, főispán elnökle­te alatt, amely bizottságnak dr, Streicher Andor alispán, a Tiszántúli Mező- gazdasági Kamara részéről Hanth Olivér, a Szabolcsvármegyei érde­kelt községek részéről Borbély Sán- dot szabolcsvármegyei főjegyző és Kiss Tibor gazdasági felügyelő, a Vármegyei Gazdasági Egyesület ré­széről Madarassy Géza árvaszéki elnök és Bónis Károly kölesei bir­tokos, végül Buchwein Béla várme­gyei m. kir. gazdasági felügyelő vol­tak a tagjai, A vetőmagszükségletek kielégíté­sénél a bizottság a miniszteri rendeletnek megfelelően elsősorban a 100 kát. hold­nál kisebb területen gaz­dálkodók igényeit vette figyelembe és ezek vetőmag-szükségletét teljes egészében ki is elégíthette. Miután azonban a 100 holdnál nagyobb gazdák részéről is történtek vető­magigénylések, Péchy László főis­pán kieszközölte a földművelésügyi minisztériumnál, hogy e nagyobb gazdák részére is tegye lehetővé a kamatmentes vetőmagkölcsön fo­lyósítását. A főispáni előterjesztés a fölmüvelésügyi minisztériumnál megértésre talált s ennek eredmé­nyeként a legjobban reá szoruló nagyobb gazdák is része­sülhetlek vetőmagkölcsön- ben. A kölcsön lényege, hogy a természetben kiutalt bu- zavetőmagvak vétel-ára egy év múlva, tehát 1929. évi szeptember 30-án lesz kamatmentesen készpénz­ben megfizetendő. A központi bizottság a vetőmag­vak beszerzését és szállítását vál­lalkozónak nem adta ki, hanem e helyett, miután megfelelő munkaerő nem állott rendelkezésére, az egész akció technikai lebonyolitására a Szatmár- vármegyei Gazdasági Bank R. T.-ot kérte fel, amely intézet, tekintettel a vetőmag- akció közérdekű voltára, minden nyerészkedési lehetőségről lemondva, az óriási munkával alig arányban álló csekély munkadijért vállalta a megbízást. A bizottságnak főcélja volt, hogy a szükséges vető­magvakat a lehető legol­csóbban és leggyorsabban szerezze be, hogy igy minél több vetőmag le­gyen a rendelkezésre állott összeg­ből beszerezhető s hogy minden igényjogosult vetőmagját idejében vehesse át. Épen ezért a nyomott árak mellett a vásárlás már augusz­tus hó 22-én megindult s a legfőbb szempont az volt, hogy a vetőmagvak beszerzése elsősorban vár­megyénk, másodsorban a szomszédos vármegyék legjobb nevű gazdaságai­ból biztosíttassák és csak az e helyekről már meg nem szerezhető mennyiség vétessék megbízható ke­reskedő közreműködésé­vel. , Péchy László főispán a vármegye gazdákat nagyobbrészt személyesen is felkérte, hogy az alacsonyabb árak dacára a bizottságnak vető­mag-feleslegüket a vétel napján ér­vényben levő tőzsdei középáron minél számosabban engedjék át. E felkérés eredményeként előadá­saikkal támogatták és megkönnyí­tették a bizottság munkáját Szu- hányi Ferenc országgyűlési képvi­selő, Gr. Károlyi Gyula tiborszál- lási uradalma, Dr. Gyene István, özv. Gyene Zsigmondné, Péchy Manó, báró Perényi Péter, vitéz Gyene Pál, Péchy László főispán, Madarassy István főszolgabíró, Isaák Elemér nagybirtokos, Németh Jó­zsef, Domahidy Viktor, Madarassy Tibor, Madarassy Dezső, Péchy László kormányfőtanácsos, herceg Odescalchi Jenő Zoardné rétközi uradalma, aki 20 waggont, a Nyír­ség Mezőgazdasági és Ipari R. T. görögszállási, tiszalöki, ujfehértói, nyírbátori, nyirgelsei uradalmai, amelyek együttesen mintegy 60 wag­gont, a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara, amely 11 waggon neme­sített vetőmagot bocsátott a bizott­ság rendelkezésére, végül pedig az Egri Főkáptalani Uradalom Szent- margitta-pusztai és a K. Mándy uradalom nyírbátori gazdasága esz­közöltek vetőmageladásokat, úgy, hogy kereskedő közreműködé­sével aránylag csekély mennyiséget kellett be­szerezni. A bizottság arra törekedett, hogy kizárólag jóminőségű és vetési cé­lokra elsőrendűen alkalmas vető­A __ • 1 legszolidabb alapon álló elsőrangú bevásárlási hely. — Ar anyi Uyula óra és ékszerüzlete fT'aa MÁTÉSZALKA, Gróf Tisza István-utca 6. (Csizmadia-palota mellett) Fémjelző-hivatal bélyegév«! van ellátva. kir, 31—

Next

/
Oldalképek
Tartalom