Szatmár és Bereg, 1928 (8. évfolyam, 20-52. szám)
1928-09-30 / 40. szám
2-ik oldal. SlATMáK BERKS 1928. szeptember 30-án. magvak kerüljenek szétosztásra és épen ezért a bizottság megbízásából a technikai lebonyolítást végző Szaímárvármegyei Gazdasági Bank Részvénytársaság minden termelő és eladóval a legszigorúbb kötleve- let váltotta, amely feljogosította a bizottságot és annak képviselőjét a bankot, hogy minden, a gazdasági felügyelőség által fel- vagy leadóállomáson kifogásolt vagont minden felebbezési fórum kizárásával visz- szautasíthasson és ehelyett megfelelő minőségű más vetőmag nyom- bani leszállítását követelhesse. Nagyobb biztonság okáért augusztus hó 29—30 és szeptember 9-iki ajánlott körleveleiben is a bank nyomatékosan figyelmeztette a községi és körjegyzőségeket, hogy vetési célokra meg nem Selelő buzát semmieset re se vegyenek ái s éppen ezért a leadó állomásokon a szétosztás előtt a búza minőségi megvizsgálását a gazdasági felügyelőség bevonásával eszközöljék. Ilyen elővigyázati intézkedéseknek volt az eredménye, hogy a leszállításra kerüli 2©9 vagon hazából és egy vagon rozsból mindössze 7 vagon lett a leadó állomásokon a körjegyzőségek és a gazdasági felügyelőség által alkalmatlannak minősítve és természetesen ugyanennyit utasított nyomban a bizottság megbízásából a Bank is vissza. Bár ezek az intézkedések tökéletesen megvédhették volna az összes igényjogosultak minden érdekét s bármily lelkiismeretes és pontos munkát végzett is a vetőmag-elosztó központi bizottság és a Szaímárvármegyei Gazdasági Bank is, mégis hangzottak el olyan vádak is, hogy egy-egy vagon vetési célokra többnyire rostálatianság miatt nem egészen megfelelő búza is átvétetett a címzett körjegyzőségek által. Két ily eset jutott a bizottság tudomására, aminek következtében Péchy László főispán ezekben az ügyekben szigorú vizsgálatot is elrendelt annak megállapítására, hogy a bizottság szigorú utasítása és a bank említett ajánlott levelekben! figyelmeztetése ellenére, mely átvevő közeg mulasztásából, vagy felületesAz az országos nevelő munka, amelyet az iskolánkivüli népmivelés végez az általános nemzeti kultúra szolgálatában, örvendetesen szép eredményeket ért el már vármegyénkben is. És ami még inkább örvendetes, a népmivelési tevékenység évről-évre fokozatosan erősödik s megújuló sikerrel teljesíti nagy- íontosságu feladatát. A téli hónapokra általánosan megindult már a programm-össze- állitás. Csengerből szerzett értesülésünk szerint a csengeri iskolánkivüli népművelési bizottság november hó 1-től 1929. április 1-ig a következő sorrendben tartja ismeret-terjesztő előadásait a legkiválóbb helyi előadók közreműködésével : 1928, nov. hó 4-én Gyulay Mihály rk. plébános: A műveltségről. ségéből történt a nem kifogástalan búza átvétele és kiosztása. Egyébként 20.903*5 q búza és 111 q rozs vetőmag került szétosztásra s a bizottság emberfeletti munkája eredményeként jóformán az első 14 nap alatt az egész mennyiség leszállítása megtörtént s ma már csak a visszautasított és így kicserélésre került 7 vagonnak egy része van szállítás alatt, de ez is egy-két napon belül rendeltetési helyére fog érkezni. Nov. hó 11-én vitéz Dr. Szobosz- lay István j. t. orvos: Egészségtani ismeretekről. Nov. 18-án Dr. Szendy Károly körorvos: Egészségtani ismeretekről. Nov. 25-én Dr. Kaszovitz László magánorvos: Egészségtani ismere- retekről. Dec. 2-án Gyulay Mihály rk. plébános: A szép, jó, igaz fogalmáról. Dec. 9-én Dr. Reinitz Hermann bankigazgató: Jogi ismeretekről. Dec. 16-án Kaufmann Vilmos gazdálkodó: Gyümölcskertészetről. Dec. 23-án vitéz Dr. Szoboszlay István j. t. orvos: Egészségtani ismeretekről. 1929. jan. hó 6-án Dr. Szendy Károly körorvos: Egészségtani ismeretekről. Jan. hó 13-án Dr. Kaszovitz László magánorvos: Egészségtani ismeretekről. Jan. hó 20-án Pótor Elemér ref. lelkész: A költőkről. Jan. hó 27-én Kiss Árpád ref. ig. tanító: A hunnokról. Febr. hó 3-án Gergely Bertalan j. m. kir, áll. orvos: Az állattenyésztés köréből. Febr. hó 10-én Vigh József ref. tanító: Szent Istvánról s a kereszténység felvételéről. Febr. hó 17-én Nagy Zsigmond adóügyi jegyző: A tűzrendészetről. Febr. hó 24-én Vilmos István rk, tanító: A gazdaság köréből, Márc. hó 3-án Csáky László ref. tanító: A gazdaság köréből. Márc. hó 10-én Göndör Gyula izr. ig. tanító: A gyermeknevelésről. Márc. hó 17-én Nagy Zsigmond adóügyi jegyző : A pénzügyekről. Márc. hó 24-én Ecsedy Elemér közs. főjegyző: A rendészetről. Meg kell jegyeznünk e programúihoz, hogy Csenger község agilis főjegyzője, Ecsedy Elemér, fáradhatatlan munkásságot fejt ki az iskolánkivüli népművelés megszilárdítása érdekében. Eladó ház Kazinczy-utca 2 sz. alatt, közvetlen a Székházvendéglővel szemben, Vármegyeház szomszédságában, mely áll kétszer 3 szoba, 2 konyha, 2 speiz, 2 fürdőszoba, 1 üzlethelyiség, 1 pince és egy nagy folyosóból. Az épület villannyal, a szobák cserépkályhákkal, az ablakok fa rolettekkel ellátva. Az udvaron 1 istálló, 2 fáskamara, 3 sertésól és egyéb mellékhelyiségek. Az épületek 1927 nyarán tisztán kő és téglából épültek, 30 évig adómentes. Az udvar cement oszlopokra épült jó záros kerítéssel ellátva. Ugyanott egy fél hold igen finom csemege SZŐLŐ, borházzal és a szükséges felszereléssel, terméssel, vágy anélkül eladó. 2 Vagy 3 utcai szoba, konyha, speiz, fürdőszoba és terrasz, pince, istálló és mellék- helyiségek bérbe is kiadók. Értekezni lehet tulajdonossal fenti szám alatt. 36—43 A csengeri iskolánkivüli népművelési kÍ2soilság gazdag programme! állított öss^e a téli hónapokra. A legkiválóbb helyi előadók tartanak közérdekű előadásokat k költi és a tiszoösr. — Görög Kissé — Irta dr. Tóth Báliul (Mátészalka) — A „Szatmár és Bereg“ eredeti tárcája. — A költő már sókat tanult és tudott, az embereket eléggé megismerte, tehát meg is utálta. Kerülte a földi halandókat, csak az egyedüllétet és a múzsákat kedvelte. Később el is bujdosott, mig végül sok bolyongás után elhagyott és ismeretlen görög-szigetre jutott. Itt barlangban lakott, a fák gyümölcsével és elejtett vadakkal élt. Gyakran járt a tengerparton, a sziklákon üldögélt és ha a lantpengést megunta, nézte a tengert. Elmerengett a messzeségbe, vagy bámulta a hullámok játékát. Szemlélgette a köveket, az állatokat, a növényzetet és ilyenkor sokáig töprengett: mi hát az ember élete, mi célja létezésének és mivel különbb más teremtménynél. A természet nagy titkán törte a fejét, belátta az emberi élet hiábavalóságát ps teljesen elvesztette életkedvét. Az istenek tiszteletét elhanyagolta, áldozatot nem mutatott be és kezét sohasem emelte aztán áz ég félé. Az istenek haragja nem marádt el. Poszeidon az istenek tanácsában felhívta Zeusz figyelmét a boldogtalan költőre. Rövid és haragos szólamokban vázolta életmódját az elhagyott, magányos szigeten. Zeusz haragra lobbant és felszólította az isteneket, hogy ajánljanak méltó büntetést az eltévelyedésért. Artemisz, Zeusz és Letó leánya, ki istensége mellett erényes hajadon maradt, azt tanácsolta atyjának, hogy küldjenek egy gyönyörű nőt ábrázoló márványszobrot titkon az ismeretlen szigetre, a költő magányában szerelmes lesz a nő rendkívüli szépségébe és büntetése az lesz, hogy a márvány hidege sohasem melegszik fel: szerelmese szobor marad. Az istenek nem változtatták tehát a szegény költőt fává, vagy állattá, nem is küldték az alvilágba, hogy a Danaidáknak segítsen a feneketlen hordót megtölteni, sein Tantalósz kínjaira, vagy Szi- szifosz munkájára nem Ítélték, hanem elfogadták Artemisz kegyetlen indítványát. A csöndes szigeten volt a költőnek egy kedves helye: árnyas liget, körül a fák lombjai, amelyek fenn összeértek és élő tetőzetet alkották, a földön puha, bársonyos pázsit. Á némaság és hallgatás még nagyobb vők itt. A költő elmélázott, gondolatai megmérhetetlen magasságokba és mélységekbe kalandozhattak. Színesen ragyogó, pompás álmokba merült és ébredése oly szomorú volt, mert visszahozta a földre. Amint egyszer az álmából felriadt, felugrott, kezét szeme elé tartotta, aztán hátra tántorodott és egy fatörzshöz kellett támaszkodnia. Á liget sötétzöld lombos hátterén a hófehér márvány körvonalai élesen rajzolódtak ki: kápráztató szépségű nőalak állt vele szemben mozdulatlanul. A hajkoszoruzott fej kissé hátrahajlik, a gyönyörű arc nemes büszkeségü, a gömbölyű karok iveken felemelkednek, a finom ujju kezek a fejet tartják, a meztelen vállak és keményen domborodó mell csábitó érzékiséggel tűnnek elő, a derék karcsúságát lenge lepel takarja el, innen tovább csak korvonalak forralják a vért... És az egész isteni alakon gyönyörű művészi vonalak remegő izgatása! A képzelet szárnyalása megragadta az érzékeket. A szobor Pygmalion, a pároszi szobrász müve volt. Mily szépek is szobraink! Sajnos, a papok a bemutatott áldozatokból és á madarak repüléséből azt jósolják, hogy a sok idő múlva a barbárok szobraink nagy részét elpusztítják. Később a megmaradtakat összegyűjtik és muzeomokban mutogatják, majd utánozni kezdik szobrainkat, amit ők művészetnek fognak nevezni. A költő csak nézte a márvány- szobrot. Bámulta rendkívüli szépségét és csodálata sokáig nem engedte elmozdulni a szobor mellől. Óh ti irgalmatlan, bosszúálló istenék: a költő szegény halálosan beleszeretett az élettelen kőbe! Minden idejét a kis ligetben töltötte, csak néha ment a tengerpartra. Elábrándozott és ha a távolban hajó vitorláját látta, vagy valamelyik csalogató szirén emelkedett ki a habokból, bosszúsan elfordult és viszament bálványához. Hiába édesgették a nimfák, az Orleadok ahegyek felé, a Dryadok a fák közé és a Najádok a forrás mellett, nem hallgatott gyönyör és kéj Ígéreteire, minden gondolata és érzése a márványalak felé vitte. Leborult lábai elé és könyörgött mosolyáért, a nézéséért, vagy szempillájának csák egy rebbenéséért, csupán egyetlen mozdulatáért! Szerette, iínádta szenvedélyesen, őrületes vágyakozással. De a kő mozdulatlán és hideg maradt. Hányszor karolta át tűzzel és hévvel, majd forró lehelletével az arcát, ajkát, nyákát melengette. A fagy nem engedett. A szerencsétlen
