Szatmár és Bereg, 1928 (8. évfolyam, 20-52. szám)
1928-12-23 / 52. szám
4-ik oldal. 1928. december 23-án. Emlékezzünk Téliekről! A régiek közül most Berki Péter tanitóról. Teste régen porhad már a csengerbagosi temetőben, nevét az egyházi jegyzőkönyvek őrzik, mint jeles tanítóét, emléke pedig fel- ujul és hálás nagyrabecsülést ébreszt Cégénydányád mai fiaiban abból az alkalomból, hogy a most életre lendült „Olvasókör“ 56 évvel ezelőtt az ő hazafíságtól izzó magyar lelke ösztönzésére és irányításával alakult. A hivatása magaslatán álló tanító képe bontakozik ki és áll előttünk, ha az „Olvasókör“ megalakulásakor mondott, jegyzőkönyvben megörökített beszédét olvassuk. Szinte túlnő az iskoláján, a faluján Berki Péter, amikor, igy szól: „Szabadság, egyenlőség, testvériség“ Ezen dicső eszmék alapköve a műveltségben áll. Műveltség nélkül szabad népet, a testvériség, egyenlőség törhetetlen láncaival egybefü- zött nemzetet képzelni sem lehet. Adhatjuk a műveletlen népnek a legnagyobb szabadságot, a legnagyobb alkotmányt, azt fogjuk látni, hogy néhány év múlva ismét szolgaságba sülyedt az, sőt meglehet, hogy a szabadság nemes, de kemény, éles fegyvere egyenesen öngyilkossági eszközzé lett kezében. Viszont sülyesszen bár az erőszak hatalma szolgaságba egy igazán Mátészalkai színház. A közönség változatlan közömbössége mellett játszott e héten is a megyeszékhelyen Halmi Jenő társulata. Mintha csak bizonyossá akar-^ ná tenni Mátészalka, hogy megfelelő színvonalon álló, komoly szín- társulatot nem tud eltartani. Pedig csak emlékezzünk rá, milyen általános volt a kívánság, hogy Mátészalka hozzájusson jobb és nagyobb kerülethez, mint amilyenben eddig volt. És most, amikor ez megtörtént s nagy városok társulata játszik Mátészalkán a főszezonban, érthetetlenül cserbenhagyja a közönség a támogatásra mindenképpen érdemes színházat. Ezen a helyen mi nem rekrimi- | nálunk' s nem kívánjuk számon kérni azt a hihetetlen és fájdalmas nemtörődömséget, amelyben egyformán részes közönség és egy-néhány másfajta tényező. A csonka haza végvidékén, egy csonka vármegye székhelyén, milyen lelkes akarással kellene összefogni hívatalbélieknek, fél- hivatalosoknak, egyesületeknek, testületeknek és közönségnek, hogy színigazgatóval egyetértésben megteremtsék a pár-hetes színi-szezon sikerét. Mert vigyázzunk, odáig uj%n&mm ses mmm müveit népet, az csak kevés ideig fog tartani, a műveltség és tudomány megszabadítja az igazakat. Belátva Cégénydányád község értelmisége ezt, azon gondolkozott, hogy utat találjon az önmüveltségre, annak tovább fejlesztésére, az igazság megismerésére, E nemes cél elérhetése tekintetéből Kiss Dániel, Máíyus Imre, Kanizsai Ignác, Nagy István, Pakó Lajos és a helybeli tanító nemes buzgalommal oda működtek, hogy egy olvasókört alakítsanak és ezen nemes buzgalom nem is szenvedett hajótörést. Az olvasókör megalakult, mint olyan társulat, melynek feladata az igazság megismerése s az igazság megismerése által a szabadságra való törekvés. Igaz, hogy községünk parányi azon nemes eszmék kiviteléhez, de valamint cseppekből alakul a tenger, úgy községünk e nemes törekvése a szabadságra való igyekezetünknek bizonyítványa. Kipirult arccal olvashatjuk e sorokat. A Berki Péter nemes indítása megfog és kiemel a mai élet földrehuzó bilicsei közül, magasabb célok felé törekvésre kötelez bennünket. Az Olvasókör tehát megalakult 1872 febr. 2-án. Jellemző Berki Péterre és tanulságos megemlíteni, hogy ő csak jegyzője lett és mintegy a háttérből irányított, inspirált, elnökül egyik — nem is vagyonos, inkább értelmes — gazdát választották meg. Virágzott is a Kör pár éven át, de 1875-ben a Berki Péter eltá- voztávai hanyatló irányt vett. A háború előtti évekről már nincsenek jegyzőkönyvek, a világháború pedig eloltotta e világosságot terjesztő szövét- neket. Most aztán a lethargikus évek elmúlásával mintha felkelne a Berki Péter szelleme. Előkerült az ódon könyvszekrény, benne kb. 40 kötet megviselt könyv és Fülöp Lajos- tiszttartó ajándékából 36 kötettel szaporodva (e helyről is köszönet érte) alkalmasnak látszott arra, hogy ne engedjük veszendőbe menni s magukat méltatlan utódoknak mutatni a lelkes elődök és dicső múlt után. Újra megalakult tehát az Olvasókör 35 taggal egyrészt a tagsági díjakból, másrészt és főként felsőbb hatóságok támogatásától remélvén a könyvtár gyarapítását, ezáltal az Olvasókör virágzását és a kitűzött dicső célok elérését. Vékony gyertyaláng — tudjuk, de a maga kicsi körében űzi a sötétséget és ezzel már nagy dolgot müvei, Sipos Károly. HIRDESSEN A I 1 ÉS B*KR«-bcn főttünk, hogy színházi szempontból Mátészalka elvész s nem kap társulatot. Olyat semmi esetre sem, mint amilyen most játszik Mátészalkán. Nagyon jó előadásokat láttunk e héten is. Műit szombaton a Bolygó zsidó poétikus keleti daljátékban gyönyörködött szép számú, hálás közönség. A bemutatón érvényesült a darab minden szépsége. Áhitat, bensőség, szinszerüség s az ahasvé- rusi tragédia nagysága fogta meg a nézőt. A bolygó Ahasvérus remekbeszabott alakja Marosi Géza ínven- ciózus játékában kapott eleven életet. Marosi művész ember. Kitöréseiben most sem ragadta el a hang dinamikus erejének csábítása, elhalkulásait pedig az érzés forrósága csorditotta szivéből. Judith halkfáj- dalmu alakját Szécsi Rózsi játszotta őszinte közvetlenséggel, elhitető erővel. Simeon jószivét és igazság- szeretetét Szalma Sándor érzékeltette hűséggel. Kol Nidréje megka- póan ragyogtatta zengő hangjának minden szépségét. Mirjamot Trillap Ilonka, Dávidot Bánó Mihály rokonszenves, kellemes játéka tette az előadás emlékezetes alakjává. A szerecsefi szolgapár figurájában élvezetesen mókázott Tímár Kató és Káldor Jenő. Krisztus alázatos fenségét a szerep felemelő tudatával keltette életre Antal Béla. Vasárnap a Cigánykirály magyaros izü táncos operett, hétfőn este pedig Madách halhatatlan remeke Az ember tragédiája ment. Nehezen bírja el, a szálkái színpad a fenséges drámai költemény egetverő momumentalitását. Természetesen nem az előadás hibája ez, amely a rendezésben reinhardti hatások alatt ötletesen használta fel a képek beállításánál a szabad színpad előnyeit. Marosi Luciferje szerencsés alakítás. Helyesen látja e grandiózus szerepben az értelem roppant erejét, amelynek semmi szüksége Me- físztóskodásra. Antal Béla Ádámja kissé szárnya- szegett volt. A világhistória nagy alakjaiban mintha sohase akart volna szabadulni a luciferi árnyéktól. Annál megkapóbbak voltak nála az erőtlenség roskadó Adám passzív jelenései. Dankó Böske a női lélek skáláján nagyon sok őszinte hangot ütött meg s gondosan igyekezett sokoldalúvá tenni a szerep Éváját. Kedden csuszamlós vígjáték került bemutatóra; szerdán Móricz Zsigmond őserejü Uri-murija sem tudott megbirkózni a szomorú részvétlenséggel. Csak a Nászéjszaka sikamlós humorának s rendkívül Mi az élet? Egy méh száll elébem a virágra. Serényen megrakodik rajta és készül haza a kaptárba. Közelebbről akarom megvizsgálni, de a könyv kicsúszik a kezemből és agyon csapja a bogarat is, a virágot is... Nincs bennök tovább élet. Porrá és hamuvá lesz a méhecske is, a kis virág is. De hát hová lett belőlük az élet? Mi volt ő bennök az, amit életnek lehet nevezni?... Az a méh eleven volt, dolgozott s meg volt a szerepe a maga társadalmában. Talán beszélni is tudott a maga nyelvén... Az a virág is eleven volt. Szép, színes, illatos, képes a szaporodásra. Elő-valóságnak kellett lennie! Miért élt? Mi volt az élete? Hová lett?... De egyáltalán: mi az élet? Ha nézünk egy halottat, azt találjuk, hogy amit eddig láttunk rajta, mind meg van most is, tudniillik: a teste. Csak az hiányzik belőle, amit életnek nevezünk: a lelke!..! A tudomány elő tud állítani épen olyan buzaszemet a a laboratóriumban, mint, amilyen a mezőn terem. Az alkotó-részei, a tápláló-anyagok benne ugyanazok és ugyanannyi. Meg lehet őrölni lisztté... ...De ezt a műhelyben készült buzaszemet hiába szórügy esen bonyolított jeleneteinek sikerült uj híveket szerezni a francia darabok számára. Hangulat, élénkség, jókedv és pajzánság dévajko- dott a színpadon remekült hangolt előadásban Trillap Ilonka, Bánó Mihály, H. Sziics Vilma és Takács Oszkár jól formált figuráiban. Ez az előadás a szezonnak egyik legjobb estéje volt. Pénteken este Zágon István vígjátékét játszották. A szegény leányt nem lehet elvenni fordulatos darab, mai levegőben, modern elméskedéssel egy kialakuló uj világ meglátása iránt. Alakjaiból nem nagyon tud darab-hőst faragni, de sok élet van bennük s beszéltetni is ügyesen tudja,őket. Valamennyi szereplő jól végezte dolgát. —dr. * A legközelebbi miisor a következő: Ma, vasárnap; Bolygó zsidó daljáték, közkívánatra másodszor. Karácsony este nincs előadás. Karácsony első napján: délután: János vitéz. Daljáték, este: Régi nyár. Táncos revü operett. Szerdán délután: Napkelet rózsája. Operett, este: Eltörött a hegedűm. Operett. Csütörtökön: Bizánc. Történelmi színmű. Pénteken: Rózsalány. Operett.
