Szatmár és Bereg, 1928 (8. évfolyam, 20-52. szám)
1928-07-29 / 31. szám
4-ik oldal. SIÄ1MÄR Is 1928. julius 29-én. Cigány invázió Mátészalkán. Hát nincsen is még egy helység e hazában, ahol annyi legyen ebből a fajtából, mint itt! Vannak napok, amikor egész rajvonalba lepődve ostromolják a kásákat „egy kis alamizsnáért“. Haragszom is rájok, de el is nevetem magam, mikor hallom, hogy milyen csalafinta módon próbálnak kicsikarni valamit. Van közöttük egy kis kócos lány. Nahát, ez egész kis kolduló művész! Sokszor mikor legtöbb dolgom van, beállít és hiába mondom, hogy gyere máskor, nem tágít és egész szónoklatokat tart, amíg osztón muszáj adni, néha ő szabja meg, hogy mit. — Legutóbb, vasárnap délelőtt jön és már az utcáról kér egy krajcárt, mert nagyon megkívánta az uj kolom> pírf és paprikát akar venni. Látom, hogy tűrhetően ki van mosdatva, tehát tudja, hogy ünnep van. Kérdem tőle: tudsz-e imádkozni? — Nem. — Hát milyen vallásu vagy ? — Mit tudom én!? — Na és melyik templomba mégy. — Egyikbe sem. — Hát, ha megtanulsz imádkozni és elmondod nekem a Miatyánkot — kapsz két krajcárt, de addig ne lássalak! Elkezd erre rohanni! Kérdi tőle az édes anyám — hova sietsz? (mert máskor nem lehet elzavarni.) — Jáj, sáládok hazsa, megtanulni azs imádságot, őst gyövök a két krajcsárért! Nevettem egy jót, de egyben el is szomorodtam, mert erről a gyermekről, eszembe ötlött amit a múltkoriban hallottam, hogy bizonyos szekta, dollár segélyekkel szerez magának — megszorult — hívőket. És ugylátszik már itt Mátészalkán is be akarja magát fészkelni — szabad vallásgyakorlat — révén, mert a napokban hozzám is beállítod egy „prédikátoruk“ — valami — ingyen képes füzetet akarván prezentálni. Es megint, erről eszembe jut, hogy 1910—12-ben Is Ilyen térítők járták Mármarosme- gyét és a — szabad vallásgyakorlat — révén az othodoxiára csábították a görög katolikusokat és imakönyveket osztogattak ki közöttük, de — az Imakönyv lapjai össze voltak ragasztva és ott bújtak meg a lázitó orosz röpcédulák l És 1914 őszén, már az oroszok úgy vonultak be Már- marosba — a legeirejtettebb ösvényeken — mint ösmert országúton. Hej, ha akkor körültekintőbbek lettünk volna! Es szigorúbbak a „szabad vallásgyakorlókkal“ szemben! De hová tévedtem!? Hiszem én csak egy kis krokit akartam „megcselekedni“, dekát az ember elkalandozik néha, járatlan ösvényeken is. J. Gy.-né. Ez Ív másod! varEgy nemzet szótárában sem található meg ez a szép szó : „gyermek- áldás“. Mert a gyermek csakugyan áldás. És a gyermek boldogság... Egy gazdag ember boldogtalan volt. Egyszer olvasott Boldog-Országról. Pénzzé tette minden vagyonát. Útnak indult, hogy megkeresse Boldogországot. Egyik kezébn pénzzel telt kis bőrönd, másikban ezüstíogantyus sétapálca... Arcán egészség, izmaiban élet. Bejárta a hegyeket, tűvé j tette a völgyeket. Végigbarangolía a szárazföldet, átkutatta a tengereket. elfogyott minden pénze, elveszett drága sétapálcája. Utazása felemésztette az egészségét s utmen- tén tört vándorbottal s kis keszke- nős csepp batyuval botorkált, mint rongyos vándor faluról városra és városról falura. De Boldog-Országot nem lelte sehol. Sok év múltán, mint rokkant, rongyos vándor feküdt le egy poros falucskában egy palánk elé. Élaludt. Egyszercsak felébresztette valami lárma és csiripe- lés. Kiváncsi volt kik játszanak oly boldogan a kerítésen belül. Hát a falu óvodája volt...! Sokáig nézte a kinyitott kisajíó mellől a vidám gyermeksereget... mig egyszer csak felkiáltott: megleltem Boldog-Országot ! Célom a gyermekvédelem. Azok helyett montam el ezt a védőbeszédet, akiket a gyilkos szülők nem engednek szóhoz jutni. Azok helyett visitok fel, akiknek megszorítják a a torkát, mielőtt világgá sikoltanák az apa és anya gonoszságát. Azok helyett kopogtatok, kiket visszarug- nak a küszöbről, mert ha bejutnának, nem lehetne többé táncterem a szalon, hanem gyermekszoba, piciny angyalkák otthona. Az Ur Jézus át akart menni Ka- farnaumon. De mert gyermekeket látott a játszótéren, leült és megpihent. A gyermekek révén jutott az kis város Jézushoz... Azt mondom, vigyázzunk, mert amely faluban nincsenek gyermekek, abból kivonul az Ur Jézus is! megyénk területén 35 ezerpengő tűzkárból nem volt biztosítva 23 szór. Támogassuk a hazai biztosító Intézeteket! Az Első Keresztény Biztosító Intézet támogatására megismét- lődően elhangzó felhívásaink abból a meggondolásból erednek, hogy óriás fontosságú nemzet- gazdasági érdek olyan biztosító társaság támogatása, mely tisztán szinmagyar vállalat. Általában az elemi károk elleni biztosítás még mindig elhanyagolt nálunk. Bizonyság rá az a statisztikai kimutatás,amely a vármegyei tűzrendészet! felügyelő összeállításában szomorúan állapítja meg, hogy vármegyénkben a folyó év második negyedében 18 tüzeseinél 34.688 pengő 50 fillér volt a kár s ebből biztosítva volt 2 eset részben, 6 eset egészben 11.811 pengő értékben. Nem volt biztosítva a tűzkárnak közel 70 százaléka 10 esetnél 22.877 pengő 50 fillér .értékben. Leégett részben vagy egészben: 6 esetnél 8 lakóház, 8 esetnél 11 melléképület, 7 esetnél takarmány és gabona, 1 esetnél 1 cséplőgép, 2 esetnél lakberendezés, 1 esetnél egy gyermek is súlyos égési sebeket szenvedett. A tűz oka: 8 esetben gondatlanság 5.926 P 50 fillér értékben, 4 esetben gyermekek játéka gyufával 16.591 P értékben, 1 esetben eldobott cigaretta 2.196 P értékben, 3 esetben szabálytalan kéményépítés 1.450 P értékben, 2 esetben villámcsapás 8525 P értékben. Összesen: 18 esett 24.688 pengő 50 fillér értékben. Az uszkai határban 64 magyar hold kitűnő fta g o s birtok é évre hasson^ béribe azonnal f sa j§ & kiadó« Értekezni lehet JAKAB LAJOS ref. lelkipásztorral Nagyszekeresen. Schubert emlékezete. Mátészalka, julius 24. Ausztriában nagy ünnepségek vannak, nemcsak az osztrák fővárosban, hanem általában a nagyobb városokban is. Schubertnek, a nagy dalköltőnek hódolnak, aki 131 esztendővel ezelőtt született és 100 esztendővel ezelőtt halt meg. Kevés olyan dalköltője volt az emberiségnek, mint Schubert. Rövid élete ellenére hatszáz kompozíciót hagyott az emberiségre amellett, hogy nyomoréletet élt s bizony kortársai sem becsülték meg annyira, mint ahogy kétségtelenül megérdemelte volna. Most ünnepük. Ezer énekes az otthona előtt Schubert „Az éj“ cimü hires kompozícióját adja elő, többezer főre rugó zenekar pedig szerenádját s a diákok ezrei Schubert korabeli ruhákban vonulnak fel. Miért is van az, hogy az emberiségnek legértékesebb, legeredetibb alkotói nem kapják meg — a legtöbb esetben — azt az elismerést a kortársaktól, amelyre csakugyan rászolgáltak. Ugyan miért van ez? Minden bizonnyal azért, mert a tömegek, sőt az úgynevezett hivatásos kritikusok sem tudják azonnal észrevenni azt, ami az alkotóban eredeti. Igaz ugyan, vannak eredeti géniuszok, akik könnyen megérthetők. Ilyen volt Schubert is. Melódia- gazdagsága egyáltalán nem mondott ellent a természetes ritmusnak, amelyet a dal esetében elvárnak. S ennek ellenére, mégis nyomorogni, szűkölködni hagyták kortársai. Ugyanazok a kortársak, akik alkalmasint épp úgy nagyra voltak a politikusaikkal, a mindenféle közéleti tényezőkkel, mint ahogy ma nagyra vannak velük. Talán a nevelésen múlik ennek a problémának a megoldása. Azaz átlagembernek olyan nevelést kellene adni, amely a kultúra, a művészet helyesebb megbecsülésre és megérzésére vezet. Persze magára a megértésre nem lehet megtanítani az embereket. De el lehet vezetni őket arra az útra, amely a megértés felé vezet. Meg kell őket győzni arról, hogy az érzés korántsem szentimentalizmus s hogy az a gondolat, amely érdeknélküli, tulajdonképen sokkal értékesebb annál a „gondolatinál, amely kizárólag a számításra, a kalkulálásra van felépítve. Meg kell őket győzni arról, hogy nem csak az úgynevezett „praktikus“ ember számit ebben az életben, hanem igenis, nagyon nagy a jelentősége az álmodozóknak, a költőknek, a művésznek, a dalszerzőnek, általában mindazoknak, akik az élet szürkeségét és borzalmasságát a szépség varázslatos erejével csökkentik. Ha majd ez a tudat átmegy a közvélemény gondolkozásába, akkor alkalmasint sokkal kevesebb lesz az olyan alkotó zseni, aki a magány, vagy hogy világosabbak és pontosabbak legyünk, a nyomor utjain fog haladni. —ti Plakáfhírdetéseket bárhová, iaphirdetéseket A MAGYAR HIRDETŐ IRODA FIÓKJA lapunk kiadóhivatalában. a világ bármelyik lapjába eredeti díjszabás mellett felvesz
