Szatmár és Bereg, 1928 (8. évfolyam, 20-52. szám)

1928-07-29 / 31. szám

1928. julíus 29-én, smMüR is mmm 5-ik oldal. HÍREK. Mátészalka község 10 százalék­kal járul hozzá az uiápitésliez. Mátészalka község képviselőtes­tülete e hó 24-én tartott gyűlésé­ben ismételten behatóan foglalko­zott a küszöbön levő útburkolat kérdésével. Mint már hirt adtunk, a vasúttól a ref. templomig 6 mé­ter széles kiskocka burkolatot ké­szíttet az állam s ennek költségei­hez Mátészalka község 10 száza­lékkal vagyis kb. 23.000 pengővel járul hozzá. Ez a nagy jelentőségű útépítés tökéletes azonban csak úgy lehet, ha az eredmény teljes lesz, vagyis az egészségre ártalmas port lekötjük a közlekedésre szolgáló ut egész szélességében. A képviselő­testület megfontolás után arra az álláspontra helyezkedett, hogy e cél elérésére a tervezett 6 méteres kis­kocka burkolatot mind­két oldalon t—1 méterrel kiszélesíti s tekintettel arra, hogy a kiskocká­val való burkolás aránytalanul drá­gább más és célnak mégis megfe­lelő burkolásnál, arra a megállapo­dásra jutott, hogy a szélesítést vagy beton makadámmal, vagy soros vagy közönséges cyclops kövezéssel eszközli. Ezeknek a burkolási ne­meknek költsége fél annyiba sem kerül, mint a kiskocka burkolatnak, sőt a feníartási költsége is arány­talanul kevesebbe kerül emezénél. Gondot okoz azonban a szélesí­tés költsége. Erre nézve a képvi­selőtestület, tekintettel arra, hogy a burkolathoz a község 23.000 pen­gővel hozzájárul úgy határozott hogy a szélesítést a háztulajdo­nosok költségére végezteti. Ezt tartja igazságos megoldásnak azért, mert ez által a házak ára értékben emelkedik, sőt még az üz­lethelyiségek bérére is kihatással lesz, mivel az egészségre, az üzleti cikkekre ártalmas por a burkolás­sal le lesz kötve. Mielőtt azonban a szélesítéssel járó költségeket vég­érvényesen a háztulajdonosokra há­rítaná, az elöljáróságot utasította, hogy a Horthy Miklós, Gróf Tisza István és Kossuth Lajos-utca s a Hősök-terén házzal biró iulajdonosokai értekezlet­re hívja össze abból a célból, hogy a burkolat- szélesítés felett saját jól felfogott érdekökben maguk a háztulajdono­sok döntsenek. Ugyanezen a gyűlésen a községi iskola bővítésével s igazgatói lakás építéssel is foglalkozott a képviselő testület, elfogadván az építésre vo­natkozó vállalati szerződést. Kimondta a gyűlés a Bocskay-ut- cának az Attila, illetve Péchy László utcába való megnyitását. E szerint Mátészalkán egy zsák utcával keve­sebb lesz. Megalakította gyűlés az iparos tanonc iskola felügyelő-bizottságát is, egyhangúan megválasztván a régi bizottsági tagokat. A vasúti felüljáró forgalomba vé­tele bejelentésével kapcsolatban a gyűlés jegyzőkönyvi köszönetét mondott Kovács István vm, II. fő­jegyzőnek azért a fáradozásáért, melyet a felüljáró létesítése érde­kében kifejtett. Sok fontos tárgy volt napirenden, köztük az ártézi kut-furás ügye, mely talán egy pár lépéssel szintén előbbre jutott. Magyar ének. Lesz még népemnek egy vándorlása, Kárpátok öle nem lesz a sirunk ; Itt hagyunk téged Alföld rónája, Tokaj szőlője, Tiszának habja, Itt hagyunk mindent s még nem is sirunk. Egy szép hajnalon, mint ezer éve, Lóra ülj majd az egész magyarság, Megyünk keletre, lehet, hogy délre, De megkeressük, hogy hol volt egykor Az a bűbájos szép Nimród-ország. Szép jelenet lesz, mint tűnő álom, Amint megyünk egy uj Árpád után. Nem, nem halunk meg ! Oh szinte látom, Mint örvendünk majd, ha megtalálunk, Ősi bölcsőnk, te fönséges Túrán ! Itt hagyjuk vérhullásunk hazáját, Elmarad nyugat és a farkashadak, Kik hátunk mögött egymásnak vágják Veres karmukat fogcsikorgatva, Mert nem lesz magyar, kin rágódjanak. . .. Mégis ! Nem fogunk elmenni innen, Sőt mig világ lesz itten maradunk Ide rendelt a menybéli Isten, Kinek ostora, figyelő szeme S választott népe voltunk és' vagyunk ! Hogyha szétporlik nyugat bástyája, Rom lesz a világ, a menybolt sötét, Magának árt, ki e bástyát bántja, S ha kipusztulunk: az erős Isten A nemzetekről vette le kezét! K. Szabó Károly. Ki áldana Téged? Ha nem volna annyi mosolyt ölő bánat, Ha nem volna, ami elűzi a tavaszt, És ha a nagy útnak nem volna tövise ; Nem volna az ajkon, ami sóhajt fakaszt: Mi volna az élet ? És ha puha, fehér ímádságos kezek, Gyöngyvirág illatos, langymeleg tavaszon, Nem ülnének bohó, rajongó sziveken Nagyon fájó sebet, akkor, akkor, vájjon Hol teremne a dal ? És hogyha nem volna senki, senki fáradt, S ha annyi büszke fej nem hullna a porba; Akkor én jó Uram, ki jutna el Hozzád Koldus szegényen bár, de meggazdagodva, Ki áldana Téged ? (Győrtelek.) Juhász Béla. Melyik mérlegképes köny­velő vállalná Mátészalkán vidéki lányt könyvelni tanítani? “Levelet dij közlésével „vasárnap délutánon­ként“ jeligére kiadóba kérünk. FURCSASÁGOK. Egyik közeli tanyán asszonyt cseréltek egyszerű emberek, aztán visszacserélték őket. A főszerepet azonban hir szerint a csereberében is az asszo­nyok vitték. Főkép a — vissza- cserében. * Az asszonyoknak fontos is ám a főszerep mindenben, rosszmájuskodik házi intriku- sunk. Ha mindjárt — le is szerepelnek. Az alispán itthon. Dr. Streicher Andor alispán több hetes tanulmányi szabadságáról haza érkezett s hiva­tala vezetését átvette. A mátészalkai színigazgatói engedélyt Halmi Jenő kapta. A hivatalos lap egyik legutóbbi száma közölte a vallás- és közokta­tásügyi miniszter rendeletét arról, hogy kik kaptak vidéken színigaz­gatói engedélyt szeptember 1-től 1929. augusztus 31-ig. A kultusz­minisztérium a jövő szezonra tizen­hét ilyen koncessziót adott ki, ame­lyek között megyénket érdeklőén Halmi Jenő igazgató kapott játszási engedélyt Nagykőrös, Salgótarján, Kisvárda, Kisújszállás, Vác, Karcag, Jászberény, Berettyóújfalu és Máté­szalka területére. — Pethes Dezső pedig Hajdúböszörmény, Hajdúná­nás, Hajdúszoboszló, Sárospatak, Vásárosnamény, Püspökladány, Fe­hérgyarmat, Nyírbátor, Ujfehértó, Hajdudorog, Nagykálló, Csenger, Mándok, Nagyiéta, Balmazújváros, Hajduhadház, Derecske, Biharke- resztes, Szerencs területére. A mátészalkai állami kis­dedóvó bájos és meghatóan szép kis ünnepséget rendezett a múlt vasárnap délután az első magyar kisdedóvó, Brunswick Teréz grófnő százesztendős emlékezetére. Szobrot Bem tábornoknak! Az idén lesz 80 éve annak, hogy a Gondviselés az ország válságos helyzetében sodorta hazánkba Bem József tábornokot, Ostrolenka hő­sét, aki tüneményes téli hadjáratok­ban Erdélyt és a Bánságot páratlan hősiességgel rövidesen felszabadí­totta. A hálás utókor Bem Jó­zsef honvéd altábornagy nagy szol­gálatainak és elévülhetetlen érde­meinek elismeréséül Maros-Vásár­helyt ércszobrot állítottak fel, mely 38 évig állott a székelyföld főváro­sának főterén a magyarság intőpél­dájául. 1918. évben az Erdélyben uralomra jutott oláhok a hős ne­mes alakját ábrázoló ércszobor nya­kára kötelet fonva, azt ökrök se­gítségével barbár módon porba dön­tötték. Az országos Bem bizottság és magyar-lengyel egyesület elha­tározták, akciót indítanak aziránt, hogy a ledöntött szobor pótlásául Bem Józsefnek Magyarország szivé­ben a székesfővárosban szobor ál­líttassák fel. A belügyminiszter az országos gyűjtést engedélyezte. — Magyar véreink, mindenki küldje be tehát szerény adományát bianco póstabefizetőlappal a Magyar Or­szágos Bem Bizottság *9333. számú postatakarékpénztárt folyószámlá­jára. — Az Országos Bem Bizott­ság Védnökei között ott van Péchy László főispán és Dr. Streicher An­dor alispán is. Gehe község hősi halottai­nak emlékére értékes szobrot emel páratlan áldozatkészséggel. A szobor leleplezése augusztus 20-án lesz méltó keretek között. Az egész országot végíg- szélhámoskodta egy Mogyorósi István nevű 29 éves géplakatos, aki éveken át két ország között, Romá­nia és a csonka ország számos vi­dékén csalásból tartotta fenn magát, mig végre a pestvidéki ügyészség fogházába került. A csaló fiatalem­ber Mátészalkán is, de innen csak­hamar tovább állt. 1 daraflka kristálytiszta műjég üdítővé es hűsítővé tesz minden italt!!

Next

/
Oldalképek
Tartalom