Szatmár és Bereg, 1926 (6. évfolyam, 3-50. szám)
1926-02-22 / 9. szám Rendkívüli kiadás
2-ik oldal. _____________________________________SZAIMAR ős BEREQ___________________________________1926 február 22-éq. I frankhamisítás az utolsó előtti oldaláról. — Levél a Tiszahátról.— kát törődött az utügyeinkkel, Ő 50 éves bizottsági tagsága alatt nem látott még alispánt annyiszor járni a megyében. Mély meggyőződése, hogy az uj alispán, kiváló főispánunk és a derék tisztikar segítségével s a törvényhatósági bizottság támogatásával áldásos munkát fog kifejteni. Ehhez kéri Isten segítségét. Gulácsy István a beregmegyei bizottsági tagok és Beregmegye közönsége nevében fejezi ki bizalmát, az alispán felelős munkája iránt való őszinte szeretettel. Kovács István a tisztviselői kar szeretetét tolmácsolja, Az alispáni állás — mon* dotta — a vármegyei önkormányzat legnehezebb állása s különösen nehéz egyesitett vármegyénkben, amelynek közönsége hazafias szempontból osztatlan ugyan, de a külön tradíciók összeegyesitése is jelentős feladat, A tisztikar támogatását ígéri s egyben egészséget, ki kitartást és eredményes sikert kíván. Dr Streicher Andor mélységes meghatottsággal állott szólásra. „Alig talál szavakat, — mondot* ta — mert különösen jól esik ne* ki a megválasztás és különösen jól esnek neki a hozzáintézett szavak. Tudja, hogy nemcsak tisztséget, de kötelességet is vállal. Ismeri a nehézségeket is s ezeket talán éppen ő látja legjobban két és félévi munka után. Kéri, hogy mentsék fel a program-adás alól. Trianon nyomorúsága miatt nagy koncepcióról nem is lehet szó. A körülményekkel számolva, ed* digi irányát megtartva igyekezni fog ápolni a jó viszonyt a csonka megyék között, szem előtt tartva minden jogos igény kielégítését. A közigazgatásban rendet, fegyelmet, munkaszeretetet akar. A közlekedésügyi nehézségek legyőzését legfőbb feladatának tartja. Az anyagi nehézségek legyőzése mellett hiszi, hogy sikerül a köz- és magánérdekek összeegyeztetése is. Felhívja egyben a figyelmet a közigazgatás két uj nagy feladatára, az iskolánkivüli népoktatásra és az ifjúsági testnevelésre. Ez a kettő együtt megvalósítja azt a latin közmondást, hogy ép testben ép lélek. Ez a magyar jövő legszebb Ígérete, Nagy-Magyarország legnagyszerüb reménye.“ Zugó taps és dörgő éljenzés fogadta az alispán beszédét. Forró lelkesedéssel hangzott az éljen különben is egész idő alatt s különösen a választás eredményének kihirdetésekor Dr. Streicher Andor mellett. Ilyen hangulatban ért véget a közgyűlés Péchy László főispán záró szavaival. * Közgyűlés után a Kaszinóban 120 terítékes társas«ebéd volt, amelyen több pohárköszöntő hangzott el. (További részleteket lapunk vasárnapi számában közlünk.) Olvassa a „Szálát és Bereí-et. A szanálás utján lábadozva cset- lő-botló országot úgy érte az eset, mint a tüdőbajost a köhögési roham. H trianoni operálás nyomában fellépett tünetek után, melyek a beteg szervezetnek hol ezen, hol azon a részén ütöttek ki, még csak e hiányzott! Tőzsde és gazdasági krach, munkanélküliség, az állandó politikai, kereskedelmi, ipari krízis, egyke, Á, B, C listák, megszaporodott házassági elvállások, megfogyott születések, hatványozódott gyermekhalandóság és a többi, még ennek a rakoncátlan kis Túrnak hetenkénti árvizes kedveskedései is innen dotálódnak. Épen csak ez kellett még nekünk, ez a kis becsületbeli ügy, ez a frankhamisítás 1 És hogy akadnak köztünk is pénzhamisítók és nem is közönséges emberek cimborái, megbecsülhetetlen s nélkülözhetetlen Bethlenünkkel élünkön kapunk fühöz- fához, nyomozás, kutatás, lecsu- kás, mentegetődzés, mosakodás, jó és rossz viccek, okoskodások, találó és nem találó találgatások I Isten uccse, kiszakadni készül a világ feneke! Hanem szeretném ha ez a most minket úgy lenéző müveit nyugat s főként kedves szomszédaink, a far* kastejen cseperedettek (de a dajkák mi voltunk !) és a mi hármashalmon ékeskedő keresztünket a magy bősz oroszlánjának, „ragadozó“, állatkerti csodájának a fejére biggyesztők, ösmernék annyira a magyar históriát, hogy nekünk kitűnő példánk van annak lapjain egy emberre, aki magával rántotta a halálba bősz ellenfelét ! Ha bukunk, ha csakugyan elgáncsolnak egyszer, nem rántunk-e mi is magunkkal kettőt-hármat a XX. század martalócai, nem, ez finom igy 1 zsebmetszői közül?! Mert, bogy egykönnyen nem adjuk magunkat, az biztos, mint a halál. És ebben az esetben is van egy másik tanulságos példánk is, amelyre a jászberényi kürt emlékeztet. „Eredj előttem s szolgálj nekem a túlvilágon is Hanem azért, hej!... azért nagyon, de nagyon fáj a magyar szív, hogy megesett velünk ez a csúfság ! És töpreng és vívódik a magyar ész : miért tették, mi volt ennek a célja ? Az ész ! Pedig ha ezzel szólunk hozzá, mindjárt elrontjuk a dolgot. Ezt nem lehet pusztán az ésszel megfejteni, ahhoz szív is kell, becsületes magyar szív ! Mi váltig erősitgetjük : magánügy, bel- ügy, közönséges pénzhamisítás. — Amott túl pedig annál jobban kutatják a politikai hátterét. Az egész dologban én ezt a herceget, a Windischgräczet nem értem. Diákkoromban zamatos tiszai nyelvemmel ropogtatva a német szót, német tanárom tiszaháti németnek nevezett. Most látom, hogy nagy igaza volt ! Akkor sem tudtam érteni a lelkét és most sem értem 1 Miért tette ez a magyarba oltott osztrák herceg, ez a Win- dischgräcz? Anyagi ügyei? Nem tudom elhinni ! „Elég széles a pataki határ,“ s ebben a határban, meg más határban levő gyönyörű birtoka sok, sok makaó vihart kibír, még többet mint amennyit már kibírt. Politika, hazafiság ?.., Nem Botlást ő már követett el itt is, de azért ezt nem tette ! Tisza földjén nőttem, Tiszavizét ittam s ennél a pontnál áll meg az én tiszaháti eszem. Pataki diák koromban ez volt a jel a patakiaknak : van zászló — persze, a fekete-sárga 1 — a várormon? Van hercegi... Nincs zászló, ...nincs herceg! Bizony az a zászló ritkán röppent fel a pataki vár ormára ! Ritkán ütött tanyát Rákóczi hires várában a fiatal herceg. járt, egyre járt másfelé. Magyar herceg lett, de ha magyarul akart beszélni, akkor előbb németül gondolkozott, L hires várában a német szó járta. Ritkán látta, sohsem járta be Bodrogköz földjeit, falvait, házait. A világ kultúrája szerint gondolkozott, nem vette be, nem szivta fel magyar barázdából, magyar ligetekből, magyar fülemüle dalból, magyar néplélekből a magyar kultúrát. Volt, van kultúrája, de nem magyar! Nem magyar!! Pénzt hamisít! . Miért hát??... Nem tudom, nem értem! A pataki akadémián hire jön egyszer, hogy a herceg beiratkozott a jogra. És csakugyan! Amikor néha én is elmentem, Őfensége is leszállott — még néhábban! — magas várából, együtt hallgattuk a perrendet, meg a közjogot. (Teremtő Isten! csak nem erre a nagy perre készült már akkor?!) Örökös mosolya, filigrán gavallériája, nagyúri modora, könnyű legyintése, pózos kis akadémikuskodása, olyan kívánatos nagyúri passziózásnak látszott. Talán csak passziózás is volt az egész joghailgatás? Én már sokféle nagyúri passzióról hallottam, olvastam: világjárás, dzsungel kutatás, oroszlán vadászat, indiánok, négerek emberevő J népek felkeresése. Égy kis veszély, j idegizgalom a civilizációtól meg- csömörlött kényes Ízlésnek, egy kis kirándulás, kificamodás a nehézségek, az érdekességek, a tehe* tétlenségek vadonjaiba, hogy uj izgalom által felüdüljön a nagy világ kultúráját felvett lélek. És miért ne csináljon ilyet egy herceg, miért ne elégitse ki lelkét nagyúri passzióból is a tehetetlenségek forrásánál is? A politika, gyönyörű vadászterület, de oda már a demokrácia is fegyvertartási engedélyt kapóit. A bűnözők világai! Ez uj, egy herceg számára mindenesetre legújabb passzió!! És ezek a franciák s épen ők ezer politikai hátterű kérdéssel zaklatják szegény, a felsőbb kétezrek túltengő kultúrájától megcsömörölt Windischgräcet. Vájjon nem jobb nyomon járnának, ha megkérdeznék tőle: Páris melyik iebujában szokott tartózkodni a spiritus rector, aki a herceg ur kalauzolására vállalkozott a nagyvilági bűnözők, a hipermodern európai társadalom ez orvadászainak társaságából? Nem tudom, miért kellett a herceg őfenségének minket szegény magyarokat igy bemázolni ezzel az ögyfíyel? Tény, hogy mi tele vagyunk vele és megisszuk a keserű levét! Tiszaháti. A beregvármegyei úri közönség által Csarodán f. hó 14-én rendezett bátyus bál fényes erkölcsi és anyagi sikerrel végződött. E célra díszesen berendezett iskola- teremhe zsúfolt előkelő közönség gyűlt egybe, hogy a farsang utolsó vasárnapján is kimulassa magát. A környékben közkedveltségnek örvendő Szikszai Bertalan tarpai cigányprímás válogatott zenekara a „Kiskertembe igaz-e babám“ kezdőcsárdására táncra röppent a fiatalság, élénk jókedvben igazi farsangi vig hangulatban maradt együtt világos reggelig. A megjelent hölgyközönségből a következők neveit sikerült följegyeznünk. Asz- szonyok : Arday Istvánná, Boldizsár Imréné, Bordi Miháiyné, Bőrnek Gyuláné, Csatáry Jénőné, Csörghe Zoltánná, Homoki Ferenc- né, Kelemen Gyuláné, Kovácsy Ká- rolyné, Ködöböcz Miháiyné, Lán- czy Józsefné, Molnár Ferencné, Orosz Sándorné, Sparnapane Teo- fiIné, Traub Aladárné. Leányok : Arday Erzsiké, Arday Vilike, Boldizsár Bözsike, Bőrnek Böske, Bőrnek Magda, Csatáry Öli, Csatáry Vilike, Gavallér Sárika, Kelemen Margitka, Kovaltsik Katóka, Kovácsy Böske, Lánczy Annus. Lánczy Irénke, Lánczy Manyika, Orosz Ilonka, Simon Idus, Szom- baty Jolánka, Traub Aranka. Jótékonycélra felülfizetett vagy jegyeiket megváltották: Palczer Ede 100000 K. Gacsályi László, Gáli János, Fazekas Gyula 60.000— 60.000 K. Varga Ferenc 57.000 K. Alacs Dániel, Homolay Lajos, 50.000 — 50.000 K. Strobach Alfréd 45.000 K. Belényessy László, Walter Tivadar 30.000 -30.000 K. Boldizsár Imre, Fehér Kálmán, Dr Szabó Lajos, Makay Dezső 20000— 20.000 K. Arday Istvánná, Csatáry Jenőné, Homoky Ferenc, Orosz Sándor, Kovácsy Károly, Traub Aladár, Barabás Gerő, Szendrey Jó* zsef, 10.000 — 10.000 Koronát, ösz- szesen 702.000 Koronát. Fogadják ezúton is a rendezőség köszönetét. Nyomatott: „Szatinár és Bereg* Nyomdai- és Lapkiadó Részvénytársaság Mátészalkán, Kossuth*utca 447,
