Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1931

nek finomítását, valamint a feldolgozásnak különböző módjait. Diósgyőrből délután indultunk kirándulásunk legszebb állomására, Lillafüredre. Útközben megnéztük a diósgyőri várromot. Az árpádkori régi vár történetét vezetőnk ismertette. E szerint a várat IV. Béla építtette a tatárjárás után: a török időkben is fontos végvár volt. Később a béke idején a királynék hozományként kapták meg férjüktől. Ma a várnak négy bástyája áll, rom tehát csupán, de mégis érdekes emlék a letűnt századokból.

A várat elhagyva csakhamar Lillafüredre értünk. Lillafüredet méltán nevezhetjük a Bükk gyöngyének, gyönyörű helyen fekszik, a természet minden szépséggel bőségesen felruházta. A meredek, bükk erdővel borított hegyek közbezárt ölében húzódik meg a csodaszép Hámori-tó. Tengerzöld vizébe a meredek sziklákról apró vízeséssel csobognak le a kristálytiszta vizű hegyi patakok. A tó partján kiegészítve a természet szépségét, emelkedik a Palota-szálló, az építészet csodája. A rendkívül dúsan, de finoman díszített és a legnagyobb fényűzéssel berendezett szobákban, a lépés zaját felfogó csillogó folyosókon úgy érzi magát az ember, mintha a mesebeli kacsalábon forgó várba jutott volna; óvatosan lépked, mégis fél, hogy egy hangos szóra eltűnik — az álomkép. Nagyon szép a függőkért is, innen a környező vidékre megkapó kilátás nyílik. A sok szépség közül nehéz választani, de talán legmegragadóbb látvány a kis Szinva patak vízesése a Palota-szálló mellett. Órákig el tudtuk volna nézni a hihetetlen gyorsasággal rohanó kis hegyi patakot. A magasból oly erővel zuhog alá, hogy valóságos fehér felhőt alkot, amint a sziklán szét- porlik. Szóval ki sem fejezhető szépségeket látva önkénytelenül eszünkbe jutott Petőfi felkiáltása: „Óh természet, óh dicső természet, mely nyelv merne versenyezni véled“!

Miután lent a völgyben mindent megnéztünk, felkapaszkodtunk az úgynevezett Fehér-kilátóra. Innen át lehet tekinteni Lillafüred egész környékét.

Vasárnap délelőtt az Avas-hegyen tettünk kisebb sétát. Megnéztük az avasi ref. templomot is. A régies templom egyike a legrégibb árpádkori templomoknak, még a XIII. században épült. Érdekes a templomtól különálló úgynevezett harangtorony is. A városban a Borsod—Miskolci múzeumot tekintettük meg, igen szép és értékes gyűjteménye sok új ismerettel gyarapította tudásunkat. Körülbelül 10 órakor elindultunk, és rövidesen meg is érkeztünk a Bükk egyik kedves nyaraló helyére, Tapolcára. Ta