Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1915
természet megniá^ithatatlan rendje, hogy ez az Isten akaraté, és ismét fel kel a nap, ismét megindul az élet. A nap első sugarai a gyönge virágszál üdiiő harmatján meg-megbotlanak, szinte ragyogva csillognak a kis cseppek milliói és minden — éled. Sötét éjszaka borult e napon Kedves Kollegánk családjára! Letűnt a nap a család égboltjáról, sugarai nem élesztgetik a gyönge virágszálakat; hiányzik melengető mosolya, hiányzik derűje, fénye, világossága, éltetadó ereje; hiányzik minden, ami után az igaz lélek, a nemes szív vágyva-vágyik. Isten akerata volt, meg kell nyugodni! De elmúlik a sötét éjszaka, elvonulnak a borús fellegek, mert ez is a természet rendje, ez is Isten akarata és ismét fel-feltünedezik a nap, melynek melengető sugarai először csak félve bontakoznak és a családban uj élet indul. Az édes anya mása, kit maga helyett hagyott és az édes apa szemefénye e nap, mely eloszlatja a sötétséget, a fájdalmat, a bús, borongó fellegeket és megint közéig a reggel, mely oly soká késett. . . A természet rendje ez í Isten akarata ez í * December 81-én ismét gyászhir sújtott le bennünket: a püspök ur Öméltóságának fenkölt lelkű neje elhalálozott. A tanári kar a szív igaz érzésével telt részvéttel fordult apostoli lelkű főpásztorához kondoleáló soraival. Hosszú boldog életet szakított ketté a halál! Nem nézte,hogy ezzel egyházunk apostoli erényekkel megáldott nemes szivü főpásztoréra elviselhetetlen fájdalmat mér; nem nézte, hogy a megboldogult hitestárs oly sok szépet, nemeset, jót gyakorolt embertársaival, hogy az emberek százai csak hálával emlegetik áldott nevét és nem nézte, hogy mily sebet ejtett mindazokban, akik a megboblogultat ismerték, látták, jóságát élvezték, hanem könyörtelenül elragadta az élők sorából. Fáradt testét a jó Isién örök pihenésre, nemes cselekedetekben gazdag lelkét pedig magához szólítottál így akarta az Ur; szent az ő akaratja! Csakis e tudat lehet megnyugtató és vigasztaló püspök urunkra, mert mérhetetlen fájdalmában enyhülést csak az Istenben keres és apostoli lelke vigaszt csak ő benne, csak ó nála talál. Erezzük nagy fájdalmát mi is és igaz szívvel, igaz lélekkel osztozunk is benne! *
