Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1914
5 szigetek őslakói emberemlékezet óta használják a villát evésnél, mig Európában csak a XVII. század óta alkalmazzák. Az angolok Hóditó Vilmos ellen a XI. sz.-ban kőfegyverekkel harcoltak. 1519-ben Mexikó meghódítása idején Cortes úgy találta, hogy az ottani borbélyok még kőborotvát használtak. Jelenlegi kultúránk sok elfelejtett s az őskori embertől átvett alkotásokat tartalmaz, főleg a technikai élet körében. Pedig az őskori emberről szólva, több százezer éves múltról szólhatunk. A történelmi kor előtt élő ember eredete messze visszanyulik a diluvium idejébe, sőt újabb adatok szerint a föld történetének u. n. harmadkorában (tertier) is akadhatni emberi nyomokra. Az az ellenvetés, mely az ember harmadkori létezését az akkor uralkodónak feltételezett forró éghajlat miatt lehetetlennek tartja, meggyőző érvül el nem fogadható. Erős bizonyíték a harmadkori ember létezésének igazolására a leleteken alapuló azon okoskodás, hogy a régibb kőkor (paleolit) embere a fejlődésnek már oly emelkedett fokán állott, hogy okvetlen kellett léteznie egy előtte élő, primitívebb kultúrájú nemzedéknek. Az ember és emberszabású majmok között fennálló vérrokonság dönthetetlen bizonyítéka annak, hogy az ember majomhoz hasonló őstől származik. Az emberszabású majmok a miocén- és pliocén-korban egész Európa és Ázsia területén el voltak terjedve. Mintegy hat kihalt emberszabású majomfajt ismerünk. A paleontologiai kutatások, az ember prehisztorikus őseinek előkerülő ása- tag maradványai révén az ősök hosszú sorozatát tárják elénk, az eocéntől kezdve a pliocénig. E fejlődés Eurá- ziában ment végbe. (Valther J.: A föld és az élet története). Akár az észak-spanyolországi, akár a világhírű délfranciaországi paleolitikus barlangi emlékek, vagy a többi között pl. a hazai miskolci és Miskolc környékén levő
