Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1914

6

barlangokban (különösen a Szeleta-barlang) napfényre került paleolit-kori fejlett formaérzékről és technikai készségről tanúskodó kőszakócák, ezek között az Ober- maier szerint is párját rikító szépségű, fiatalabb Acheul- tipusu jaspis-szakóca, az akkor élt ember technikai s művészi képességének hosszú időn át történhető fejlődését igazolják. A régibb kőkornak pl. a legfejlettebb magdalenien-szakával szemben a csiszolt- vagy újabb kőkor képzőművészeti haladása valósággal erős visszaesést mutat. Találóan magyarázza ezt a jelenséget a kiváló antropologus H. Klaatsch azzal, hogy Közép- és Nyugat-Európa neolit-kori népének életében a művészi törekvések helyett a praktikus irány lép előtérbe, mely a mindennapi élet szükségleteire vonatkozó eszközök előállításában fejt ki nagyobb buzgalmat. Az újabb kőkor embere a figurális ábrázolásban s figurális alakzatok plasztikai előállításában nagyon kezdetleges, de viszont a kőeszközök s agyagmives készítmények formálásában s a geometrikus formák díszítések invencionális alkalmazásában a paleolit-kor emberét messze túlhaladja. A keramika tőle indul ki s nem lehet elvitatni, hogy a mai edényformák jó része még napjainkban is a neolitkori formákon alapszik. Nagyon tanulságos megállapítanunk ama tényt is, hogy ahol a geográfiái viszonyok jelentősen nem változtak, ott sok helyen a történelem előtti ember telepének helyén alakultak később a történelmi idő emberének lakóhelyei is. Amint Dr. M. Much osztrák archeológus megjegyzi, ki lehet mutatni, hogy a mai falvak és városok javarésze prehisztorikus előzményeken alapul.

Tanulságos példák találhatók erre nézve Szarvas területén is. A neolit-korban mocsaras, vizenyős s helyenként erdőségekkel fedett Szarvas környéki terület jelentékeny benépesülést mutat a folyók, erek mentén el-