Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1914

4

baltával, de annál a sokszor kegyetlenebbül romboló dum-dum lövegekkel megrakott fegyverrel lesi az átellenes oldalon esetleg felbukkanó ellentársát s irgalmatlanul lepuffantja. A déli harctéren lefolyt borzalmas embercson- kitások és kínzások a mammuttal és barlangi medvével küz- ködő kőkori emberben is mély megvetést és undort keltettek volna, mivel az őskori ember nem volt képes akkora vadságra, mint a legmodernebb idők embere. De'igen tanulságosak is ezek az olykor-olykor felbukkanó atavisztikus vonások, mivel fényesen igazolják a latin közmondás nagy igazságát, hogy: „Naturam furca expelles, tarnen usque recurret“.

Egy időben divatba jött az előkelő körök fiatalságánál a nyegle testtartásnak ama módja, midőn a törzs előregörnyed, a két könyök kifelé fordul s a kézfejek lomhán lelógnak. Az antropoid majmok testtartásának bámulatosan hü mása volt ez. A tüzélesztésre szolgáló kovát is újraélesztette a modern technika az öngyújtókban, avval a különbséggel, hogy most nem kócot, száraz gazt vagy taplót, hanem benzingőzöket gyújtanak vele lángra. Előkelő körök ínyenc eledele az osztriga, csiga és a kecskebéka. Az ősember finyásabb volt. A kagylót, csigát csak elfogyasztotta, de a békából nem kért. Drága éttermekben értékes sevresi porcelláncsészékből, gravírozott ezüst kanalakkal fogyasztjuk a feketét s vájjon hányán gondolunk arra, hogy a csésze és a kanál alapalakja a kőkori ember formáló tehetségének eredménye ?

Midőn az utcagyerek az ugató ebre földről felragadott göröngyöt hajit, felelevenedik előttünk a kőkor hajnalán élő eolit-kori ember, aki még nem igen értett a kő megmunkálásához s a köveket eleinte természetes alakjukban használta támadó s védő fegyverül. És az évezredes emberi kultúra sem haladt mindenütt egyformán gyors léptekkel. Kissé restelkedhetünk amiatt, hogy a Fidsi-