Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1914
12 országokban keresendő. Ezzel szemben álló Hoernes és Teutsch véleménye. A régebben elfogadott ama feltevés, hogy a magasabb fejlettségű prehisztorikus kultúra Dél-, Délnyugat-, vagy Nyugat felől került volna hozzánk is, komoly ellenvetést talál Visegrádi összehasonlító régészeti kutatásai által. A sátoraljaújhelyi, szentesi, lucskai, timár- rakamazi őstelepek mélyített díszítésű cserepei, melyekkel teljesen megegyeznek a szarvasi ó-temetői prehisztorikus vésett diszü edénytöredékek, azt igazolják, hogy e lelőhelyek különálló kultúrájú provinciát alkotnak, mely e jellegzetes kulturáramlatot nem Délnyugatról, de Északkeletről kaphatta, Délnyugati-Oroszország vidékéről, ami mellet szólnak Chanenko : „Collection de la region du Dnjeper“ c. értekezésében foglaltak is. E szerint a fent említett hazai lelőhelyek vésett díszítésű edénytöredékei feltűnő megegyezést mutatnak a Dnjeper vidéki hason- koru leletekkel. Ez áll a festett edényekre is. A szappanosi őstelep emlékeinek részletes ismertetése külön tanulmányt igényel, mit néhány oldalon elintézni csak az alaposság rovására lehet. Nem is célom e helyen e leletek s a leletkörülmények legkissebb részletre kiterjedő leírásával fárasztani az olvasót, csupán a legjellemzőbb s kormeghatározás szempontjából legfontosabb emlékeket mutatom be, kritikai megvilágításban, egybevetve a hazai analog leletekkel. A szappanosi halom szélein kevés régiség fordult elő. Az egy rétegű halom északi oldalának folytatását képező partos rész, Cibula János gazda földje, de csakis a halom közelében, edény- és eszközök töredékeit nagy menyiségben tartalmazta s a hulladéktelep jellegével bírónak buzonyult. Épebb edények, hálónehezékek, sírok emberi vázakkal s kunyhók, tűzhelyek nyomai leginkább a halom felsőbb részein s különösen az északnyugati oldalon kerültek elő, feltűnő megegyezést mutatva ebben a tekintetben a tiszta
