Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1913
7 befolyásának, mennyivel inkább áll ez a gyerekekről, kiknek óriási hiszékenysége általában ismeretes. Épen ez magyarázza meg a suggestionak rendkívüli fontosságát a nevelésben. Hogy a sugallások gyakorisága mégsem ötlik szemébe akárkinek, csak onnan van, mert a legtöbb suggestióról, ami a mindennapi életbe beleszövődik, sem a sugallónak, sem a sugal- mazottnak nincsen tudomása. Nem kell ugyanis azt gondolni, hogy csak az tud suggerálni, aki ismeri a suggestio lélektanát. Sugallni mindenki tud és sugge- rál is minduntalan, aki csak emberek közt forog. A suggestio tudományos megismerése nem is azért fontos a nevelőnek, hogy sugallni megtanuljon, hanem hogy a suggestiót cél és helyzet szerint tudhassa alkalmazni. Lássunk először olyan eseteket, midőn a su^oÄ sugalló maga sem tud azon befolyásról, amit egy másik emberre gyakorol. A szülő, ki csafrinka gyermekét pajkossága miatt panaszos szemrehányással illeti és untalan ismétli előtte, hogy milyen rossz és javíthatatlan gyermek, maga suggerálja gyermekének a rosszaságot. A gyermek érzi öntudatlanul is, hogy panaszkodni az szokott, aki erőtelen, s elismeri szülőjének azt, amit az maga megállapít, hogy ő rossz és javíthatatlan, ebben tehát, mint változhatatlanban, meg kell nyugodni. A tanító, ki növendékeinek csinta- lansága miatt fegyelmeden haragra gerjed, a büntetéseket leplezetlen düh és elkeseredések közt osztogatja, akaratlanul is azt a meggyőződést suggerálja növendékeiben, hogy ő velük egyenlőrangú küzdő fél, akit elkeserít, hogy nem tud a küzdelemben felül kerekedni. Tudjuk mindnyájan, a gyermek plane magáról tudja, hogy elkeseredni és toporzékolni csak az szo- kot, aki erőtelen akaratának kivitelében. Mivel a ta-
